Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1967-04-13 / 86. szám

IMT ipriHs 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gyermekruha, külföldre A szolnoki Háziipari Szö­vetkezet az első negyedév­ben 12 ezer gyermekruhát és jelentős mennyiségű kesztyűt exportált, össze­sen 1,2 millió forint ér­tékben. A szövetkezet áruit a szocialista országok kö­zül Jugoszlávia, Csehszlo­vákia és a Szovjetunió vá­sárolta meg. A tőkés pia­cot ezúttal Ausztria jelen­tette. A már befutott megren­delések szerint az export- termelésük a második ne­gyedévben azonos szinten marad az elsőével mind mennyiségben, mind érték­ben. A minap vett át a szö­vetkezettől a MODEX, ha­zai külkereskedelmi válla­lat 2000 gyermekruhát. Ta­lán egy-két hét, s a cseh­szlovák kisfiúk és kislá­nyok a Szolnokon készült ruhájukban feszíthetnek. Véget ért az idény a fermentáló üzemben A szolnoki dohányfer­mentáló üzemben véget ért az idény, és egyben meg­kezdődött a karbantartás időszaka. Az üzem az el­múlt idényben jól ment, termelési feladatait, bél­és külföldi szállítási köte­lezettségeit egyaránt túl­teljesítette. A dolgozókat és vezetőket dicséri a kifi­zetett, jelentős összegre rúgó termelékenységi pré­mium. A tavaly vásárolt olasz gyártmányú, nagyteljesít­ményű fermentálógép be­vált, bár a karbantartás so­rán kisebb átalakításokat végeznek rajta. Az üzem vezetője elmondotta, kettős ünnepre készülnek: az idén ünnepük a magyar dohány­ipar fennállásának 100., to­vábbá az októberi forra­dalom 50. évfordulóját. — Mindkettőnek, tiszteletük jeléül, jó munkával adóz­nak. Vetik a kukoricát A tiszagyendai Lenin Termelőszövetkezetben a jó idő beköszöntével, hét­főn megkezdték a kukori­ca vetését. Egyelőre a par­tosabb, melegebb talajok­ba kerül a martonvásári 2-es vetőmag, összesen 300 holdat vetnek. Jelenleg há­rom gépivontatású vetőgép dolgozik a nagyüzemi táb­lákon. Naponta 50—52 holdon kerül földbe a mag. Később a vizesebb terüle­tekre rövid tenyészidejű kukoricát. martonvásári 4-est vetnek. Elen a jászapáti Alkotmány Tsz tehenészete A Velemi Tsx Bimbója testsúlyának tizenegy szeresét tejelte 4) Verseny a törzsállattenyésztő szövetkezetek között A törzsállattenyésztő gaz­daságok közé tartozni bizo­nyos rangot jelent. Csak hosszantartó, sokéves mun­ka után lehet ezt elérni. Szolnok megye 132 közös gazdasága közül — az ál­lami gazdaságokon kívül — tizenötnek a szarvasmarha tenyészetét rendszeresen megfigyelés alatt tartja az állattenyésztési felügyelő­ség. A négy legértékesebb állományt — jászapáti Al­kotmány és Velemi Tsz, jászboldogházi Aranykalász, tiszaföldvári Lenin — kü­lön is ellenőrzi. A felügye­lőség szakembereinek kor­látozott létszáma nem teszi lehetővé, hogy a megfigye­lői munkájukat még több termelőszövetkezetre kiter­jesszék. Természetesen azért a többi gazdaságba is ellátogatnak időnként, s tanácsokat adnak az ottani szakembereknek. A rendszeres tenyésztői munka és a törzskönyvi ellenőrzés ennél jóval szé­lesebb a megyében, össze­sen 79 termelőszövetkzet- ben mintegy 12 ezer tehe­net, a megye állományának 65—70 százalékát, törzs­könyvi ellenőrzés alatt tart­ják. Ezt a munkát a közös gazdaságok szakemberei maguk végzik. Így többek között a mezőhéki Táncsics, a jászalsószentgyörgyi Pe­tőfi, a