Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-11 / 60. szám

Í9®7, március 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Tovább apad a Tisza As utóbbi években azonban — a báláktól elte­kintve — megcsappant vonzóköre. Sok minden be­folyásolta ezt. Volt idő, mi­kor vezetője ellen bűnvádi eljárást kellett indítani, majd ebben az évadban a művelődési ház nagyarányú rekonstrukciója akadályoz­ta a kulturális munkát. — Több mint negyedmillió fo­rintot költenek a Vasutas Szakszervezet jóvoltából az épület felújítására. Az épí­tők még dolgoznak a mű­velődési házban, de már az utolsó simításokat végzik. A táncterem melletti presszó falai például már ki vannak festve, a csillá­rok a helyükön. Az eme­leti ifi klub helyiségében a cserépkályhát építik. A Vörös-terem is „megfiata­lodott”. De megújul-e a kulturá­lis élet? Mindéképpen szük­séges volna. Ehhez azon­ban szemléletbéli változá­sok is kellenének mind a vezetők, mind a dolgozók körében. Nézzünk egy gya­korlati példát erre: A műkedvelő csoport ré­gen teltház előtt játszott. Válogathattak a szereplők között, a jelmezek beszer­zése sem okozott gondot. Egy-egy előadásukról na­pokig beszéltek a gyárne­gyedben. S most? Támoga­tást nem kapnak. — Az üzem kétezerhatszáz dol­gozója közül hárman van­nak a műkedvelők között. Néhány kültag csapódik hozzájuk. így vált lehető­vé, hogy néhány kisebb előadást tartsanak a kör­nyező községekben. Persze, felvetődhet a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán a műkedvelő csoportra, mert változha­tott az emberek ízlése, ér­deklődési köre. Jogos a kérdés, de találó a válasz is: miért tételezzük fel, hogy az öntevékeny művé­szeti csoportok ugyanazt nyújtanák, mint húsz-har­minc évvel ezelőtt? A nép­művelés formái, módszerei Is változtak — ha úgy tet­szik: alkalmazkodtak a mai kor igényeihez. Közkedveltek pél­dául az irodalmi színpadok. A járműjavítóban nem szerveztek ilyent. S ami igaz, igaz, a peremközség­ben élő munkásoknak a várost megtestesítő üzemük kulturális hatásáról csak beszélnek, és úgyszólván semmit sem tesznek. Pe­dig a járműjavító műve­lődési háza — esetleg más gyárak és a községek ha­sonló intézményeivel kar­öltve — sokat tehetne a bejáró munkások kulturá­lis színvonalának fejleszté­séért. Utóvégre a munká­sok jórésze a peremközsé­gekben lakik. Mindehhez az előfeltétel az, hogy a Miliben éledjen a kulturális munka. Gátló tényezői — gondolunk a felújítás miatti teremhiány­ra — egyre inkább a múlté. A művelődési ház hivatását akkor tudja be­tölteni, ha az eddiginél szo­rosabb szálak fűzik az üzemhez. Ott kínálkozik népművelőknek való alapos és igen sokirányú munka. Ott van például a tanu­lás megszervezése. Igaz, öt­ven fővel működik a műve­lődési házban az általános iskola kihelyezett tagozata, de még mindig nyolcszáz munkásnak hiányzik az ál­talános iskola nyolcadik osztálya. Sürgetni kellene a tízhetes Diesel javítási előadás-sorozat megkezdé­sét is, hiszen úgy hírlik, a megjelölt időpontnál ko­rábban kezdik a mozdony­osztályon a Diesel-javítást. Az öntevékeny művésze­ti csoportokba is lelket kellene verni, kellő megbe­csülést és támogatást sze­rezni részükre a vállalat vezetőitől. Egyszóval vol­na tennivaló bőven. Mindessel korántsem akarom azt mondani, hogy a „Mili” hatásköre semmi­vé lett. A város VIII. ke­rületében, a Lomb utcai is­kolában pedagógiai elő­adás-sorozatot, a VII. ke­rületben pedig nők akadé­miáját szerveztek az üzem művelődési házának dol­gozói. Van ifjúsági ének­és zenekaruk, s így lehet­ne még sorolni. Az is igaz viszont, hogy a lehetőségek és a követel­mények most már nagyob­bak, mint eddig voltak. S a hagyomány, a Mili iránti rokonszenv kötelez... 