Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-08 / 57. szám

1967 március 8

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

ti

TV

KÉPERNYŐJE ELŐTT

WiiiUiltäiHttSfillilUiligllUiliiHiHiiiiiHittlilüiUUIUUiliyUüilllllüilUlliiillilüUllUUUiilUUUlllHJimUUW || Jóból is megárt a sok

Minden túlzás nélkül állíthatom: az elmúlt hét a versengés lázában telt el, még ha a láz olykor alatta is maradt a tévé sokévi állagánál. Kezdték a gordonka ifjú művészei, ők hétfőn este mérték össze erejűket. Kedden az FTC küzdött a gólokért és szerdán ismét jégre léptek a világ legjobb korcsolyázói, hogy napokon át uralják a tévé képernyőjét. Szombaton aztán bekapcsolódtak a földrajz tudós palántái is: pontokért és a továbbjutásért folyt a küzdelem. Végül a TV jelenti rejtvénypályázatanak múlthavi győztesei birkóztak meg egymással: kié legyen a hónap nagydija. Elére bocsátom, szeretem az izgalmas és tanulságos viadalokat, akár páros, akár csoportos, s sportannlfabéta sem vagyok. Mégis azt kell kérdeznem: nem volt ez kissé sok, legalábbis több a kelleténél? — Különben is jóból is megárt a sok, hát még ha bosszankodni való

is akad. Például a Műkorcsolya Világbajnokság során. Mert ugyan ki nézne t- te türelmesen, hogy tehetséges, de ifjú versenyzők, akik még csak most kapaszkodtak fel a világbajnokság létrájára, jó teljesítményükre is vérlázítóan kevés pontot kaptak, ki tudja, milyen bírói szeszélyből. S ha ehhez hozzáveszem, hogy a verseny során az ál- hatatos néző húsz versenyző esetén kilenc bíróval egyetlen alkalommal száznyolcvanszor volt kitéve effajta izgalmaknak, az bizony már túl sok egy magamfajta érzékeny kebelnek.

A jégen a versenyzők elestek — elég gyakran, — a Ki miben tudósból viszont kiestek, s milyen könnyen Volt, akinek mindössze íjét pontra tellett erejéből. Igaz, az FTC-nek se futotta többre gólokban. Ügy látszik, erősen az idény elején vagyunk. No, persze minderről a képernyő mit sem tehet, legfeljebb a szerkesztők.

Oly korban éltünk

Csáki István beszéde

„mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos,

az áruló, a rabló volt a hős”

— írta 1944 májusában a mártírhalált halt poéta, Radnóti, s most az 5 szavaival indult útjára őrsi Ferenc és Mészöly Tibor, hogy mint egykor Dante Vergilius pártfogásával, ők is a szemtanú költő igéjével szálljanak alá történelmünk

sötét bugyrába, megidézve néhány esztendő, pontosan négy év tragikus és felemelő eseményeit, megszólaltatva azokat, akik felelőtlenül népünk romlására törtek, s azokat is, akik szabadulásunk szószólói voltak egy olyan, korban, „mikor ki szót emelt az bújhatott”.

A négyrészes tévé-film alkotói megvallatják a kort, megkísérlik a képernyő, a film keretei közé szorítani az embertelenség egyre parttalanabb áradatát, s a jogos felháborodás és a tudatosan kibontakozó ellenállás indulatait. Nem Iröny- nyű vállalkozás. Feltámasztani a történelmet akkor, amikor még az egykori események elevenen élnek a kortársak emlékezetében, sőt a szereplők közül többen ma is élnek. Újrateremteni azt a korszakot, ha csak négy esztendejét is — 19-1' júniusától 44 végéig — melynek nyomait még igen sokan érzik lelkűkben és testükön egyaránt. De nem is reménytelen kísérlet. Elődeiként olyan sikeres alkotásokat említhetünk, mint az éppen Mihályfi Imre által rendezett többrészes Honfoglalás. Némi rokonság szerkezetükben is felfedezhető. Ott Dálnoky Béla köré tömöritették az eseményeket, s az ő küzdelmei oen ábrázolták a kort, itt az alkotópár a tragikus sorsú Bajcsy-Zsilinszky Endrét állította a film középpontjába, s a mártírhalált halt hazafi sorsában vélték áb- rázoltatni népünk tragédiáját. A koncentráció azonban

