Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1967-04-15 / 88. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1367. április Ji. ■HBaBHMl Földcsuszamlásszerű munkáspárti rereség Nagy-Londonban A csütörtökön lezajlott nagy-londoni községtaná­cs választások megsemmisí­tő vereséget mértek a kor­mánypártra: a konzervatív városatyák 33 éve először megszerezték a világ leg­nagyobb városában a man­dátumok abszolút többségét, kibukott sir William Fiske, Nagy-London munkáspárti „vezére” (főpolgármestere), s a torvknak még a hagyo­mányos munkáspárti erőd­nek számító Hammersmith, Havering és más kerülete­ket is sikerült elhódítaniuk. Reggel fél kilenckor a kon­zervatív párt 59, a munkás­párt csupán 18 mandátumot mondhatott magáénak a nagy-londoni tanácsban. Nem egyszerűen vereség, hanem valóságos mészárlás így kommentálja a munkás­párthoz közelálló Sun a szavazás eredményét. Toryk ugyanakkor megszerezték Lancashire grófság (megye) és több más vidéki közigaz­gatási egység tanácsának többségét is. Noha, igaz, hogy a nagy­A Pravda pekingi tudósí­tója írja: „Mao Ce-tung és csoportja újabb kísérlete­ket tesz, hogy megteremtse az országban a személyi hatalom diktatúráját”. Mao Ce-tung ennek fő akadályát a pártban, a kommunisták­ban, a kínai alkotmányban és az alkotmány alapján teremtett népi demokrati­kus hatalmi szervekben látja. Mint a tudósító megálla­pítja. a Mao-csoport le akarja járatni a párt és ál­lami káderek vezető réte­gét, szét akarja verni a párt erőit- Másrészt Mao környe­zete látva, hogy a széles tömegeket felháborítja a „vörösgárdisták” és a „for­radalmi lázadók” terror- hadjáratai. el akarják hárí­tani magukról a felelőssé­get a bűnös politikáért, a kommunista párt vezető szerepének aláaknázását. Jelenleg a párt elleni tá­madás módszere az. hogy fokozzák a kampányt a kí­nai kommunista párt, a kor­mány és a tartományi párt- bizottságok vezető csoportja ellen. A kínai utcákon tün­tetők oszlopai vonulnak. A tüntetések szervezői ezzel azt a látszatot akarják kel­teni, mintha a tömegek kö­vetelnék Liu Sao-csi elnök­nek és Teng Hsziao-ping- nek, a párt főtitkárának el­távolítását. A tüntetők osz­lopait a hadsereg képvise­lői vezetik. Nélkülük nem lehet megoldani ma a gaz­dasági, a kultúra, vagy a politika egyetlen kérdését sem. A Pravda tudósítója vé­gezetül rámutat, hogy a Mao-csoport már régen ké­szül a jelenlegi politikai kampányra, amely legin­kább reakciós katonai ál­lamcsínyhez hasonlítható. Mao Ce-tung csoportja je­lenlegi politikai kampányá­nak minden mozzanatában felhasználja a néptömegek tájékozatlanságát, akiket következetesen félrevezet­tek, hogy felszíthassák a soviniszta, szovjetellenes hangulatot Kínában. Gavrilov írja a Krasznaja Zvezdában: Kína politikai, sőt gazda­sági élete is egyre inkább a hadsereg ellenőrzése alá kerül. Katonák ellenőrzik a gazdasági intézmények, az ipari vállalatok, a közle­kedés, a posta, a lapszer­kesztőségek és a rádióadók tevékenységét. Sok tarto­tondoni választásokon — a napok óta tartó esőzés és az általános politikai fá­sultság miatt — a szavazók­nak csupán körülbelül 24 százaléka jelent meg, a munkáspárt tömegei a „há­tukkal” szavaztak. A bérbe­fagyasztás, az életszínvonal stagnálása, sőt csökkenése, Wilson 1964. évi ígéretei­nek szomorú sorsa — mind­ez aláásta a Labour szava­hihetőségét. Londonban az a vélemény, hogy egy par­lamenti választás a jelen­legi időszakban hasonló megsemmisítő vereséget mérne a munkáspártra. Sir William Fiske így nyilatkozott: „az egyszerű férfiak és nők körében ál­talános elégedetlenség ta­pasztalható, amikor látják, hogy a boltokban emelked­nek az árak, vagy hogy a lakbérek mennek felfelé, miközben bérük be van fa­gyasztva”. Edward Du Cann, a kon­zervatív párt elnöke öröm­mámorban jelentette ki: „megígértem, hogy bever­jük a szöget Wilson ko­porsójába. Az emberek tor­kig vannak a munkáspárti kormánnyal”. A többi pártok közül, a reggel 9-ig beérkezett ered­mények szerint, egyiknek sem sikerült mandátumot szereznie. A liberális párt­nak nem sikerült kiharcol­nia a várt sikert, a kommu­nista párt szavazatai nagy­jából az 1964. évi szinten mozognak. Kanellopulosz görög mi­niszterelnök, a jobboldali ERE vezére, pénteken fél­órás minisztertanácson kö­zölte a kormány tagjaival, hogy a kis politikai pár­toktól nem kapott kedvező ígéretet a délutánra terve­zett bizalmi szavazásra, ezért a parlamentet felosz­latja és az új választáso­kat május 28-ra kitűzi. Az újonnan választott nem­zetgyűlés július 5-én ül össze először. Így tehát a görögországi általános választásokra a már több hónappal ezelőtt közölt időpontban kerül sor, hacsak — mint az AP hírügynökség megjegyzi — az ingatag politikai helyzet nem szolgál újabb fejlemé­nyekkel. Kanellopulosz a minisz­terelnöki megbízatás átvé­tele alkalmából már annak idején közölte, hogy Kons­tantin királyi rendelettel hatalmazta fel a parla­ment feloszlatására. A mi­niszterelnök egyébként a nap folyamán rádióbeszé­det mond. Időközben a kormány bejelentette, hogy vasárnap hajnali 1-től 20 óráig (he­Százezrek börtönben A Rudé Právo pénteki számában az indonéziai helyzettel foglalkozó kom­mentárjában rámutat, hogy a börtönökben még to­vábbra is a kommunisták és a haladó emberek száz­ezrei sínylődnek. Az 1965 októbere után letartózta­tott személyek közül eddig csupán néhánynak a perét tárgyalták. Ez a kérdés ko­moly problémát okoz a kormánynak. Az indonéz hatóságok ugyanis a múlt évben több ígéretet is tet­tek arra vonatkozólag, hogy szabadon bocsátják mind­azokat, akik nem vettek részt az októberi puccsban. lyi idő) lezárják a forga­lom elől a Marathon és Athén közötti országutat. A múlt szombaton „köz­rendészeti okokból” már betiltották a vasárnapi tna- rathoni békemenetet, ame­lyet évről évre megrendez­tek az ókori görög—perzsa háborúban kivívott görög győzelem emlékére. Rallisz közbiztonsági miniszter pénteken kijelentette: sú­lyosan megbüntetik mind­azokat, akik szembeszáll- nak a rendelettel és meg­kísérlik a felvonulást. ☆ Az Ethnosz című lap pénteki számában arról számol be, hogy Frigyes dán király levelet intézett vejéhez, Konstantinhoz, A dán király állítólag arra figyelmeztette a görög uralkodót, hogy engedmé­nyeket kell tennie a de­mokratikus tömörülések­nek, máskülönben Görög­országban nem lehet hely­reállítani a normális poli­tikai légkört. A lap azt ál­lítja, hogy Frigyes figyel­meztette Konstantint: a legújabb görögországi poli­tikai fejlemények fenyege­tik Európa megmaradt trónjait. , A szovjet sajtó a kínai helyzetről mányban és járásban ka­tonák vették kezükbe a mezőgazdaság irányítását. Mint a cikk megjegyzi, a „kulturális forradalomban” nem azonnal hárult ilyen fontos szerep a kínai fegy­veres erőkre. Mao Ce-tung és csoportja bizonyos ideig elkerülte, hogy nyíltan elis­merje a hadsereg részvéte­lét a belpolitikai esemé­nyekben. Csak miután vi­lágossá vált, hogy a dolgozó tömegek nem támogatják a „vörösgárdistákat”, sőt gyakran fellépnek azok ki­lengései ellen, vetették be a fegyveres erőket. Egyes katonai egységek­nél azonban fokozódik az elégedetlenség a pekingi vezetők kalandor bel- és külpolitikája, csakúgy mint katonapolitikai intézkedései ellen. Csúcsok és mélységek £tjy konszern történetéből öt esztendővel ezelőtt, amikor a Krupp cég 150 éves fennállását ünnepelte, díszünnepséget tartottak. Heinrich Lübke köztársa­sági elnök ezt táviratozta a dinasztia jelenlegi fejé­nek: „Az Ön cégének tör­ténetében sorsszerűén tük­röződnek egész népünk történetének csúcsai és mélységei.”. A Krupp cég egyidőben született a német kapitaliz­mussal: Friedrich Krupp 1811-ben alapította vállala­tát, a vasérc és a szén ki­aknázására a Ruhr vidé­ken. Ebben az időszakban vonult be az iparba a gőz­gép; acélra és gépekre vo11 szükség; és másra is--­4 három WK“ Krupp — ez a szó K-val kezdődik, ugyanezzel a be­tűvel kezdődik egy másik német szó is: Krieg-háború. És Kanone — ágyú, ez is ugyanezzel a betűvel kez­dődik. Ez a három szó épp­úgy kapcsolódott egymás­hoz, mint a három gyűrű a cég jelvényében. A háború­hoz ágyúkra volt szükség, az ágyúkhoz acélra, ás Krupp acélt öntött. 1851- ben a londoni világkiállí­táson bemutatták azt az acélból öntött ágyút, ame­lyet a Krupp cég készített Friedrich Krupp fia, Alf­red Krupp gyártott tarac­kokat, mozsarakat, hajó­ágyúkat, mindenféle kali­bert, mindenkinek, aki fizetett érte. Poroszország­nak, Ausztriának és Egyip­tomnak is. 1870—71-ben a német—francia háborúban a csatatereken — a króni­kások feljegyezték, Krupp* ágyúk lőttek Krupp-ágyúk- ra — és a gyár nőtt, gaz­dagodott. A századforduló utáni években Krupp fegyver- gyárai már nagy múltra te­kinthettek vissza és a Krupp név meg a Krupp részvények árfolyam emel­kedése gyorsabb volt, mint legnagyobb kankurrenseké: Schneider—Crensoté és V i ckers—Amstrongé. II. Vilmos császár meg­szállottja volt az eszmének, hogy megtörje Anglia egyeduralmát a világtenge­reken. Hadihajóépítési prog­ramjának gerincéül — a Krupp-művek szolgáltak. A császár azt üzente a Krupp gyár alkalmazottainak: „Külföldön mindig büszkén láttam, hogy dicsőíti kezük munkája német hazánk ne­vét”. Bertától Dóráig Friedrich Kruppnak két lánya volt. Barbara, aki nevét a tüzérség védszent- je után kapta — és Berta, akiről viszont a „kövér Bertát” nevezték el, az el­ső világháború híres, félel­metes 42 milliméteres lö- vegét. Berta az ágyú-név­adó később egy délnémet diplomatacsalád sarjához ment férjhez, Gustav Boh­len und Halbah-hoz. ö lett a cég vezetője és nevét — a császár engedélyével — Krupp von Bohlen und Halbah-ra változtatta. Az első világháború volt a bomba-üzlet: a kövér Berta Párizst lőtte és a részvényesek osztalékának görbéje meredeken felfelé ívelt. De a háború után Kruppéknajj elsőízben kel­lett megízlelniük a vereség keserű poharát is... A két világháború közöt­ti időszakban a nagy fel­lendülés ével akkor követ­keztek be, amikor Hitler került hatalomra. Gustav Krupp egész üzemét a há­borús termelés szolgálatába állította — és a Dóra-ágyúk Szevasztopolt és Sztálingrá­dot lőtték. A háború utol­só szakaszában Kruppék hadiüzemeiben ezerszámra dolgoztak ukrán, lengyel, magyar, jugoszláv hadifog­lyok. A nürnbergi háborús fő­bűnösök perében a súlyos beteg Gustav Krupp he­lyett fia, Alfred ült a vád­lottak padján. Az ítélet, amellyel a landsbergi bör­tönbe küldték, 12 évre szólt — de alig több mint hét esztendőt töltött a rács feloszlatták a tf őriig parlamentet — kiírták a választásokat Algéria és a világbank Az Algérie Presse Sevice hírügynökség pénteken köz­leményt adott ki azokról a tárgyalásokról, amelyek Washingtonban folynak az algériai kormány képviselői és a nemzetközi újjáépítési és fejlesztési bank vezetői között. A közlemény szerint a világbank politikai elkép­zelésekhez köti a segítséget, s magáncégek és társasá­gok szolgálatait akarja rá­erőszakolni a fejlődő orszá­gokra. A hírügynökség rámutat, hogy a világbank vezetői­nek magatartása az algériai kormány különböző tervei­vel kapcsolatban kiábrán­dító, sőt időnként veszedel­mes. Azt tanácsolják a kormánynak, hogy közvet­lenül tárgyaljon magáncé­gekkel, amelyek a szocia- lista elvekkel összeegyeztet, hetetlen feltételeket szab­nak. Partizánsikerek Vietnamban Csütörtök óta heves har­cok folynak a Mekong del- tavidékén Saigontól mint" egy 150 kilométernyire Phong Dinh tartományban. A szabadságharcosok ellen mintegy 2000 főnyi dél- vietnami egységet vetettek be, amelyet sugárhajtású amerikai vadászbombázók is támogatnak. Az ameri­kai és dél-vietnami repü­lőgépek pénteken egész nap bombázták a partizá­nok feltételezett állásait. Egy amerikai helikoptert háromfőnyi személyzetével a partizánok lelőttek. Nemkívánatos Amerikában Észak-Amerika egyik nagy nemzeti szakszerveze­ti központja, a kaliforniai kikötőmunkások és raktári alkalmazottak szakszerveze­te angol, mexikói, szovjet és lengyel szakszervezeti vezetőket hívott meg San Franciscóban rendezendő kongresszusára. Az Egye­sült Államok moszkvai nagykövetsége megtagadta a beutazási vízumot a szov­jet küldöttségtől. Hasonló módon jártak el az ameri­kai hatóságok a lengyel küldöttséggel szemben is. Véget ért a Ptmta elei Este«! értekezlet! Pénteken a délutáni órákban befejeződött a Punta del Este-i Amerika* közi csúcsértekezlet. A csúcstalálkozó résztve­vői 16 oldalas dokumentu­mot írtak alá, amely kör­vonalazza a latin-amerikai országok és az Egyesült Ál­lamok gazdasági együttmű­ködésének és regionális fejlesztésének programját az elkövetkező 20 évben. A dokumentumot Arose- mena ecuadori elnök nem írta alá. Az ecuadori ál­lamfő pénteki felszólalásá­ban hangsúlyozta, hogy az aláírásra előterjesztett ok­mányban foglalt feltételek „nem felelnek meg Ecuador és az Ecuadorhoz hason­ló gazdasági fejlődésű far kon álló országok alapvető érdekeinek”. mögött. Azután elfoglalta helyét az igazgatótanács élén. „Soha többé fegyvertu l A második világháború után a Krupp cég vezetői — köztük a cégtulajdonos teljhatalmú megbízottja, Beitz, többször kijelentet­ték, hogy soha többé nem gyártanak fegyvert A Krupp erőműveket, acél- és gépgyárakat szállított minden égtáj felé és nagy figyelmet fordított gazda­sági kapcsolatainak kiépíté­sére Kelet-Európa szocia­lista államaival is. A cég több mint másfél­évszázados történetében e tavaszon fordulópont kö­vetkezett be. A hetekig tartó suttogó híresztelések után hivatalosan is beje­lentették, hogy súlyos pénz­ügyi bajok léptek fel: a hitelezők úgy ítélték meg, hogy a mammutvállalat már túlontúl sok rövidle­járatú hitelt vett fel és vonakodtak további hitelek folyósításától. E hitelek vi­szont a „lenni vagy nem lenni” kérdését jelentettek a konszern számára, amely ezek nélkül nem tudott eleget tenni a mintegy egy- milliárd márka értékű ex­port-megrendelésnek. A bonni kormány azonban tudta, hogy az egész nyu­gatnémet gazdaságot, s an­nak nemzetközi tekintélyét is alapjaiban rázta volna meg a Krupp-cég csődje. Ezért született meg a dön­tés, hogy a bonni kormány­zat 300 millió márkával kezességet vállal a Krupp­cégért. Csakhogy a kon­szern urának, Alfred Kruppnak ezért meg kell fizetnie az árat. A feltétel, hogy gazdaságilag szervez­zék át a Krupp konszernt az eddigi tisztán családi vállalkozásból részvénytár­sasággá — amelynek fő­könyvei mindig nyitva áll­nak a hitelező bankok előtt. Lühhét már nem idézik Mindamellett sokan úgy vélik, hogy „a családi vál­lalatvezetésnek” a kapita­lizmus kőkorszakából visz- szamaradt s a kor követel­ményeinek meg nem felelő formája — ez csak az egyik, csak a közvetlen ki­váltó oka annak, ami tör­tént. Tulajdonképpen sok tényező összejátszása követ­keztében — s itt kétségte­lenül szubjektív vezetési okok is szerepet játszanak — a Krupp cégnél jelent­kezett legkiélezettebben az a recessziós tendencia, amely ma mind kitapintó a- tóbban érezhető az egész nyugatnémet gazdaságban. Hírek szerint más mani- mutkonszernek is hasonló típusú fizetési nehézségek­kel küzdenek, mint Krup- pék... Olyan nagy neveket emlegetnek, mint a Man­nesmann AG és a Thyssen Röhrenwerke AG. Mindenesetre Lübke el­nök öt évvel ezelőtti szava­it: „...az ön cégének törté­netében sorsszerűén tükrö­ződnek egész népünk tör­ténetének csúcsai és mély­ségei...” — most nem igen idézik..« Vajda Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents