Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)

1967-05-23 / 119. szám

19*?. május 23.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Iskola az egészségért

A MEGYEI KÓRHÁZ MELLETT MODERN, SZÉP ÉPÜLET ÁLL. MA MÁR MEGSZOKOTT RÉSZE A VÁROSKÉPNEK, HATALMAS ABLAKAIVAL,

PARKJÁVAL, SIMON FERENC KEDVES KÉTALA- KOS SZOBRÁVAL A BEJÁRATNÁL. KÉTSZÁZ LÁNY TANUL ITT, KÉTSZÁZ LÁNY KÉSZÜL NAGYON FÁRASZTÓ. NAGYON SZÉP, NAGYON EMBERI — ÉS EGÉSZ EMBERT KÖVETELŐ — HIVATÁSÁRA.

I Csak javukra vanj

~ A kunszentmártoni já1 rási párt-végrehajtóbi2 zottság munkájában rég1 óta bevált gyakorlat. " hogy egy-egy községi- vagy termelőszövetkezeti

2 pártvezetőség munkájá- | nak vizsgálatát rendsze- " rés időközönként napiig rendjére tűzi. Azért is " említésre érdemes szokás | ez, mert a gyakorlat ed- " dig legtöbb helyen az | volt, hogy akkor szá- | méltatták be a pártveze- 1 tőségeket, ha az hibákat | követett ed. vagy kevés | eredménnyel működött.

| A tiszainokai SzabadI ság Tsz pártszervezetének | tevékenységét ezelőtt két I évvel vizsgálta meg a = kunszentmártoni járási | párt-végrehajtóbizottság,- s a közelmúltban újból | sort kerített erre. Ko- = vács István, a tsz — és | egyben a község — párt- | szervezetének titkára = mondta:

| — Különösen az volt

= nagyon hasznos, hogy a | végrehajtó bizottság a = szövetkezet alapszervezete a vezetőségének mind a hét I tagját meghívta. Így o- számonkérést, a dicséretet. az újabb feladató- " kát egyszerre, együtt hall- - juk. Sőt, a vezetőség égé- " szének szóló meghívás - azzal is jár, hogy a be- ' számolóra való felkészü- ä lés nemcsak az én dől- ~ gom, hanem mindannyi- - unkél 2

Hatásos, jó módszer - egy-egy termelőszövetke- ~ zet pártszervezetének - munkáját így, a rendsze- ? rés beszámoltatás révén | is segíteni. Különösen jó * így a pártvezetőség égé- f széhez szólni, személy sze- I rint azoktól számonkémi, I bármit vagy azokat (ü- - csémi bármiért. akik Z azért közvetlenül felelő- - sek. Ez egy szóval sem 2 mond ellent a titkár fele- - lősségének. |

Ami pedig szintén csak - javukra van: a kollektív “ részvétel arra is készteti. g ösztönzi a vezetőséget, ? hogy többször elemezzék § saját és közös munkájú- ? kát. Egyszóval: a kollek- - táv vezetés, a kollektív “ munka és felelősség érvé- I nyesülését így is lehet és ■ így is jó szorgalmazni. “ segíteni.

(be) :

5,Tréfás66 fagyosszentek és a korai Medárd

Az iskola története nem nyúlik vissza régi időkre. Tulajdonképpen 1958-ban indult meg a megyében a szervezett ápolónőképzés. Harmincán tanultak kétéves tanfolyamon, az Achim úti iskolában és ]ó- néhányan 3 éves munka melletti képzéssel szerezték meg oklevelüket. Az új, korszerű iskola 1962 decemberében kezdte meg működését Gyermekápolónőket, gyermekgondozónőket és általános ápolónőket képez. Az iskola az egészség- ügyi középfokú képzés fontos központja.

Fennállása óta 550 hallgatónak adott oklevelet. Ezeknek mintegy hatvanöt százaléka a megye kórházaiban, rendelőiben. bölcsődéiben helyezkedett el. Mintegy másfélszázan kerültek azokba a megyékbe, amelyeknek leányait ide iskolázták be: Bács, Csong- rád. Szabolcs. Hajdú, Nógrád, megyebeliek tanultak nálunk, de akadtak miskolciak, sőt Pécsre is került néhány gyermekápolónő. Idén egy tanfolyam indult nyolcvan résztvevővel. itt csecsemő és gyermekgondozónőket képeznek. A résztvevők nagyobb százaléka nem szolnoki, hanem a felsorolt megyékbe, városokba való. Így követeli meg jelenleg az egészségügyi intézmények munkaerő szükséglete. A felmérések szerint az idén végző lányok közül a Szolnok megyeieket a megye területén mind el tudják helyezni.

Az elhelyezkedés — ahogyan mondani szokták — sima úton történik. Másfél évig kötelező gyakorlatot végeznek és ha lehetőség nyílik rá, oda kapnak beosztást. ahová kérik. Érdekes. hogy Budapestre alig akarnak menni, ugyanis ott lakást nem tudnak biztosítani számukra. Egy bizonyos, állás nélkül nem marad senki, azért sem, mert újabb és újabb egészségügyi intézmények kezdik meg működésüket évről évre.

Itt folyik egyébként a megyei asszisztensképzés is Itt tanulnak a műtősök, a röntgenesek. az élelmezésvezetők, a gyógyszerésztechnikák, sőt egy csoportban már gyógyfürdő-szakszemélyzetet is tanítottak.

Százhetvenöt előadó

Az oktatási intézménynek tizenöt főhivatású nevelője van. akik régi gyakorlott és szakképzett ápolónők, illetve gyermekápolónők, s akik az oktatáshoz szükséges szaktudást kétéves pedagógiai tanfolyamon sajátították el. Az iskola igazgatónője most az egyetem pedagógiai-pszichológiai szakán tanul. Ezenkívül százhatvan óraadó tanár működik itt: szakorvosok. gyógyszerészek szerepelnek a tanári listán.

Az iskolában érettségizett és általános iskolát végzett leányok egyaránt tanulnak. Az érettségizettek száma még mindig messze elmarad a szükségestől és a lehetségestől. Bár az arány emelkedett (az első évben húsz, idén már valamivel több mint harminc százalék), még jócskán lehetne javítani ezen A beiskolázás azonban egymagában nem elég. Ugyanis a tapasztalat szerint az érettségizettek tanulmányi átlaga általában nem. vagy csak loan kevéssel jobb, mint

az általánost végzetteké. Kétségtelenül nagyobb az általános műveltségük, de kevés közöttük az olyan, aki eredetileg is hivatásának érezte volna az ápolónői pályát. Emiatt aztán különösen az első időkben a kitartásukkal, sőt mondhatjuk, a lelkesedésükkel van baj. Az esetek többségében azonban, mire levizsgáznak, megszeretik a szakmát és a kórházak általában megelégedéssel nyilatkoznak róluk.

Lemorzsolódás —

20 százalék...

Mint minden szakiskolában, itt is tapasztalhatunk — nem is kismértékű — lemorzsolódást, amely átlagosan húsz százalék körül van. Mindig akad jónéhány olyan növendék, áld menet közben jön rá arra, hogy nem alkalmas a pályára. Olyanok is kerülnek, aki“ két az iskola vezetősége tanácsol el, elkalmatlansá- guk miatt. Előfordulnak, bár ritkán, fegyelmi problémák is. Az iskola igazgatónőjének véleménye szerint a leányok magánéletébe nem szólnak bele, ha csak az a tanulmányi előmenetele vagy az iskola jó hírnevének rovására nem megy. Egy-két kizárás már történt az iskola fennállása óta. mint ahogy rövid úton, a képesítő előtt egy hónappal távolították el azt a két gyermekápolónő jelöltet, akik a gondjaikra bízott beteg gyermekeket megpofozták. Ilyesmiben az egészségügyi szakiskolán nem ismerik a tréfát. Viszont egy lányt, aki vállalkozott arra, hogy gyermekét megszüli, támogatták mind tanulmányai befejezésében, mind a gyermek nevelésében. Az illető ma kitűnő ápolónő és példás családanya.

A kezdő ápolónők átlagfizetése ezeregyszázötven— ezerkétszáz forint. Ez az összeg a végzett munkához és a felelősséghez képest még az egészségügyi dolgozók fizetésrendezése után sem kielégítő. Ezért néhány év múltán anyagi kényszerűségből olyanok is búcsút mondanak a pályának, akikkel meg voltak elégedve és akik szeretik is a hivatásukat.

Huszonnégy

tantárgy:

nem gyerekjáték!

Amit az iskola vezetői és hallgatói is kívánnak, egy kicsit több megbecsülés, a közvélemény megváltoztatása, annak a nézetnek a megcáfolása, hogy ebben az iskolában nem kell tanulni. Előfordult már nem egyszer, hogy a mama lányával bejött az igazgatónőhöz, mondva: „Nem szeret tanulni a gyerek, mit csináljak vele? Beadnám ápolónőnek”. Amikor meghallotta, hogy ezen a szakiskolán huszonnégy tantárgy van, valósággal meg- némult a megdöbbenéstől.