|f|i Röviden

A film barátai a vágó szerepével és a vágás, másképpen montázs jelentőségével ismerkedhettek meg Nemeskürthy István jól illusztrált klubműsorában. Izgalmas riportban figyelhettük meg a film élő klasz- szikusát, Fellinit. Az alkotó munkáról adott kép jó bevezetésül szolgál a Júlia és a szerelmesek magyarorcsak részben sikerült. Több esetben engednek a kétségtelenül érdekes és a Kor politikai arculatához hozzá tartozó részleteknek, máskor meg mintha attól félnének, hogy a kortársi szembesítéskor egy-egy epizód hiányát felróják majd az alkotóknak. Az eddig látott két részlet dokumentär! ;ta hűséggel mutatta be a hadüzenet furcsa manővereit, majd a hadviselés tragikus következményeit. Kegyetlenül igaz valóság képei kapcsolódtak egybe, s ezzel párhuzamosan az illegalitásban harcoló kommunisták akcióit, küzdelmét láthattuk. Akik részesei voltak az eseményeknek, ismét átélhették; akik viszont csak a történelemkönyvből ismerték, a halott betűk közvetítésével, most a mozgó képeken láthatták egy gyászos történelmi kor arcát — tragédiával és felemelő vonásaival egyaránt.

A történelmi jelmezbe öltöztetett színészgárda kitűnően kelti éleire a korszak jelentősebb figurád, s talán nekik köszönhető elsősorban, hogy a néző figyelme nem a történelmi kulisszákon időzik — bár ez sem lényegtelen —, hanem a dráma igazi szereplőit kíséri figyelemmel. Közülük is kiemelkedik Kovács Károly megszólalásig hű Horthy-ja, Bessenyei korrekt módon megrajzolt Bajcsy-Zsilinszkyje, de a többiek is sokat adtak emlékképeikből az általuk megformált történelmi alakhoz. A kommunista mártírokat igen rokonszenvesen testesítették meg Gábor Miklós és partnerei. Bárány Frigyes, valamint Sinkovits Imre.

Hátra van még a négyrészes film fele; azt azonban máris megállapíthatjuk: az Oly karban éltünk jó szolgálatot tesz es hasznos tanulságokkal szolgál a tegnapról a holnapot építő ma emberének.

szági bemutatója előtt. Érdekes sorozat indult útjára A logika és az automaták címmel. A sorozat a laikus számára is közérthető módon ismerteti meg az automatizálás alapelveit. Az Arany János em'ékmúsor kissé öregurasra sikerült — sokkal gondolatibb a ma Arany-képe,

Y. M,

(Folytatás az 1. oldalról.)

Csáki elvtárs erre egyik legfrissebb és legbeszede- sebb példaként a IX. párt kongresszust említette, — mondván: az ország népe szinte együtt élt a hatszáz főnyi küldöttel, együtt gondolkodott, együtt mérlegelt és a számbavett sikereKnek együtt örült.

Hazánk minden érdeklődő állampolgára részes a kérdések kialakításúban, ügyünk dolgainak intézésében és ez így van jól, így lesz a jövőben is, még akkor is, ha ezzel együtt a különböző gyűlések előadóinak tovább nehezedik a dolga — hangzott tovább az előadói beszéd. — Nem könnyű a választási gyűlés előadójának azért sem, mert a választási gyűlések során pártunk, népköztársaságunk fontos tisztségviselői beszéltek már.

