Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1967-04-16 / 89. szám

iS*?. április 16. SZOLNOK MEGYEI NEPLAI 5 ANYÁNAK 1967-BEN Mindazok az édesanyák, akik gyermeküket ebben az esztendőben hozták világ­ra, elsőként élvezhetik a gondozási segélyt, feltéve, ha munkaviszonyuk is megfelel a rendeletben előírtaknak. Természetesen a jövőben minden szülő nő élhet szerzett jogaival. Ma már azt is elemez­hetjük, a gyermekgondozá­si segély rendszerét ho­gyan alkalmazzák, kik azok, akik igénybe veszik, mit jelent ez egy főként nőket foglalkoztató nagy­üzem életében. Mindezekre a kérdésekre a martfűi Tisza Cipőgyárban keres­tem választ. /«y pillantás a családi kasszába A gyár az idei első ne­gyedévének mérlege szerint 5275 dolgozót foglalkoz­tat, ebből 3006 nő. Hogy édesanyának lenni mennyi, re nehéz, illetve a gyer­mekek büdösödében és az óvodában való elhelyezése lényegében nem megol­dott, bizonyítja, hogy je­lenleg 220 asszony vett igénybe fizetésnélküli sza­badságot. Másképp ugyan­is nem tudnak gondoskod­ni gyermekükről. A fize­tésnélküli szabadságot a törvényben biztosított ideig veszik igénybe ezek az asszonyok, vagyis amíg gyermekük be nem tölti harmadik életévét. A családok ebből szár­mazó anyagi vesztesége (a szülési szabadságon felül kivett 31 hónapot és 1200 fo­rint átlagkeresetet véve alapul) 37 200 forint. — Az említett kétszázhúsz asz- szony tehát egyebek mel­lett óriási anyagi áldoza­tot is hoz a gyermekéért. Sőt, az is a korábbi évek tapasztalatai közé tartozik, hogy sokan kénytelenek voltak kilépni a gyárból, mert gyermeküket az óvo­dába sem vették fel. Lengyel Józsefné, a gyár SZTK csoportjának helyet­tes vezetője a szülések statisztikája, valamint az asszonyok nagy érdeklődé­se alapján a jövőt így lát­ta: — Jelenleg száztizenhár- man vannak szülési sza­badságon. Havonta átlago­san 25—30 asszony ad éle­tet gyermekének. Vélemé­nyem szerint év végéig háromszázötven körül lesz azoknak a száma, akik jo­gosultak a gondozási se­gélyre. — Közülük vajon hányán tartanak majd igényt is rá? — Konkrét felmérést nem végeztünk, de a je­lek arra vallanak, 75—80 százalékuk bizonyosan él majd e jógával. Ostrom alatt a bölcsödé, az óvoda A bölcsőde és az óvoda kicsi már a gyártelepnek. A szakszervezeti bizottsá­gon nap mint nap kilincsel­nek segítségért. Eredmény­telenül. Nincs pénz a léte­sítmények bővítésére. A la­kónegyed egyre növekszik, a gondok súlyosbodnak. — Vajon a gyermekgondozási segély enyhíti-e a bajokat? Hrutka Pál, a társada­lombiztosítási tanács veze­tője nem túlságosan derű­látó. — Csodát nem lehet vár­ni. Pillanatnyilag ötven kisgyermeket kellene még elhelyeznünk a bölcsődé­ben. Sajnos nincs rá mód. Ezeknek az édesanyáknak a többsége nem is jogosult segélyre, tehát változatla­nul ostromolják majd a bölcsődét. De hadd hivat­kozzam tényekre. Azt ta­pasztaltuk eddig is, aho­gyan nőttek a kedvezmé­nyek, úgy nőtt Martfűn a gyermekáldás. Amikor a szülési szabadság idejét fel­emelték, a következő évben már 17 százalékkal több terhességi és gyermekágyi és 19 százalékkal több anyasági segélyt fizettünk ki. — Vagyis a gyermekgon­dozási segély bevezetése egyben a születések számá­nak növekedését is ígéri? — Minden bizonnyal. Azt kell tehát mondanom, az elkövetkező években még égetőbbé válik nálunk az óvoda bővítésének szüksé­ge, mint most. A bölcsőde gondunk viszont várhatóan kisebb lesz. — Bővítik a közeljövő­ben ezeket az intézménye­ket? — Talán 1970-ben ka­punk negyven gyermeket befogadó bölcsődét. — Az óvodáról még semmit nem tudok mondani. Két óra egy percen múlott A gyár egyik műhelyé­ben csupa várandós, vagy egészen kisgyermekes asz- szony dolgozik kizárólag délelőtti műszakban. Kiss Tiborné ott a művezető és egyszemélyben a gyár nő­bizottságának titkára. Ter­mészetesen nála is az első tapasztalatok iránt érdek­lődtem. — A közelmúltban a nő­bizottság tagjai harminc kismamát látogattak meg. Valamennyien igényt tar­tanak a gondozási - segély­re. Nem is hiszem, hogy akad majd asszony, aki nem marad otthon, amíg a hatszáz forintot kapja. — Mit gondol, a gyárban több nő akar majd gyere­ket, mint eddig? — Efelő] nyugodt va­gyok. Amióta ez az új ren­delkezés megszületett nyol­cán közölték, kicsit vár­nak. A műhelyben megszólí­tottam az egyik tűzőnőt. Szalay Mihályné a neve. — Kéri majd a gondozási segélyt? — Hát persze. Moldvai vendégeink elindullak Budapestre Magasszintű küldöttség indult el szombaton dél­előtt Kisinyovból Buda­pestre, hogy részt ' vegyen a hazánkban rendezendő moldvai lcuturális napokon. A küldöttséget Kirill Ilja- senko, a Moldvai Szocialis­ta Köztársaság Legfelső Tanácsa elnökségének el­nöke vezeti. Ugyancsak Magyaror­szágra utazott a moldvai Miorica és Mugurel művé­szeti együttes, valamint szólisták nagyobb csoport­ja. A moldvai vendégek előreláthatólag vasárnap érkeznek Budapestre. LENNI Kocsis Eoltánné a máso­dik gyermekét várja. — Hogyan alakul majd a családi költségvetés? — Otthon maradhatok, szinte teljes fizetésseL — Hogyan? — Az átlagkeresetem 1300 forint. A segély 600, a családipótlék 300 forint. A nagyobbikat kiveszem az óvodából, ez 200 forint — Összesen tehát ezerszáz. A veszteség minimális, meg sem érezzük. László Sándorné, akinek hat hónapos a kicsije, s ő maga Törökszentmiklósról jár be, 500 forintot fizet egy néninek, aki napköz­ben a gyermekét őrzi. Ha kapná a segélyt, boldogan otthon maradna. Beszéltem viszont másokkal, akiknek az átlagkeresete az övéké­nél magasabb. Azt mond­ták, nehéz dönteni majd még meglátják. Bennük az anyai érzés birkózik az anyagi meggondolásokkal. Az élet furcsa véletlene­ket is produkál. A. F.-né és R. B.-né együtt feküd­tek a szülőszobán. Egyikő­jük december 31-én este tíz órakor hozta világra a gyermekét, a másik január első napján, hajnali kettő­kor. Á. F.-né tehát nem, R. B.-né viszont jogosult a gondozási segélyre. Mind­össze két óra és egy perc ütötte el Á. F.-nét a ked­vezménytől. Elkeseredés itt, öröm amott Új ABC áruházak, éttermek Az állami és a szövetke­zeti kereskedelem hálózat- fejlesztési terveit ismertet­ték szombaton a Belkeres­kedelmi Minisztériumban. Az ország kereskedelmi hálózatának fejlesztésére az idén több mint 1,3 milliárd forintot fordítanak. Az ál­lami kereskedelem az idén az előző évek átlagának megfelelő mértékben növe­li üzleteinek számát, a szö­vetkezeti bolthálózat viszont gyorsabb ütemben bővül. Az állami és a szövetkezeti ke­reskedelem működési terü­letének eddigi szigorú el­határolását nem jövőre, ha­nem már az idén megszün­tetik. Ennek nyomán pél­dául a földművesszövetke­zeti kereskedelem — a gaz­daságirányítás új rendjé­ben kibontakozó verseny jegyében — az idén mint­egy 20 ÁBC-áruházat léte­sít és 15 nagyobb iparcikk áruház kivitelezését kezdi el az állami kereskedelem működési területén. A kereskedelem fejleszté­séről szóló rendelkezések alapján ebben az évben 920 új — 360 állami és 560 szö­vetkezeti — üzletet, étter­met építenek és nyitnak meg. Ugyanakkor mintegy 400 kis, felújításra már nem érdemes, boltot megszüntet­nek. Az új üzletek összesen mintegy 210 000 négyzetmé­ternyi alapterülete pótolja majd ezt a kiesést. Tovább bővül a nagy alapterületű üzletek hálózata. Tolmács az aktatáskában Egy aktatáskában clfér legújabb exportcikkünk, az idegenvezetői tolmácskészülék, amelyet az Elektro- mechnikai Vállalat Készített. Az Orion táskarádió nagyságú adóberendezéstől 15—20 méter távolságra lé­vő turisták egy fél szemüvegtok nagyságú felvevő készülékükkel anyanyelvükön hallgathatják az idegen- vezető vagy tolmács magyarázatát. Képünkön Tóth János technikus „betölti a táskát”: elhelyezi az akta­táskában a tolmácskészülék alkatrészeit, (MTI foto — Molnár Edit felvétele) Á diplomás guberáló Ahol a hulladék néha nemzeti vagyon Acm gond, hanem könnyebbség Trencsényi Benedek, a munkaügyi osztály helyet­tes vezetője arról győzött meg, hogy a segély beveze­tése nem gond, hanem könnyebbség a vállalatnak. — Ez a rendelkezés meg­teremtette a létszám pon­tos tervezéséhez a feltéte­leket. Évekre előre tudjuk majd, hányán maradnak otthon és meddig. Ezen túl nem érhet váratlan meg­lepetés bennünket. — Az otthon maradotta­kat hogyan pótolják majd? — Nem probléma. ☆ A kongresszusi határoza­tot az asszonyok életkörül­ményeinek további javítá­sát vette tervbe. A terv megvalósult. Természetesen minden régi sebre nem ad­hatott az asszonyok új vív­mánya gyógyírt. így nem hozott sem bölcsődét, sem óvodát Martfűre. Ez még a jövő gondja. Fábián Péter — Nyersanyaghiánnyal küzdött a papírgyár a há­ború éveiben. Finnország­ból importáltak papír hul­ladékot. Amikor az, első bálát szétbontották, leve­lek tömkelegé ömlött szét, a legkülönbözőbb finn bélye- gekkeL Ekkor mozdult A szenvedélyes bélyeg- gyűjtő főmérnök sokszor megfordult a zúzdában. Munkatársaival együtt évek során kifejlődött az az érzéke, hogy melyik hulladékbálától mit lehet várni. Sokszáz tonna pa­pír a zúzógépbe került, míg egy-egy értékes lelet­re bukkantak, de ez azu" tán párját ritkította. — A centenáriumi ün­nepségekre készült az egész ország. Mindenütt megje­lentek a felhívások, hogy meg bennem valami — meséli Boskó József, a szolnoki papírgyár nyugdí­jas főmérnöke. — Eszembe jutott diákkorom, amikor gyűjtöttem a bélyegeket. A finn papírhulladék ha­tására 20 év kihagyással új­ra fellángolt bennem a gyűjtőszenvedély. akinek valamilyen tárgyi emléke van az 1848-as for­radalommal kapcsolatban, ideiglenesen adja át a kü­lönböző kiállítószerveknek, hogy rövid ideig közkincs­esé válhasson. A magyar szabadságharc 100 éves év­fordulója előtt két nappal a hulladékpapír között megragadta szemem egy vörös viaszpecsétes levél, amelyen a megszilárdult anyag egy Kossuth címer lenyomatát őrizte. Rápil­lantottam a címzésre és nem akartam hinni a sze­memnek: „Az erdélyi had­sereg fővezérétől Beszter­cebánya katonai parancs­nokának”. — A legendás Bem apó értesítette a helyőrség pa­rancsnokát, hogy a Vörös­torony hágónál sikeres üt­közetet haj tói, t végre és csapataival Besztercebányá­ra vonul be pihenni. A néhánysoros német nyelvű levél Bem hiteles aláírásá­val így vált a szeméthul­ladékból nemzeti kinccsé* illetve a szolnoki Damja­nich múzeum ritkaságává. A muzeológusok is csak néztek A háborút követő nagy változások éveiben köny­vek ezrei érkeztek a gyár­ba. Egyesek túlbuzgósága miatt olyan könyvek is a zúzdába kerültek, amelyek, nek semmi közük sem volt a politikához. — Egyik nap egy volt földbirtokos magánkönyv­tárát hozták a zúzdába — emlékszik vissza a főmér­nök. — Két vagonra való volt, A kirakodáskor egyip­tomi papírusztekercsek, bőrkötésű aranyozott köny­vek kerültek napvilágra. Politikai állásfoglalástól függetlenül mindenkinek fájt a szive, ha arra gon­dolt, hogy ezeket meg kell semmisíteni. Végülis tele­fonáltunk a Nemzeti Mú­zeumnak. A muzeológusok sem akartak hinni a sze­müknek, amikor meglátták a páratlan műkincseket. A könyvek egy részét a szol­noki Verseghy könyvtár kapta meg. A guberáló utánpótlás A példa követésre ta­lált. Hasonló böngészéssel egészítik ki gyűjteményü­ket a tovább dolgozó kol­legák, Monse József főmű­vezető, Rigó Lajos műve­zető, Bencze József villany­szerelő és mások. A „fő­guberálói” tisztség még be­töltetlen. Vajon átveszi-e valaki? Mindegy, hogy ki* csak mentsék, ami ment­hető) A nyáriasra fordult időjárás a szabadba csalta a kunhegyest Kossuth Iskola Szorgalom őrsének tagjait. Az őrsi gyűlést — melyet meglátogatott Badar! Er­zsébet csapavezető is — vidám játék követte. «— N'Zs — A „szupermázli" Tóth Lásztf

Next

/
Thumbnails
Contents