Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1967-04-09 / 83. szám

Le a fjólinséggel! Visszaadni a labdarúgó- iport látványos jellegét! Ezzel a jelszóval kezdtek nemzetközi kerekasztal-ér- tekezletet Monacóban egye­sületi vezetők, íutballbírák, sőt játékosok is. Szó volt az elavult játék­szabályok módosításáról, új elgondolások keresztül­viteléről. Sokak szerint a gólinség felszámolásának egyik eszköze lehetne a kapu méretének megvál­toztatása, George Boulogne francia szakember javasla­ta szerint elmenne jövő­ben 10 méter széles és 3 méter magas íutballkapu Is. (Mai méret: 732 és 244 cm.) Persze, volt vita. A Real Madrid főtitkára szerint ez a mammut-kapu oda vezet­ne, hogy a csapat jórésze védőjátékosként aszisztálna. Éles meglátás ez Is, de a jelenlegi viszonyok között zsákutcába vezetne. Még kevesebb gólt láthatnának a drukkerok. Mint lelkes futballszur­koló, még egy alternatívát említenék. Ha Józan pa­raszti ésszel indulunk a reformnak, azt mondjuk: a hagyományos méretű ka­puba általában x számú gól esik, ugyancsak hagyo­mányos csapatlétszám mel­lett. Ha tehát a kapu mé­rete az ok, ez viszont az akrobatikus képességekkel is rendelkező kapus ará­nyaihoz van szabva, ne rontsuk az illúziót. Helyte­len volna abnormális nagy­ságú kapukat felállítani, amelyben a védő úgy sze- rencsétlenkedne, mint egy krumpli egy zsákban. Csak szánalmunkat keltené fel, amikor egy Eusebio, Maz- tola, vagy Kozma Csöpi- «erű csatár robogna felé­je: Mi lesz veled emberke? Ne alázzuk meg, ne te­gyük nevetségessé az amúgyis számos sokkal vé­dő kapusokat! Maradjon a kapu akkorának, amilyen­nek a természet eredetileg alkotta. így is van még egy góljavítási akció. Világos, hogy ha a hagyományos nagyságú labdával átlaga, san x gól rúgható, a gólok számának alakulása fordí­tott arány lesz a labda ke­rületével. Ha tehát például fele akkora labdát rendsze­resítenek, abból hajszál­pontosan kétszerannyi gól fér el ugyanabban a ka­puban. Felezzük meg a futball- labda méretét! Ez nem csupán a gólszegénységet számolja fel, hanem taka- kossági szempontokat is kielégít. Fele akkora lab­dából kétszerannyit tudunk a labdarúgó társadalom rendelkezésére bocsátani. Mindjárt meglenne a mód rá, hogy OTP-hitelre is futball-labdához jussanak a dolgozóik. Természetesen mind eme módosítások mellett gólrú­gó tanfolyamokat is nyu­godtan tarthatunk a jövő­ben. A gólinség felszámo­lásának egyik módja tudni­illik a haladó hagyomá­nyok feltámasztása: sokat kell rúgni kapura. Ha azok után is gólszű­kében lesz a világ, rátérhe­tünk egy eddig elhanyagolt módszerre. Ha két lábba] csupán Y számú gólt rúg­nak a játékosok általában meg kell kettőzni, nem a futballisták, a csapat — hanem a lábak számát. Futballozzanak a jövőben négykézláb... Több láb — többet rúg. És látván vos is lenne! Tóth István j A lie . azgató, aki ezt " az esetet iébzéite, született mesélő. — latkor tanfelügyelő /olt, egy iskolalátogatás alkal­mával kifogásolta a tornagya­korlatokat. A tornatanár, aki egyébként jóbrrátja volt, meg­sértődött és' megkérdezte tőle: — Te tulajdonképpen milyen sportot űzöl? A kérdés a tanfelügyelőt meglepte és kissé zavarodot­tan válaszolt. — Többfélét. Például a va­dászatot. — Helyes. Holnap reggel elmegyünk vadászni, hogy a helyszínen mutasd meg, mit tudsz. Van nálunk nyúl, far­kas, vaddiszuó. Felesleges mondanom, hogy a tanfe’ügyelő. aki életében nem látott vadászfegyvert, nem aludt egész éjszaka. Folyton nyulakat, farkasokat, medvé­ket, de főként vadkanokat képzelt el álmatlan órákon ót. (Kép szöveg nélkül!) De:i már vissza nen hazugságban sem u» .«- tol. Tűrte, hogy vaaasztarisz- nya. rakjanak rá és oldalára kössék a töltény .áskát. — Milyen puskát paran­csolsz. 12- es vagy 16-os ka­libert? A felügyelő habozás nélkül a 12-es kaliberű fegyvert kér­te. Gondolta azt biztosan könnyebb kezelni. A ködben nehezen botorkál­tak és Íme, egy szikla mel­lett szörnyű vadkan bukkant fel, amelyiknek a lábal a le­vegőbe ágaskodtka. A felügye­lő odakláltott a társainak: — Lőj j etek. Ott a vadkan I De azok udvariasan tilta­kotzak. — Az első lövés joga a ven­déget Illeti. — Ez a szokás. Ez a vadász­erkölcs. — De gyorsan barátom, — mert ránk veti magát a vad. A felügyelő behunyta a sze­mét és meghúzta a ravaszt. — A lövés eldördült. — A vaddisznó úgy maradt a tá­madó pózban. A felügyelő büszkén felkiáltott. — Szíven találtam. De a kisérők aggódva biz­tatták : — lőij még egyszer. Még csak megsebesült, és Ilyenkor roppant veszedelmes. A felügyelő makaeskodott. — Nem, nem lövök többet. A puska agya megsértette a vállamat. — Megtettem, mint vendég, a kötelességemet. — Most rajtatok a sor. A ven­déglátó gazda Is tegye meg a kötelességét. De gyorsan, mert úgy látom, mintha a vadkan felénk közeledne. — Ez lehetetlenség! Nézd csak meg közelebbről! Valóban, mikor közelebb mentek, látták, hogy a vad­disznón cédula lóg: a líceum természetrajzi szertárának tu­lajdona. N. T. Megindult a ba jnoksás’ — Ne vegye úgy a szívére játékvezető sporttárs. Egész télen nem tudtam lebüiyézni senkit Itt a lakáskulcs — jöhet a gyerek ŐSTERMELŐ £ ' ppen a Nobel-díjat veszem át a svéd király­tól. Csengetnek. A díszes oklevél már a kezemben, most nyújtaná a pénzt. Hiába nyúlok, meri újabb csengetés és vége az álomnak. Nézem az árát: negyed hat. Ki lehet az? Kapkodok a köpeny, a papucs után, rohanok ajtót nyitni, — Friss tejfölt tessék! Idős asszony áll az ajtóm előtt, frissen, pirosán. Korát tisztelve nem válaszolok, becsapom az ajtót. Még félúton sem vagyok az előszobában, ismét meg­szólal a csengő. Nyitom az ajtót. A néni: — Túró is van... — Sajt, tojás semmi nem kell... Az alvásnak persze vége, csak forgolódom az ágyban. Vége a napomnak. A következő hajnalon is­mét berreg a csengő. Átfordulok a másik oldalamra. BRRRRRR’ Ez nem csengő, sziréna! — Nem kell tejföl — kiáltom az előszobában. tJjabb csengetés. — Túró sem! Egy hétig minden hajnalban megismétlődik az eset. Leszereltem a csengőt. A néni dörömböl, úgy­hogy a következő éjszaka le sem fekszem, virrasztók hajnalig, alig várom, hogy jöjjön, legyek túl rajta. A néni időben jelentkezik, s már mondom is: tejföl sem kell, túró sem kell... Aludni kell, be az ágyba. Alszom este hatig. Egy hét múlva táviratot kapok munkahelyemről: igazolatlan mulasztás miatt elbo­csátottak. Ez Így nem mehet tovább — mondogatom — de kiutat nem látok. És ekkor jön az ötlet. Veszek egy kartonlapot, és tussal gyönyörű betűkkel ráírom: ŐSTERMELŐ ITT TŰRŐ, TEJFÖL KAPHATÓ! Kiszögezem, s azzal a boldog tudattal alszom cl, hogy most már jöhet a néni. Nyugodtan lefekszem.. elalszom, horkolok, itt a svéd király, átveszem a Nobel-díjat, nyújtja a pénzt, csupa svéd koronát... Csöngetnek. Ijedten nyitom az ajtót. Egy fiatalasz- szony, a baloldalt szomszédból. — Mi történt7 — kérdezem rémülten. — Vennék egy kis tejfölt... ha friss. Benedek B. István Ismerem a céget Nyertem egy üveg bort. Fogadásból. A barátom fel­mutatott egy lakóházra. Itt kapok én otthont — mond­ta. Ekkor és ekkor. Ránéz­tem. Van egy üveg borom, hogy az nem lesz ekkor és ekkor. Kezet adtunk, Símán bukta. Csak azon csodálkozott, honnan tud­tam előre. Hja, ezt a titkot nem mondom el. Rájöt­tem, egészen jó kereseti forrás. Ahová felvonul az építőipar, kirakják a határ­időt is. Mindig akad na ív ember, aki kész a fogadás­ra En Is hajlandó vagyok. Akármelyik építkezés akár­melyik első határidejére. Hogy mitől vagyok ilyen nagylegény? Évek óta fi­gyelem az építkezéseket. b. 1. s Skót vicce I McCorck felébred I és látja, hogy üres a lile* ágya. Az asztalon bü­kiévé!. A skót él sem olvassa a levelet, csak lerohan a fű« szereshez és Így szólj tói kezdve naponta egy zsemlét kérek!” ☆ McSmith-et 50. szülei napján idős nagybátyi» felkeresd üdvözlő son t „Kedves öcsém! A k< telődre ezüstkanalat *£ Ci­tál tőlem. Továbbra is min­den jót! Jim bátyád” ☆ Az „Aberdeen Times'' nemrég a következő fe nyegetŐ hangú levelet kap­ta: V. „Ha nem hagyják abba ezeket az ostoba skót vic­ceket, soha többé nem ké­rem kölcsön a lapot” AUTÓSOKNAK

Next

/
Thumbnails
Contents