Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1967-04-22 / 94. szám
im. sprat» ss.. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Folytatja munkáját a termelőszövetkezetek kongresszusa Műanyag-fólia pótolja a kertészüveget a melegházak tetején a Kertészeti- és Szőlészeti Főiskola soroksári tangazdaságában, ahol a sajtó képviselőinek bemutatták a fóliás zöldségtermesztés gyakorlati módszereit» A fóliás házban a fűtőcső acélhengerét is műanyagcső helyettesíti, s ebben a „megszokott” víz helyett forró levegő cirkulál Asszonyok ■ a faiparban A kongresszus csütörtök délutáni ülésén felszólalt Kálmán Miklósné, a jász- kiséri Kossuth Tsz tagja. — Megyénkben a legégetőbb problémák közé tartozik a nők teljesebb foglalkoztatása. A Szolnok megyei asszonyok körében megszűnt az a régi ross2 szemlélet, hogy „ha férjhez mentem, tartson el o férjem, s az a férfi, aki nem tud eltartani egy asz- szonyt, ne nősüljön meg Nálunk sok asszony kiveszi részét a termelő munkából. Persze az is tény és való, hogy igényeik is nőnek. Ök is mielőbb hozzá szeretnének jutni tv-hez, szép bútorhoz, meg a különböző háztartási gépekhez, szívesen dolgoznak, hogy mindezeket megvásárolhassák. Elsősorban az okoz gondot, hogy az asz- szonyok többségének ma már nemcsak a főidényben, hanem egész esztendőben megfelelő munkaalkalmat kell biztosítani. Hasonló igény merül fel a fiatalok körében is. A tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy csak azokat a fiatalokat sikerül megtartani a termelőszövetkezetekben, akiknek — akár a szak- képzettségüknél, akár pedig állandó jellegű beosztásuknál fogva — egész éven át munkalehetőséget tuA pénteki ülésen elsőként Fierpasz Károly, az agárdi Gárdonyi Tsz elnöke szólalt fel. Öt Baksai Antal, a Baksa községben működő Ezüstkalász Tsz elnöke követte. Ezután Báli Zoltán, a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke, Kelemen László, a bögötei Egyetértés Tsz elnöke, Siket Gyula, a vásárosnaményi Vörös Csillag Tsz elnöke, Hartman Bálint, a szendrői Szabad Föld Tsz elnöke, Nagy Vil mos, a kondorosi Lenin Tsz főagronómusa, majd Garamvölgyi Károly pénzügyminiszterhelyettes emelkedett szólásra. Az ország gazdasági helyzetét elemezve megállapította, hogy a nemzeti jövedelem, a lakosság jövedelme és fogyasztása az utóbbi időben a tervezettnél valamivel gyorsabban nőtt. A parasztság reáljövedelme az átlagosnál is némileg nagyobb mértékben emelkedett, s a szociálpolitikai intézkedések is közrejátszanak abban, hogy csökken a különbség a két alapvető társadalmi osztály életszínvonalában. Ezután a gazdaságirányítási rendszer reformjáról szólt. A termelőszövetkezetek mindinkább saját eszközeikre támaszkodnak beruházásaiknál. 1965-ben még beruházásaiknak csupán 6,5 százalékát finanszírozták saját erőből, s az amortizációs alap létrehozásával az az arány 1967-ben már dunk biztosítani. Ez pedig feltétlenül elgondolkoztató. Hiszen például a jászkiséri Kossuth-ban is 50—55 év az átlagos életkor. Meg kell teremtenünk annak a lehetőségét, hogy a különböző segéd-, vagy feldolgozó üzemágak létesítésével végre megoldódjon a nők, illetve a fiatalok téli foglalkoztatása. — Hasonlóan sürgető probléma a háztáji földterület nagyságának meghatározása. A termelőszövetkezeti tagság nagy része megelégedéssel fogadta azt a javaslatot, amely szerint nemcsak a családfenntartó részesülhet háztáji juttatásban, hanem — meghatározott munkanap teljesítése esetén — a feleség vagy akár a család többi tagja is. — Sokan szóváteszik — s nem is ok nélkül —, hogy a nyugdíjkorhatár előtti esztendőket taposó idősebbek a teljesítményt illetően aligha tudnak lépést tartani a fiatalabbak- kal, ilyenformán hátrányos helyzetbe kerülnek majd a háztáji földek osztásánál. Talán helyes lenne a termelőszövetkezetben eltöltött korábbi éveket is figyelembe venni, annak érdekében, hogy az idős emberek ne rövidüljenek meg ezen a téren sem. megközelíti az 50 százalékot. Rámutatott: azért nem lenne célszerű, ha a