A tanszemélyzetet most az iskola jövője foglalkoztatja. Az Egészségügyi Minisztériumnak helyes törekvése, hogy emelje a képzés színvonalát. Az elképzelések szerint az iskola a későbbiekben az egészségügyi szakközépiskolákra épülne, esetleg főiskolai jelleggel. Ebben az esetben a szakközépiskolában végzettek egy, a gimnáziumban érettségizők kétéves magasszintű képzést kapnának. A szakközépiskolán ugyanis a gyakorlati lehetőségek hiányában hatékony ápolónőképzés nehezen képzelhető eL

Akárhogyan is: az iskola egészségügyi szakoktatásunk fontos bázisa, amely fennállásának rövid ideje alatt is jelentős eredményekkel dicsekedhet. Bármilyen legyen is a jövő oktatási formája, az alapokat az iskola nevelői kollektívája lerakta, nyugodtan ráépíthetik azt a magasszintű oktatást, amelyet a fejlődés kétségtelenül megkövetel. Hernádi Tibor

Á kormány vezetőinek látogatása a BNV-n

Fock Jenő, a Miniszter- tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságánag tagja hétfőn délelőtt meglátogatta a BNV-t. Társaságában volt Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagja, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és dr. Trautmann Rezső építésügyi, s városfejlesztési miniszter. A vendégeket dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Droppa Gusztáv, a Vásár- és Kiállításrendező Iroda igazgatója és dr. Vitéz András, a BNV igazgatója fogadta. A kormány vezetői és tagjai körsétát tettek a vásárvárosban. Útjuk először a Magyar Tudományos Akadémia pavilonjába vezetett, majd a könnyűipar bemutatóját tekintették meg. — (MTI)

dHli

Vezsemgen ők lesznek az elsők

Nem igen volt ebben a faluban semmiféle munkaverseny az utóbbi esztendőkben. Szocialista brigád, e címért küzdő kollektíva is csak újságból ismert fogalomnak számított a termelőszövetkezetben. Mostanáig. Mostantól ugyanis, mint Korozs Mihály párttitkártól megtudtuk, másképpen van. A napokban megalakult az első szocialista brigád. Illetve az lesz, ha teljesítik is vállalásukat tagjai Major Imréné ötfős baromfi- tenyésztő csapata határozta el, hogy benevez a mozgalomba.

Az első szocialista brigád. Szép áttörésre vállalkozott az öt baromfitenyésztő. Vezsenyen ők lesznek a mozgalom meghonosítói.

Szép elsőség

B. L.

Az egyébként sem népszerű fagyosszentek — a május 12, 13 és 14-és esedékes Pongrác, Szervád, Bonifác — évtizedenkint egyszer-kétszer pusztító fagyok helyett nyárias meleg napokkal jeleskednek. 1958-ban például rendkívül hűvös volt az április, május 4-én és 5-én pedig fagyos éjszakák riogatták hajnali füstölésre az országot, s egy hét múlva 30 fokos kánikulai hőséggel köszöntöttek be a fa- \gyosszentek.

Az idei „deres vitézek” ugyancsak élőrevetették Hideg árnyékukat: már április derekán mínusz 4—5 fokos talajmenti fagyok voltak az országban, május első három napja viszont megütötte a nyárias mércét, majd pár napos visszaesés után ismét a fagyosszentek remekeltek 24—26 fokos hőséggel. A megfigyelések szerint az ilyen rendhagyó fagyosszentek korai, de elhúzódó tavaszodás kísérő jelenségei és egyúttal a normális meleg nyarak előhimö- kei.

A normálisnál előbb érkező Medárd rendszerint a növényi vegetáció legfontosabb időszakában hoz valóban aranyat érő esőket és — a kiegyenlítődés után — viszonylag korán átadja az irányítást az igazán nyárias nyárnak. Ha így lesz — glóriát érdemelnek az idei tréfáskedvű fagyosszentek.

4 mikor becsukódott mögöttünk a hárshegyi elmegyógyintézet kapuja, egymásra néztünk és kirobbant belőlünk a nevetés. A sok „bolondságot” látott portás is ámul- va nézett utánunk. Csak Benedek barátunk, akit hosszú magyarázkodás és bizonyítás után sikerült Pistával kimentenünk kellemetlen helyzetéből, állt szégyentől piros arccal és a helyzethez egyáltalán nem illő komoly pózban.

Végre Pista a nevetéstől fuldokolva nagynehezen kinyögte:

— Züm, züm.

— Na, most már menj a fenébe — szikrázott Benedek.

— Ja, kérlek a méhecskék néha keserűséget is okozhatnak — mondtam a mártírnak, s könnyeim törölgettem. — De most már mesélj, mert ha én tálalom holnap a műhelyben a srácok elé a kedves kis történetet hárshegyi kirándulásodról, akkor...

— Isten őrizz — ijedezett Benedek. — Ügy történt az egész, hogy felnyitottam a kaptárt. A méhek nagyrészét elhullva találtam. de az élők is erőtlenü' kóvályogtak. Nem tudtam, mi bajuk lehet. Nézem a szakkönyvet, a tüneteket böngésztem, de nem lettem okosabb. Tudjátok csak tavaly vettem a családot. Mondom este a feleségemnek holnap felviszek néhány mébet Pestre az állategészségügyi intézetbe.

— Sokáig gondolkoztam utána miben is szállítom majd a betegeket. Tudjátok, veszélyes dolog méheket szállítani, pláne vonaton. Végül találtam egy vadonatúj cipősdobozt. Na ez megfelel. Beleraktam száz. százötvenet.

Szorosan lekötöttem őket. A feleségem azonban addig könyör- gött. hogy csináljak lyukat a tetején, mert megfulladnak, míg ráálltam és néhány helyen átfúrtam a kartont.

— A vonaton üres fülkét kerestem és a dobozt gondosan a pad alá rejtettem. Abonyban idősebb asszony jött be egy kisfiúval. Amikor elindult a vonat,

vette le rólam. Jött a kalauz. Az asszony jegyét kezelte, amikor egyszerre mindkét lábszáramat ellepték a méhek.

— Jaj, meneküljenek, jönnek a méhek — kiáltottam. A kalauzt félrelöktem az ajtóból és a WC- be rohantam. Bezárkóztam és téptem magamról a ruhát.

Átvettem Benedektől a szót.

A HÁRSHEGYI KALAND

éreztem, hogy valami motoz a

lábszáramon,

— Te jó ég. kimásztak a méhek — villant agyamba. — Felugrottam és kétségbeesetten csapkodni kezdtem a nadrágomat. Az asszony ártatlanul bámult. a fiú pedig vihogott. Ceglédig kétszer megismétlődött a jelenet. Semmi kétség, a méhek feléledtek és élvezték az utazást.

Az asszony végül megkérdezte, hogy mi bajom van.

— A bogarak — dadogtam. — Mintha bogarak mászkálnának a lábszáramon.

Úgy látszik, nem nyugtatták meg szavaim, mert a fiúval együtt közelebb húzódott az ajtóhoz és szemét pillanatra »es»

— Az asszony a meglepett kalauznak elmondta, hogy veled valami nincs rendben, állandóan

felugráltál a helyedről és láthatatlan méhecskékkel hadakoztál.

— Higgye el, ez az ember nem tiszta — és a halántékára mutatott. — Egy őrülttel utazunk egy fülkében — rémüldözött.

— Az lehet — hagyta rá a iegyvizsgáló.

— Értesíteni kell a mentőket — könyörgött az asszony. Közben a szomszédos fülkékből is kijöttek az utasok.

— Egy szökött őrült van a vonaton — sikított egy idősebb hölgy.

— Azonnal húzzák meg a vészféket! — követelte valaki.

A kalauz megőrizte nyugalmát.

— Kérem, a fülkék ajtaját belülről zárják be — utasította a2 utasokat

Aztán a bátrabb férfiakból kis csapatot toborzott és körülfogták a WC-t.

— Bent, hiányos öltözetben a vadul támadó méheket csapkodtam — vette át a szót Benedek. — Egyszercsak kivágódott a parányi helyiség ajtaja és a nyílásban megjelent a mindenre elszánt kalauz arca, melyből csak tágra meredt szemeit láttam egy pillanatra. A komikus helyzetben csak annyit tudtam kinyögni: ,.A méhek, a méhecskék -.”

Ennyi elég veit. A jegvek éber ellenőre bevágta az ajtót, hátát nekivetette és reszketett a hangja: ..Elvtársak, egy őrült van bent.”

— A következő állomásról telefonáltak a mentőknek. A Nyugatiban kinyitották „zárkám” ajtaját és két megtermett, fehérköpenyes ápoló állt az ajtóban.

— Na. hol vannak a méhecskék? Bántották a mi kedves barátunkat? Csúnva méhek, majd megdádázzuk őket — mondta negédesen az egyik és mire felocsúdtam volna, már a kényszerzubbonyban vergődtem.

— A többit már tudjátok. Vizsgálat vizsgálat után, távirat a címetekre és végül meállapi- tották. hogv normális vagvok--— No, no — vágott közbe Pista.

— Mi az. hogy no. no — hördült fel Benedek.

— Emlékezz, én már akkor megmondtam, hogy nem vagy normális, amikor megvetted azt az egy család rnéhet.

Bognár János