Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1967-04-16 / 89. szám

19OT. április W. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 ÁNYOSOK — ÉS ÉDESANYÁK Uj szín, új levegő, új tartalom A szovjet film 40 esztendeje Magyarországon Mikor új hidat építettek a folyóra, egyik községünk­ben ez a vicc járta: — Tudjátok-e, hogyan bonyolítják le a teherpró- bát? — Biztosan ráengednek egy sor járművet, átmegy rajta az avatáson részt ve­vő közönség. — Nem. Anyósokkal fog­ják megterhelni az új hi­dat... Ha elbírja őket, jó. Ha beszakad, még jobb. Elég, ha valaki elkezdi, utána akár kis, akár nagy társaságban vég nélkül tudják mondogatni az anyósvicceket. Leg­több jiik olyan szakállas, hogy talán már a rómaiak­nál is csak újszülött neve­tett rajta, de azóta is hasz­nálják ókét, szinte nyelv- öltögetésként — az anyósok ollen. Mikor már kifáradnak a viccmesél ős ben, még a zá­rómondat is az anyóson üt egyet: Akkor jó az anyós, ha már porhanyós. Az anyósviccek létjogo­sultsága annyira „termé­szetes” a mi társadalmunk­ban, a mi időnkben is, hogy eszünkbe sem jut ki­csit is végiggondolni, mennyi embertelen általá­nosítás van mögöttük. Ép­pen a mi világunkban. Mert honnan eredhetett az a szenvedélyes ellenszenv, amely nemzedékről nemze­dékre „öröklődött” szegény '»nyósok rovására? Nyilván rengeteg összetevője volt ennek az antipátiának. Márcsak annál fogva is, hogy ahány anyós, annyifé­le természet van — és az ma is. Az alapvető ok mégis a nők társadalmi helyzetében rejlett A férj ura volt asszonyának. Ura olyan ér­telemben is, mint ahogyan ura volt ökrének, szamará­nak, házának vagy gabo­nájának. Mózes Tízparan­csolatában ilyen értelem­ben került egymás mellé, hogy „Ne kívánd a te fele­barátod feleségét, sem ök­rét, sem szamarát--.” — Mint magántulajdon volt „szent” és tiltott „do­log” a felebarát felesége. Merthlszen ugyanebben az időben a férj — felesége mellett — annyi ágyast tart­hatott magának, amennyi­re vagyonából tellett ötöt, tízet, de lapozzunk csak be­le az Ó-testamentumba: fő­uraknak, királyoknak több tucatjával volt ágyasa. S a feleségnek mindehhez alig­ha lehetett szava. Valamikor talán már ott kezdődhetett az anyós irán­ti ellenszenv, amikor a hitves magántulajdoni mi­nősége. Nyilván, hogy „fe­lesleges költséget” jelentett, amikor az élő magántulaj­donnak az anyja is a férj házához került. Tartani, ruházni kellett. Természetes, hogy a tár­sadalmi változások, évez­redek során számtalan irányból módosult, minő­sült, szelídült a nő — fele­ség, anyós — helyzete, de az alapvető oldal, az el­nyomás, az alaesonyabb- rendűség megmaradt. Csak raffináltabban, finomultab- ban leplezve. Tíz és száz bibliai ige is arra intette a nőt, hogy ne feledkezzék meg sohasem alárendeltsé­géről, hogy ő szolgálö- j a urának, akinek minden parancsát, szeszélyét — hűtlenségét is! — alázattal, belenyugvással kell tűr­nie... Nincs abban semmi ért­hetetlen, hogy a nő, a fe­leség, akiből anyós lett, amellett nagymama, — évezredeken át elfojtott ke­serűségeit, gyötrelmeit, megalázottságát -— a civili- záltság, kulturálódás fej­lettebb korszakaiban, ma­ben, élénkebb idegzettel re­kompenzálta, viszonozta, törlesztette, — ha ezt ösz­tönösen is tette. Messze esik ez az anyós­viccektől, de — ha áttéte­lekkel is — a gyökér itt — már itt kereshető. Ne mondjunk többet: lázadni is egészen a közelmúltban merészelt a nő. S abban is valami ilyesféle lehetett, ha keserű tapasztalatok közt megöregedve, akár mint a feleség, akár mint a férj anyja — az anyós — aka­ratlanul Is többször, vigyá­zatlanabbal, vagy átlátszó, esetleg rosszindulatú ra­vaszkodással avatkozott be a fiatalok életébe, mint kellett volna. Vagy «meny­nyire sa ját nyugalma, a csa­ládi harmónia érdéit ében hasznos lett volna. Ha a gaz­dag lány mamája volt, a va­gyon súlyával „értékesebb” házastárs helyett és nevé­ben uralkodott a férjén. Így is, úgy is igyekezett a prímet vinni a család­ban. Az apósok kevésbé ügyesek, gyakorlatiasak, in­kább hallható többször ilyen megjegyzés: „Az apó­sommal nem lenne semmi baj...* készíthető. Huszonhárom milliárd forintot tart a lakosság az OTP fővárosi és vidéki fiókjaiban és e nagy ösz- szeg jelentős részét hétvégi házakra, nyaralókra szánja. Gombamódra nőnek, szapo­rodnak az új épületek az ország legszebb tájain: a Balaton partján, a Velen­cei tó mellett, a Duna­kanyarban. a Mátrában, a Bükkben, a Mecsekben, és csaknem valamennyi város zöldövezetében. Az új épületek jelentős hányada azonban nem szép és nem is praktikus. Az íz­léstelenül épített nyaralók és hétvégi házak nem ér­tékesek és elcsúfítják az ország szép tájait. Pedig a táj szépsége is „nemzeti kincs”, óvni kell! Az építésügyi miniszté­rium szakemberei megálla­pították, hogy a jelenlegi kedvezőtlen helyzet előidé­zéséért felelősek a sok he­lyen tevékenykedő kontá­rok, akik rossz irányba be­folyásolják az építtetők íz­lését és elképzelését. Ezek a „mesterek” vagy „mini­kastélyok” építésére vagy a harmincas esztendőkben divatos, fellengzős, hival- i&róé. drágán létrehozható De itt lennénk a „szo­cialista” anyósoknál. Akik kétszeres forradalmi válto­zást értek meg és igen so­kuk talajvesztetten, csak­nem megalázkodásig erőt- lenedve éli öreg napjait. Öregek, sokuk alig érti meg, mi történt körülöttük, ök is egyenjogúak, akik megszokták, hogy csak ol­dalbordák, hűséges szolgá­lói a férfiaknak? Hogy s mint kezdjenek ezzel a nagy, rájuk szakadt sza­badsággal? Mikor azt is olyan nehezen lehet meg­érteni, hogyan mehet el asszonylányuk — férje nél­kül — más asszonyokkal, férfi kollegákkal például a presszóba, vagy még nya­ralni is az üdülőbe? Hogy a diáklány unoka gardé­nia ma nélkül jár bálba, bu­likra— Meggyávultak. Mennyien viselik néma türelemmel, még sóhajukat is magá­nyukba fojtva — a tömér­dek házi munka, gyermek- gondozás terhét. Hány csa­ládban csak akkor kezdik értékelni ennek a szófián, áldozatos robotnak az érté­két, amikor a mama egy­szer mégiscsak leesik a családi házakra beszélik rá azokat, aki már összegyűj­tötték a pénzt. Ez a helyzet késztette az Építésügyi Minisztériumot, hogy többféle módon is se­gítse a lakosságot; gyakor­lati tanácsokat ad, hogyan lehet ízlésesen és praktiku­san építkezni. Igyekszik he­lyes irányba terelni az em­berek érdeklődését az épí­tészet köznapi kérdéseit il­letően, növelni a lakosság igényességét és emellett népszerűsíteni a legjobb ter­vezőművészek közreműkö­désével készült tervsoroza­tot. A szakemberek szerint az új építtetők már gyakran akkor hibát követnek el, amikor a telkükön kijelölik nyaralójuk helyét. Általá­ban azt hiszik, hogy az a jó, ha az épületet a telek közepére képzelik el. Ez gyakorlati szempontból sem helyes. A legjobb, ha az új épület a telek valamelyik sarkára kerül. A beépített területeken, ahol tehát már szomszédok is vannak, iga­zodni kell a már előzetesen kialakult beépítési viszo­nyokhoz. Fontos az is, hogy az új épületek beüleszked­lábáről. Amikor megbom­lik az életnek az a má­sodpercekhez is mért rit­musa, amivel a nők terme­lő-, alkotó, közéleti mun­kában való részvétele jár. Ama szintén más, mint amit a mama, az anyós megszokott, amiben a fia­talasszony, a lánya felnőtt, de mivel most ő nem „gya­korolja”, értékelni is ak­kor tudja, ha a mama, az anyós kidől. Azt mondtuk, meggyávul­tak az anyósok. De nem mind. Igen szép számúak a fiatal anyósok is, akik ki­tűnően feltalálják magukat, talán munkába is eljárnak még, élnek önállóságukkal, még élvezni tudják az egyenjogúság előnyeit. Ök az okosak, a diplomatiku­sak, akik kiválóan megér­zik, milyen radarhullámok kerülgetik a vő, a meny ré­széről, és tapintatosan ész­re térítik a gyerekeket, ha túlmennek az elégen. Isme­rik emberi értéküket, s en­nek tudatában erősek. Most azonban a gyen­gébb, a bátortalanabb anyósok kedvéért és érde­kében szóltunk, akik szo­lidságuk mellett ugyanilyen erősek, nélkülözhetetlenek a családban. Főznék, taka­rítanak, piacra járnak, tö­rődnek a gyerekekkel, és láthatatlan szálakkal is segítenek meleg egyensúly­ban tartani a családot jenek a tájba, a környezet­be, emellett igazodjanak a helyi építészeti hagyomá­nyokhoz, mindezt össze­hangolva a modern stílus­törekvésekkel. Az ÉM Építésügyi Tájé­koztatási Központ Filmstú­diója erről a gyakorlati szempontból különösen fon­tos témáról filmet is készí­tett. A film mellett más gya­korlati tanácsot is kapnak azok, akik új nyaralókat és hétvégi házakat akarnak „felhúzni”. A minisztérium a legjobb magyar tervező­művészek közreműködésé­vel tervsorozatot állított össze és adott ki. Ez 52 féle, 20—90 négyzetméter alap­területű hétvégi házat, Il­letve nyaralót mutat be. (A tervek az ÉM Építésügyi Tájékoztatási Központ ter­jesztési- és értékesítési osz­tályán Budapest, VII. Dob utca 24 kaphatók.) Hasznos segítséget ad a sokféle rajz. Minden épít­tető megtalálhatja a soro­zatban a telke és környéke tájképéhez legjobban illő, a családjának legmegfele­lőbb nyaraló, vagy hétvégi ház-tervét, M. ÍL Hevesy Iván, a Nyugat 1927. januári számában így köszöntötte a Magyarorszá­gon bemutatott első szovjet filmet. „1926 december huszon­harmadika emlékezetes ün­nepnapja volt a magyar filmkultúrának, mert ak­kor jelentek meg Budapes­ten az első orosz filmek, hogy új színt, új levegőt és új tartalmat hozzanak az addigi filmek sablonjai és unottságai után... Az orosz film, mint az elsők között bemutatott Szentpétervári kurír is mutatja, nem a külső látványos pompával akar hatni, hogy eltakarja a sivár tartalmatlanságot, mint a legtöbb amerikai film és nem is beállítási bravúrokkal, agyonkínzott játékkal, mint a német fil­mek átlaga, hanem lélek­kel és életábrázolásának mélyértelműségével”. Ilyen szép prológus egyet­len ország filmművészetét sem köszöntötte Magyaror­szágon. S ha meggondoljuk, hogy ezt 1927-ben, a Ta­nácsköztársaság bukását kö­vető nyolcadik esztendőben írták, amikor a hivatalos cenzúra árgus szemekkel figyelt minden híradást, amely a győztes proletár- forradalom országából, a Szovjetunióból érkezett, ak­kor ezek a sorok különös figyelmet érdemelnek. Pedig a nálunk bemuta­tott első orosz-szovjet fil­mek még nem a forradalmi átalakulás nagy korszaká­ról, a forrongó társadalmi változásokról adtak hírt. Mesejátékok, regények ele­venedtek meg a mozivász­non. De már ezekben a fil­mekben is mély és szug- gesztív humanizmus sütött át; az emberábrázolásnak olyan megkapó pillanatait láthatták a nézők, amelyek a kapitalista országok film­terméséből jórészt hiányoz­tak, Hamisítás, _________ tilalom P udovkin és Eizenstein korszakos nagy alkotásai a Dzsingisz Khán és Patyom- kin páncélos. A szovjet filmművészet himevét és tekintélyét világszerte meg­alapozták, a filmrendezők nemzedékei a korszerű filmművészet alapjának te­kintették és tekintik ma is ezeket a remekműveket! A Dzsingisz Khán ma­gyarországi bemutatóján páratlan hamisítás történt. Pudovkin művét „hazafias” propagandával „kiegészítet- ék”... A film végén feltűnt „Csonka-Magyarország” tér­képe- Az akkorj hivatalos kultúrpolitika nem zárkó­zott el az orosz-szovjet fil­mek bemutatása elől (nem zárkózhatott, hiszen Berlin­től New Yorkig ezeknek a filmújdonságoknak hírétől volt hangos a világ!) — de Ilyen arcátlanul hamisított. A Patyomkin páncélos, Eizenstein remekműve meg­érkezett ugyan Budapestre, bemutatására azonban nem kerülhetett sor. „Ezek a képek — olvashatjuk a fil­met betiltó egykori jegyző­könyvben — a legrombo­lóbb téveszmék ügyes ter­jesztését kívánják előmoz­dítani a polgári demokrácia részben gyanútlan, részben amúgy is fertőzött közvé­leményébe..." Sokarcú művészet 1945 februárjában a Rá­kóczi úti Urániában mind­járt az első alkalommal szovjet filmet, az Oreli csa- tá-t vetítették. Ettől kezd­ve napjainkig otthonosak nálunk a szovjet filmek. A fővárosban épp úgy, mint vidéken. 1945-től 1965-ig, húsz éven át 700 orosz nyelvű vagy magyarra szinkronizált szovjet filmet mutattak be filmszínházaink. Több mil­lió nézőjük volt hazánkban a szovjet játékfilmeknek. Legsikeresebbek a húszas­harmincas évek alkotásai voltak, javarészt az Októ­beri Szocialista Forrada­lomról és a polgárháború­ról készült filmek, mint például a Lenin októbere, a Lenin 1918. a Viborgj vá­rosrész, A puskás ember, A nagy hazafi, a Csapajev és mások. Ezek a filmek — olykor húsz-harminc év távlatából — drámaian idézték fel a győztes forra­dalom nehéz napjait, azo­kat az egyszerű embereket, akik a bolsevikok útmuta­tásával kivezették hazáju­kat a cári elnyomás sötét­ségéiből. Emberi, megkapó és emlékezetes volt az a portré, amelyet Mihail Romm, Szergej Jutkevics, Trauberg-Kozincev és más rendezők Leninről megraj­zoltak. A nagy történelmi tablók mellett szinte megszámlál­hatatlan azoknak a filmek­nek műfaja; amelyek a Szovjetunió filmstúdióiból hozzánk érkeztek. Emléke­zetesen szép balettfilmeket, izgalmas kémfilmeket, de­rűs és ironikus filmvígjáté­kokat; könnyed és szóra­koztató zenés filmrevüket, mesejátékokat és cirkusz- filmeket, nagy lélegzetű filmtrilógiákat, klasszikus regények és drámák film­változatait láttuk. Vala­mennyire talán már nem is emlékezünk, de ezeknek a filmeknek sokaságából mégis összeáll ez a kalei­doszkóp, amelyben a szovjet filmművészet minden színe felvillan. Megújhodás Volt egy időszak a szov­jet filmgyártás történetében is — a negyvenes évek vége, az ötvenes évek eleje — amikor a sematikus szemlélet érzékenyen érin­tette a filmművészeket. Sze­rencsére ez az időszak rövid ideig tartott, hogy aztán az idősebb és a fiatalabb nem­zedék összefogásából megte­remtődjék a szovjet film­művészet új korszaka. Magyarországon kevés külföldi filmnek volt annyi látogatója, mint Kalatozov Szállnak a darvak című költői szépségű alkotásának; amelyben Tatjana Szamoj- lovát. ezt az azóta világ­hírűvé vált művésznőt megismertük- De a Csendes Don. a Hétköznapi fasiz­mus, a Tiszta égbolt, a Bal­lada a katonáról a nézők százezreiben keltett vissz­hangot, nem utolsó sorban őszinteségével, azzal az el­tökéltséggel, amellyel a szovjet filmművészet legki- válóbbjai ma is „lélekkel és az életábrázolás mélyértel­műségével” közelítik meg ezt a művészetet. Felújítás, új bemutatók A következő hetekben, hónapokban, szerte az or­szágban megemlékeznek a szovjet filmművészet fél év­százados történetéről. Fel­újítják a régebbi filmeket (egyebek között G. Alek- szandrov pompás, látvá­nyos vígjátékát, a Cirkusz-t, M. Romm izgalmas, polgár- háborús történetét, A siva­tagi 13-akat stb.) és bemu­tatják a legújabbakat, köz­tük Sz. Bondarcsuk monu­mentális vállalkozását is: a Háború és béke eddig elké­szült 3 részét A fiatal né­zők előtt is feltárulkozik ennek a sajátos ívű riim- művészetnek legrokonszeh- vesebb. s egyben legmar­kánsabb vonása, amely — Hevesy már idézett szavai­val — új szint, új levegőt és új tartalmat hozott. Bános THmc Hiszen ők a mi édes­anyáink ! Tóth István Víkendház a magáníelken Tanuljunk nyaralót építeni A minisztérium tanácsai Mini kastélyok ára az OTP-ben A „Boróka" elnevezésű hétvégi ház. (Tervezte: Szabó Iván építészmérnök.) 21 négyzetméter az alaptexülete. Lapos teteje van, előregyártott vasbeton födémből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents