Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1967-04-23 / 95. szám

i 9tfí. április 23, SZOLNOK MEGYEI NEPLAE % A kutak orvosai SCűpifámf, tisztelet Ön Kétszáz éves a jászberényi Lehel vezér Gimnázium Kőtelken, a Szabadság úti tótnál olyan a forgalom, mintha kisebbfajta nép­gyűlésre jönnének össze a lányok, asszonyok, gyere­kek. Nyikorog a nagy lend­kerék, gyorsan telnek a kannák meg a vödrök. Ez jelen pillanatban a község egyetlen közkútja a többit az évek során le kellett szerelni, tönkrementek. Most még külön is igye­keznek a kőtelkiek a víz­hordással, mert a kút mel­lett teherautó áll, amely­ről kis szívattyúmotort, csö­veket emelnek le. Egy vö­dörben szürkés massza: klórmész. Fertőtleníteni kell a kutat. A klór, bár nem veszélyes, de nagyobb mennyiségben kellemetlen ízt és szagot ad a víznek. KŐ3ÁL-brigád Árvízi brigádnak nevezik azt a tíz embert, aid a ku­tak, lakóházak, pincék ár­víz utáni fertőtlenítésével foglalkozik. A KÖJÁL technikusaiból, egészség­őreiből alakult brigád hol teljes létszámban, hol mint most, hármasával-négyesé- vel végzi a fontos feladatot, az árvizes területeken a szennyezett kutak, házak fertőtlenítését. Az ő mun­kájuknak nagyban köszön­hető, hogy az árvizet nem kíséri vérhas, hastífusz járvány is. Lévai Ferenc motorkeze­lő és Mátyás Csaba, a szol­noki járási egészségőr a szivattyúval vesződik. Az öreg jószág kilenc évei szol­gálja a célt és néha bi­zony miakrancoskodiK, ilyenkor „bütykölni” kell. Addig Horváth Gábor egészségőr mond néhány szót a munkáróL Valamit visz a víz — Az ár megemeli a talajvíz szintjét is, A WC-k trágyaleves gödrök tartal­mát átmossa a földbe a magas talajvíz, az árterü­leti és azok közelében levő kutak, házak szennyeződ­nek a folyó vizével is, amely ilyenkor trágyától állatdögökig sok mindent hord a hátán. Csak közbe vetném, hogy sajnos, a partmenti lakosság egy ré­sze minden figyelmeztetés ellenére forralatlan Tisza vizet iszik. — Mi a veszélyeztetett kutakat megnézzük, víz­mintát veszünk belőle. Utá­na tulklórozzuk a vizet. A köbméterenkénti barmi ne grammnyi klór helyett, amit előírás szerint hasz­nálunk, ilyenkor e meny- nyiség sokszorosát is a víz­be keverjük. Így. Ezzel kötélre köti a vöd­röt és leereszti a kút mé­lyébe. A kötél meglazul, a vödör a fenéken áll. Utá­na felhúzza, és a nedves kötél hosszáról megálla­pítja: kilenc köbméter víz van a kútban. A klór hab­zani kezd és ahogy lené­zünk a tizennégy méter mélységbe. szinte forrni látjuk a vizet. — Dolgozik már a klór — mondja elégedetten Hor­váth Gábor. — Nem lesz itt semmi baj. ÉM Budapesti Beton- árugyár Budapest, XXI., Rákóczi Ferenc u. 289. (Csepel) azonnali belé­péssel felvesz mozaik- lap és betonelemgyártc munkára férfi és női SEGÉDMUNKÁSOKAT. Munkásszállást és napi egyszeri melegétkezést térítés ellenében bizto­sítunk. Felvételhez munkaleönyv, előző munkahelyről MíL- lap és tanácsi Igazolás szükséges. Felvételre 1e- lentbezés a fenti cím munkaügyi csoportjánál. Időközben elkészül a szi­vattyú. Leeresztik a szűrő­kosarat, felberreg a motor, ömleni kezd a víz egy gu- micsövön. A vízsugárral minden betongyűrűt lemos­nak. Azután a vizet az árokba engedik. — Jó, hogy itt vannak — lép oda egy negyvenes­forma parasztember a KÖ­JÁL brigádhoz. — Azt sze­retnénk kérni, hogy van a község végén egy másik kút, arra is gondoljanak, az olyan ásott. De odajár ví­zért vagy negyven család. Fertőtlenítsék már azt is. A cécó vége Ez a kérés nagy ered­mény. Mert bizony sokáig tartotta magát az a nézet a Tisza menti községekben: minek ez