Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)
1967-05-28 / 124. szám
1067. május 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 21 AZ AEROFLOT SZÁRNYAIN Irta: N. Bikov, a Szovjetunió polgári repülésügyi miniszterhelyettese ' A Szovjetunióban, amelynek területe több mint 22 millió négyzetkilométer, a légiközlekedés féjlesztésének hallatlan jelentősége van. Míg az Egyesült Államokban a leghosszabb kontinentális légiútvonal a New York—San Francisco, 4565 kilométer, addig a Szovjetunióban a Leningrad—Vlagyivosztok légiót 7960 kilométer, a moszkva—kam- csatkai Petropavlovszk vonal 8840 kilométer. A leghosszabb interkontinentális útvonal, amelyet elsőnek szovjet polgári repülők tettek meg — a Szovjetunió—• Nyugat-Afrika — 25 000 kilométer — és a Szovjetunió —Antarktisz — 26 423 kilométerA légi közlekedés a szovjet hatalom éveiben hatalmas utat tett meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a szovjet köztársaság a cári Oroszországtól nagyon szerény légiközlekedési örökséghez jutott. Abban az időben igen kevés repülőgép volt, azok is főképpen elavult, első világ- háborús francia és angol típusú gépek voltak. Napi 220 000 ufas 1923-ban egy ósdi, törékeny repülőgép szállt fel Moszkvában, hogy elinduljon Nyizsnyij-Novgorod ba, a mai Gorkijba. Biz volt a Szovjetunió első légijárata, amely mindössze 420 kilométert tett meg. Az út hat óráig tartott. Egy év alatt 229 utas vette igénybe a Moszkva—Nyizsnyij-Nov- gorod-i repülőjáratot. Ma az Aeroflot gépei naponta 220 000 utast emelnek x levegőbe. A légiközlekedés azóta óriásit fejlődött. A szovjet repülőgépek ezrei repülnek éjjel és nappal, télen és nyáron az öt óceán térségei fölött, az Északi-sarktól a Fekete-tengerig. A távoli Északon, Szibériában, a Távol-Keleten, Ja- kutiában, a Sarkvidéken és más messzi tájakon, ahol kevés az út és a vasút ki- rálólag légiúton bonyolítják le az utas- és a teherforgalmat, repülőgép szállítja a postát. A Szovjetunióban ma 2500 légiútvonal van, amely az ország több mint 3000 városát köti össze. Ha a Szovjetunió összes belföldi légiútvonalát egy egyenes vonalnak képzeljük el, akkor valóban kozmikus távolságot — 500 ezer kilométert kapunk. Évről évre bővülnek a Szovjetunió nemzetközi légikapcsolatai. Aeroflot jelzésű repülőgépek ma mar a világ 40 országában, többek között Kubában, Kanadában. Finnországban, Dániában, Franciaországban. Angliában, Szudánban, Maliban, Indiában, Irakban és természetesen a szocialista országokban szállnak Le. A közeljövőben megindulnak a rendszeres légijáratok az Egyesült Államokba és Japánba. A világ légiszállításainak mintegy húsz százalékát az Aeroflot gépet bonyolítják le. Korára nézve a Szovjetunió légitársasága elmarad a legtöbb külföldi repülő- társaságtól, de nagyon gyorsan fejlődik. A második világháború befejezése után az Aeroflot nagyon rövid idő alatt áttért az elavult géptípusokról a korszerű gépekre, a TU—104, a TU—114, az IL— 18, a TU—124, az AN—10 és a közismert repülőgép konstruktőrök, Tupoljev, Iljusin, Antonov — által szerkesztett más géptípusokra. A Szovjetunió a lökhajtá- sos utasszállító gépek elindításával két évvel előzte meg a világ repülőtársaságait. A közeli években a Szovjetunió polgári repülői új — IL—62, és TU—134 típusú reaktív repülőgépeket kapnak. Megindulnak a TU —154-esek is. Ez a gép 160 —220 utast szállíthat. Érdekességük, hogy a hajtóművek a gépek hátsó részére kerülnek s ezzel csökken a zaj, a rázkódás és más zavaró hatás. A szovjet konstruktőrök most a hangsebességnél gyorsabb TU—144 repülőgép típuson dolgoznak. Ennek a gépnek az utazó sebessége óránként 2500 kilométer lesz. Fedélzetén 120 utas utazhat