felújítási költségeket az amortizációs alapból fizetnék, mert akkor a termelőszövetkezetek többségében nem maradna kellő összeg az igen fontos állóeszközök pótlására. — A gazdálkodás új körülményei között az eddigiektől eltérő jövedelemszabályozási módokat kívánunk bevezetni — mondotta. — Ezeknek az a lényegük, hogy összehangolják a társadalmi és az egyéni érdekeket. A jövedelemszabályozás fő elve az lesz, hogy a szövetkezetek sajátmaguk osztják el a rendelkezésükre álló jövedelmeket, de ezt megelőzi az álló és forgóalapok folyamatos pótlása. A termelőszövetkezetek maguk döntik el, hogy mekkora áru- és forgóeszköz- hitelt vesznek igénybe, a közgyűlések és a szövetkezeti vezetés felelős lesz azonban az álló- és forgóeszköz állomány bővítéséért Az adózás rendszere érdekeltté teszi a szövetkezeteket a termelés fokozásában, mert jövedelmező termelésre, befektetésre ösztönöz. Az adó nagyobbik részét nem a termelőszövetkezeti jövedelem, hanem elsősorban a föld minősége alapján, több évre meghatározott összegben javasoljuk megállapítani. Garamvölgyi Károly befejezésül a közös gazdaságok ügyvitelének jelentőségéről szólt, hangsúlyozva, hogy a pénzügyi szervek fokozott segítséget nyújta— Szűkebb pátriámban, a megyei küldöttválasztó gyűlést megelőzően valamennyi tsz-ben alapos megfontoltsággal és építő szándékkal tárgyalta meg a tagság a mögöttünk levő időszak eredményeit, de felmérte azokat a problémákat is, amelyeknek orvoslására a most ülésező kongresszustól útmutatást, segítséget várnak. A tsz-ek fórumain egybehangzóan csendült ki a vélemény: a parasztság örömmel fogadta és helyesli a párt IX. kongresszusának határozatait, amelyek sok területen érintik a mező- gazdaság munkásait. A segítségért, a hasznos irányelvekért és a konkrét intézkedésekért a parasztság jó munkával kíván válaszolni, így akarja a továbbiakban is kiérdemelni a társadalom bizalmát, megbecsülését. A termelőszövetkezeti mozgalom két évtizedes Szolnok megyei „történelmét” elemezve a felszólaló rámutatott, hogy az országban az elsők között jöttek létre Szolnok megyében a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek. A paraszti kollektívák itt hamar megértették az idők szavát. A falvak lakóinak, a mező- gazdaság munkásainak előrehaladásához, jóléte növeléséhez egyetlen út a nagyüzemi gazdálkodás, a szövetkezeti termelés. Ennek megvalósításával történelmi jelentőségű változás ment végbe a magyar falvakban: olyan eredmények születtek, amelyekről korábban álmodni sem mertek volna a parasztok. Az áldozatvállalás, az odaadó munka meghozta gyümölcsét, de most — a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően — újabb nagy feladatok előtt áll a szövetkezeti mozgalom, és külön-kü- lön minden egyes szövetkezet. — Megvizsgáltuk megyénkben — folytatta Bódi Imre —, hogy a gazdaság- irányítás új rendszerében milyen feladatok várnak szűkebb hazánkban a termelőszövetkezetekre. Abban egyetértettek a paraszt-kol- iektívák, hogy a legfontosabb cél és teendő a mező- gazdasági termelés mennyiségi növelése és minőségi javítása. Ennek szolgálatába kell állítani a szocialista munkaversenyt, az új termelési módszereket, az irányítás reformálódó rendszerét, a parasztság szocialista tudatformálását, nevelését. Másik, ugyancsak egyértelmű állásfoglalás is született a parasztok körében, olyan vélemény, amelyet így lehet megfogalmazni: .,egy- csapásra mindent nem old meg az új gazdasági mechanizmus, csodát ne várjunk tőle”. Az intézkedések csak úgy vezethetnek el a kitűzött célokhoz, ha az emberek szemlélete is megváltozik, ha mindenki egyet akar: előre lépni a fejlődés útján és ha ezért az előrehaladásért mindenki megteszi a tőle telhetőt. Bódi Imre részletesen szólt a vezetésével dolgozó tsz életéről, eredményeiről. A termelőszövetkezetek országos tanácsának majdani feladatkörét elemezte a felszólaló a továbbiakban. Nagy várakozás előzi meg a szakmai — termelési információs szolgálat megszervezését, mondotta — amire egyébként