cibakházi Vörös Csillag és a jászarokszál- lási Béke Tsz-ben. A helyezési sorrend Az állattenyésztési fel­ügyelőség értékelte a meg­figyelése alatt levő tsz te­henészetek 1966. évi vcjter­melését, a kifejt tej meny- nyiségét és átlagos zsírszá­zalékát. A tavalyi eredmé­nyek alapján az első helyre a jászapáti Alkotmány ki- p váló tehenészete került. Itt □ tehenenkénti átlagban 3770 R liter, 4,1 százalékos zsírtar- p talmú tejet fejtek. A máso- □ dik helyre a tiszaföldvári R Lenin Tsz tehenészete ke- p rült 3617 literes átlagho- □ zamával. (Zsírszázalékuk S 3,98.) o. további sorrend: p jászboldogházi Aranykalász □ Tsz szimentáli, majd a R magyar tarka tehenészeté- p nek, illetve a jászapáti Ve- □ lemi Endre Tsz állományá- Q nak tejhozama. p Az állattenyésztési fel- □ ügyelőség szakemberei ér- 1-1 delces adatokkal szolgálnak. R Kiugró eredményt értek el R a jászapáti Alkotmány Tsz- p ben. Egy év alatt ugyanis Éj 700 (!!) literrel növekedett R a tehenenkénti tej hozamuk, p Ezt a többéves tenyésztői R munkával, a jó takarmá- R nyozással (lucerna-széna, □ abrak, karbamidos siló) ér- □ ték el. Mudri Mihály fő­állattenyésztő hosszú évek óta hozzáértően irányítja itt a tenyésztői munkát. A felügyelőségen értékel­ték a törzstenyészetek leg­jobb tíz tehenének tavalyi tejtermelését is. Az első helyre a jászapáti Velemi Endre Tsz bimbó nevű te­hene került, mely egy lak- táció alatt (300 nap) 7551 liter 3,8 százalékos zsírtar­talmú tejet adott. Vagyis: tizenegyszer többet, mint az állat testsúlya. A TBC mentes állomány kialakítása Kuriózumnak számít a jászboldogházi Aranykalász Tsz Bárány nevű tehene, mely 9 év alatt 56 ezer li­ter tejet adott, nyolcvanszor többet, mint a testsúlya. Ugyancsak ennek az állat­nak négv bikaborja van, más gazdaságok tenyésze­tében. A boldogházihoz hasonló tejtermése van a OQDCiaDaaaannDPnnDDüaaaaQ: a jászapáti Alkotmány Tsz Lili nevű tehenének is. A megye legjobb 5 tehe­nészetében nagy gondot for­dítanak a tbc mentes állo­mány kialakítására. A jász­apáti Alkotmány Tsz pél­dául tavaly is több, 19—20 literes tbc pozitív tehenet selejtezett ki. Az említett törzstenyésze­tek közül tizenegyben be­vezették a gépi fejést. Egyébként csak olyan anyától származó bikaborjút engednek toyaobtenyésztés céljára értékesíteni, mely­nek anyját géppel fejték. A tenyésztői munka fej­lődésére jellemző, hogy 1958-ban még 50 egyéni gazdaságban neveltek bikát. Nemrég egy országos ér­tekezleten hangzott el: Szolnok megye első helyen van a törzstenyésztői mun­kában. E kiváló helyezés a gazdaságok és a felügyelő­ség együttes erőfeszítésé­nek érdeme. — m. 1. — Tanácskozott a szakszervezetek megyei küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) lósítását. Bevezetése és az intenzív gazdálkodásra va­ló áttérés új, nagyobb fe­lelősséggel járó feladatokat jelent a szakszervezeteknek is. A beszámolóban helyet kapott még az SZMT mun­kájának értékelése, megha­tározása a továbbiakra, s a párt-, állami, társadalmi és tömegszervezetekkel való kapcsolatának mikéntje. Befejezésül a szakszerveze­ti szervek gazdálkodásáról számolt be. Árvái István szóbeli ki­egészítőjében végezetül eze­ket mondotta: — Kérjük megyénk dol­gozóit, szakszervezeti tiszt­ségviselőket, aktivistákat, vállaljanak részt, tevéke­nyen segítsék a szakszerve­zetek megnövekedett fel­adatainak mind hatéko­nyabb végrehajtását, nyújt­sanak segítséget a IX. párt- kongresszus határozataiból a szakszervezetekre háruló feladatoknak maradéktalan végreha j tásához. Az SZMT megbízott ve­zetőtitkárának beszámolója után a számvizsgáló bizott­ság elnöke, Jankó Károly tette meg jelentését. Majd ezt követően a részvevők élénk vitában értékelték az elhangzottakat A megyei küldöttértekezlet vitája Többek között Somogyi Imre, a bányász szakszer­vezet felületi bizottságának titkára az alföldi kőolajku­tatás és termelés fejlődésé­ről számolt be. Ismertette, hogy az olajbányászatban dolgozó szocialista brigádok száma megközelíti a kétszá­zat, s ezeknek mintegy há­romezer tagja van. Elmon­dotta: a szakszervezet mun­kája is hozzájárult ahhoz, hogy javult az olajbányá­szok élet- és munkakörül­ménye és ezen munkálkod­ni továbbra is fontos fel­adat. A szakszervezeti vá­lasztások során a dolgozók számos olyan észrevételt tettek, amelyekben már in­tézkedtek, vagy a közeljö­vőben intézkednek. Ilyen például a gázhasználati kedvezmény, az üdültetés kiterjesztése, a telepi dol­gozók munkabérének eme­lése. Fodor Sándor, a Tisza Ci­pőgyár szb titkára többek között az üzemi demokrác’a fejlődéséről szólva kifejtet­te: előfordult, hogy a dol­gozók ésszerű javaslatokat tettek a munka javítására, gazdaságosságára, de azok bevezetését néhány köz­ponti utasítás gátolta. Eze­ken javítani a jövő felada­ta. Beszámolt továbbá az üzemben egy hónapja funk­cionáló szakszervezeti ta­nács tevékenységéről is. Dávid Géza a vasúti re­konstrukción dolgozó építő munkások üdvözletét tol­mácsolta a megyei küldött­értekezletnek. Szeleczki István rugóko­vács, a vasutas szakszerve­zet küldötte arról számolt be, hogy a járműjavítóban miképpen igyekeznek ja­vítani a dolgozók szociá­lis körülményein, s a csök­kent munkaképességűeknek munkát biztosítani. Dr. Bene Zoltán a társa­dalombiztosítás fejlődésé­ről, Szurgyi István pedig a pedagógusok munkájáról, felelősségéről szólt. Répást Miklós arról be­szélt, hogy az erdőgazda­ságnál a szakszervezeti bi­zottság miként szervezte meg az üzemi akadémiákat, amelyeken elméleti és gya­korlati oktatásban része­sültek a dolgozók. Ismer­tette azt is, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulójára szervezett munkaverseny­ben egymillió forintos ered­ményjavulást értek el a szocialista brigádok, az er­dőgazdaság dolgozói. Túr zó László a SZOT el­nöksége nevében üdvözölte a küldöttértekezlet vala­mennyi résztvevőjét. A to­vábbiakban arról beszélt, hogy az új gazdaságirányí­tási rendszerben amilyen mértékben nő a gazdasági vezetés önállósága, úgy nő a párt- és a szakszervezeti vezetés önállósága is. A bzegeny Mizsei Amálka szakszervezet kötelessége, hogy továbbra is szervezze a dolgozókat a feladatok elvégzésére, s az eddiginél még jobban őrködjön a dol­gozók érdekei felett. Kőhídi László, a KISZ megyei bizottságának titká­ra a következő szavakkal kezdte felszólalását: „Jól­eső érzés hallani, látni, hogy a szakszervezet egyenran­gú partnerként kezeli, a KISZ-t, fontosnak tartja az együttműködést”. Ezután számos olyan lehetőségei, feladatot sorolt fel, amely­nek ellátása kötelessége mind az ifjúsági szövetség­nek, mind a szakszervezet­nek. Imre Ferenc, a papírgyár küldötte beszámolt az üzem szocialista brigádjainak munkájáról. Elmondotta, hogy üzemük is megpróbál segíteni Szolnok város nagy gondján; a nők munkába helyezésén. Jövőre 50 mil­lió forintos költséggel fel­dolgozó üzemet építtet a gyár, ahol mintegy hetven- nyolcvan nőnek tudnak munkaalkalmat biztosítani. Váczi Sándor, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsá­gának titkára hozzászólásá­ban hangsúlyozta: a me­gyei párt végrehajtó bizott­sága nagy jelentőséget tu­lajdonít a szakszervezetek munkájának. A szakszerve­zetek jelentős szerepet töl­tenek be a megye politikai életében, a munkaverse­nyek szervezésében, ered­ményesen segítik a terme­lést. A szakszervezetnek az érdekvédelem is feladata. S a szakszervezetek sokat tet­tek a párt- és kormányha­tározatok megismertetésé­ben, a dolgozók általános műveltségének emelésében. A továbbiakban arró szólt, hogy az MSZMP IX. kong­resszusának határozata alapján hogyan nő a szak- szervezetek szerepe, felada­ta. Nagy figyelmet kell fordítaniuk a szocialista brigádok munkájára, a munkaversenyek szervezé­sére, a dolgozók törvényes jogainak védelmére, a mun­kadíjazásra, az ösztönzőbb bérezésre. „A feladat nagy, éppen ezért a szakszerve­zetekben is emelni kell a vezetés színvonalát, növel­ni a vezetők szakmai, poli­tikai műveltségét” — mon­dotta, majd átadta a me­gyei párt és tanács végre­hajtó bizottságának üdvöz­letét a küldöttértekezletnek, a megye szakszervezeti tagságának. A vitában elhangzottakat Árvái István, az SZMT megbízott vezető titkára fogalta össze és egyúttal válaszolt a felvetődött problémákra. □ A szegénység olyan, ha egyszer megfogja az embert, nehezen sza­badulni tőle. Sokszor lehetetlen. Szegény árva Mizsei Amálka sem tudja már levetni magáról ezt a gúnyát soha többé. Kint lakik a tanyán. Jászbodog- háza, tanya 91. szám. Amálka 77 esztendős. Rozzant világ. Kopottas tanyák, beszakadozott nádtető, ki- dült falak, magasban árválkodó két­ágas. Pusztulóban minden, mint a gazda; Mizsei Amálka. Rossz, öntöttvas kályhán meg­főtt az ebéd. A konyhában ülnek. Meleg, fülledt levegő szorult a fa­lak közé. Ablakot nem nyitnak. Évek óta nem nyitnak. Amálka to­tyogva ügyeskedik. Levest mer a tányérokba. Mert Bandika is ott ebédel vele, ott ebédelnek a koszos, piszkos asztal mellett. Jó ember a Bandika. Dolgozik óránként hat fo­rintért. Szürcsölve nyelik a levest. A macska néha felugrik az asztalra, de Amálka elriasztja onnan. Bandika hallgat. Nyeli szigorúan, ütemesen az öreglány főztjé*. Kint, a tanya előtt, tavasz van. Szürke ló harapdálja a füvet. Lánc- rakötve a kutya is, lustán, fáradtan pihen ólja előtt. A közelben szö­vetkezetiek trágyát hordanak. Idáig csattan a hangos szó, de a falakon túl nem hallatszik. Ügy Se figyelnék. Bandika se, pedig az éjjeliőrködés­sel kenyere java-részét a közösben keresi. — Szedjél, Bandika! — billenti meg a lábast Amálka, a maradék levest kínálva. Ö maga csak szopo­gatja a kenyeret. A konyhában mindent összehord- tak. Viharlámpa, zsákok, rossz fürdőkád, szakajtókosarak és sava­nyú szag. Amálka megigazítja zsák- cötőjét P log egy kicsit, az ablakon be­szűrődő fényre, majd mereven néz a sarokba, ahol pókháló lóg már hó­napok