Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1967-04-01 / 77. szám
I április 1. s Alakuló ülést tartott a megyei helv történeti bizottság Megírják Szolnok megye felszabadulásának történetét Pénteken Szolnokon tartotta a Hazafias Népfront feékházában első, alakuló ülését a megyei helytörténeti bizottság. Az új szerv fontos feladatot tölt majd be a megye kulturális életében. Vállalt programjába tartozik Szolnok megye helytörténeti kutatásainak irányítása, s az elkészült művek (falu, város, iskola, üzem, stb. történet) kiadásra ajánlása, szaklektoráltatása. A bizottság nagy jelentőségű vállalkozása lesz, hogy megszervezi 1970-re, felszabadulásunk negyed- százados évfordulójára Szolnok megye felszabadulása történetének megírását és publikálását. A bizottság bibliográfiával és módszertani tanácsokkal látja el a megyében élő helytörténészeket. Ebből következően az idén augusztusban a megyében élő történelem szakos nevelők tanácskozásán fejti ki elgondolásait a bizottság elnöke, Antal Árpád, a szolnoki Állami Levéltár vezetője. Az új szerv levéllel keresi fel azokat a felsőoktatási intézményeket, ahol Szolnok megyei hallgatók tanulnak, s kéri Gépszemle — kis hibával A Mezőtúri Állami Gazdaságban is megtartották már a tavaszi gépszemlét. Erre az alkalomra nyolc erőgép kivételével minden traktort kijavítottak. Saj- •nos alkatrészhiány miatt néhány gép még nem üzemképes. A tavaszi induláshoz szükséges valamennyi munkagépet is rendbehozták. Ennek következtében jól haladnak az állami birtokon a tavaszi munkák. meg az ott beadott, a megye történetére vonatkozó szakdolgozataikat Ugyancsak összegyűjtik a megye történetéről szóló disszertációkat szakdolgozatokat, pályaműveket s a legjobbakat sokszorosítják. A bizottság tagjai olyan intézmények vezetői, munkatársai, akik eddig is sokat tettek már a megye történetének feltárásáért Közöttük a Kisújszállás történetével foglalkozó Kiss Kálmán, Tiszaföldvár és Kunszentmárton históriájának ápolója dr. Varga Lajos, illetve Turcsányi István. Ezenkívül könyvtárosok, muzeológusok, pártmunkások tagjai a tíz főt számláló Szolnok megyei helytörténeti bizottságnak, amelynek elnökévé Antal Árpád levéltárvezetőt titkárává Szabó István muzeológust választották. A gyorsan fejlődő bolgár elektromos és híradás- technikai ipar termékeiből rendeztek bemutatót Budapesten a Lenin körút 77-ben lévő kiállító teremben A bemutatón a háztartási gépektől a rádió és televíziós készülékekig számos gyengeáramú készülék megtalálható. Egyik új termékük, a telefon alközpont, s jó műszaki paraméterekkel rendelkezik a bemutatott elektronikus számológép is. A kiállítás célja, mint a rendezők elmondották, a két ország hasonló iparágai közötti kapcsolatok erősítése. Formára is tetszetős az et .ka elektronikus számológép. férfi hímzésből él, Egy férfi él Jászárok- szálláson, aki hímezni kénytelen. Sós János a neve. A háziipari szövetkezetben adták meg a címét. Eötvös Loránd utca 13. A kicsi, fehérre meszelt házacskát nem őrzi kerítés. A ház végében kert terül el. Az sem nagy. Kopogtatásomra az asz- szony nyit ajtót. A konyhában ültet le. A heverőn feketekendős nénike kucorog — A dédnagyanyám. Elmúlt már nyolcvan éves. Itt lakik nem messze — mondta az asszony felhúzódva az ülőkére. — Ügy hallottam, az ura nagyon ügyes hivatott mestere a toledónak. Kedvezntértifes áron vásárolhat 7 hónapos vemhes tenyésznszőt minden tehénnel nem ren* delkező háztáji és egyéni * termelő az ALLATFOR- GALMI VÁLLALATTÓL. * A vételár kiegyenlítéséhez mezőgazdasági termelési hitelt * lehet igénybe venni, szükségesetén 5000 Ft-tól 15 000 * Ft-ig terjedő összegben az * OTP-FIÓKNÁL. Használja ki a lehetőséget * és kössön üszővásárlási szerződést * Bővebb felvilágosítást az * * Állatforgalmi Vállalat kirendeltségei és felvásárlói —■ hitelezési ügyben az * OTP-fiókok —, adnak. — Látja, el is feledtem: nincs itthon. Gyöngyösre ment piacra, de hamarosan megjön. — Nem kap talán más munkát a férje a faluban? — Biztosan jutna neki is. De beteg a lábával van baj. Tán gyerekkorában megütötte, vagy ráhágott a jószág nem tudom. Nehéz helyen nem bírná. Én több mint tíz esztendeje dolgozom a szövetkezetnek. Megtanítottam a toledó-hím- zésre, hogy ne unatkozzon. Nekem segít. Tudja, csak négyszáz forint méltányos- sági díjat kap. Az meg semmi, hiszen a fiunk iskolába jár, fel kell nevelnünk. Ülünk, várakozunk Sós Jánosra. Telik-múlik az idő. Egyszer csak örömteli hangon felkiált az öregasszony. — Megjött. — Fent dolgoztam Pesten az építőiparban, amíg nem jött rám a keserű áldás: csonttuberkulózis. Harminchét éves vagyok, szemre egészséges, nagydarab fickó. Hát látszik rajtam a hasznavehetetlenség? • •• — Nem, hiszen nem te az. Látja a hímzés... — Ráfanyalodtam. Kezdetben, amikor betévedt hozzánk valaki, eldobtam a tűt Szégyelltem volna, ha meglátják a kezemben. Férfi, asszonymunkán! A fene egye meg! Csak találnék valami könnyű munkát, egy meleg műhelyt Csak tanulhatnék szakmát Hisz fiatal vagyok, még el lehetne kezdeni... — Próbálkozott? — Igen, de hiába. Mintha szögeikkel lenne kiverve a jövőm... Mogorva lett, a szeme haragos fénnyel villogott Szinte kétségbeesve mondta: — Segítsen! Kérem, segítsen, ha tud! Maga kísért ki a járdáig. Nyugodt volt és sápadt, mint a felesége. Sem állást, sem munkát, sem szakmát nem adhatok neki. Ezen a jászárok szállásiaknak kell majd tömi a fejüket Mindenkinek szól, ez az emberség-ébresztő kérés: „Kérem, segítsen, ha tud!” Fábián Péter iminilllHIIIIUI Szófiai levél DRAVA RAZKAZYA K1 heti szófiai levelem bolgár címe — Dra- va razkazixi — nem sokat mond az olvasónak. Akkor sem mondana többet, ha magyarul írtam volna: Mesél a Dráva... Azonban itt Bulgáriában, nagyon sokat mond ez a két szó a bolgár embereknek. Különösen azoknak. akik a II. világháború idején az I. bolgár hadsereg katonáiként részt vettek Magyarország — pontosabban a Drávamellék — felszabadításában. Ezt a címet viselik a Szófiában minden évben megrendezésre kerülő, a felszabadító bolgár hősöknek szentelt kiállítások, de ez a cím tűnik fel Rumen Gercsev kitűnő dokumentumfilmjének első kockáin is, amelyen hirt ad a huszonkét esztendővel ezelőtti harcokról. Március 19-én ünnepelték bolgár barátaink az I. bolgár hadsereg legendás győzelmét a hitleri hordák ellen a Dráva mentén. Ezen a napon — 1945-ben — a felszabadító bolgár harcosok — jugoszláv és szovjet egységekkel együtt — szétverték a Dráva bal partjára átkelt német magasabb egységeket. Hogyan kezdődött?, -■ 1944 végén már recsegett-ropogott a németek pozíciója a Balkán-félszigeten. A szovjet hadsereg harca és a szeptember 9-i felkelés eredményeként Bulgária te szembefordult a német szoldeszkával és október 28-án Moszkvában aláírták a bolgár— szovjet fegyverszüneti egyezményt. Ebben a szerződésben Bulgária kötelezettséget vállalt, hogy mintegy 100 000 fős hadsereggel részt vesz a fasiszta Németország leverésében. Hamarosan több, mint negyvenezer önkéntes lépett be az L bolgár hadsereg soraiba, melynek felszerelését — és ellátásának nagy részét — a Szovjetunió biztosította. E hadsereg parancsnoka Sztojcsev, pote- ; tikai helyettese Sterju Atanászov tábornok lett. ; A 99 662 főt számláló l. bolgár hadsereg kömény harcok után — a Sü—Belgrád—Üjvidék- Szabadka útvonalon — érte el a magyar határt. A drávai átkelés igazi hőskölteménybe ülő tett volt. A hat gyalogos hadosztályból álló 1. bolgár hadsereg 1944. szeptember közepétől 1945 májusáig j harcolt hazánk területén, majd a mindvégig a 3. I Ukrán Front állományába rendelt bolgár hadosz- ! tályok hosszú harcok után eljutottak Ausztriába, ! és az Alpok lábánál fejezték be felszabadító küldetésüket. Áldozatos harcaik eredményeként 1945, április 4-ig felszabadították Magyarország délnyugati járásait Mesél a Dráva— Miről is? Többek között arról, hogy a harcok élültével a bolgár katona leakasztotta fegyverét a válláról és a magyar paraszt ekéje, vetőgépe mögé állt. Igen, dokumentumok tanúsítják, hogy csupán Máriagyűdön négy nap alatt 63 hold árpát 2585 hold zabot és 2 hold kukoricát vetettek H az L bolgár hadsereg katonái. Ha egy bolgár ember úgy kezdi hazánkfiához intézendő mondókáját, hogy ^én beszélni kicsi magyar...”, bizonyosak lehetünk, hogy néhány szó után jólismert magyar helységnevek — Harkány, Pécs, Drávaszabolcs és mások — fognak elhangzani. Meg az emlékezés szavai, hogy a magyar lakosság milyen forró szeretettél fogadta 1944 végén őket, az I. bolgár hadsereg volt felszabadító harcosait. Ünnepre készül népünk. Néhány nap múlva azokra emlékezünk, akik elhozták a Tisza és a Duna partjára a szabadságot. Az emlékezés virágaiból jusson néhány szál azok sírjára is, akik a sebesvizű Dráva mentén adták életüket a magyar nép szabadságáért Molnár Sándor rmin »uuiTmummuumnuTTiiirdr 'nimiilii« PALOTAI BORISt HOPPLA! Néhány héttel ezelőtt rámköszönt egyik íróbarálom. Családi ügyekről kezdtünk beszélgetni. Elmondja, hogy Gyuri fia pompás fickó, az a fajta, aki mindenkivel meg tudja szerettetni magát! Még a csősz is kedveli, s ha Gyuri történetesen a virágágyak közepébe rúgja a labdát, legfeljebb annyit mond: hopp- iá! Ebből is láthatom, mennyire ért az a gyerek az emberekhez! Szeretnék már a saját fiamra rátérni, várom azt a parányi lélegzést szünetet, amelyen becsúsztathatom fiam erényeit, de ő egyáltalán nem hajlandó lélegzetet venni. Egy szuszra meséli el, hogy Gyuri az osztályban is az első. Illetve a második... ő a maga részéről nem fektet súlyt rá, hogy ötös bizonyítványt hozzon haza, de Gyuri tele van ambícióval, elsepri az útjából az akadályokat, két vállra fekteti a nehézségeket, nagyon helyes, álljon csak meg a saját lábán! — Nálunk az a helyzet — siklok angolnaügyességgel a beszélgetésbe, de 6 felemeli mutatóujját. — Valamit még elfelejtettem. Képzeld csak... — és nevet, magabiztosan, kedélyesen. — Képzeld csak, egyedül a magyar dolgozatai négyesek a kisöregnek. Pedig olyan feje van... Falja a könyveket. Tudod, hogy nem vagyok elfogult apa— — Én sem vagyok elfogult — ragadtam meg a következő alkalmat, hogy megcsillogtassam fiam képességeit. — A gyerek príma koponya — folytatja ő —, s mégse képes egy ötös dolgozatot összehozni. Négyest is csak nagynehezen. Tudod, milyen egy gyerek! Egy ilyen négyes rontja a tekintélyét s hogy úgy mondjam, a bizonyítványának a harmóniáját is... Ma délután nekibúsúlva találom a füzet előtt. „Előre tudom, hogy megint négyes lesz” — sóhajtja. Na, mondom neki, ne lógasd a fejed. Most az egyszer megcsinálom. Csak azért, hogy hazacsald az első ötöst. Az első hozza a többit... Nem valami épületes pedagógiai elit — teszi hozzá —, de hát megsajnáltam a kölyköt. Azt se tudta szegénykém, hogy járjon a kedvembe. Rohant kávét darálni ideadta a golyóstollát s többször hangoztatta, hogy Gereben mamája sirt, amikor a könyvemet elolvasta... — Én meg nekifeküdtem az írásnak. Tudod te, milyen nehéz dolgozatot írni? Milyen fárasztó? — fordult hozzám. — Fogalmam sincs — mondtam szerényen, de öntudatosan. Én sohasem segítettem a fiamnak Annyira önálló... Nem hagyta befejezni a mondatot. — Egész délután körmöltem — vágott szavamba —, ennyi idő alatt megírok egy vasárnapi novellát. Egy vasárnapi novellát? Egy film-szinopszist! Gyuri néha mellém somfordáit: — Csak nagyon szépen írd. apu. — Nem akarok nagyon szépen írni — magyaráztam neki. — Éppen a te érdekedben. — A Jetiinek is nagyon szépen fogalmaz — felelte. — Múltkor is azt írta, hogy: „A Nap bíborgolyója legurult az ég bársonyán”. Ha ilyesmit tudnál... Bevallom, minden erőmet összeszedtem, hogy utolérjem Jellineket s mégse írjak bíborgolyó-dolgokat. Világos és egyszerű voltam, a szűz gyermeki látásmódot igyekeztem kidomborítani, a folyton felfedezd kisfiú izgalmas szimatolását, friss derűjét. Azt hiszem. sikerült — mondta, és végigsímított deres haján. Minap ismét találkoztam vele. — Nos? — kérdeztem. — Moszkvában, Prágában egyszerre mutatják be a darabomat — újságolta készségesen. — És mi lett a dolgozattal? Nagyot nyel, kényszeredetten nevetgél. — Képzeld... kettest kapott rá Gyuri. És a kettes mellé azt írták piros ceruzával: gyerek, gyerek, mikor jön már meg az eszed?! — És Gyuri? Gyuri mit szólt? — Csak annyit mondott: Hoppli! Ebből is láthatod, hogy ért az emberekbe*
