Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)
1967-05-21 / 118. szám
tuet, május M. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 AZ UTOLSÓ NAPSZÁMOS Nyárfás vásártér van a falu szélén. Mellette lakik a napszámos. De nincs itthon. Lenn, a kertek alatt csákányol a Szalángi Róza földjén. Földnek mondja. Kertnek is kicsi,, kétszáz négyszögöl csupán. Felibe műveli. Felássa, krumplit vet bele. Égeti a gazt. Jó illatú, tavaszi, fanyar füst száll a szení.imrei házak fölé. — Megfogom én a munkát. Bagóért aztán nem is megyek. Hosszú, sovány ember. Baktat utánam, hogy ülve beszélgethessünk. Véletlenül jutott eszébe a tanácsházán valakinek. Az elnököt kérdeztem, van-e még napszámos náluk. Aki kimondottan ebből élne, már nincs — gondolkodik. De- hogyisnem, hát a Gacsal Gyuri bácsi — üt a homlokára egy bejövő férfi. Kérdezgetem az öreget. Van-e elég munkája? — Kallódik. Tavaszon annyi ásnivalóm akadt, a karom majd elállt. Mondta Is a feleségem, kidöglesz. Lefeküdtem, aludtam egyet. Mentem, csináltam Két héttel ezelőtt fogadták napszámra. Két napig kertet ásott. — Adtak száz forintot. Hét órakor kezdte, reggel. Most is üzentek érte. Fel akarja ásatni valaki a fa alját Majd estefelé menjen el hozzá Gyuri bácsi. Akkor választ ad. — De amoda szeretnék én már menni. A krumpliföldre. Az jó. Nagy darab, soká tart. Az Ezüstkalász Termelő- rzövetkezet vetett burgonyái a Pallagszélen. Gacsal Gyuri bácsi már kinn járt. Lehet-e kapálni, le ne maradjon. Arra nem várhat míg érte jönnek. Este el szokott sétálni a kocsma elé. Várja, megszólítsák, van munka, mehet napszámba. Tólen nagyon elvétve. Nádfedés, portarend. betevés, rakodás a TÜZÉP- telepen. — Első a kenyér. Aztán ha jut másra, hát jut. ha nem, hát nem. Jószág csak baromfi van a. háznál. — Szoktunk kukoricát kapálni nyáron. Arra veszünk egy kis hízócskát Gyuri bácsi szeret a disznókkal bánni. — Hizlaldába jó lenne menni. — A szövetkezetnek nincs? — Van. De van is rá embere. Hívták kocsisnak. Nem ment. Régen, még az édesapja idejében hajtott lovat. Magának sose volt. A bárótól „jussoltak” két holdat negyvenötben a Parton. Ki kellett adni felibe. Vagy dolgozni érte a gazdáknak, hogy felszántsák. Ha a földre keresett, nem kapott pénzt, nem volt kitartása. — Napszámból földet tartani nem lehetett. Leadták az államnak a birtokot. Hat esztendeig a falu csordása volt Gacsal György. Aztán elment Pestre is dolgozni. Nem volt itthon tűzrevaló. Ügy szedegetett gallyat az asz- szony, neki haza kellett jönni. A szüleség mindig közbeszólt. Mindig legyűrte Gacsal Györgyöt. Nyugdíjkilátás, SZTK. semmi. A napszámos már hatvanegy éves. Még henceg. — Némelyik fiatalt szépen kidolgozom. Merem mondani. Megkérdezem, mi lesz, ha majd nem bírja. — Három lányt. egy fiút neveltünk. Vagy a hónom alá nyúlnak, vagy a fenekembe rúgnak. Rengeteg cseléd, napszámos, nyomorult ember élt a két szentimreá uradalom árnyékában. Cseléd már nincs. Alkalmi munkás még tavaly is sok volt Azóta Kiskörére járnak, a vízlépcsőt építeni. Naponta viszi, hozza őket a busz. A többiek az állami gazdaságban. a két szövetkezetben keresik kenyerüket. Hé. rom idősebb embernek és három cigánynak nincs állandó munkahelye. De napszámos már csak egy van, Gacsal Gyuri bácsi. — Meg a Gargyi is magamfajta. De csak más. Ott az asszony dolgozik. Gargyinak jószága is van. Megél, ha nem megy sehová se. Gyuri bácsi családja él. boldogul. Állandó munkahelyhez tartoznak. 1 Valamikor nemesi família volt a Gacsal Györgyé. A „nemes eölvédi Gachal család” tiszaszentimrei ágazatából való. Nagyon régen volt. Gacsal György apjára már egy holdmyi szállt csupán. Az is a kincstárra maradt temettetése fejében. Aztán új világ jött. A szén t- imrei szegénység felküzdötte magát. Gacsal Györgynek nem sikerült Napszámos maradt, ő az utolsó Tiszaszentiimrén Borzák Lajos Megbecsülés vagy hivatali elismerés Nyugodtan nevezhetjük történetnek. Hiszen egyik nagy községünk fiatal népművelőjének kálváriája az előző tanácsi ciklus, tehát még a „régi vezetés” idején kezdődött. Az egyetemről hívták a községbe művelődési ház igazgatónak, lakást, a feleségének tanári állást ígértek. Nyáron friss diplomával a zsebükben lejöttek, hogy körülnézzenek. — A lakást még ne nézzék, most alakítjuk át! Még elijednének, ha így látnák, de mire kell, rendben lesz — mondta az akkori tanácselnök, és ők nem nézték meg. Aztán ősszel leköltöztek, elfoglalták mind a ketten a munkahelyüket. A lakásban ugyan csalódtak, de ez volt az első közös otthonuk, kezdetnek talán nem is a legrosszabb. így hát nem zúgolódtak miatta. — Mindaddig, amíg hidegebbre nem fordult az idő. Az épület külsejét ugyanis szépen rendbeszedték, belül is kifestettek, csupán csak az ajtók és az ablakok nem zártak rendesen. A téli hidegben este hiába fűtötték fel 28—30 fokra a kis vaskályhával a szobát, reggelre a mosdóba befagyott a víz. Pedig akkor már nem is csak kettőjükről volt szó, hiszen útban volt a harmadik. Nem csoda hogy az asszonyka megbetegedett és csak Szegeden, a kórházban tudta kihordani a gyereket. A férj decembertől áprilisig csak ígéretet kapott: igen, ismerjük a problémáját, ki fogjuk cserélni az ajtókat és az ablakokat. Tekintse ezt ideiglenes állapotnak! — mondták a tanácsnál. Valóban, jól ismerték a problémáját, — megoldást azonban mégsem tudtak találni rá. Es így újra megfogalmazódott az a gyakorta hangoztatott formula. — Még a régi vezetés idején kezdődött ez a lakásprobléma. Csak a külső felújításra futotta a pénzből, az ajtókra, meg az ablakokra már nem. Sok a kiadásunk; központi orvosi rendelőt is szeretnénk építeni, a bevétel meg elég szűkös. Különben is, ezt a lakást csak ideiglenesen adtuk, amíg a másik megürül. Az a másik a tanács szolgálati lakása, amelyben azonban olyan valaki lakik, aki sohasem volt tanácsi dolgozó. — Az a baj, hogy annak idején kiutalták neki a lakást — hangzik az érv. — Nem. tudunk semmit sem csinálni addig, amíg az illető le nem mond róla. Jelenleg börtönben van. — Az első és legfontosabb, hogy elégedettek-e a művelődési ház igazgatójának munkájával és szeretnék-e ha továbbra is itt maradna? — tettem fel a kérdést a tanács jelenlegi veztóinek. — Igen, nagyjából elégedettek vagyunk vele. Es meg is becsüljük. Amint lehetett, felemeltük a fizetését, megválasztottuk tanácstagnak, egyszóval úgy érezheti, hogy méltányoljuk a munkáját. Valóban, tagadhatatlan, hogy megbecsülik, hiszen mind anyagilag, mind erkölcsileg elismerték a munkáját. Elnézést a hasonlatért, ezt a megbecsülést mégis a lakás külső felújításával tudjuk összevetni. Látványos, és szükséges is. De nem a leghasznosabb. A fiatal házaspár alapvető problémáit nem tudja megoldani, A művelődési ház igazgató már ott tartott, ha továbbra sem kap lakható lakást, csak ígéretet, elmegy a községből — minden megbecsülés ellenére. A tanácsnak nemcsak az anyagi, hanem a község szellemi javaival is jól kell tudnia gazdálkodni. És nem hiszem, hogy ez, az ablak, illetve ajtócsere fél év alatt ne lett volna megoldható, még akkor is, ha nagyon szűkösen volt rá pénz. Lehet azonban, hogy ehhez a hivatalos, nagyon elismerésre méltó és látványos megbecsülésen túl több segítőszándék, a régi ügyekkel szembeni nagyobb felelősségérzet is szükséges lenne. ■fo Néhány héttel később autóbuszon találkoztam a művelődési ház igazgatóval. Első kérdésem, mi van a lakásával, ment-e azóta valamivel előbbre az ügye? — Ugyanaz van, ami eddig. Mindent megígérnek, de semmit sem csinálnak. Május 15-től különben már nem dolgozom ott. Elmegyek a Dunántúlra, ott lakást adnak, a feleségemnek állást. Most viszont megnéztük, mielőtt elfogadtuk. Rideg Gábor Viszontlátásra, haditechnikai park Három héten át volt nyitva Szolnokon a haditechnikai park, s ezidő alatt mintegy nyolcezren tekintették meg a nagysikerű kiállítást: a különböző fegyvereket, lövegeket, a MlG-iy-ös repülőgépet, a T-34-est, a néphadseregek életét bemutató képanyagot. A kiállítás idefe alatt úttörőknek és középiskolásoknak katonai témájú rejtvény- versenyt is rendeztek, melyen a Kassai úti iskola csapata, illetve a Verseghy gimnázium fiataljai értek el legjobb eredményt. Így a díjakon kívül egy napig ők lesznek majd vendégei a Kilián György Repülő Tiszti Iskolának. A haditechnikai park tegnap délelőtt zárta kapuit Szolnokon, s továbbutazók Nyíregyházára. A technikai kabinetben ezt a fiút legjobban a szögtávcső érdekelte Felnőtt és gyerek egyaránt kíváncsi volt: milyen belülről egy MÍG—15-ös repülőgép? Szakértő magyarázat mellett ismerkedtek a látogatók a légvédelmi gépágyúval. Izgultak az Áchim úti iskolások. Vajon sikerül-e megnyerniük a rejtvényversenyt? Nem volt szerencséjük. Nem baj gyerekek, majd legközelebb jobban megy