óta. Később igazít kendőjén, látszik a korpás, sárga színű haja. Még később: — Férjhez mehettem volna. Meg­fogadtam anyámnak, felnevelem a családot. Gondjukat viselem. A bir­tok is egyben maradt. Amálka sohasem hordott gyűrűt, bálba se járt. Szeretője se volt. És most 77 éves, görbe már a háta, meg­fonnyadva lóg a melle, kezét nagy- ranövesztette, megvastagította a munka. Igen. A birtok egybema­radt. Már ami. Tavaly még nem volt egyedül Amálka. Testvérével élt, Péterrel. A szürke lóval tejet hordott be napon­ta a faluba az ember. Ült egyked­vűen a bakon. Az út elvitt, a tanyák mellett. Soha nem állt meg, nem nézegette a birtokot. Négy tanya szerepel még mindig a Mizsei né­ven. Pusztulóban, romosodik vala­mennyi. Valamikor, még hajdanában Já­nost kitagadta a családból az apja. Megnősült az ő akarata ellenére. A választás Kapott egy tanyát, pár hold földet, ] de nem járhatott haza a többi gye- | rekhez. Így maradt egyben a 100 holdnál is nagyobb birtok. Most ] már csak Mizsei Amálka él. Péter l is elment. Januárban. Nagyon egye- j dűl maradt Amálka. Életét elnyűt- j te a földdel, a zsugorgatással, a kapzsisággal. És nem meri elhin­ni, hogy nem volt értelme. — Sehova se járok. A templom­ba se. Nem hívnak sehova. Minden- j ki szégyell. Januárban meghalt Péter. Az j utolsó testvér. Nagyon kevesen men- | tek el a temetésre. Olyan, mintha Mizsei Amálka nem is a faluban j élne. Nem olyan régen még Jászboldog- házán tőkében kellett maradni a { birtoknak, a földnek. Áz öregek be- j költöztek Berénybe, a tanyákban j kint maradtak a fiatalok. Hetenként [ kikocsiztak, a másik hétre kimér- j ték az ennivalót, meg a munkát { Művelni kellett a földet. Nagyból- I dogasszony napján búcsúba mentek j Sokat ettek, ittak, hangosan böfög- [ tek. A tőkében hagyott földek sza- j bályai szerint éltek. A Mizseiék földje tőkében maradt [ Mostanáig vigyázott rá a család, j Sohasem léptek túl a mezsgyén, [ nem néztek át más birtokára. Nem 1 iS akartak. Akkor sem, amikor a fa- [ !u befogadta volna őket. Mint má- ( sokat. Más nagygazdákat, ők így J. akarták. így maradt. Most meg __ már késő. Mindenre késő. Csendes, mozdulatlan világ. £ Megkövesült. Nehéz a szó is. — Nem jár ide senki. Csak a £ Bandika, dologra. Mizsei Amálka fiatal lánykorá- [ ban nevetett utoljára. Sa. Lukács Imre E A vita után a küldöttek I megválasztották a negyven- j öt tagú Szakszervezetek Me- I gyei Tanácsát és az öttagú I számvizsgáló bizottságot. Az | SZMT .ezután zárt ülést I tartott, melyen elnöknek I Tabák Lajost, az SZMT ve- I zető titkárának Árvái Ist- I liánt, titkárának Dósa Já- j nőst választották. Az el- I nökség tagjai lettek: Hor- I váth István, Kanyó István. j Mondok István, Mohácsi I Béla, Papp László, Ponyo- i kai Bálint, Somogyi Imre, Szenes Ottóné, Szurgyi I ír­ván és Vajda Jenőné dr. Nevezettek megválasztásá­val a küldöttértekezlet résztvevői egyhangúlag egyetértettek. Az öttagú számvizsgáló bizottság el­nöke ismét Jankó Károly lett. A megválasztott Szak- szervezetek Megyei Taná­csa tagjainak, illetve az elnökség nevében Tabak Lajos mondott köszönetét a bizalomért, s ígéretet tett, hogy mindenkor a dolgozó nép érdekeinek megfelelő­en fognak munkálkodni-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents