Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)

1967-05-07 / 106. szám

1MT. májas 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP u „IPARI“ TEHENÉSZET? Sírkő-múzeum NAPI­LAP­JAINK MÉR­LEGE A Központi Hírlap Iroda expedícióiban nap-nap után megújuló rohamra in­dulnak éjféltájban a posta dolgozói, hogy a kora reg­geli órákban az előfizetők asztalán, vagy az újságáru­sok standján legyen meg­szokott napilapunk, A nyomdagépekről kikerülő lapok 20—30 perccel ké­sőbb már a mozgó posta­kocsikban várják továbbí­tásukat. Rendkívül precíz, és összeszokott munkára van itt szükség, hiszen csak egyetlen újságköteg téves irányítása helyrehozhatat­lan hibát jelent. Nagy mértékben bonyolítja a munkát a feldolgozásra kerülő lapok hatalmas mennyisége, és sokféle faj­tája. 1967. márciusában például 82 millió volt a posta által terjesztett hír­lapok példányszáma. Napilapjaink iránt meg­nyilvánuló érdeklődés fej­lődését szemléltetően bi­zonyítja az egy megjele­nésre eső terjesztési pél­dányszám emelkedése. I960, januárjában ez a szám 1 millió ötszázezer volt, 1967-ben viszont már 2 millió 100 ezret tartottak nyilván. Központi napilap­jainknál ez annyit jelent, hogy 1967. januárjában a Népszabadság közel 800 000. • Népszava 270 000, a Ma­Emlékezetes betegség a magyar nép történetében a „morbus hungaricus”, a tüdő tbc-s megbetegedése. Ma a betegség súlyosságá­val, számszerű előfordulá­sával, kimenetelével kap­csolatban a helyzet kedve­zően megváltozott, mégsem tekinthetjük legyőzöttnek. Az elmúlt húsz évben kü­lönösen a fejlett országok szép eredményeket értek el gyár Nemzet 110 000, az Esti Hírlap pedig 170 000-es példányszámban jelent meg. A hetente egyszer megjelenő, hétvégi Hétfői Hírek alkalmanként 180 000-es példányszámot ért el. A megyei lapok ösz- szesített példányszáma eb­ben az időszakban megha­ladta a napi 630 000-et. A jövő tervei között azoknak a fehér foltoknak a felszámolása szerepel, amelyek még — különösen a külterületeken és tanyá­kon — megtalálhatók. 700 000-re teszik azoknak számát, akik még nem csatlakoztak a rendszeres újságolvasók táborához. Ezek bevonását az újságol­vasók közé megkönriyíti majd a nyomdai rekonst­rukcióval és az új papír­gyárak átadásával kapcso­latban megnövekvő kapaci­tás is. Megjegyzés: A térkép pest-megyei adatai tartal­mazzák a Budapesten el­adott napilapok számát is. Budapest adatait külön kördiagram is feltünteti. A körgyűrű teljes körcikk te­rületet helyettesít. A tér­képen az 1966-os adatok szerepelnek, — TERRA — legyőzésében, az elmara­dott országokban azonban még ma is nemzeti csapás­nak számít. Világviszony­latban — a technika, a kul­túra káprázatos eredmé­nyei ellenére — még ma is 13 millió a nyilvántar­tott tbc-s beteg, de a fer­tőzöttek száma minden va­lószínűség szerint eléri az 50 milliót. A tbc elleni küzdelem­Balatonfüred új ide­genforgalmi látványos­ságának ígérkezik a köz­ség határán feltárt, ró­mai romokon épült kö­zépkori gótikus templom, amely a római villa ma­radványaival együtt az idén már megtekinthető. Az Országos Műemlék- felügyelőség szakemberei a füredi dombvidék egyik legszebb panorámáját nyújtó pontján kutatásai során először egy római villa alapjait fedezték fel. A feltárási munkála­tok közben bontakozott ki a középkori gótikus templom maradványa. A gótika korszakának rendkívül ritka emléke a balatonfüredi templom, amelynek érdekessége és jellemzője a falusi temp­lomoknál ritkán látható ben kiemelkedően fontos a gyógyszeres kezelés. A gya­korlat az, hogy ha valami­lyen ok miatt eredménye nem kielégítő, csak akkor kerül sor a veszélyességé­ben nem túl nagy kocká­zattal járó műtéti beavat­kozásra. Igazán eredményes gyógyszeres kezelésről csak az antibiotikumok (különö­sen a streptomycin) felfe­dezése óta beszélhetünk, de a gyógyulás eredményét legalább annyira befolyá­solja a jól szervezett köz­egészségügyi ellátás (lakás, ruházkodás, táplálkozás, szociális gondozás), fejlett betegellátás, minél maga­sabb életszínvonal, megfe­lelő védekezés fBCG-oltás). Magukban, gyógyszerek nélkül azonban ezek sem használhatnak. Az elmúlt húsz év alatt bármilyen nagy is volt a haladás a tbc ellenes gyógy­szerek (antituberkulotiku- mok) kutatása terén, a mai gyógyszerek még mindig nem tökéletesek. Nem ölik el a fertőző Koch-baciluso- kat, csak szaporodásukat gátolják; végleges legyőzé­sük a szervezet ellenálló- képességétől függ. Jelenlegi antituberkuloti- kus gyógyszereink közül három bizonyítottan nagy hatásfokú: az INH, a Stmy és a PÁS. Mindhármat egy évtizeden belül (1944—1952) felezték fe] és azóta sem született jelentősebb ered­mény az antituberkulotiku- mok kutatása terén, annak ellenére, hogy az egész vi­lágon — így hazánkban is két gótikus kiképzésű bejárata. A régészeti ku­tatások közben értékes épületelemek kerülnek napvilágra, ezek felhasz­nálásával történt a temp­lom körülfalazásának ki­alakítása, a teljes alap­maradvány bemutatásá­hoz. A közelben újabb fi­gyelmet érdemlő, a múlt emlékeit idéző sírkő-mú­zeumot kívánnak kiala­kítani. A Balatonvidék hajdani temetőiben mű­vészi értékeket képvise­lő,faragott és érdekes fel­iratú sírkövek állnak el­hagyottan, elfelejtetten. A megóvásra és bemutatás­ra érdemes sírköveket összegyűjtik és itt helye­zik el a római villa és a középkori templom ma­radványainak szomszéd­ságában. — nagy erőved folyik a ku­tatás. Az új gyógyszerrel szemben támasztott köve­telmény: tegye bacilusmen- tessé a szervezetet TJj, jó hatásfokú gyógy­szer előállítása azonban nem kis feladat, hiszen a betegség gyógyítása mellett még egy sereg más szem­pontnak is meg kell hogy feleljen. Az „ideális” anti- tuberkulotikumnak fajla­gos hatásúnak kell lennie, tehát csak a Koch-bacilu- sokat pusztítsa el, ezeket azonban a szervezeten be­lül bárhol elérje. Erős és gyors hatásúnak kell len­nie, nem szabad hogy a szervezetben mérgezést vált­son ki és megkívánják, hogy szájon át lehessen szedni. Adagja nem lehet nagy, és íze sem rossz, — ie drága sem lehet, ilyen igényeket kielégíteni ter­mészetesen nagyon ko­moly feladat. Ha a kutatók új ható­anyagot fedeznek fel, az csak akkor válik gyógy­szerré, ha a vizsgálatok próbáját kiállja. A vizsgá­lat sok-sok részből áll: Kémcső kísérlettel kezdő­dik, majd egyre bonyolul­tabb laboratóriumi vizsgá­latnak vetik alá, míg az állatkísérletekre is sor ke­rülhet. A tbc elleni anya­gok kutatásánál azonban még itt is kellemetlen meg­lepetések érhetik a kuta­tót: oka. hogy a majom ki­vételével más állaton a tbc nem teljesen azonos az emberével. Végered­ményben tehát csak az igen óvatosan végzett em­berterápiás kísérlet dönt. Az ideális antituberku- lotikum kutatása tehát ne­héz és nemes feladat. Mai ismereteink szerint azon­ban már nincs messze az az idő, amikor a kutatások elérik céljukat: a tbc-prob- léma végleges felszámolá­sát! Világszerte arra töreked­nek a szakemberek, hagy a mezőgazdaságban minél inkább az ipart termelésre jellemző módszereket ve­zessenek be. A baromfi — („tojás­gyár”, „baromfigyár”) és sertéstenyésztésben az ipa­ri módszerek már megol­dottak. Ezeknél sokkal bo­nyolultabb feladatot jelent az „ipari” tehenészetek megszervezése. Az első lépés az állatál­lomány koncentrálása. A Szovjetunióban 2000— 2500-as tehenészetek ala­kultak ki. Jugoszláviában és Romániában is megin­dult ez a folyamat, sőt ná­lunk is, főleg az állami gazdaságokban egyre több az olyan telep, ahol több mint 300 tehenet tartanak. 4 koncentráció előnyös a munka termelé­kenységére: kaliforniai adatok szerint 1500 tehenet és szaporulatát 35 ember lát el, olaszországi telepe­ken 250 tehenet és 750 nö­kötve tartják a teheneket és a fejést külön fejőház­ban végzik; az ottani vi­szonyok hasonlítanak leg­inkább a mieinkhez. Régebben a tehenészeti munkák 35—45 százaléka esett a fejésre. A gépi fe­jes termelékenysége főként a fejés automatizálásával fokozható. Kaliforniában pl. már olyan fejőgépeket használnak, amelyeken a tej leadásának a mértékét mutató jelzi a fejés min­den pillanatában, és piros lámpa villan fel, amint a fejés sebessége a normális alá csökken. Itt az abrak­takarmányt is automatiku­san osztják szét: minden két liter tejre fél kg ab­rakot kap a tehén. A másik — gondot oko­zó — munkafolyamat a ki­trágyázás. A legkisebb munkaráfordítás akkor történik, ha folyékony ál­lapotban távoiítjuk el. Ez­zel összefügg a szalma­szükségletnek minél na­gyobb csökkentése is. Svéd­országban és Angliában Hosszú a gyógyszer útja, amíg a gyógyítás szolgála­tába állhat. (MTI foto — Bajkor József felvétele) Csigasorral továbbítják a silótakarmányt a szarvas­marhák etetőjébe. (MTI foto — Bereth Ferenc felvétele) vendéket 8 fő szolgál ki. Ugyancsak a koncentráció mellett szól, hogy csökken az egy férőhely építésére fordított költség. Termé­szetesen mindez csak akkor gazdaságos, ha ugyanakkor a tejhozam nem csökken. Az „ipari” tehenészet legvitatottabb kérdése az elhelyezés módja. Kalifor­niában például a tehenek pihenésére boxos istállók szolgálnak. Az etetés vé­dőtetős etetőtéren történik, ahol az állatokat „rögzítik”. A fejés ugyancsak külön helyen, a fejőállásban megy végbe. A Szovjetunióban inkább a tömbkialakitású épületek terjedtek el: a tej kezelő helyiségekkel kö­zös épületben találhatók. A pihenő állásokból a te­heneket — ahol lekötve tartják őket —, az adott időponban az etetőhelyiség­be, majd a fejőterembe hajtják. Angliában és az NSZK-ban szintén a boxos rendszer terjed el, sőt a régieket is ilyenné alakítják (a szal­mamegtakarítás fedezi az átalakítási költségeket). Az egyik érdemes olasz istálló­típusban a teheneket le­kötve tarják, de a csopor­tos lekötő-, illetve kioldó­szerkezet következtében kevés az e célra fordított munka. A teheneket gumi­vagy bitumenpadozatú rö­vid állásokban tartják, melyek rácspadozatban folytatódnak. Az NDK-ban szintén le­olyan tehénállást használ­nak, ahol a tehén csak fekvő helyzetben tartóz­kodhat. Ha fel akar állni, fejét beüti a rácsba, tehát hátra kell lépni a rácspa­dozatra. Ily módon a trá­gya nem az állásba, hanem a trágyacsatomába kerülj ahonnan folyóvízzel eltá­volítható. A fejési és kitrágyázási rendszer tehát nagyjából megoldott az ipari tehené­szetben, de vitás még a takarmányozás Ennek oka, hogy a szarvas- marhák számára igen nagy mennyiségű zöldtakarmány szükséges: egy 600-as tehe­nészetben például nyáron napi 30—35 tonna zöldta­karmányt kell levágni és be­hordani. Ehhez, megfelelő gépesítés mellett, jó úthá­lózat is szükséges. Lehet­séges, hogy a probléma az­zal oldódik meg, ha egész éven át silózott takarmányt etetünk az állatokkal, nyá­ron friss zöldtakarmánnyal kiegészítve. Ma még kutatási stádi­umban van az „ipari” te­henészet problémája. A re­mények — nálunk is — csak akkor valósulhatnak meg, ha a megfelelő ta­karmányozást és a tehenek életkörülményeinek foko­zott kielégítését sikerül megoldani, vagyis bioló­giailag értékesebb takar­mányozással, kedvezőbb elhelyezéssel és biztonságo­sabb állategészségügyi vé­delemmel ellensúlyozzuk az egyedi kezelés hiáapáA. Döntő támadás a tbc ellen

Next

/
Thumbnails
Contents