Ezután Csáki elvtárs arról beszélt, hogy a képviselő és tanácstag jelölteknek kell, hogy legyenek céljaik, kitűzött feladataik jelölő körzetükben, s e feladatok elől semmiképp nem szabad kitérniük. Ezt követően társadalmunk arcula- i"'-ak a felszabad követő 22 év alatt történt változásáról szólt, majd így folytatta:

Az Alföld egykori egyhangúságát gyárak, olaj Kutak, messzeségbe futó villanyhálózatok törik meg. Csatornák, öntözőtelepek, majorok épültek, s szebbek lettek az otthonok, a városok, községek, vidámaboak, egészségesebbek az emberek. Mindez valóságos tény, egész életünket betöltő folyamat. Világosan kell azonban látnunk, hogy ennek eseményei és eredményei térben nem egyformán oszlanak meg.

Itt az előadó a megyei vezetés erőfeszítéseiről is szólt, arról amelyet a fejlődésért, a fejlődés tempójának gyorsításáért tesz. később pedig a régi választások emlékeit idézte. A mostani választásokról szólHárom középkorú katonatiszt unottan szemléli a vonat mellett elsuhanó tájait. Ketten szinte szabályos időközönként nagyokat szippantanak a Szimfóniából, a harmadik papírtasakból cukrot eszeget. Mire a Nyugati pályaudvarra érnek, a nap a deleién jár. Űj utasok szállnak fel. A Győrtől Budapestig tartó kényelem a három tiszt számára is megszűnik. Két idősebb hölgy csatlakozik hozzájuk. A fülke régi utasai .lem nagyon örülnek az új jövevényeknek.

Ismerkedés a vonaton

A két dereshajú asszony ügyet sem vet az uVtársak- ra. Magukkal vannak elfoglalva, beszélgetnek. Németül.

Sorra maradnak el az állomások, amikor az egyik tiszt beleszól a két hö'gy beszélgetésébe. Nagy meglepetésére az alacsonyabbik magyarul válaszol:

— Igen, a társam Kilián György özvegye, Maria Reischmann.

Az eddigi közömbösség teljes fordulatot vesz. Öten beszélnek egyszerre, azaz csak hárman, mért az .Jván ridegen fogadott új utas >k szóhoz sem juthatnak. S e változás oka: a három tiszt a Kilián R°piilő Tiszti Iskola hallgatója.

így kezdődött az ismeretség egy évvel ezelőtt Budapest és Szolnok között, amely tegnap újabb szénáévá igy folytatta előadói beszédét

Ma a tíz milliós lakosságunknak 70 százaléka rendelkezik szavazati joggal. Mi sem természetesebb, mint hogy kölcsönösen arra figyelmeztetjük most egymást, éljünk jól ezzel a joggal, használjuk fel állampolgári jogainkat jól a haza, a nép boldogulását szolgáló tevékenységünkben.

Később szólt Csáki elvtárs arról is, hogy a kapitalista államok politikusai hogyan igyekeznek lekics1- nyelni eredményeinket, kifogásolni demokratizmusunkat, Erre vonatkozóan hangsúlyozta:

A mi felfogásunk szerint, a mi társadalmunkban éppen az a demokratizmus, éppen az az éPető elem, hogy a munxá;-ok. parasztok, értelmiségiek soraiból választjuk a tisztség- viselőket. Ehhez nincs szükség kortes szócsatákra, nincs szükség különleges

Azt akarjuk, hogy a fejlődés tempója gyorsuljon meg, mert minden életszínvonalat, ellátást érintő kérdésnek alap problémája a termelés, a termelékenység. Hosszabb távra visszatekintve azt látjuk, hogy 1958-tól napjainkig az ipar több mint kétszeresére növelte a termelést, s az exportra alkalmas termékeinek mennyisége 2,4-szere- sére növekedett. Mezőgazdaságunkban a fejlődés üteme lassúbb volt. Országosan 1958-hoz viszonyítva a termelés mindössze 13 százalékkal növekedett. Nem hagyható azonban számításon kívül az, hogy az átszervezéssel együtt végbement egy olyan óriási technikai forradalom, r amely péládul a mezőgazdaságban az állati vonóerőt szinte teljes egészében gépi vonóerővel váltotta fel, s bevitte a mezőgazdasági

lyes találkozással folytatódott. Maria Reischmann ugyanis meglát ogata a Kilián Repülő Tiszti Iskola növendékeit, tisztjeit.