8. P. A jászapáti Velemi Tsz iro­dájában fényképeztünk. Az 1967. évi üzemterv készül, s ennek függvényeként a pénzügyi terv. — Urbán László gépcsoportvezető, Rusvai László üzemgaz­dász és Pataki János fő­könyvelő tervkészítés köz­ben. (Foto: N. Zs.) „Minden labda Alberté, győzni fog az FTC! Hurrá! Hurrá!” Ezt a lelkes csata­kiáltást az FTC őrs tagjai eszelték ki. Név szerint Fü­les, Veréb, Törpe, Óvodás, Biló bácsi, Hegyes, Tök Ma­ris, Bubu, Giliszta, Öreg és a Nagy Indián Főnök. Ez a csatakiáltás díszeleg őrsi naplójukban, s ott van a csapat fényképe is, amit a híres focistáktól kaptak, ők tizenegyen. Nekik is van csapatuk, méghozzá príma. Ezért eszménykép a Fradi. Azt hiszem, már sejtik kedves olvasóink, hogy egyébként ezeket a neveket a fiúk adták egymásnak, egy kicsit heccelődésből, egy kicsit szeretetből. Mert ők tizenegyen igazán össze­tartoznak. Ok tizenegyen je­lentik egymásnak a csalá­dot, az otthont, amit ki ko­rában, ki csak néhány hó­napja, de elhagyni kénysze­rült. Valamennyien a tisza­Borbás Béla, az őrs legjobb tanulója kürti általános iskola nyol­cadik osztályába járnak, s valamennyien növendékei az ottani fiúnevelő otthon­nak. Ez az utolsó év, amit Tí- szakürtön töltenek. Nem felnőttek még, de már nem is gyerekek. De éppen ab­ban a veszélyes korban van­nak, amikor sokkal érzéke­nyebben reagálnak a világ dolgaira, az őket érintő ese­ményekre, mint a fiatalab­bak, vagy az idősebbek. Többnyire ilyen elképzelé­seik vannak jövőjüket ille- tűaer A Tisza felső szakaszán és mellékfolyóin az apadás to­vább tart. A folyó március 9-én Tokajnál tetőzött. Tokaj­tól lefelé a vízállás még áradó jellegű. Szolnok térségében a mai napig az áradás lassú ütemű volt. Az Országos Viz- jelző Szolgálat március 9-én kiadott jelentése szerint a szolnoki tetőzés 800—830 menti­méter közötti vízmagasságban március 16—17-től várható. JeUemző tiszai vízállások március 10-én: Tokaj 800 cen­timéter, apadó; Tiszafüred 677 centiméter, áradó; Taskony 730 centiméter, áradó; Tiszaroff 728 centiméter, áradó; Szolnok 678 centiméter, áradó. A Középtlszavidéki Vízügyi Igazgatóság a Tisza menti védvonalakon Tiszafüredtől Csognrádig I. fokú készültsé­get tart. A nyárigátak állagá­nak; megóvása érdekében, ahol a vízállás még nem haladta meg annak magasságát, a töl­tése átvágásával megkezdődtek a vízbeeresztések. A Szolnok alatti nyárigátak — Tószeg, Vezscny, Tiszajenő térségében — még tartják a vizet. A Hármas-Körösön az apadás tovább folytatódik. Tetőzött a Hortobágy-Berettyó Is. A Zagy­va, Tárná továbbra Is apadó jellegű. Az Igazgatóság területén to­vábbra is csökkent a belvízzel borított területek nagysága. Március 9-én mintegy 28 ezer katasztrális holdat borított bel­víz. Borbás Béla és Rapi Gyu­ri, mivel jó tanulók, a kun­szentmártoni gimnáziumba jelentkeztek tovább tanulni. Ha ez nem sikerülne, akkor Magyar Béla, aki már a nősülésre készül sem esnek kétségbe. Akkor autószerelő szakmát tanul­nak. Pál Szabó Jancsi Szé­kesfehérvárra készülődik, Diesel mozdonyszerelő sze­retne lenni. Azért megy Szé­kesfehérvárra, mert az a vá­ros közel van Budepesthez, ahol hozzátartozói élnek. A mezőtúri Bata Feri Szolnokra jelentkezett kő­műves tanulónak. Rajna Feri. aki a többiek elmon­dása szerint igazán kitűnő hátvéd, szobafestő, másoló­nak készül Magyar Bélával, Bobák Tibivel egyetemben. Bár egy kicsit aggódnak; úgy hírlik, kevés fiút vesz­nek fel tanulónak erre a szakmára. „No, de akkor sincs baj” — így Béla: majd jelentkezik hegesztő tanulónak a szolnoki jármű­be. Nagy Feri mindenképpen Jászberénybe készülődik szakközépiskolába — gép­lakatos akar lenni. Kiss Mi­si esztergályos, Horváth Pista kőműves lesz, Balázs Jancsi pedig a jászberényi Lehel vezér Gimnáziumban tanul majd tovább. Az őszinteség kedvéért meg kell jegyezni, ezeknek az elképzeléseknek a kiala­kításához nagyban hozzájá­rult, hogy az otthont rem- régiben átalakították. Má­zolok, festők, központifűtés szerelők dolgoztak ott, s a fiúk aszerint, ahogyan kö­vették egymást a mesterem­Felújítás megújulás ? Negyedmillió a „Műinek“ Szolnok VII. és VIII. kerületének vitathatatlanul * járműjavító művelődési háza, a „Mili” a kulturális gócpontja. Több évtizedes élénk kulturális élete, kel­lő felszerelése, központi fekvése egyaránt erre pre­desztinálja. Három város és kilenc község határában Megtartotta mérlegzáró közgyűlését Kisújszálláson a Nagykunsági Cipész és Ruházati Ktsz. A százhúsz tagú, három város — Kis­újszállás, Mezőtúr és Túr- keve — és kienc község­ben működő szövetkezet termelése a múlt évben meghaladta a 6 360 000 fo­rintot. Cipész munkákkal 2 mil­lió 900 ezer forintot teljesí­tettek. Ez a szám különösen jelentős, ha tudjuk, hogy ebből 2100 000 forintot a cipő javítás eredményezett. Ezért az összegért 54 000 pár cipőt kellett megjaví- tarüok. A javítási munkák különösen előnyösek vol­tak, mert így a nyugdíja­sokat is foglalkoztatni tud. ták. Az elért nyereségük a múlt évre 531 000 forint volt és e nyereségből a szö­vetkezet tagjainak része­sedése forintonként 7 fil­lér, ami átlag 22 napi ke­resetüknek felel meg. Á méhész szakcsoportok 27,5 vagon móz átadására szerződtek A földművesszövetkeze­tek keretében 36 méhész szakcsoport működik Szol­nok megyében. Több mint ezer tag 15 432 termelő méhcsaláddal foglalkozik. A szakcsoportoknak 284 ezer forint közös vagyona van, A méztermelés jelentősen fejlődött a megyében. 1957- ben csak 3,8 vagon mézet értékesítettek, tavaly már 25, az idén 27,5 vagont ter­veznek. A szerződéskötések egyébként befejezéshez kö­zelednek. Az értékesített méz na­gyobbik hányadát expor­tálták. A mellékfoglalko­zás 4,4 millió forint jöve­delmet hozott a méhészek­nek tavaly. A közös érté­kesítés után most jelentős összegű prémiumot oszta­nak ki részükre. berek, úgy változtattak el­képzeléseiken. No, de a mostani terv már végleges. Ne legyen FTC-őrs a ne­vük, ha nem igaz. így vázlatosan szólva ró­luk fénytelen kis tükörnek tűnik ez a tizenegy fiú. Pe­dig mennyi mindent hordoz­nak magukban. Vágyakat, véleményeket. Emlékeik ba_ tyujában sok-sok megrendí­tő történetet. Nagy Feri még most is emlékezik arra, hogy sírt, könyörgött, ne hozzák ebbe az otthonba, mikor meghalt apja, anyja. De már meg szokott itt. Most már mosolyog azon, hogy félt az idegen tájtól, az ide­gen gyerekektől. Kórusban mondták el, hogy Balázs Jancsi nemrégiben Cseh­szlovákiában járt jutalom üdülésen. Megismerkedett ott egy kislánnyal. Éva a neve. Azóta leveleznek. S az egész őrs drukkolva várja az újabb leveleket, bár Jan_ esi a világ minden kincséért sem mutatná meg nekik. S amikor erről szóltak, máris a „témánál” voltunk. A házasságnál. Magyar Bé­la ugyanis kijelentette, hogy ő a katonaság után mind­járt megnősül. Igaz, a jelöl­tek még kéthetenként válta­Rajna Feri, vagy más néven Biló bácsi, a hátvéd koznak, dehát egyszer elkö­vetkezik az az idő, amikor a sok „csaj” között lesz egy lány, egy igazi. Borbás Béla ellentmond a többieknek, ö agglegény marad. Miért? Készül az őrsi napló... A szülők veszekednek, el­válnak, s a gyereket nevelő- otthonba adják. Nem, ő nem kér ebből. Lehet, hogy sa­ját élete után döntött így?! És beszélnek még arról is, hogy a kunszentmártoni lányiskola Barátság Örsével tartanak kapcsolatot, hogy vendégül látták már a lá­nyokat itt az intézetben, s egy remekbe szabott FTC zászlót adtak nekik ajándé­kul; hogy eddig huszonné­gyen voltak egy hálószobá­ban, együtt az ötödikesek­kel. De most már jó. A ki­csiket elvitték tőlük. És el­énekelték indulójukat is, amit ők írtak, s amely ar­ról szól. hogy a íradisták csak 12U)-ra győzhetnek a pályán. Benkó János, a nyolcadi­kosok nevelőtanára elege, dett a fiúkkal. Rendes gye­rekek. Jól is tanulnak. Az osztályátlag egy-két tízed híján, négyes. Még néhány hónap és elbúcsúzik tőlük. Rossz lesz a búcsú, mert hozzánőttek. De bízik ben­ne, hogy nem feledkeznek el róla, az intézetről, mely otthonuk volt. S bízik ab­ban, hogy emberek lesznek a szjó nem« értelmében ezek a most még felnőttes- kedő kamaszok. Varga Vikiért* A tíszakürtí zöM-fehérek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents