Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-02 / 52. szám
1967. március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 FELEZER FIATAL A szolnoki Ságváriban telt ház van. A közönség iegidősebbike sem több 22 évesnél, a legfiatalabb 18. Nagygyűlésre jöttek össze az ifjú választók, életük első politikai megnyilvánulására, ahol hozzájuk szólnak, rájuk számítanak, az 6 felelősségükről, az ő kötelességükről beszélnek, mint egyenrangúakkal. olyanokkal, akik felelősen szólnak bele az ország életébe, a politikába, a jövő alakításába. A hangulat természetesen vidám, hiszen fiatalok vannak együtt, igen sokan ismerősök, barátok. Itt egy csoport a cukorgyárból, másutt az érettségi emléksza- lagja virít a hajtókákon, s közben elszórva egyenruhák. Fiatal ejtőernyősök, tüzérek, repülők, műszakiak. őszinte taps köszönti Verbai Lajost, aki ugyan a KISZ Központi Bizottságában tölt be vezető funkciót, de a szolnokiak magukénak érzik és tudják, Itt élt hosszú ideig közöttük, személyes ismerőse majd mindenkinek. És nem ünnepi szónoklatot mond, hanem a személyes ismerősöknek szóló baráti hangú figyelmeztetést, emlékeztetőt. Számokat is mond arról, mivé lehetne az emberiség, ha nem fegyverkezésre költenék el az óriási összegeket, arról, hogy hogyan élt az 1930-as ifjúság, de ezek a számok életre kelnek, mert az előadó a képzeletet hívja segítségül, hogy megértesse: a statisztika is tud beszélni, meggyőzni, agitálni. A két szolnoki képviselő- jelölt Szenes Ottó és Orbán József is ott ül az elnökségben. A fiatalok kíváncsian nézegetik őket, beszélnek róluk. Mellettem egy tájékozott fiatalember két lánynak suttogva magyarázza, kik is lennének ők. Az érdeklődés indokolt, az ittlévők is ezekre a jelöltekre adják majd le szavazataikat 19-én. Kedves gimnazista kislány szólal fel. Elmondja, hogy a Tisza-parti Gimnáziumból százötvenen vesznek részt a választás lebonyolításában és nagyon meg vannak tisztelve. Jókedvűen megtapsolják őt is, meg az időközben bevonult úttörő énekkart. — Száll az ének, s a hivatalos jelentésekben bízvást szerepelhet ez a mondat: az ifjú választók nagygyűlésének alaphangulata kitűnő volt. — ht — Vendégségre kötelezték A Jászságban igen népszerűek a szakíró—olvasó találkozók, amelyeket a községi könyvtárak, művelődési házak rendeznek. — Jászboldogházára a közelmúltban J. Horváth Lászlót, a népszerű állattenyészeti szakírót hívták meg. A hírneves állattenyésztő faluban mintegy nyolcvanan jelentek meg a találkozón, s olyan jó hangulatú beszélgetés, vita ke. rekedett, hogy végül az írót meghívták e nyárra három napra vendégségbe a faluba. J. Horváth László idős korára tekintettel előbb szabódott, de aztán a boldogháziak szinte kötelezték az invitálás elfogadására- így a látogatásra a nyáron sor kerül. Hasonlóan népszerű ember Jászfény szarun Somos András, a kertészeti főiskola tanára, több szakkönyv szerzője. A kertészkedő falu lakói — mintegy Kamillát minden mennyiségben ISewforkban is jegysik Szolnok megye földművesszövetkezetei tavaly 3,3 millió forint értékű gyógynövényt vásároltak fel- Ez tízszerese az 1960-ban átvett mennyiségnek. — A gyógynövények iránti kereslet szinte korlátlan a nyugati országokban. A nálunk bőségesen termő kamillát például a New York-i tőzsdén is jegyzik. A vadon termő, gyakran pusztulásra ítélt gyógynövények gyűjtése jó mellék- keresetet nyújt. Az idén még nagyobb mennyiségű és jobb minőségű gyógyszer alapanyagot akarnak átvenni. Épp ezért, a felvásárlók részére a MÉSZÖV háromnapos szakmai továbbképző tanfolyamot szervezett. A ma befejeződő tanfolyamon a Herbária szakemberei tartottak előadásokathatvanan — nagy szeretettel fogadták a szerzőt, s előadása azóta is sokszor idézett beszédtéma. Sok „e* — kevés aZS u Nyomdai szakembereken kívül nem igen jutna senkinek eszébe a „betűk gyakoriságán” gondolkodni. A nyomdászoknak a munkájához tartozik a játék a betűkkel, pontosabban a betűk játéka. Statisztikát készítettek tehát a betűk gyakoriságáról, mert ezen alapul a betűöntődéi jegyzék, illetve az úgynevezett öntőcédula összeállítása- Ebből a statisztikából kiderül, hogy: a magyar nyelv leggyakrabban használt betűje az „e”. Minden száz betű közül majdnem 11 „e” betű — tehát, hogy stílszerűek legyünk, az „e” szerfelett tekintélyes meny- nyiségben szerepel. (Nem véletlen, hogy Karinthy is „feltalált” egy olyan érdekes játékot, az „Eszperen- te”-ét, amelyben minden magánhangzót „e” betűre kell helyettesíteni. A gyakorisági rangsor második betűje az „a” (9,90%), a harmadik pedig a „t” betű (7,70%). Vannak persze olyan mostoha betűk is, amelyeket a magyar nyelv meglehetősen elhanyagol. Ilyenek például az „ü” (0,75%), az „ny” (0,74%) és a „cs” (0,56%). A legritkábban előforduló betűje a magyar nyelvnek a „zs” — minden száz betű közül mindössze 0,06- szor fordul elő- Érdekesen alakul a nyomdász-statisztikában a magánhangzók és a mássalhangzók vetélkedése. Bár a magyar ABC-ben több a mássalhangzó, mint a magánhangzó, előfordulásuk szavainkban nagyjából azonos. A íole Béla — Ez tehát a brigád egyik fele. Négyen délutánra jönnek, váltjuk egymást — mondta Takács György, a rangidős. — Miért ilyen távol a többiektől? — Nemrégen kaptam ezt az új gépet. Különben nem tesz semmit, látó és halló távolságban vagyunk. — Tavaly a kongresszusi munkaversenyben, a brigádok versenyében a harmadik helyen végeztek. Több mint négyezer forint jutalmat kaptak. Elsősorban azért, mert nagyszerű példáját adták, hogyan lehet a forgácsolóban a még egyénileg dolgozókat bevonni a közös munkába. Egyszerre kettőt is maguk közé fogadtak a tavaly szabadult fiúkból. Ennyit tudok magukról. — Ennyit? Ez nem sok. De talán kérdezzen. — Hány éve dolgozik a szakmában? — Tizenhat esztendeje. Budapesten szabadultam, a MOM-ban. A sztahanovista mozgalmat is ott „éltem át”. Egy időre meg is váltam az esztergapadtól. — Miért? — Mert nem tudtam nézni, amit akkor csináltak. Bántotta az igazságérzetemet. Mivel más választásom nem volt, kiléptem. — Aztán ide jött Jászberénybe, az Aprítógépgyárba, Mikor? — Nyolc évvel ezelőtt. Egyenes darabbérben dolgoztunk. Ha az ember keresni akart, akkor elszánt küzdelmet kellett folytatni. A szakmában ezt úgy mondják, hogy rabolni kellett. Nagy harc, veszekedés folyt köztünk a jó munkákért. Ezt nem nekem találták ki. Egyik nap azt mondtam neki: — Te öregem, ne csináljuk ezt. Tudod mit? Fogjunk össze. — Ketten könnyebben boldogulunk. — Azután? — Ez volt az első brigád, ha két embert brigádnak lehet nevezni. Ebben az időben kezdődött a szocialista brigádmozgalom. — Nyakra-főre alakultak a brigádok. Nemsokára én is felszólítottam néhány fiút: nem akartok brigádban dolgozni? Akartak. Így lettem brigádvezető. De az én kis közösségem egy bizonyos elképzelés alapján született. Minél nagyobb gyakorlatra tettem szert, ahogyan elsajátítottam a szakma csínját- bínját, ahogyan korosodtam, egyre inkább éreztem, hogy nem fűlik a fogam mindenféle munkához. _ — Igen. Attól, amit vágni lehetett, szinte rettegtem. Már csak a nehéz, bonyolult munka izgatott, azt szerettem. Egy brigádban pedig mindenkire szükség van. Olyan is, aki hajt, olyanra is, aki többet gondolkozik. Ez vezetett a kis kollektíva összehozására. — Szeret az emberekkel foglalkozni? — Még akkor is, ha egy kicsit anyagilag megrövidülök emiatt. — Miért? — A munkát reggel elosztom, ami körülbelül egy órát vesz igénybe. Tizenkét forintos személyi órabérem van, de tíz és félnél nem tudok többet elérni. — Eddig ki adta ki a műhelyben a munkát? — A művezető. Minden embernek külön-külön. — Most a művezető csak hatnyolc brigádvezetővel foglalkozik. A brigádvezető felel mindenért. Mit gondol nem érdemelnének meg napi egy órát időbérben? — Azt mondom, hogy megérdemelnének. De... Azt mondta eddig a művezetők végezték a munkaelosztást. Most ezt a terhet nagymértékben levették a vállukról a brigádvezetők. Ügy gondolom, hogy ezzel az időnyeréssel lényegesen kell, hogy javuljon az ő irányító és szervező munkájuk. Ha nem így van, akkor valami nincs rendben. — Sok minden nincs rendben. Többek között a2 emberekkel való foglalkozás. — A jó szóra, a dicséretre sincs mindig „keret”. Egyik délelőtt pL azt mondta a művezető, hogy ez és ez a munka olyan sürgős, hogy másnap reggelre feltétlenül kell. Egész éjszaka dolgoztunk, reggelre végeztünk. Mit gondol, mi történt? — Nem tudom. — Kerestem a művezetőt és jelentettem, végrehajtottuk.a feladatot. Azt mondta jól van, hagyjuk csak ott az alkatrészeket nyugodtan, nem olyan sürgős az. Látja, ilyen apróságokkal a legrendesebb, a legszorgalmasabb embert is cinikussá lehet tenni. — Majdnem elfelejtettem megkérdezni, mi a szocialista brigádnak a neve? — Milyen szocialista brigádnak ? — A magukénak. — Nem szocialista brigád a mienk, — De ezt egyáltalán nem érezzük — mondta Kucsa Béla. — Nagyon együtt vagyunk. Lőrincz Béla és a legfiatalabb tag, Vízi Miklós belefeledkeztek a munkába, ök nem kapcsolódtak a beszélgetésbe. Gondos Béla, Tugyi Jenő, Badari Sándor és Mihály Béla majd fél háromkor érkezik. — Sok a brigádban « Béla? — A fele Béla. Bognár János A főmolnár és birodalma Szépen sárgáló, lakkozott farendszer a malom- Csattognak a kifényesedett szíjak, kerekek. Négyzetmetszetű csöveken át veze. tik a lisztet a zsákba, miután az acélhengerek szorításában a búza kiadta a lelkét. — Ügy öt vagonnyi búzát őriünk meg egy nap. Ebből háromszázötven zsák liszt kerül ki. Döcögősen járnak a gépek, hiszen harminchat óta szolgálnak — mondja Gogolyák István, a kunszentmártoni malom főmolnára. Kértem, hadd nézzek körül. A főmolnár bemutatta birodalmát „Ez itt Bállá Péter lisztleszedő — pillantott egy alacsonytermetű, vállas munkásra. Egyike a legkülönbeknek. Szór. galmas, derék ember.” — Hét éve dolgozom ebben a malomban. Azelőtt is összefogtam a zsákos munkásokkal, ha úgy adódott. Egyszóval, jól érzem magam. Remélem, innen megyek nyugdíjba... — mondtaNem volt ideje folytatni, mivel megteltek a zsákok. Az emeleten találkoztunk Komlós Antal aim oln árral. Éppen őrlésmintát vett. Kis híján harminc éve dolgozik a szakmában, ebből a javát Öcsödön töltötte el* — A búza és a liszt szagot nem cserélném fel semmi pénzért másra. Pedig nem könnyű a sorsom, hi- 3zen télen-nyáron biciklivel járok be a falumból. — Milyen a liszt? — Nálam csak kifogástalan- Higgye el, az igazi molnár betege lenne, ha „csalós” lisztet engedne ki Bár nem jutna az se mesz- szire, ez a kislány mindjárt lefogná — mutatott az edényeivel éppen távozó ellenőrre. F. P. Foto: N. Zs. „Nálam csak kifogástalan lehet a liszt” c - '' Csendélet a szltapadláson Gere Bálint és Mácsal István rakodók helyett már a gép cipekedik