A hímzett esküvői ruha

A fogadtatás ezúttal sokkal barátságosabb, mint egy évvel ezelőtt a vonaton. Az iskola múzeumában körül veszik a kedves vendéget, aki a meghatódottsástól olykor alig tud szólni, önmagát látja viszont a lényképeken, élet és harcostársa mosolyog hol a szovjet Vörös Hadsereg egyenruiájában, hol civilben.

— Ezt a ruháját szerette legjobban — mutat egy hímzett inges képre. — Fz volt ugyanis az esküvői ruhája.

A falon, a vitrinben lévő dokumentumok, fotok egy küzdelmes életutat mutatnak be. Maria Reischmann igen jól ismeri ezt az utat, melynek — ha rövid ideig is — maga is részese volt, s most mégis hosszasan elidőz egy-egy fénykép előtt.

Régi emlékeket idéz valamennyi. Azt amikor még együtt álmodoztak Moszkvában arról, hogy a háború után Magyarországon fognak majd élni.

— Igen, ő nagyon bízott abban, hogy egyszer megmutathatja nekem imádott hazáját. Sajnos nem tartígérgetésekre. Ezt vallja pártunkkal együtt egész dolgozó népünk. Erre utal a jelölés egész menete, a jelölt személyek egész statisztikája.

Az országgyűiésbe is és a tanácsokba is dolgozóink egyformán jelöltek kommunistákat és pártonkívűlie- ket. Megyénkben a tanácsba jelöltek közel fele pár- tonkívüli dolgozó ember. Őket is és pártunk tagjait azért jelölték, mert oíznak bennük.

Foglalkozásukat tekintve a jelöltek visszatüKrözik társadalmunk egész arculatát.

Áttérve a választási program gondolatára, Csáki elvtárs hangsúlyozta, hogy abban nincs különlegesen új dolog, s felidézte azokat az eredményeket, amelyeket a párt több mint egy évtizede töretlen, a dolgozó nép által elfogadott politikával értünk el. A jövőt illetően pedig ezeket mondotta:

termelésbe a különböző vegyianyagokat.

Mai életünkben a soron- lévő feladatokat, célokat és tennivalókat egy szóval is ki tudjuk fejezni, s ez: korszerűség.

Nagyobb érvényesülési [ehetőséget biztosítani a szocialista iparban, mező- gazdaságban a kezdeményezésnek, a kezdeményezőknek. Félre kell dobni a sablonokat, ami esetenként megköti, szorítja és visszatartja a mi szocialista életünk fejlődésének, ütemét. Ma olyan új követelmények vannak generációink slőtt, amelyek éppen abból következnek, hogy szocialista társadalmat építünk, s ez a munka előre haladt, nagy magaslatot ért el, mert megtörtént hazánkban a szoicializmus alapjainak lerakása, kiszélesedett egész társadalmunk gazdasági bázisa.

háttá be szavát, s talán ez volt életében egyetlen, melynek nem tett eleget.

A párt kiváló harcosa életét vesztette 1943-ban, s most az emlékére emelt szobornál felesége vörös szegfűcsokorral rója le kegyeletét.

Fiatalon a ntírt harcosai között

Az emlékek közül jó volt kiszabadulni, s a növendékek körletében a ma fiatalságának életéről beszélgetni. Az üdeséget, a 'iataisá- got s nem utolsó sorban a rend szeretetét tükrözték a szobák.

— Nagyon szép. Hozzám

is elküldhetnének egy fiút rendet csinálni a szekrényben — jegyezte meg tréfásan a vendég, ugyanakkor kifejezve azt is. hogy egy asszony sem tarthatna szebb rendet a házatáján.

Ebéd után Maria Reisch- mann az iskola növendékeivel, tanáraival és a sorköteles katonákkal találkozott. Nem protokoláris jellegű volt a találkozás, inkább baráti beszélgetés, ahol »r. iskola névadójának életéről, élettársának munkásságéi oí esett szó. Volt miről, hiszen a kedves vendég is már fiatalon eljegyezte magát a munkásmozgalommal. Még nem volt 19 éves, amikor tagja lett a Német Kommunista Pártnak, s nem volt harminc, amikor első férje elesett a spanyol szabadságharcban. Tíz évig kényszerült emigrációban élni s ez

Ezt követően feladataink sokrétűségéről, a választók és jelöltek szakadatlan és közös felelősségéről beszólt a nagygyűlés előadója, befejezésül pedig nemzetközi kérdésekről tájékoztatta a rséztvevőket. Búcsúzni pedig e szavakkal búcsúzott a kisújszállásiaktól:

Tisztelt Elvtársak!

Nem ígéretek halmazával jöttem. — Vállaljunk mindannyian annyit, — amit mindenképpen teljesíteni tudunk, akkor is, ha az a vállalás nem kis erőfeszítést igényei. A küzdelmet, a harcot, az abban való részvételt vállaljuk, s legjobb tudásunk szerint teljesítjük a küldetést.

Bátran merem ajánlani, hogy 1967. március 19-én támogassák pártunk politikáját, támogassák a Hazafias Népfront felhívását és programját, támogassak a Hazafias Népfront jelöltjeit, még akkor is merem ezt ajánlani, ha ebben most személyileg érdekelve vagyok. Zárjuk szorosabbra sorainkat, hogy még inkább képessé váljunk azoknak a nagy céloknak a megvalósítására, — amiről nagy költőnk Petőfi álmodott. Szavaival élve: „Ahol a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán...” Azzal fejezem be választási gyűlésünk mondanivalóját, hogy Éljen és erősödjön a magyar dolgozó nép nagy forradalmi alkotása és műve, a Magyar Népköztársaság, amelyben valóra válnak azok a nagy célok, amiért a magyarság legjobbjai évszázadokon át küzdöttek és vérüket ontották, ami minden eddiginél magasabbra emeli a termelést, a kultúrát és magát az alkotó embert.

A nagygyűlési előadó nagy tetszéssel, tapssal fogadott beszédét a résztvevők nevében Vona László köszönte meg, majd ismét egy szavalattal és az Inter- nacionale hangjaival ért véget a választási nagygyűlés.

idő alatt ismerkedett meg Kilián Györggyel.

— Nagyszerű ember volt. Hű az eszméhez. Még nekem sem mondta meg soha, hogy hova megy, mivel bízta meg a párt. Egy doiog volt csupán, amiről szívesen lelkesen beszélt, a Húzójáról. Imádta Magyarországot, ahová annyira szeretett volna visszatérni;

— Szeretnénk, ha mondana valamit az illegális munka romantikájáról, szépségéről — kérték a vendéglátók.

— Romantika, szépség? Volt az is, de kevesebb, mint küzdelem és harc. Mi is voltunk szerelmesek, de ezt az érzelmet alá kellett rendelnünk az eszmének. Ulbricht elvtárs mellett dolgoztam, s először neki gyóntam meg, hogy fülig beleszerettem Kiliánba. Azt, válaszolta: azt már régen látjuk, de mit szól mind ehhez az ő pártja. Neki feladatai vannak, s neked is. Aztán mégis csak összekerültünk. Sajnos rövid ideig élhettünk együtt.

Alig két esztendő múlva Kilián György már halott volt. Nem maradt utód. Maria Reischmann második férjét is elvesztette, s hogy ne maradjon egyedül, Diez- dában egy magára maradt kislányt vett magához.

— A kislány ma már orvos. Unokám is van, s kimondhatatlanul boldog vagyok. mert van családom.

Kérdések, válaszok hangzanak el, s az idő halad. S még hozzá nagyon is gyorsan. A búcsúzás pillanata ezúttal is gyorsabban jön el, mint a találkozásé. Különösen az elsőé váratott sokáig magára. A következőre n ár nem kell majd ennyit várni.

Viszontlátásra, Maria Reischmann elvtársn í!

Majnár lázári

Egy ismerkedés és folytatása

Gyorsuljon meg a fejlődés tempója