a cécó. Jó az a viz, úgy, ahogy van. A kö­vetkezetes egészségügyi fel­világosítás eredménye: ma már egyre többen kérik, látogatnának el hozzájuk is. Naponta három-négy ku­tat fertőtlenítenek. Végig­járják az egész Tisza men­tét S máris nagy munka van a hátuk mögött: né­hány nappal ezelőtt fejez­ték be hatvanhat ház tel­jes fertőtlenítését a szolno­ki Tabánban, a Törpe ut­cától a Szabadság-hídi böl­csődéig. S mind a tízen ott dolgoztak a gyermekváros­ban és a kemping környé­kén. A Kertvárosban is de- rekas munkát végeztéit. A munka elvégeztével néhány nap múlva újra vízmintát szoktak venni a kutakból, megvizsgálják a lepermetezett házbelsőket. Dicséretültre legyen mond­va: ahol egyszer ők dolgoz­tak, ott hosszú ideig tiszta marad a víz, munkájuk so­rán alig fordul elő, hogy egy-egy fertőtlenítést meg kelljen ismételni. S ha igen, a külső körülmények az okai / Kapitány Uram! Bonyo­lult mondatot kitevő címét, rangját, egyéb titulusét mellőzzük most. Többet je­lent annál az utókor hálá­ja, Ön. iránti tisztelete. Utó- végre akinek nevét halával őrzi az utána jövő nemze­dék, az maradandót alko­tott. S a tett mindig töb­bet jelent a titulusnál. Napjainkban a Jászság fővárosában sokat emlege­tik az Ön nevét, Dósa Pál jász-kun kerületi kapitány! Hét határra szóló ünnep­séggel köszönti május 6-an és 7-én a jászberényi Le­hel vezér Gimnázium — az ön által alapított intézet — születésének 200. jubile­umát. Háy László, közgaz­daságtudományi egyetem nyugalmazott rektorának vezetésével hazajönnek ek­kor Jászberénybe az inté­zet öregdiákjai, hogy le­rój ják tiszteletűket az al­ma mater iránt. A tanári kar, a mai diákok szívbéli örömmel várják őket. Látná csak kapitány, mi­lyen jól képzett tanári kar lépett a hajdani egyetlen magister helyébe. S a kor­szerű oktatás feltételeit is biztosítja az állam, nem úgy mint régen, midőn Sti- pula József intézeti igaz­gató — tisztelet neki érte — húsz évig lemondott fi­zetéséről az iskola javára, mert szükség volt minden krajcárra. Az ön iskolájában, ka­pitány a tanárok és diákok mindig tudták, hol a he­lyük. Lippay Lajos igazga­tó például így emlékezett: „1848—49-ben röviden be­fejeztetvén az oktatás a nagy politikai események miatt, melyekben az inté­zet két felső osztályainak ifjai közül azok, kik csak tehették, hazafiúi lelkese­déssel vettek részt. Az inté­zet kórházzá alakíttatott, padjaiból pedig a hazafi se­bekben szenvedők részére kórágyak készíttettek.” A későbbi időkben is a becsület, a haza, a nép szeretete vezette az intézet­hez tartozókat. E század elején például a 28 éve képviselősködő gróf Appo- nyi Albert ellen lázító Gya­log János parasztember mellé álltak. Apponyira na­gyon találó rigmust is fa­ragtak: „Terebélyes tölgyfa áll huszonnyolc éve, Szól a gazda; tán kivágni kéne.” A reggeli napsütésben két bébi sütkérezik a lakó­kocsi elé terített pokrócon. Alig néhány hónaposak. Az egyik papája késdobáló. „The Pacos” művésznéven lépnek fel szüleik. A kés­dobáló papa minden este feleségét veszi célba, bekö­tött szemmel. De vannak itt más bébik is. Igaz, hogy egy tonnásak, ám elefántok­nál ez kicsinek számit. A két ügyes jószág szájhar- monikázik, illetve zongo­rázik. Mégpedig a közis­mert Oh, Solemio-t (Napsu­garam) és a németek köz­kedvelt búcsúdalát, a Vi­szontlátásra. Itt is bébik, ott is bébik, de micsoda kü­lönbség. A cirkusz tulajdonosa Werner Zinecker, a Német Szövetségi Köztársaság ál­lampolgára. ö mesélte el, hogy a Hamburg Cirkusz­Baloldali nézeteiért me­nesztették, kapitány, az ön kései tanárai közül