Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1967-04-23 / 95. szám
Boies mondások A hét fő bűnön kívül van egy nyolcadik: elnézés azokkal szemben, akik a főbűnök valamelyikét elkövetik. Azt mondják, hogy a delfinek intelligenciája megközelíti az emberét. Ez azt jelenti, hogy igen sok az ostoba delfin. Mikor egy macska kimúlik, az egereknek nemzeti ünnepük van. Az ember életében az évek hórétege alól kibúvó első hóvirágot unokának nevezik. A tavasz minden évben egyformán öltözködik. Es mégis minden évben új divatot jelent. Vidéken tavasszal nagy takarításokat csinálnak. A bútorokat kiteszik az udvarra, a férjeket az utcára. A fiatalok a korukat tavaszok szerint, az öregek az őszök szerint számítják. Ami a nőket illeti számukra csak meghosszabbított tavasz létezik. Olyan jól ismerem a világot, hogy utolsó utamat csukott szemekkel fogom megtenni. Igaz, hogy a nap öltözetén is vannak foltok. De ezek nem a mártásból erednek. Nem érdekes, hogy a kezed remeg, amikor írsz. A fő, hogy eszméid ne remegjenek. A róka nem ismeri be, hogy lopta a tyúkokat. Azt •mondja: meghódította őket. Mikor a hattyú énekel, saját gyászmiséjét tartja. A meddő föld olyan, mint a tüskés ember. A pulyka: „Lehet, hogy a páva szebb mint én. De sohasem hallottam, hogy valaki pávát evett volna párolt káposztával”. Gőgből lett fogász. Azt akarta, hogy mindenki tá- tott szájjal maradjon, ha ránéz. Nem tudom miért, de valahányszor vágtató versenylovat látok, a hentesáru jut az eszembe. Es mégis. Még a víz felett húzódó hídnak is a földön vannak a lábai. Az ökör egy napon jól megnézte a bikát. Hosszú elmélkedés után így szólt magában. Na és? Minden papagáj jól van félöltözve, pedig kész '«»hát visel. Aktív agronómus Mennyit ár eqy puszi Amália néni látogatóba érkezik unokaöccséhez, és mikor az idegenkedve elhúzódik tőle, így kísérli meg magához édesgetni a gyereket: — Ha adsz egy puszit a nagynéninek, kapsz tőlem tíz forintot. A gyerek tovább játszik búgócsigájával, majd megvonja a vállát és az ajánlatot így utasítja vissza: — Dehogy adok. Amália néni! Ha engedek a mamának és megeszem délben a főzeléket, tőle többet kapok! SULIFICKO Az volt a házi feladat, hogy a srácok rajzolják le azt, amit a házuk körül látnak. Maka Sanyi boldogan vitte ki a* rajzot a tanítónéni asztalához. Mód Sárika hosszan nézegette a rajzlapot. — Sanyikám, ezt a macskát ki rajzolta? A gyerek ijedten szepegi — a bátyus! — Hát a házat? Pici gondolkodás után bátrabban. — Áztat meg ésapám! — A lócát? — A nénje! — Hát vájjon ezt a tarka malacot? Sanyi gyönyörűséggel nézi a gömbölyű pocát. — Anyja! — És te vájjon mit csináltál? Sanyi arca boldogan felderül. — Elhoztam! HA ÍGY IS LEHETNE AZ ÖRDÖG — Rongyos kis hárommillió Is elég lesz „De drágám! Remek állásod van, szép lakásod, két édes gyereked, feleséged és én is itt vagyok — mi az ördögöt akarsz még ?’! • Beszélgetés a kulisszák mögött — Miért olyan lehangolt a primadonnánk? — Azért, mert ma csak 9 csokrot kapott. — Hát ez nem elég? — Elégnek elég. de tízet fizetett ki. A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete m 3B0. csípés ELFOGLALT EMBER Piti Palkót régóta ismerem. A gyárban a Sóhivatal vezetője. Kopott karosszékből néz a semmibe. Naponta három ceruza végét rágja szét, mellette két ügyeletes gépírólány lakkozza körmeit és főzi a kávét. Piti Palkó a világ legel- foglaltabb embere. Természetesen most sem ér rá, olvassa a Turfot, dehát a hivatásommal jár, hogy Piti Palkót is megvárjam. Piti Palkó részvéttel végigmustrált és megkínált egy Fecskével. — Szép időnk van... —és nyájasan végignéz rajtam, így látta tegnap a tévében a zang- balakapi ellenkormány miniszterelnökétől, aki tarokkparti után elvegyült a nép között. — A Sóhivatalra, mint neve is mutatja, rendkívül nagy szükség van, szervezésében egyéni és társadalmi érdekek dialektikus érvényesülése játszott szerepet. — A Sóhlvatal tízesztendős tevékenységéről szeretnék... Megvárja, míg befejezem a mondatot. — Nos? — Tíz év alatt mennyi hasznot hozott a gyárnak? — Ezt így nem lehet, kérem. — Mégis mennyit? — Erkölcsi hasznot. Az pedig ugyebár nem mérhető forintban! — És miből áll a munkájuk? — Hát, ugye, fontos kérdések megoldására koncentráljuk erőinket, ilyenek meg mindig adódnak. Terveinkben is csak lényeges problémák szerepelnek, de természetesen, ha valami még fontosabb is akad. akkor azt részesítjük előnyben. — Tehát? — Mondtam: a fontos kérdések megoldását bízták ránk. Nem akarok laikusnak látszani, ezért me<? sem próbálom közelebbről meghatározni. — Mégis, ha lehetne. — A fontos kérdés, ezt mindenki tudja, önmagában fontos. Anélkül,, hogy konkrét vetületéről fogalma lenne az embernek, itt a fontosságra kell a fősúlyt helyezni. Mindenütt akadnak fontos kérdések. Gyárunkban ezeket a Sóhivatalra bízták. Ügy is mondhatnám, hogy fontosak azok a kérdések, amelyeket itt a Sóhivatalra bíztak. — Ha jól értettem, akkor fontos az a kérdés, amiért a gyárban Piti Palkó a felelős. — Ügy! — Akkor helyben vagyunk. Miből áll Piti Palkó sóhivatalvezető kartárs munkája? Ha lehetne, konkréten. — Mint azt eddig is észrevehette, a fontos kérdések megoldását irányítom. A kényesebbjét közvetlenül magam intézem, a bizalmas természetű, fontos és egyúttal kényes problémák megoldását pedig mindig személyesen végzem, természetesen feletteseim támogatásával és ki nem rekesztve a kollektíva véleményét, ugyanakkor érvényesítve az egyszemélyi felelősség elvét. — Szóval mit csinál abban a bizonyos nyolc órában? — Ne értetlenkedjék! A fontos kérdések... a bizalmas... a kényes kérdések... amelyek az én hatáskörömbe tartoznak, s amelyeket nem véletlenül bíztak hivatalomra és személy szerint rám. — Különben unom ezt a süket akadékoskodást! Hogy konkrétan> meg hogy milyen hasznot hajtunk? Ezek piti dolgok! A lényeg a fontosság, a hatékonyság, a jelentőség... De remélem nincs több kérdése?! — Már csak egy van. A feloszlatás... Ügy, kérem, hogy mikor? Mikor oszlatják fel a Sóhivatalt? Krajczár Hnre KEZDŐDIK AZ IDEGENFORGALOM _Jr? V
