Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1967-04-01 / 77. szám
1MT. áprffia 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az Öcsöd és Mezőtúr közötti útszakaszt szélesíteni fogják. Az erdőgazdaság dolgozói a kivágott fákat rönkökbe fűrészelik. Száz újítási javaslata fiókban Kulcs az igazgató kezében — Nem elegendő a bőrpapír — Jogkör háromezer forintig Egy közérdekű bejelentésre a Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot indított a jászberényi Hűtőgépgyárban, hogyan tartják be a rendeleteket, az újítási ügyek intézésekor. A népi ellenőrök jelentése nem sok jót tartalmaz, s pozitív vonásának csak azt említhetjük, hogy 1965-höz viszonyítva 1966- ban jelentősen csökkent az újítások átfutási ideje. Milyen volt a helyzet akkor két évvel ezelőtt? Siralmas. A szúrópróbaszerű ellenőrzés szerint négy újítási javaslat közül az első 170, a második 340, a harmadik 43 és a negyedik 200 nap alatt jutott a megA Putri zugot elcserélik Kísgyöcsért Önkéntes földrendezés a kunhegyes! szövetkezetek között A kollektivizálás befejezése után kilenc termelő- szövetkezet és termelőszövetkezeti csoport gazdálko- dott a kunhegyesi határ- | ban. A tizenhat és fél ezer hold sok felé oszlott így. s az idők során egyesülget- telc egymással a kisebb, életképtelenebb közös gazdaságok. Mostanra — 1964 óta — három, birtok nagyságra is megfelelő nagyüzem működik Kunhegyesen. Csakhogy az egyesülések után furcsa képet mutatott a határ. A Lenin Termelőszövetkezetnek például volt 32 kilométeres szállítási távolsága is a saját birtokán. Nem különben a Vörös Csillag és a Vörös Októbernél is hasonló helyzet alakult ki. Ezt érthetően az hozta magával, hogy különböző határrészeken elhelyezkedő szövetkezetek egyesültek. A község szövetkezeti gazdaságai látták az állapot tarthatatlanságát. Hiszen így nem tudtak igazi nagyüzemi táblákat kialakítani. a szétszórt földeken drágább volt a termelés, nehezebb az ellenőrzés, gazdasáelalanabb a takar- mánvozás és a mezőgazdálkodás minden tényezőjét befolyásolta ez a dolog. Ezért a termelőszövetkezetek úgy határoztak, önkéntes földcserével újra elosztják egymás között a kunhegyesi határt. Az új „földmozgással” mintegy másfélezer hold cserél gazdát A Lenin Termelőszövetkezet a Kisgyó- cson ad 500 holdat a Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek. Az viszont a putrizugi 460 holdját adja át a Leninnek. Földcserére kerül sor a tervek szerint a Vörös Október és a Vörös Csillag Termelőszövetkezet között is. Ezzel az ésszerűsítéssel elérik, hogy a Lenin Termelőszövetkezet 34 kilométeres leghosz- szabb szállítási távolsága 16 kilométerre csökken a birtokon belül. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet 16 kilométere viszont 8-ra zsugorodik. A Lenin és a Vörös Október szövetkezetek közgyűlése megtárgyalta a földcserét és elfogadta a javaslatot. A tényleges határcserére azonban az idei termények betakarítása után kerül sor. A szövetkezetek már tervet készítenek új birtokaikra. A Lenin Tsz például ezzel az ésszerűsítéssel 1500 holdas üzemegvséget tud kiképezni a Putrizugban. Ősszel elmentek — tavasszal visszajöttek A korábbi években igen kedvezőtlenül hatott a kisújszállási Dózsa Termelő- szövetkezet gazdálkodására a súlyos belvízkár. Az elmúlt esztendőben másfél milliós kiesés, 1965-ben pedig még ennél is nagyobb kár érte a gazdaságot. így aztán sokan elégedetlenkedtek is a kevesebb jövedelem miatt. Sor került tehát arra, hogy tavaly ősszel többen kérték kilépésüket. Mintegy tizenöt fő távozott el a gazdaságból. Ez a tavasz kedvezőbben indult. Nincs belvízkár. Jól haladnak a tavaszi munkák. Igaz a mélyebb fekvésű területekre gépekkel csak a múlt héten tudtak rámenni, de korábban munkába állították a fogatos vetőgépeket. A kedvező munkákat látva azok, akik az ősszel eltávoztak, most visz- sza jöttek. 17/ képes folyóirat * a Haditechnikai szemle A haditechnikai forradalom szerves része századunk tudományos forradalmának. A haditechnika szaktudomány, azonban nemcsak az. mert elemi haditechnikai ismeretek nélkül ma már a laikus sem követheti a világpolitikai események alakulását. A korszerű haditechnikai ismeretek olyan informáltságot nyújtanak, amelyek elsősorban a fegyveres erők tagjai mellett, a honvédelmi ismeretek terjesztésével foglalkozók, de a műszaki értelmiség számára is szükségesek. Eddig ezeknek a hadi- technikai szakágaknak, azok vívmányainak megismerésére kevés lehetőség volt. Ezt igyekszik pótolni a negyedévenként megjelenő új képes folyóirat, amely széleskörűen tájékoztatja olvasóit az időszerű kérdésekről, a haditechnika fejlődéséről és a jövő távlatairól. A lap igen széles területet — a technika legkülönfélébb ágait öleli fel, bemutatja a baráti és nyugati országok technikai eszközeit és eredményeit Megtalálhatók a lap hasábjain a különböző szakterületeknek megfelelő, magas színvonalú tudományos, ismeretterjesztő és általános tájékoztatásul szolgáló cikkek. kötés idejétől a szerződés- kötés vagy elutasítás stádiumába. Ez átlagban 188 napot jelent. Ezen kívül azt is megállapították, hogy a javaslatokra írt szakvélemények műszaki és gazdaságossági szempontból megalapozatlanok voltak. Tavaly már megváltozott ez az állapot, mert hat újításnál 95, 184, 34, 30, 65 és 63 nap — átlagban pedig 78 nap — volt az átfutási idő. Ritkább az olyan eset is amikor a javaslatokhoz második, vagy kiegészítő szakvélemény szükséges. A szakvélemények részletesebbek, konkrétabbak, mint az előző éviek. Minek köszönhető ez a változás? Elsősorban annak, hogy a vállalat igazgatója két ízben is utasította beosztottjait az újítási ügyintézés megjavítására^ Első utasításában — 1965. március 8-án — a következőket írja: „Vállalatunknál az újítómozgalom jelentős fejlődést ért el. Nem mondható el ugyanez a szakvélemények kezeléséről. A véleményezések sok esetben indokolatlanul hosszú átfutással készülnék és tartalmukban sem tükrözik kellően a — jelentőségükhöz méltó — szakmai felelősséget, komolyságot. Gyakori jelenség, hogy egy szakmai területen belül is ellentmondó vélemények születnek. Az újítási javaslatok gyorsabb és jobb ügyintézése érdekében a főosztály- vezetők jelöljék ki a szakvéleményezőt és gondoskodjanak arról, hogy a szakvéleményezés 8 napon belül megtörténjék." E szigorú utasítást egy másik „bőrpapír” követte 1966. április 18-án, amelyben a főmérnök egyszemélyi elbírálói jogkörét a várhatóan 3000 forintot meg nem haladó díjfizetésű újításoknál további négy személyre, a főtechnológusra, a főmechanikusra, a termelési főosztályvezetőre és a GYEGO vezetőjére terjesztette ki. Sajnos az átruházott újítási ügyek nyolcvan százaléka így a főtechnológusra esik, tehát csupán személycsere történt, mert az elbírálásra ráró javaslatok nem m főmérnök, hanem a főtechnológus íróasztalában fekszik el. (Jelenleg száz újítási javaslat.) A vizsgálatot rég?, megállapították azt is, hogy az igazgatói utasítások betartásának elmulasztóit nem vonták felelősségre, egyetlen esetben, még a legsúlyosabbak esetében sem büntették meg. A jó elgondolásokat, szigorú utasításokat tartalmazó körlevelek, az úgynevezett ^hírpapírok” nem hozták meg a várt eredményt. A jászberényi Hűtőgépgyárban, a megye technikailag legjobban felszerelt és nagy szellemi kapacitással rendelkező gyárában nem szabad így gazdálkodni az újításokban rejlő szellemi értékekkel. Ez az anyagiakon túl társadalmi és politikai jelentőséggel is bír, s hanyag, felületes kezelése nem kevésbé súlyos, mint a hanyagság és felületesség a termelés ügyintézésében. A megoldás kulcsa a Hűtőgépgyár igazgatójának kezében van. Üj intézkedésekre, körlevelekre nincs is szükség, csupán a jelenlegiek betartásával még tovább csökkenne az újítások átfutási Ideje. Mindezen túl a vállalat szakszervezeti bizottsága is fordítson nagyobb gondot az újító mozgalomra. s a mozgalom sikerességét gátló jelenségek feltárására. Ha az újítások megvalósításához szükséges személyi és tárgyi feltételeket biztosítják a vállalat vezetői, nőni fog az újítási kedv a Hűtőgépgyár kollektívájában. etten ültek a szekéren. Elől a kocsis ülésen tintakék szemű, viseltes arcú férfi. A derékban, hátul görbetartású asz- szony láda előtt kucorgóit, valami nagy ládaféle előtt. Nem beszéltek. Szürke, nehéz, hideg csend feküdte az utat. Sár-víz a vidék. A lovak szügyig jártak a hideg lében, horkangatva feszültek az istrángnak. Az utasok a Tisza irányába figyeltek. Onnan reggel még leve- gőrázkódtató ágyúzás hallatszott. Már jóideje elhallgatott a dörgés, még idegesítőbb lett a szótlanság. A férfi rágyújtott. De érezte, nem ez hiányzik neki. Mindjárt el is dobta a cigarettát. Hátrafordult. Nevetésféle fagyoskodott a szájaszélén. Ezzel akarta bátorítani magát is, meg az asszonyt is. A hidegben csak didergő vaco- gás sikeredett a nevetésből. — Takáródzon be jól, anyám... Nagyon fúj a szól, — Jó szél ez fiam... A Tiszáról jár, látod-e? A Tiszáról mindig jó szél fúj, fiam. Az asszony se szólt többet. Nézte a tájat. Nagyon szép vidék ez. Azóta se látta, hogy elkerült innen. Most minden felvonult előtte. Neki nagyon gyorsnak tűnt az utazás. Még meg se tudta keresni az emlékei között az egyik tanyát, máris odajött a másik. A tintakék szemű fia, a legkisebb a tizenkettő közül, hajnalban jött be érte a városba. Bezörgetett, azt mondta: anyám, itt van a front, jöjjön ki hozzánk a tanyára. A tanya mégis más, mint a város, azt nem bombázzák. Pakolászni kezdett fiókokat csattogtatott ki s be. összeszedte, ami kicsije van, belerakta a nagyládába. Kendőt terített magára, melegített téglát csavartak pokrócba. azt tették a lába elé. A szekéren hideg volt nagyon. De csak eleinte érezte, aztán már nem. Ügy tűnt. ez a szói felmelegítette. Tiszai szél. Ezt nagyon szerette akkor is, mikor még a tanyán lakott. Ez a szél szokta a barkapelyhe- ket leseperni a fákról. Májusban, mikor a nagy jegenyefáról hordja szét a fehér pihéket, olyan mintha a hó esne. Meg akarta kérdezni a fiát, megvan-e még a nagy jegenyefa? Topolyafának hívták, de a városban jegenyének, meg nyárfának ismerik csak. Mire kimondta volna a gondolatot, mór ott szaladt a szekér után a nagy jegenyefa. Utói is érte. Megint tele volt fészekkel. Lármás verebek szálldostak csapdostak kétségbeesetten felette. Szedte, dobálta ki könyörtelenül a cifra tojásokat. Le. le, le a főidre. Olyan mélyre le. hogy azt sem hallott? amikor nagy csattanással szétfröccsentek a tojások. Nyár volt, búzapirosító hőség. Fehér galambok aludtak a kútkáva szélén. Arra se ébredtek fel, hogy jött az apja. Apró, vörös kis ember volt az apja. Csak felnézett a fára, már észre is vette. — Majd adok én neked, lány létedre fára mászni. Irgalmatlanul megverte. Nyers SZEL napraforgószárral csépelte, az csípett a bőrén minden ütésnél. Fájó, kékes hurkák dagadtak utána. Beleborzongott. Eltűnt a nyárfa, el a nyár is. Csak az apja csépelte még és kiabált rettenetesen a kis vörös öreg. Ez olyan jól esett. Olyan jók voltak az ütések, a hurkák. A tintakék szemű férfi hátrafordult. Elmosolyodott — Nocsak, elszenderedett anyám. Félhangosan mondta, hogy fel ne ébressze. Előre nézett. Már feltűntek a tanya fái. Fás tanya az övék, szép tanya. Mikor a dűlő- útra befordultak, szaladt eléjük a kutya. Hattyú, a fehér kutya mélyhangú ugatással ugrándozott a lovak előtt A kert sarkában ott állt a négy mezítlábas kölyök. Máskor mindig szaladtak a kocsi elé. ugráltak fel a szekérre. De most tudták, jön a városi nagyanyjuk. A két kisebb nem is látta még soha, — Hóha! A veranda aló] jött eléjük sietve a menye is. Mezitláb csapta nagy talpával a sarat. Szaladt az istrángot levetni a hámfáról, mire leszáll az ura. Csak aztán mondta: — Isten hozta, anyám. Az öreg asszony most ébredt fel. Felriadt, félig fel is ugrott, riadtan nézte, hová került. — Na édesanyám hazajött hát — mondta a fia, mikor lesegítette a szekérről. A menye vezette be. Minden olyan volt. A kertajtó, a verenda, benne az öreg kanapé... A nyikorgás konyhaajtó, a kemence, az öreg óra... A szobaföldön az a lyuk az ivóvízes kanna alatt. A fénykép is megvolt a nagyapáról. a huszár fénykép. Több fénykép azóta sincsen. Ez a fia oem maradt he katonának, nincs is képe. Akkor eszébe jutott a nagy nyárfa. Jaj, hát ő meg elaludt a bejárás előtt. Meg se nézte, el is felejtette a nagy jegenyefát... Jaj, ha nem lenne meg. Dehát csak nem vágták ki? Szó nélkül sietett ki a.szobából. Az udvaron még szaladt is... Ki, ki, kifelé a bejárásra, a nagy fához. Még él az öreg fa, a gyerekkor fája. Éppen akkor ugattak fel a fegyverek. Ropogás, kattogás, üvöltés, robbanás rázta, remeg- tette a tájat. Irtózatos tűzerőt zúdítottak a németek. Ellentámadással vissza akartak jutni a Tiszához. Hosszan tartott a csata. Mire vége lett, mikor az utolsó pukkanás is elhalkult, már ki is fogyott a sírásból a család. Az öregasszony feküdt a székekből csinált ravatalon. A tintakék szemű férfi keserű volt nagyon. Nyomta a bánat, ö hozta haza az anyját a bajnak, a halálnak. Hogy tehetett ilyet? Dehát ő jót akart... Mi hajthatta oda az anyját a jegenyefa alá? Megállt a kas szénával az istálló végénél. Gondolkozni szeretett volna. Rágta a bánat, ette a csapás. Állt. Akkor érezte, hogy még mindig fúj a szél. Tiszai szél. Az emberek most azt mondják valahol bizakodóan, jó szél. A Tiszáról jó szél jár... Mindig így megy. A tiszai szél születésre is fúj, lakodalomra is, temetésre is. Ez a szelek örök rendje. Fogta a kas szénát. Vitte be, etette a lovakat tovább. Borzák Lajar JO TISZAI