Haj- tai Ferencet, Karádi Győ­zőt és Varjas Sándort. Ke­ménykötésű, meggyőződé­sükért bármi áron kiálló, emigrációt is vállaló embe­rek kerültek ki ebből az intézetből. Az imént említett Hajtai Ferenc például (a Tanács­köztársaság idején sajtófő' nők volt) Berlinbe emig­rált A sors iróniája, hogy evangélikus kántorként élt ott, s úgy vett részt az ille­gális pártmunkában. A il. világháború után őt bízták meg az NDK-ban az új­rendszerű tanítóképzés megszervezésével. Varjas Sándor Moszkvába emig­rált Varga Jenővel együtt dolgozott ott, mint híres közgazdász. A régi dákok közül — Háy Lászlót, Gyetvai Jánost említve példaként — lehetne sorol­ni a következetes munkás- mozgalmi tevékenységükért elismerést érdemlőket Kétszáz év alatt sokmin- dem megtörténik, kapitány! Az Ön tanári kara azonban úgy dolgozott mindig, ab­ban a szellemben, amit a természettudományos szem­léletet elhintő Gergely Adolf intézeti tanár így fo­galmazott meg az 1927-ben kiadott év végi értesítőben: „Megváltozhatni körülöt­tünk sokminden, de az is­kola mindig szilárdan áll­ni jog a becsületes mun­kára nevelés szolgálatá­ban." Pedig az iskola és az élet kapcsolata korántsem volt zökkenőmentes. Bara- nyi Balázs nyugalmazott intézeti tanárt búcsúztatva (— akinek fizikai kísérle­teit Eötvös Loránd levél­ben ismerte el —) így ír Gergely Adolf: „Utolsó éveidben is nyitott szemmel nézted a megváltozott vi­lágot és majdnem kétségbe­esve gondoltál arra a küz­delemre, melyet az iskolá­nak folytatnia kellett az élettel. Az iskola ma is megmaradt jellemnevelő intézménynek, ami volt a Te idődben, de az élet el­távolodott tőle. És Te még­is hittél abban, hogy ebből a harcból győztesen kerül ki az iskola.” Ebben az intézetben min­dig lelkesedtek az újért. A rádió kísérleti adásának megindulása előtt már szer­kesztettek egy vevőkészü­léket. A tetőre felállítottak ban kétezer ember szóra­kozhat a két és félórás mű­soron. Az artisták fele ma­gyar, a többiek a legkülön­bözőbb országokból jöttek össze. A beat-együttes egyik tagja amerikai, a másik kanadai, a harmadik holland, a negyedik pedig nyugatnémet. A „Panduras” artistapár — egyensúlyozó művészek — keletnémetek. — A Hamburg Cirkusz először jött Magyarországra — mondja búcsúzóul tolmá­csom, aki civilben maga is artista, sőt már dédapja is az volt. És majd elfelejtettem, a Hamburg Cirkusz családi cirkusz. Természetesen nem a szó rosszabb értelmében. A papa és a gyerekek is fél­lépnek artistaként. Sőt a műszaki főnök is a rokon­ságba tartozik. « tóth — egy nyolc méteres vasúti sínt (ma villámhárítót tarc), s a templomtorony meg a sín közé feszítették az an­tennát Aero körük a mű­szaki egyetemét is megelőz" ve országosan első lett. Megalapozottan írja Móricz Zsigmond a Pesti Napló 1934. december 2-i számá­ban a jászberényi gimnázi­umról: „Örömmel konsta­tálom, hogy ebben a taná­ri karban oly izzó haladá- sj szellem van, mely meg­nyugtathat mindenkit afe­lől, hogy tanításuk a mai élet legmagasabb színvona­lán mozog." Ugyanezt méltatva írja Móricz 1941. december ló­én a Kelet Népében: »S mindez Jászberényben, ahol annyi emelkedés sincs, mint a kalapom”, Bizonyára nemcsak az aero kör repü­léséhez szükséges emelke­désre, hanem a társadalmi emelkedésre, a haladásra is gondolt az író. S így foly­tatta a herényiek eredmé­nyeinek méltatását: „Ezt ajánlom Pápának és Debre­cennek és Pataknak és Kar locsának és Gödöllőnek és Székelyudvarhelynek és minden főiskolának." Az intézethez tartozók jó hírneve méltán gyarapodott később is. De milyen árat fiziettek néha