utalt a kongresz- szuson több felszólaló is. A tájékozódás a korszerű módszerekről jó szakkönyveket is igényel, olyan kiadványokat, amelyek ténylegesen a legfrissebb kutatási eredményekről, termelési eljárónak majd a megfelelő gazdaságossági számításokhoz^ a z információ-szerzéshez, a kalkuláció készítéséhez. sokról közölnek tudnivalókat. A helyzet ebben a vonatkozásban korántsem megnyugtató, mert olykor eltelik két-három esztendő amíg egy új kutatási eredményt könyvben publikálnak. A gyakorlati szakemberek szívesen várnák, hogy a kutatók a tudományos intézmények képviselői olykor őket is kérdezzék meg, vajon valóban bavál- tak-e kint a földeken czok az eljárások, termesztési módszerek, amelyek kicsiben „lombikban” ígéretesnek mutatkoztak. A tiszaföldvári küldött is véleményt mondott a termelőszövetkezetek melléküzemi tevékenységéről. A tsz- ek fő feladata a mezőgazda- sági termelés, az ország élelmiszer-ellátásának biztosítása. Tény és való: az intenzív növénytermesztés és állattenyésztés helyenkénti velejárója, hogy időnként felszabadul bizonyos számú munkaerő, ezért van szükség a melléküzemekre, de csak olyan mértékben, hogy tevékenységük ne szorítsa háttérbe a mezőgazdasági termelést. Befejezésül ezeket mondta Bódi Imre: — Termelőszövetkezeteink tagjai ma már együtt élnek tsz-ükkel, büszkék a közös eredményekre és bántja őket minden balsiker. Magatartásuk, odaadó munkájuk alapján joggal lépnek fel olyan szociális igényekkel, amelyek az iparban dolgozók részére már megvalósultak. Nem is nagyok ezek a paraszti igények, mert olyasmiről van szó, hogy például a tsz-tagoknak ne kelljen az istállóban elfo- gyasztaniok a hazulról magukkal hozott élelmet, étkezhessenek ők is kulturált körülmények között. Ahogy a baromfitenyésztő épületekben és a szarvasmarha- istállókban ma már nem lámpás, nem is villanykörte, hanem fénycső világit, ugyanúgy hozzátartoznak, hozzá kell, hogy tartozzanak a szociális létesítmények, a higiénikus körülmények a parasztok munkájához. Bódi Imre felszólalása után ebédszünet következett. Ezután Madarász Lajos, az ■ ácsi Egyetértés Tsz elnöke, Pinkóczi Fe- rencné, a tuzséri Rákóczi Tsz munkacsapatvezetője, Szirmai Jenő, a SZŐ VOSZ igazgatóságának elnöke, Fekete Győr Endre, a verpeléti Dózsa Tsz elnöke, dr. Láng Géza egyetemi tanár, a keszthelyi agrártudományi főiskola rektora szólalt fel. A tegnapi ülésen még Házi Gyula, az előszállási Szabadság Tsz elnöke, Tornai Endre, a devecseri Virágzó Termelőszövetkezet elnöke. Busa Vilmos, a kisteleki Magyar—Szovjet Barátság elnöke. Perecz László, a diósjenői Űj Barázda Tsz elnöke szólalt fel. A vita befejeztével Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszolt a felszólalásokra. A kongresszus a miniszter válaszát elfogadta. Ezután az elnök szavazásra bocsátotta a határozati javaslatot, továbbá a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának és a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségeinek alapszabály mintáját. A küldöttek az okmányokat elfogadták. A kongresszus ma reggel zárt üléssel folytatja munkáját: megválasztja a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának tagjait és tisztségviselőit. Serege Lajosné így emlékezik: — Gyékényfonással Kezdtük. Aztán téglát pucoltunk, hogy tudjunk építkezni, később kaptunk egy présgépet, majd egy másikat és hozzáfogtunk a cirokszárlá- dák, a nádládák gyártásához. Mindössze hárman voltunk. Három asszony... Nők kezdték, s többségében most is nők dolgoznak a kisújszállási Faipari Vállalatnál. A négyszázhúsz munkásból csaknem háromszáz asszony és leány. S hol vannak már a régi ci- rokszárládák, nádládák? Napjainkban fajátékokat, különböző háztartási, mező- gazdasági fatömegcikkeket és faládákat készítenek. Éves szinten mintegy 25 millió forint értéket, melynek 65 százalékát exportra küldik, többségében a nyugati államokba. Serege Lajosné jelenleg a Vörös Csillag szocialista Eestőbrigád vezetője, ök tizenegyen varázsolják színesre, tarkára a tojást vivő kisnyuszit, a bababútort, mindazt, amit oly szívesen vásárolnak belföldön, külföldön egyaránt a felnőttek, s amivel olyan szívesen játszanak a gyerekek. Seregéné sokat tanult azóta, mióta az üzembe került. És tanultak a többiek is. Máté Lajosné szintén az alapítók közé tartozik. Ma ő az üzem szb-titkára, egyben terv és statisztikus. A ládakészítés közben végezte el a gimnáziumot, tett különbözeti vizsgát a közgazdasági technikumban, s úgy tervezi, jövőre beiratkoziV: a jogi egyetemre. — Hozzám nőtt a gyár — mondja. — S úgy érzem, ahogy nagyobbodott, terebélyesedett az üzemünk, a mi asszonyaink is megpróbáltak hozzánőni a megnövekedett feladatokhoz. Sokan tanulnak az üzemből középiskolában. Főleg az asszonyok. De ne higyje, hogy irodába kívánkoznak. Ott akarnak maradni, a munkapadok mellett. — S elismerik-e itt az üzemben a női vezetőket? — Erre igazán nem panaszkodhatunk. Érdekességként elmondom, hogy például a vállalatnál lévő húsz szocialista brigádvezető közül tizenkettő nő. Dobrai Sándorné művezető is az alapítók közé tartozik. Az ő elve: ha mi sokat várunk az emberektől, nekünk is sokat kell adnunk nekik. Így azután nem csoda, ha az asszonyok, lányok minden ügyes-bajos problémájukkal őt keresik fel. Nem egy családi problémára adott már tanácsot, s nem egyszer elmondja ő is, hogy van a kis unokája, s hetedik osztályos nagyíia milyen szorgalmas, rendes gyerek. Tegnap is rántott- húst készített nekik vacsorára, mire hazamentek férjével. És Dobrainé nemcsak a saját családjáról beszél büszke örömmel. Beszámol arról is, milyen rendes lányok, asszonyok dolgoznak az ő műhelyében, hogy Bajtai Rozi, az egyik szocialista brigádvezető az idén érettségizik, hogy a kis Farkas Marika második hete dolgozik csak itt, de már egész ügyesen beletanul a munkába. Sok mindent lehetne még írni a kisújszállási faipari vállalat asszonyairól. Hosz- szan lehetne beszélni például Nagy Margitról, alá a játék-gépműhelyben brigádvezető, s keze alatt több férfi dolgozik, mint nő. És a férfiak elismerik, mint vezetőt. Egy pletykát is hallottam az üzemben: nem is olyan régen néhány férfi kifogásolta, hogy az üzem igazgatója GubaMihálymin- dig csak a ládaszegezőket dicséri, mindig csak az asz:- szonyokat. S mit mond ilyenkor az igazgató? — Ha egyszer jól dolgoznak? Miért ne! Tavaly a pártszervezettel és a szak- szervezeti bizottsággal közösen vándorzászlót alapítottunk a legjobb munkásoknak, a legjobb brigádoknak. Az első tíz helyezett asZ- szony lett a versenyben, s a brigádok közül is kilenc női brigád volt. — És az üzem mivel viszonozza a nők jó munkáját? — Tagadhatatlan, hogy napjainkban az asszonyok még mindig többet vállalnak, mint a férfiak. Nemcsak az üzemi munka nene- zedik rájuk, hanem az otthoni is, a gyereknevelés. Mi minden évben megemlékezünk a nők napjáról, az anyák napjáról. Most például elhatároztuk, hogy az általunk gyártott három campingházat, a prototípusokat Alsóörsön állítjuk fel és turnusonként ott üdültet- jük munkásainkat. Igaz, ez nem sok. De tiszteljük, becsüljük a mi asszonyainkat Csaknem háromszáz asz- szony és leány dolgozik a kisújszállási Faipari Vállalatnál. Kiválóan nemcsak a munkapadok mellett, hanem vezetőposzton is. Varga Viktória A szövetkezeti gazdálkodásban is egyre inkább érvényesülnek az áru és pénzviszonyok Bódi Imre állami díjas, a tiszaföldvári Lenin Isz elnöke Kálmán Miklósné9 a jászkiséri Kossuth Tsz kertészeti dolgozója tFolytatás az 1. oldalról) len. Szövetkezeti parasztságunk szorgalma egyilc íő forrása a termelés és a termelékenység növelésének, a költségek csökkentésének! Meg vagyok róla győződve, hogy ez a kongresszus újabb lendületet és alkotókedvet szabadít fel szövetkezeti parasztságunkban. Helyeslem a kongresszus beszámolójában és határozati javaslatában foglalt irányelveket, a beterjesztett működési szabályzatokat. Megvalósításuk bizonyára nagy lépésekkel viszi majd előbbre egész szövetkezeti mozgalmunk és mezőgazdaságunk fejlődését.
