Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-11 / 60. szám

I Wl. március 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 3qazi tcwmz É lt egyszer egy óriás. Ennek az óriásnak volt egy gyönyörű, óriási háza. A ház előtt pedig egy óriási kert. Az óriás gyakran nem volt odahaza, elutazott ide­gen országokba és sokszor hosszú ideig távol volt. Ilyenkor a közeli faluból gyermekek jöttek az óriác kertjébe, ahol minden na­gyon szép volt: tarka virá­gok nyíltak, vidám mada­rak daloltak. így volt ez sok éven át, mígnem az óriás megörege­dett és nem utazott el töb­bé. Nem szerette a gyer­mekeket. Amikor megje­lentek, rájuk kiabált: „Mit akartok itt? Ez az én ker­tem! Takarodjatok innen!” És a kert köré magas ke­rítést épített, amin a gyer­mekek többé nem tudtak átmászni. Elfutott egy év, új tavasz jött, a nap ismét melegen sütött. A kis falu kertjei­ben nyíltak a virágok és daloltak a madarak, az óriás kertjébe azonban nem jött el a tavasz, ott ma­radt a tél: a földön hó fe­küdt, minden meg volt der­medve. Aztán eljött a nyár is Meleg volt. A határban megérett a gabona. Aztán ősz lett. A kertekben szép almák, birsek, szilvák ér­tek. Az óriás kertjében azonban még mindig tél volt. Hideg szél fújt a ker­ten át. Nem énekeltek a madarak. Ez azonban fel­bőszítette az óriást. Ki­ment a kertbe és összetörte a kerítést, amely nem en­gedte be hozzá a napot, és a meleg déli szelet. He most már nagyon késő volt. Kint is mindenütt tél volt, s faluban is... Aztán ismét megérkezett a tavasz; egyik reggel az óriás kertjében vidám ma- dárdai hangzott fel. Ki­nyitotta az óriás az ablakot és látta, hogy az ő kertjé­ben is tavasz van. Min­denütt virágok és levelek borították a fákat, bokro­kat. És a kert minden fá­ján gyermekek zsivajog- tak, vidámak voltak, ne­vetgéltek, énekeltek. Csak egyetlen fa állott a kertben levél, virágok nélkül, csupaszon, ágain még hó pihent. A fa elölt egy kisfiú állt; fel akart mászni a fára, de nem tudott. A z óriás hozzá lépett, hatalmas kezébe vet­te a kisfiút, és felültette a fa egyik ágára. A fán egyszeriben elolvadt a hó, zöld rügyek pattantak és madarak lepték el az ága­ltat. A gyermekek, amint meglátták az óriást, meg­ijedtek, elfutottak néhá­nyon, de az óriás barátsá­gosan szólt hozzájuk: „Ma­radjatok csak, gyerekek! Jöhettek ide most már mindennap játszani. Ebben a kertben mostantól min­den a tiétek!” És ettől kezdve nem jött többé tél az óriás kertjébe, mindig ragyogott a nap, nyíltak a virágok, énekel­tek a madarak és vidáman játszottak a gyerekek. Németből fordította: Antalfy István Mese mese, mákos Herebere herkentyű, Kékre festett röppentyű, Csingilingi csengőcske, Kényes-fényes felhőcske, Ugrum-burgum macika, Nyafi-nyafi nyuszika, Málna-bálna de finom, Szódavízzel megiszom. És azután ugriffil, Hallod? Tücsök hegedül. Rogárszínház lesz este, Így mesélte a kecske, Róka Robi ad Jegyet, M mutatást, gyerekek! Sasa Ervin A konty még mindig na­gyon divatos, de vonala, mint minden divatvonal, állandóan változik. Az idén a lazán tupírozott kontyot Férfiaknak Az előző évekhez viszo­nyítva a kalapdivat lénye­ges változáson ment át. Karimája keskenyebb lett, S,5—4,8 cm, a fejforma fel­felé keskenyedik. A szalag­díszítés is igen változatos: keskenyebb vagy szélesebb, különféle mintákkal. Mint divatszín, a szürke domi­nál. Újdonság a műbőr és a szövet kalap, valamint a Kairó nevű, nyúlszőr-gyap­jú keverékű sportkalap. — Csehszlovákiából is sok ezer nyúlszőr kalap érke­zik, laposan szegett, diva­tos fazonban. A horgolás mellett egyik legdivatosabb kézimunka a congré-hímzés. Készítenek belőle térítőt, díszpárnát, de legújabban a modern bútorhoz faliképet, vagy szőnyeget is. Az alapanyag a Röltex boltokban kapható congré, amely 80 cm széles, s elég­gé nagyléptékű kereszt­szemes hímzésre alkalmas. Legalkalmasabb hímzőfo­nala a színes „Volga”, ame­lyet tompa hegyű merkelő- tűvel öltünk az anyagba A mellékelt minta fel­használható díszpárnának, kétsorosán egymás mellett faliszőnyegnek. A congrét zöld és drapp színben árusítják. Drapp alapra fekete, citromsárga, — zöld congréra: barna és narancsszínű „Volgá”-val hímezhetünk. A kisebb minta körsze­gélynek vagy egymás mel­lé többsorosan díszpárna hímzésére alkalma* nem fejtetőn, hanem kissé a tarkó felé csúsztatva vi­selik. Viszonylag rövid, nyak­ba érő hajból már szép kontyot fésülhetünk úgv, hogy az összes hajat eny­hén tupírozzuk, utána egyenletesen hátrafelé si­mítjuk fésűvel. A nyak- szirtnél megtűzzük és csat­tal összefogjuk. A hosszú hajat a tarkón kötjük meg. mint a lófa­rok frizuráit. A hajcsomót a kötésnél széthúzzuk, egyenletesen a nyakszirt- hez hajtjuk és megtűzzük. Bakfisoknak nagyon jól áll a dupla konty. Ezt úgy készítjük, hogy a tupíro­zott hajat a fül fölött ket­téválasztjuk. A fejtetőn szabályos kontyot fésülünk, a többit pedig a tarkón megkötjük és befelé gön­dörítve a nyakszirtnél meg­tűzzük, vagy szabadon hagyjuk. A legmegfelelőbb kézi­munka-öltés a kettős ke­resztszem. Négy szálat fo­gunk közre, előbb egyszerű keresztszemet szúrunk, majd ezt x alakban átölt- jük. Az így kapott öltés sű­rű és mutatós. Ezenkívül hímezhetünk laposöltéssel is, de mindig mértani for­mákat. Ajánlatos a kézimunkát előbb körben befércelni, mert az anyag könnyen foszlik. Szélét boszorkány­öltéssel, vagy horgolt pi- kóval, esetleg gomblyuköl­téssel dolgozhatjuk el. CVÉRMÉK- SAPKÁK Nem csak a felnőttek, a gyermekek öltözködésében is érvényre jut a divat. — Legutóbb a Divatáru Nagy­kereskedelmi Vállalat mu­tatta be gyermeksapka új­donságait. A tervezők koc­kás alapanyagból, keskeny műbőrszegéllyel sok csinos modellt készítettek. Serdülő kislányoknak pi­ros-fekete szürkekockás anyagból piros ponponnal díszített sapkát mutattak be. (Első kép.) Kisfiúknak, — hattól tíz éves korig ellenzős, bőrsze­gélyes szürke-fekete, bar­na, drapp és kék fekete­kockás anyagból készítettek sapkát. (Második kép.) Ma is élő népszokás még a húsvéti tojás készítése. Hazánk területén a leg­régibb hímes tojás töre­déke avarkori sírból kerüit elő. Sok helyütt a tojás festése, „írozása” virágzó háziipar. Régente főtt tojást íroz- tak házilag készített növé­nyi festékkel; ma már ki­fújt tojást használunk s bolti ruhafestéket. Kifúvás előtt a tojást vimmel jól megmossuk. hogy zsíros felületét elve­szítse. A két sarkán erő­sebb varrótűvel óvatosan körülbelül 2 milliméter át­mérőjű rést nyitunk, ezen át jó szusszal tányérba fúj­juk a tojás tartalmát. A nyílást pici selyempapírral beragasztjuk. A tojás írozása, meghí- mezése nem egyéb batik- technikánál. Az írószer­szám batikpipa vagy a fa­zekasok írókája: kis csöves edény (üveg), melybe bá­dog vagy tollcséve van erő­sítve. Ezen át eregetjük az edényben melegen, fo­lyékonyan tartott viaszt a tojás felületén az elő nem rajzolt vonalas díszítményt írogatva. Házi használatra még egyszerűbb szerszám egy hegyes fácska, melyei időnként felolvasztott vi­aszba mártogatunk. Ha el­készült az „írás” s a viasz megfagyott, a tojást hideg festékbe tesszük. Ebből ki­véve s megszán'!va, letöröl­jük a tojásról a viaszt. fgy színes alapon fehéren marad a díszítmény. Az írozás másik módja: a meleg festéklében egyszí­nűre festett tojásra — ha kihűlt s megszáradt — bicskaheggyel vagy sósav­ba mártogatott acéltollal (vigyázat, csak felnőttek­nek!) rákarcoljuk a díszít­ményt. Zsírozott ronggyal megtörülgetve a felület ki­fényesedik. A díszítmény igen válto­zatos, szerkezetét a tojás alakja, ez a csodálatosan felépített természeti forma határozza meg. Szólnunk kell még né­hány díszítő eljárásról. Egyik a papírragasztás, aim főként gyermekek játékos foglalkozásául ajánlható Enyvezett hátú színes lakkpapírból megfelelő for­mákat vágnak ki, tervsze­rűen ragasztják rá a tojás felületére. Rendkívül hasz nos és izgalmas feladat Jőúifíéti ÉTELKÜLÖNLEGESSÉGEK Tárkonyos bárány becsinált-leves Hozzávaló 10 személyre: 80—80 dkg bárányhús, 1 db bárányfej. A levest a bárány ele­jéből készítjük. Igen jó, ha egy bárányfejet is fő­zünk bele. A nagyobb koc­kára vágott húst és a fe­jet megmosva kevés sóval és tárkonnyal vízben pu- hárra főzzük (a tárkonyt ne tegyük rántásba). Kevés iöltöiibárány Hozzávaló 10 személyre: 1,5 kg báránycímer. A pecsenye készítéséhez csak tejesbárányt haszná­lunk fel, mert az 5 kilo­grammon felülinek már faggyúíze van. Tölteni a hátsó combot szokás az ol­dalával együtt egy darab­ban hagyva. Ezt báránycí­mernek nevezzük. Aki a bárány jellegzetes ízét nem szereti, letisztíthatja a faggyútól s le is forrázhat­ja. A megtöltött húst fe­hér cérnával bevarrjuk, forró zsírral leöntve elő­melegített sütőben felső Báránypaprikás Meleg zsírban finomra vágott vöröshagymát kevés fokhagymával forróra he­vítünk, de meg nem pirít­juk. Pirospaprikát teszünk hozzá, beleadjuk a kockára vágott, jól megmosott bá­rányhúst. Megsózzuk s ad­dig pároljuk, míg a vize teljesen el nem tűnt. Most rózsaszínű rántással be­rántva tálalás előtt kevés tejfeles habarással is fel­főzzük. A liszt nem lehet több, mint amennyit hasz­nálni szoktunk. A kész le­vest kevés tárkonyecettel és citromlével ízesítjük. — Tálaláskor a húsokat a bárány fejéről leszedjük, a levesbe rakjuk a forró velővel együtt. teljes lángon sütjük, saját levével folyton locsolva, míg szép, piros és puha lesz. A kész húst kevés pihentetés (negyedóra) után keresztbe szeletelve forró tálra tálaljuk. Saját levé­ből kevés vízzel felfőzve mártást készítünk hozzá. Töltelék: 2—3, vízben áz­tatott, jól kicsavart zsem­lye, 3 keményre főzött, ap­róra vagdalt és 2 nyers to­jás, törött bors, vagdalt petrezselyem, só és kanál­nyi pecsenyezsír összeke­verve. karikára vágott zöldpapri­kát, paradicsomot teszünk hozzá. Így pároljuk tovább s ha a hús puha, jó tejfelt kevés liszttel összekeverünk és belehabarjuk, forralás­ig hevítjük, de forrni nem hagyjuk. Galuskával vagy sós vízben főtt burgonyá­val tálaljuk. Fatörsstorta (Húsvéti csokoládé és cukorka figurákkal díszíthető) Piskótatekercset készí­tünk: 6 tojás fehérjét hab­bá verjük. A sárgákat a tojáshéjban hagyva a to­jástartóba állítjuk vissza. Mikor a hab kemény, a tojások sárgáját egyenként, könnyedén belekeverjük s könnyedén, messziről (hogy a massza levegővel telítőd, jön) beleszórunk 2 deciliter szitált porcukrot s ugyan­annyi lisztet. Azonnal sü­tőbe tesszük, gyors tűznél sütjük. Rugalmas marad és nem törik, ha lehűlés köz­ben csavarunk egyet-egyet rajta. Ha kihűlt, krémmel meg­töltjük, kívül is bevonjuk. Krém: 25 dkg porcukrot leöntünk egy evőkanál fe­ketekávéval. Négy kávés­kanál kakaót adunk hozzá és lassú tűzön állandóan kevergetjük. Amikor meg- langyosodott, 15 dkg vájják egy egész tojással habosra keverjük. A hosszú tekercs egy- harmadát ferdén levág­juk s úgy állítjuk a két­harmad részhez, mintha kétágú fatörzs lenne. — Krémmel összeállítjuk, vil­lával rovátkákat húzunk rá. Tortapapírral fedett nagyobb tálra 1—2 szál aszparáguszra tálaljuk, húsvéti csokoládé, vagy marcipánfigurákkal díszít­jük. (m) térformát díszíteni, a szem­lélet és fantázia kénytelen kilépni a síkok korlátáiból. E korlátokat bizony erősen megszokottá tette az írás­olvasás. rajzolás. Gyors díszítő eljárás a tojás festés előtti bekötc- zése csipkével, vastagabb tüllel, fonállal. Festés és száradás után levesszük a burkot, más tojásra tehet­jük. Kevés fáradsággal új­szerű hatást érünk el, ha víz- vagy tempera festék­kel bespricceljük a tojás felületét, vagy ecsettel szí­nes foltokat nyomunk rá. Száradás után lakkozzuk, vagy műanyag ragasztóval vonjuk be. Végül egy valódi hímes tojás készítési módjával is­mertetjük meg kedves ol­vasóinkat. Színes — gyap­jú, vagy gyöngy — fonal- maradékok szükségesek hozzá, üvegben árusított ragasztó, vékony ecset, na­gyobb tű. A hosszúsági és délkörökkel betájolt —- te­hát nem előrajzolt, csak jelzett — tojás egyenlítő­jén nagyobb formákat ve­szünk fel: köröket, csú­csukkal érintkező négyzete­ket stb. A fonál felragasz­tását 1—1 forma kerületé­ből kiindulva kezdjük meg úgy, hogy kis felületeket enyvezünk meg előre. A fonállal körkörösen befe­lé haladunk, mint a szár- öltéses széki hímzésnél. A tűvel úgy irányítjuk a szá­lat, hogy hézag ne legyen. Inkább a fonál legyen ál­landó helyzetben és a bal­kéz forgassa a tojást a fo­nal alatt. Az alapformákon belül több színt is alkal­mazhatunk, a fölösleges fo­nalat tőből levágjuk. Ha a felvázolt motívumokat be­ragasztottuk fonállal, sávo­san hullámban, zegzugban haladunk a sarkok felé íz­lésünk szerint összeállított színekkel, de mindig csak 1—1 sort enyvezünk élőre. Prakfikiis la aj viselet Congré-hímzés HÍMES TO.'Á'.OK

Next

/
Thumbnails
Contents