érte! Holló András itt végzett diák ha­lottá bizonyítványában ez áll: Jí halál beálltának ideje és oka: 1944. XII. i- én, golyó általi kivégzés", Tíz társával került a kivég­ző osztag elé, mert szabad emberként, értelmes lény­ként akart élni. Az élet kemény dió, ka­pitány. Az intézet feladata, hogy megtanítsa növendé­keit arra, hogy embertelen körülmények közé kerülve is emberhez méltó módon éljenek és cselekedjenek, s ne feledjék soha: a közös­ség tagjai, azt kötelesek szolgálni. S csak így boldo­gulhatnak a mai világban, hiszen a köz- és az egyéni érdek elválaszthatatlanul összefonódott manapság. S nemcsak híven, hanem kel­lő hozzáértéssel kell szol­gálnunk a köz ügyét. Lát­ja, kapitány, az ön isko­lájában erre is gondoltak: 1946-ban — az országban az elsők között — megszer* vezték a dolgozók gimná­ziumát. A tanulók a mohá­csi árvízkárok helyreállítá­sáért kifejtett munkájukért dicséretet kaptak. A diák­otthon 1963-ban szocialista kollégium lett. Az utóbbi tíz év alatt tizenkét tanít­ványuk népköztársasági ösz­töndíjas lett az egyeteme­ken. Sokan tanársegédként maradtak az egyetemen, il­letve főiskolán. A gimná­zium végzett hallgatóinak általában ötven—hatvan százaléka kerül évente fel­sőfokú oktatási intézmé­nyekbe. A jászberényi Lehel ve­zér Gimnáziumban szervez­ték meg a megyében első­ként az 5+1-es oktatást. Szakközépiskolát is ebben az intézetben hoztak létre először (holtversenyben a szolnoki Varga Katalin Gimnáziummal). A többiek őket követték. Így van ez, kapitány, be termést hozott az ön által elvetett mag. Tisztelet ér* te önnek, s mindazoknak, kik munkálkodtak és mun­kálkodnak azért, hogy a haza hű polgárait neveljék az intézet maradandó tá­lai között. — ht — Minden reggel friss, meleg krumplislángos kapható a jászalsószentgyörgyl fmsz kisvendéglőjében. Bató Ist­vánná szakácsnő 60—70 darabb friss lángost készít reggelenként. 4 | A | ^ | W% I # I PCJ7 ^* eqy tonnás Akésdobóló, mini családapa A hatalmas ponyvasátor enyhén remeg a reggeli szél­ben. A riporter ide-oda táblából a kapu előtt,, egy teremtett lelket sem lát a lakókocsik körül. Végül ki­nyílik egy ajtó és nő szól ki németül: — Kit keres? — Az igazgatót. — A magyart vagy a né­metet? Ke nevessen ki, de így van! Az oroszlánok ketrece előtt munkaruhás férfi. Iván Dimitrij, szerb származású Este alig ismertem meg az almazöld szmokingban, ami nagyon jól illik a sárga , oroszlánokhoz. — Lakatos voltam vala­mikor — mondta. — Gyer­mekkoromban mindig a cir­kuszok körül mászkáltam, ha városomba érkeztek. Ösztönszerűen szerettem meg a vadállatokat. A svájci „Pilmann” cirkusz­ban tanultam az idomitást. Most oroszlánokkal, jeges ­— Hát... hirtelen nem is tudok válaszolni... a ma­gyart. — Akkor kopogjon a szemben lévő lakókocsi aj­taján. Egy pizsamás férfi jelenik meg. Piccard Iván, a Ham­burg Cirkusz magyar igaz­gatója, aki tolmácsként ki- sérget a kocsi és kötélren- getégben. medvékkel, illetve tigrisek­kel lépek fel. Attól függő­en, hogy milyen állatsereg­letet kapok. — Őszintén vallja be, félt már valamikor? — Ne nevessen ki, de ál­latszelídítő létemre mindig tartottam a kutyáktól. — Mi volt élete legnehe­zebb perce? — Az NSZK-ban szere­peltem. A jegesmedve szám közben az egyik állaton lo­vagoltam, amelyik hirtelen kiugrott alólam, Hanyatt estem a földön. A leges­Micsoda különbség medve visszanézett és hely­zetemet kihasználva támad­ni kezdett. Reflexszerűen orrbarúgtam, néhány má­sodpercre visszahőkölt, így ismét a helyzet ura voltam.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents