Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1967-04-19 / 91. szám
l#W. április 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TV KÉPERNYŐJE ELŐTT 3azz iskola címmel megnyitotta kapuit a televízió új iskolája. Régi kívánság teljesedett ezzel, hiszen a jazz muzsika utóbbi években bekövetkezett előretörése nálunk is kívánatossá tette alapjainak szélesebb körű megismertetését. Már a megnyitó is felvillantotta, hogy az ismeretanyag természetéből eredően sok muzsika és kevés beszéd jellemzi majd az adásokat. Szerencsésnek ígérkezik továbbá az is, hogy a szerkesztők igyekeznek megkeresni — a megnyitóban meg is találták — azokat a kép-zene összekapcsolására épülő lehetőségeket, melyek tévészerűvé teszik az elsősorban akusztikus anyag tárgyalását.Kitűnő példaként láthattuk a jazz-zene társadalmi tartalmának illusztrálására, az üzemi munka ritmusára épülő képek, s az ugyanabban a ritmusban megszólaló muzsika egybekapcsolását. Helyénvaló az a törekvés is, hogy a muzsika legkiválóbb alkotói, — klasszikus előadóművészei vesznek részt a műsorban, hiszen így igazán nem lehet kétséges: a jazz-zene nem csupán szórakoztató „tánczene”, hanem korunk egyik zenei kifejezője. — Gonda tanár úr imponáló tisztasággal és világossággal nyitotta meg a Jazz-is- kola első, 1967-es „tanévét”. A TV Irodalmi Klubja is iskola, a szó tágabb értelmében; az irodalmi ismeretek megszerzésének, vagy felelevenítésének kötetlen módja. Legutóbb az angol és amerikai irodalom birodalmába kaptunk meghívót és hozzá a játékvezető távcsövét, hogy valamelyest el tudjunk igazodni a mérhetetlen távlatokat felmutató világban. Zavart viszont bennünket az, hogy mielőtt elindultak volna — kalauzaink Ungvári Tamás és Kéry László — mint útközben kiderült, nem egyeztették kiindulási pontjukat, s ebből aztán az következett, hogy a játékvezető távcsövén Osbome volt az új angol irodalom kezdete, míg Kéry tanár úrén Coopernél kezdődött. / 7, effajta kisebb eltérések nemcsak a játék iránti bizalmunkat kezdhetik ki, de presztizs-viták kellemetlen levegőjét is árasztják. Ez pedig teljesen idegen a klub játékos hangulatától. Ugyanakkor magában a közvetítésben is előfordultak nem is jelentéktelen kép-bakik. (Például a játék hevében a hátul egykedvűen trécselő stáb kiábrándító látványa.) Aztán a rendező is közbeszólt — talán jobb, hogy nem hallottuk, amit mondott. A játék igazi erényét a jól megválasztott részletek bemutatása jelentette; a lelkiismeret és a felelősség íróinak szemléletes bemutatása. Különösen tetszett a Graham Green Havannai emberünk című művéből készült jelenet. Ungvári László játéka az élmény teljességével hatott. A hosszú kézből mást tanulhattunk; bepii- lanhattunk a nyomozás különös logikájú és rafinériás világába. Az 1956-ban készült angol bűnügyi film nem operált véres hullákkal, váratlan fordulatokban bővelkedő cselekménnyel, a detektív-filmek hatásos sablonjaival, mégis vérbeli izgalmat tudott kelteni. Nem hullák hátán lépdeltünk a leleplezés döntő pillanatáig, csak a nyomozás hétköznapi tempójában és hangulatában követtük a Scotland Yard felügyelőjét, a férfias és markáns Jack Hawkins-ot. A kitűnő karakterszínész és az egykori dokumentarista -’hartes Frend összefogásából „hidegvérű” bűnügyi film született. Érett fölénnyel és felnőtt iróniával nézik maguk is kiruccanásukat a detektív históriák világába. Haiula bácsi — és társai viszont olyan igazságokra tanítgatja a vakációját töltő Tutajost Tüskevárban, melyek birtokában jobban megállhatja majd a helyét a mindennapi élet feladatainak sűrűjében. Nem hős az öreg, csak Tüskevár szolgája és korlátlan ura. Kopott ruhája van, s nem ütközik meg látványosan senkivel, címként is csak a bácsi jutott neki. Egyetlen fegyvere: bölcs, józan esze és az évek során szerzett tapasztalatai. Mégis érdemes rá hallgatni — sokkal inkább, mint az időközben elbúcsúzott Ivanhoe- ra Különösen pedig azért, mert Bánhidi László a testére szabott szerepben egyedülállóan tökéleteset alkot a maga nemében. Társait szombaton este láthattuk a 60 éven felüliek rádiós vetélkedőjéből közvetített részletben. A dalolva komédiázó galgahé- vízi nagymamákat és a verselgető és hangutánzó nagyapákat, de lehet, hogy már ükapákat. A kisújszállási Péri Lajos láttán az embernek az a gondolata támadt, hogy tán még a bot is megszólalna, ha ő akarná. Kedves pillanatok voltak. Röviden Égető kérdés nyomába szegődött Takács István szerkesztő, amikor riportműsorában a mezőgazdasági szakképzett fiatalok „sorsát”, az elkallódottak százainak sorsát vette izem- ügyre. Érdemes elgondolkozni az elhangzottak tanulságain. A több színhe- iyes kapcsolás változatosabbá tette műsorát. A Kulisszák mögött — mely a dublőzök (pótemberek) világával, veszélyes életükkel kívánt megismertetni — egykét izgalmasabb mozzanattól eltekintve jobbára artista bemutatóra szűkült. Helyénvaló volt a Kapcsoljuk — látogatása a divat területére. A kincsről adott tájékoztató, a művészet egy kevésbé ismert világába kalauzolt — bemutatva az emberiség felbecsülhetetlen értékeiből néhányat. Major Tamás ösz- szetett műsorának ismételt közvetítése a költészet ünnepének alkalmából került sorra. A felejthetetlen élmény az ismétlést is megérte. V. M. ROBI és társai... Mégsem pereskednek Smid Robi olyan olajos, maszatos, mintha nem is autószerelést tanulna, hanem kéményseprést. Véznácska, alacsony, nagyszemű gyerek. — Jól választottál szakmát? — kérdeztem. — Nem bántam meg. Szeretem a gépeket. Apám tizennégy éve buszsofőr, itt a szolnoki Autóközlekedési Vállalatnál, ő hozott be tanulónak. — Hol laktok? — Tiszaderzsen. — Onnan jársz be? Robi arca felderült. — Dehogy. Albérletem van Szolnokon. — Mennyit fizetsz? — Százhetvenet. Együtt lakom a nénivel. — Hol vacsorázol? — Magam állítom elő. Tudok főzni is. Ha akarja, meghívhatom egyik estére. — Aztán jól tanulsz? Elpirul, kamaszosan fintorog. — Négyből megbuktam félévkor. Azt hittem, úgy megy ez is, mint odahaza az általános iskolában. Mire rájöttem erre, már nagy bajban voltam. De javítok, megfogadtam. Szűkös már a tanműhely — Ha végzett, hova viszi az útja? — Maradok a vállalatnál. Jó itt. Megszerettem. A gyakorlat az „szent“ Az iskolában Vince erejéből is csak közepesre futotta. Szerinte a gyakorlat a fontos, abból négyest kapott. Ez neki elég. Dobos Ferenc (édesapja a színház főfodrásza) az anyanyelvével bajlódik a „suliban”. A nyelvtannal alig tudott elégségesre megbirkózni. A többiek is a közismereti tantárgyakkal állnak hadilábon. A gyakorlat az más, az „szent”. Farkas Pista minta gyereknek számít. Ö az iskolában jól megállja a helyét és a műhelyben szintén kiemelkedően tanul, dolgozik. Pedig Tiszapüspókiből jár be. Ami for du utót hozhat Az udvar népes a jövő szakmunkásaival. Hetvenkét fiú tanulja a szakmát a vállalatnál. Bizonyosan jó szerelők lesznek, de vajon művelt emberek is? Ez utóbbiban kételkedem. De ki tehet erről? A gyerekek és nevelőik egyaránt. A szülőkkel való tanácskozás hasznos lehet, de ez önmagában nem hozhat komoly fordulatot. Azt hiszem be kellene látni: a szakmunkástanulók között is szép számmal akadnak hátrányos helyzetű gyerekek. Ezekkel a közép- és általános iskolákban különös gonddal foglalkoznak a nevelők. Méghozzá eredményesen. Ügy vélem, ennek a módszernek a szakmunkás képzésben éppen úgy helye van. De nemcsak az iskolában, hanem a tanműhelyben is. Fábián Péter Kongresszus élőit — vendégségben Robi elköszön, dolga van. Láthatóan örült, hogy megszabadult tőlem. Kovács Sándor az elsőévesek mestere. A szűk műhelyre panaszkodott. Kinőtték már, de a bővítése még szóba sem jött. — A zsúfoltság akadályozza az oktatást.. Nagyobb munkadarabokat nem hozhatunk be a műhelybe. A Hiúk többsége ezért kain dolgozik a szerelők mellett. Vagy az udvaron, vagy benn a csarnokokban. — Jól tanulnak a gyerekek? — Az iskolai átlaguk alig jobb a közepesnél, viszont a gyakorlati eredményük négyes fölött van. — Bukás? — Tíz százalékuk elhasalt. — Hogyan foglalkoznak a bukottakkal? — Majd a szülői értekezleten beszélünk az apjukkal. — Mi a tapasztalat: az új szakmunkások itt maradnak a vállalatnál? — Többségük nem. Vidékiek. Otthon keresnek munkát. Meg aztán nem fűlik a foguk a három műszakra. A kezdők órabére is alacsony. Nehéz megtartani őket. Ismét a gyerekek közé mentem. Koller Vince az idén már szakmunkás lesz. A bajusza is kiserkent. Termelőszövetkezeti nőbizottságok titkárait és elnökeit látta vendégül hétfőn a jászladányi Petőfi Tsz nőbizottsága. A szolnoki járás tsz-eiben dolgozó asszonyokat. lányokat képviselő vendégek a jászla- dányiakkal együtt arról tanácskoztak, melyek azok a számukra legfontosabb kérdések, amelyeket küldötteikhez továbbítanak, — amelyekre a szövetkezeti kongresszustól választ várnak. Sok gondolatot elmondtak, elsősorban a háztáji területre való jogosultság rendezését, a teljesített munka arányában javasolt fizetett szabadság kezdeményezését, a munkalehetőséget növelő segédüzemek létesítésének sürgetését stb. A beszélgetést Holló Gáborné a vendéglátó tsz .nőbizottságának elnöke vezette, aki előzőleg már részt vett egy tanácskozáson, amely kifejezetten a tsz-ekben dolgozó nők helyzetét, jogait tanulmányozta. A véleményeket Dé- kány Jánosné és B. Lantos Istvánná, a tsz kongresz- szus két küldötte jegyezte fel. Háztáji földet kapnék a fiatalok A jelenleg érvényben lévő termelőszövetkezeti alapszabály szerint a szülőkkel közös háztartásban élő fiatal termelőszövetkezeti tagoknak nem jár háztáji föld. Ebben a kérdésben egyébként a termelőszövetkezetek első kongresszusa, az új alapszabály fog dönteni, mely megváltoztatja a régit. A jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezetben azonban már az idén is adnak háztáji földet a fiataloknak. A közös gazdaságban százhúsz fiatal ember és leány dolgozik. Közülük számosán — például Andrási Ilona — több mint 300 munkaegységet teljesítettek tavaly. A termelő- szövetkezet közgyűlése ezért úgy döntött, hogy azok a fiatalok, akik 150 munkaegységen felüli teljesítményt értek el, bérkiegészítésként 400-tól—800 négyszögölig háztáji földet kaphatnak a közöstől. Ez a határozat mintegy hat- van-hetven fiatalt érint a közös gazdaságban. A jászberényi Március 15 Tsz tavaly 510 mázsa szőlő és 103 hektoliter bor szállítására szerződött a Csongrád—Szolnok megyei Állami Pincegazdasággal. Ám a múlt év a szűkentermő esztendők közé tartozott a szőlészetekben. A tanács mezőgazdasági osztálya is igazolta: a szövetkezetnek 210 mázsa szőlővel kevesebb termett a tervezettnél. Így a lekötött meny- nyiségnek is csak 73 százalékát tudta átadni. A vállalat azonban nem nyugodott bele a tényékbe, s 30 hektoliter bor le nem szállítása miatt 14 310 forint kötbért követelt. A tsz is megmakacsolta magát: nem kötött 196J. évre újabb szállítási szerződést a vállalattal. A jogvitás ügy a napokban a jászberényi járási tanács felvásárlási egyeztető bizottságához került. A szövetkezet megbízottja igazolta, hogy a tagok részesedését is arányosan csökkentettek, tehát nem kupeckedtek a borral. A vállalat megbízottja engedett a korábbi merevségből. Lemondott a kötbérigényről, s egyenjogú partnerhez méltóan tárgyalt a szövetkezet megbízottjával. A közös gazdaság megbízottja felajánlotta, hogy a tartalékalapból még három hektoliter bort átadnak a vállalatnak. Erre az évre pedig a lehetőségnek megfelelő mennyiségű szőlő és bor szállítására szerződnek a pincegazdasággal. E példa mutatja, hogy így is lehet, dönteni, egyezségre jutni a mg vitás ügyekben. — m. j. — A 13óz-sh 1 ss. tér petéi tarnaszentmáriat Kőhá- oyája értesíti a vállalatokat. magánosokat: rendelkezik korlátlan mennyiségben kiváló minőségű és tulajdonságó terméskővel (vegyes, válogatott, Cikiop ás tömb). Vagonba rakva is szállítunk! Cím: KÖBANYA, rtiN »szentmarja GYOMLÁLJÁK A PAPRIKA ÁGYAKAT A KUNHEGYESI LENIN TSZ 1ÍEN. — NZs —