kényelmesen. A gép leszállás nélkül 6500 kilométert repül. A gépek forgalomba állításával a Moszkvából Habarovszkba repülő utas a 7000 kilométeres távolságot alig három óra alatt teheti meg, Párizsba vagy Londonba pedig fele annyi idő alatt ér el, mint korábban. Az optimális repülési magasság 20 000 méter lesz. A Párizsban bemutatott AN—22-es típusú gép 80 tonna teherbírású. Másképp- 720 utast szállíthat, vagyis pontosan annyit, .mint egy 15 kocsiból álló expressz vonat. Kisebb távolságok megtételére lesz alkalmas a három reaktív motorral ellátott Jak—40. Ez a gép nem szilárd burkolatú repülőtér- , ről is felszállhat, felernelke- - déséhez 700 méteres nekifu- ' tás elegendő. A Jak—40 24 1 utast szállíthat. Uzembehe- [ lyezik a kényelmes MI—2, '< MI—8, KA—26. MI—10 ti- ■ pusú helikoptereket. S ' mindezt azért, hogy 1970 ' végére 75 millió utast szál- j líthassanak. , A legnagyobb kényelem Az újabb, korszerűbb és ' kényelmesebb repülőgépek 1 üzembehelyezésével párhu- ] zamosan az Aeroflot igyek- 1 szik a legnagyobb Kényelmet ' biztosítani utasainak. Épül- • nek a korszerű száll ódával ellátott repülőterek. Az Aeroflot a minimumra akarja csökkenteni az utazással kapcsolatos formaságokra szükséges időt. Bevezetik, hogy az utasok közvetlenül a repülőgépnél válthatnak jegyet, adhatják fel, vagy kaphatják meg csomagjaikat. A szovjet polgári repülésnél tapasztalt pilóták dolgoznak, akik 5—7 millió km-t repültek baleset nélkül. Minden pilóta, akire korszerű utasszállító gépet bíznak, először éveken át hagyományos gépeken repül és csak azután ismerkedik meg az újabb konstrukciójú repülőgépekkel. A szovjet polgári repülők közül több mint 200-an kapták meg a ázovjetunió Hőse, illetve a Szocialista Munka Hőse kitüntetést A vekker kíméletlenül csörömpölt. A férfi kicsit bosz- szúsan nyújtózkodott: nyakon ragadta a nekivadult masinát, egyetlen mozdulattal torkára forrasztotta a hangot, a,ztán csak úgy a sötétben lelépett a reka- miéról és a csizmanadrágja után nyúlt. Bement a fürdőszobába, megmosakodott, aztán hogy a még alvó kisgyereket föl ne ébressze, lábujjhegyen kióvakodott a konyhába. A lámpa korareggeli, hu-r nyorgó, morcos fényt hintett az asztalon meg a tűzhelyen tornyosuló mo- satlan edények garmadájára. Az abroszon tegnapi száraz kenyérhéj, morzsa, üres, olajosán csillogó szardíniásdoboz, fonnyadt uborka, laposra facsart citromhéj, és le nem törölt citromlétől lilás-zöldre szí- neződött pengéjű, fanyelű kés árválkodott — Micsoda szemétdomb! — mormogta a férfi és szája szögletében mély, keserű ránc jelent meg. — Persze a mosogatás nincs ínyére a feleségének, minden reggel új edényt vesz elő a tejnek, a szennyes meg csak szaporodik; A kora reggel tömör szürke színe lassan megfakult egyre világosabb lett. A ház még csendes volt. Az órájára nézett. Hat óra. Valahol a hátsó lakásban, Kedrovéknál ajtó csapódott s a fáskamra felől a véletlenül bezárt macska dühös nyávogása hallatszott: majd a vaskapuban megcsikordult a nehéz kulcs, aztán újra csend lett Cigarettát vett elő. Rágyújtott. A hosszan kifújt füst az ablaknak ütődött, eleinte gomolyogva, majd egyre jobban nyújtózkodva elillant a nyitvahagyott kis szellőzőablakon át. Az utcán kocsi zörgött. A koránkelő öregasszonyok áruval megrakott kosarait vitte a piacra, — Valahogy nem jól mennek a dolgok. Azelőtt más volt, egészen más. — Leverte a hamut cigarettájáról és mélyet szippantott. — Az életük furcsán kihűlt, olyan lett, akár csak ez a mosatlan edényekkel zsúfolt, barátságtalan kicsi konyha. Azelőtt nem ilyen volt Irina, a fflesége. Törődött vele, a gyerekkel, a háztartással, de egy Idő óta mindent elhanyagolt, csak a vállát rándítja, lebiggyeszti a száját. ■ Igaz, hogy amióta a tanácshoz került a kulturális osztályra, több a munkája. hiszen mindenütt akad, bőven tennivaló, de mégis. Az a biztos erős szál, amely összekötötte őket, mintha megpattant volna. Üjabb cigarettára gyújtott Agyában egymás után bukkantak fel az elmúlt hónapok eseményei, amelyek kellemetlen, bántó, fájó kis tüskéikkel újra fölingerelték. A külföldi út nyáron egyedül, a kései, gyakran éjféli hazajárkálások, az önálló színházba, klubba járás, az otthoni dolgok elhanyagolása, a szombatvasárnapi kirándulás a vezetőséggel, amikor két napig étel nélkül maradtak otthon a kisgyerekkel, mert Irina nem főzött meg előre. És a vidéki kultúr- előadás, amikor későn jött haza, éjfélkor, mondván, hogy defektet kapott a kocsi, és másnap kiderült, hogy már este nyolckor otthon voltak. ..Nemtörődömség, a szeretet hiánya” — gondolta a fiatal férfi és összeborzongott, mintha fázna. Lassan kivilágosodott. — Már a harmadik cigarettát szívta. Tekintete komoran, kicsit bizonytalanul és sególytkérően meredt előre. Érezte, hogy tehetetlen és tanácstalan, szorongó érzés vett rajta erőt, mint nem is olyan régen az iskolában a tábla előtt, amikor nem tudott megoldani valamilyen feladatot. — Váljunk el? — döbbent bele a kérdés: Ml A hangsebességnél is gyorsabban lesz a kisgyerekkel? Csak ő látná a kárát, pedig ő semmiről sem tehet. Meg kell próbálni szépszóval, nyugodat, türelemmel. — Igen, így kell tenni Ez az egyedüli helyes út Megkönnyebbült a gondolattól, a bizakodó öröm átjárta, mint valami erős tüzes ital jótékony melege. Bízott benne, hogy miden jóra fordul, mert szereti, mindannak ellenére, ami történt, most is nagyon szereti Irinát. A konyhaszekrényből kenyeret vett elő. Levágott egy darab szalonnát. a kamrában az üveg aljáról előhalászott egy kövér kovászos uborkát, az egészet szalvétába csavarta és a táskájába tette. Aztán a tűzhelyhez ment, kiszedte a hamut, begyújlenni! — A férfi hangján érződött, hogy lassan elveszti a türelmét, de még tartja magát — Unalmas ez az egész! — vetette oda az asszony csak úgy félvállról és cigarettára gyújtott — Csak ez az átkozott makacsság ne volna benned! — csattant fel a férfi türelmét vesztve öklével a levegőbe sújtott. — De, ha egyszer elfogy a türelmem, nagyon ráfizetsz, én véget vetek ennek a nyomorult, semmilyen életnek! A tornác ablaküvege megkoccant. — Itt az öregasszony, hozd be a tejet — biccentett az ablak felé a férfi és táskája után nyúlt. Irina kinyitotta a konyhaszekrény alsó ajtaját és asszonyon. Aztán hirtelen megsajnálta. — Ott a vizeskancsó a tál mögött. Az asszony, mint a zuhanó a kötélért, kapott az üvegkancsó után. — Legalább öblítsd le hideg vízzel — suttogta a férfi fojtottam — A kisgyerek egészen összekente. Siess! A vénasszony, az indulatos szavakat hallva, még a nagy sietségről is elfeledkezve, kandi szemmel bámult befelé az ablakon. Irina sietve, gyorsan mosta az üveget. A kanoson végigsiklott a csapból kizuhogó vízsugár, s amikor eljött a csaptól, a lámpafényben ezerszínben ragyogtak föl az üvegedény oldalán remegő apG. BONDARENKO: Vizeskancsó tott és a leütött zománcú lábosban vizet tett föl melegedni. A tűz lassan, pislákolva égett, a nedves gyújtós sziszegve könnyezett. — Még itt vagy? — kérdezte a fiatalasszony, ahogy a konyhába lépett. Szempilláján még ott ült az álom. szorosan összefogott pongyolája vállán parányi tollpihe billegett. — Csak hétre megyek — mondta Igor és várakozóan nézett Irinára. De Irina nem szólt, csak nagyott ásított, aztán a tükör elé állt és a piros nylon kefével a haját kezdte gondosan fésülgetni. Azért néha elmosogathatnál — szólalt meg a férfi, kicsit szemrehányó hangon. — Örökösen csak azt fújod, te is nyugodtan megcsinálhatod! — vágott visz- sza az asszony. — Mindent én csináljak? — Persze a klubban üldögélni könnyebb.-. — A régi lemez. — Értsd meg, ez nem mehet tovább! Olyan a lakás, mint a szemétdomb, nem főzöl, nem mosogatsz, elmászkálsz, későn jársz haza, — és hazudsz! — mondta a férfi elfojtott indulattal. — Persze mindenben én vagyok a hibás! — kapta föl hirtelen a vállát az asszony és a kefét az ablakra dobta. — De hogy te durváskodsz, goromba pokróc vagy. káromkodsz, türelmetlen vagy a gyerekkel, ez persze semmi! — Igaz, — mondta a fél- fi, mintha egy kő hullott volna ki a szájából és látszott, hogy kegyetlenül birkózik indulatával, próbál higgadt, nyugodt maradni. — De hát mit akarsz tulajdonképpen? — Tudod egyáltalán? Vagy neked tetszik hogy anyának hol ez hol az súgja oda a boltban, itt meg amott láttak és persze a tanácselnökkel?! Azelőtt egészen más voltál! Én nem tudom mi, tán a dicsőség szállt a fejedbe, a kényelmes jólét vette el az eszedet?! — Ugyan, hagyd az ostobaságokat! Különben is unom már ezeket a cirkuszokat. Ha nem tudod megérteni, hogy az ember el van foglalva, ezer hivatali gondja-baja van, akkor mit magyarázzam. — Nekem is van dolgom, több mint neked, mégis időben itthon tudok keresgélni kezdte a tejeslábast. Egyre idegesebben turkált a csörömpölő serpenyők, fedők, apró edények között. Az ablak újra meg- zörrent. — Jöjjön már kedves azzal az edénnyel, mert sietnék, — türelmetlenkedett Szomova, a tejesasszony. — Rögtön, csak egy lábast kerítek — mondta idegesen a fiatalasszony és a ró vízcseppek. Meg se törülte, csak úgy hamarjában kifordult vele a tornácra, hogy minél előbb túladjon a kíváncsi, pletykafészek asszonyon. A hirtelen fordulástói, vagy talán a víztől, a kancsó hirtelen kicsúszott a kezéből és hangos Kattanással ezer darabra tőrt a tornác kőkockáin. Irina egyetlen hangot sem tudott kipréselni a torkán. Csak állt kicsit görnyed ten, tehetetlenül; szeméből nagy kövér könny, cseppek gördültek ki s futottak végig elsápadt orcáján. A szobában — tatán a zajtól — hangosan főiaírt a kisgyerek. Az asszony, ahogy meghallotta a gyereksírást. öklét a szeméhez kapta és befutott a szobába. — Nahh! — szakadt ki a nehéz elkeseredett sóhaj Igor melléből, aztán aktatáskája után nyúlt és kilépett a konyhából. A verandán egy pillanatra megtorpant, íekintekamrába sietett. — Üres kézzel tért vissza. — A kis piros fazekat nem láttad? — kérdezte zavartan a férjétőL — Ott van, csupa kosz — bökött az edényhalom tetején kuporgó fazékra Igor és szeme dühösen szúrt Irina felé. A fiatalasszony föltépte a konyhaszekrény minden ajtaját, remegő kézzel, kapkodva turkált a zörgő tányérok, edények között, de hiába. Sehol sem akadt egyetlen akkora tiszta edény, amibe a liter tej belefért volna. — Gyalázat! — ropogtatta a szót a férfi a foga között. — Lesül a bőr a pofámról! Tessék! Vidd ki a lavórt, vagy a virágvázát, hátha nagyobb lesz a dicsőség! — Szavai kegyetlen erővel vágtak végig a tehetetlenül kapkodó te a kövön szerteszét heverő, tompán csillogó üvegcserepekre tévedt. Ahogy nézte a villogó tűhegyes, borotvaélű szilánkokat, hirtelen az jutott eszébe, hogy az ő fiatal életük ia ilyen gyorsan ilyen váratlanul hull talán szét apró darabokra, ha nem vigyáznak. — Este menj el a gyerekért, mert nekem vezetőségi ülésem van, — szólt be halkan a nyitott szobaajtón a feleségének, aztán a talpa alatt sikoltva csi- korduló üvegcserepeken keresztül gyors léptekkel elindult az utcaajtó felé, ügyet se vetve az,ijedtségtől száját tátő, riadtan pislogó meghökkent öregasszonyra. Fordította: Raáb György
