Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-07 / 56. szám

l£>67. március 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Éjjel-nappal dolgoznak a szivattyúk me­gyénk TSZ-EIBEN A BELVÍZ MIELŐBBI ELVE­ZETÉSÉN. KÉPÜNK AZ ÜJSZÄSZI SZABADSÁG TSZ-BEN KÉSZÜLT A KÉSŐ ESTI ORÄKBAN Nem kell a cukorrépa ? A cukorrépa vetésterüle­te az utóbbi években csök­kent a megyében- 1964-ben még 23 676 holdon, 1965- ben 22 ezer, tavaly csak 19,5 ezer holdon termeltek cukorrépát az állami és kö­zös gazdaságokban. A cu­korgyárak az idén — a tavalyihoz képest — ismét ezer holddal kisebb terü­letre tudtak termelési szer­ződést kötni. Szolnok megye területé­nek jelentős része kiválóan alkalmas a cukorrépa ter­mesztésére. Az utóbbi esz­tendőkben a termésátlagok is növekedtek. Tavaly a megyei átlag a 190 mázsát is meghaladta. A korábbi évek hozamai sem sokkal kevesebbek. Ä termelés tehát kifizetődő A jászalsószentgyörgyl Petőfi Tsz-ben a szántó­terület nyolc százalékán, 500 holdon szoktak cukor­répát termelni (a megyei átlag 3,9 százalék), 1965- ben holdanként 245,5 má­zsás termést takarítottak be. Egy mázsa répa önköltsé­ge (az 50 forintos munka­egységet is figyelembe vé­ve) 34,64 forint. A tiszta nyereségük mázsánként a tíz forintot is meghaladta. Közismert, hogy Karcag határában nem a legjobb földek vannak. A Lenin Tsz mégis 245 mázsás átla­got takarított be tavaly. Az idén csaknem 400 hol­don termelnek répát. Na­gyobb területen, mint ta­valy- E fontos ipari növény, nek itt is becsülete van. A tagok tudják, hogy a nö­vénytermelés árbevételének 15 százalékát ez a nö­vény adja. A gazdákat kü­lön premizálják az egye- léskor, és a betakarításkor. Biztos munka- és kereseti lehetőséghez jutnak a családtagok is. Az orszá­gos hírű tiszaföldvári Le­nin Tsz-ben a holdankénti átlag a 300 mázsát is eléri. Vajon ki vitathatja itt a ter­melés gazdaságossáeát? Több szövetkezetben hiányzik a megfontolás Nem számolnak eléggé az árbevételi kiesések követ­kezményeivel. Jórészt ez­zel magyarázható, hogy a kungyalui Zöldmező Tsz- ben tavaly száz holdon termeltek cukorrépát. az idén semmit sem akarnak- Csépán is kiiktatták a cu­korrépát. Másutt — kétpci Szabadság, tiszapüspöki Rákóczi, kőtelki Ady, kis­újszállási Búzakalász Tsz — 44—63 holddal csökkent a vetésterület a tavalyihoz képest. Kétségtelen, hogy a ré­patermelés visszaesését a kisforgalmú vasútállomá­sok megszüntetése is befo­lyásolta. De ez nem döntő tényező, mert a vontatón és a gépkocsin való szállí­tásért a gazdaságok fuvar­térítést kapnak. Gondolni kell arra is — a csúcsidőszakot kivéve — a tsz-tagságnak és csa­ládjának, sok helyen nincs állandó elfoglaltsága, mun­kalehetősége. Az ipari nö­vény — egyéb növényfaj­tákhoz képest — magasabb jövedelmet biztosit A tagságot ettől sem sza­bad megfosztani. Egy év óta a termelőszö­vetkezetek önállóan ter­veznek, senki sem írja elő. hogy miből, mennyit vesse­nek. A jövőben még in­kább így lesz. Helyes ez az elv. A gazdaság jogos, vagy vélt érdekeit azonban a népgazdaság igényeivel is egyeztetni kell. Az or­szágnak elegendő mennyi­ségi cukorra van szüksége, melyhez a répát meg kell termelni. Sokmiilió forintot fordít az állam a szolnoki cukor­gyár korszerűsítésére. A rekonstrukció végén — 1972-re — a termelés meg­kétszereződik, napi 500 vagon répát fognak feldol­gozni. Nyilvánvaló, hogy az üzem gazdaságos üze­meltetéséhez szükséges nyersanyagot elsősorban a megye közös gazdaságaitól igényli a cukorgyár­*— m. L — A kollégium nem minden A tanyai kollégium nem minden. Nem az az el­sődleges célja, hogy meg­kímélje a gyerekeket a dűlőutak viszontagságai­tól, hanem az, hogy az alaposabb képzés egyik feltételét biztosítsa szá­mukra. A szakosított nevelők biztosítása azonban szin­tén nélkülözhetetlen. Ezért törekednek a város vezetői arra, hogy tanáro­kat telepítsenek a város­ba, s a meglévőket ott tartsák. A legnagyobb gondot Túrkevén is a la­kás jelenti. Igaz, két év alatt nyolcán kaptak pe­dagógus ház építési köl­csönt, de ez még nem oldja meg a lakáshiányt. A gimnázium nevelői szá­mára az idén vesznek két lakást. Igenám, de a matemati­ka—fizika és orosz szakos nevelő hiányzik az álta­lános iskolából is. Ezért döntöttek úgy, hogy bon­tott anyagból átalakíta­nak és kibővítenék egy épületet. A mostani két szobához egy-egy tea­konyhát és fürdőszobát építenek. Magános neve­lőknek kitűnő szállás lesz az. Mentesít a 3—400 fo­rintos albérlettől. Két fürdőszobás, tea- konyhás lakás — nem sok. De a lehetőségek kiakná­zását tekintve mindenkép­pen dicséretes. S talán máshol is lehetne követ­ni a példát. Bontott anyag máshol is van.;. — sb — Pénteken kezdődik a rádiós vetélkedő A megyei rádiós vetélke­dő első fordulójára pénte­ken 18 órától 19.30-ig kerül sor Karcag és Jászberény között. A vetélkedő közvetí­tése körkapcsolásos rend­szerben, egyenes adásban történik. A vetélkedő zsűrije a szolnoki stúdióban foglal helyet. Karcagon és Jászbe­rényben egy-egy rádióripor­ter látja el a játékvezetői teendőket. ■ Megalakult a zsűri, tagjai1 Varga József, a Szolnok megyei Néplap főszerkesztője, a Hazafias Népfront megyei elnöksé­gének tagja, Dr. Császtvai István, a megyei Pártbizott­ság munkatársa, Kaposvári Gyula múzeumigazgató. Kó­bor Antal, a szolnoki Zene­iskola igazgatója, Dr. Lu­kács Pál, a KSH megyéi igazgatóságának vezetője és Páldi János, a megyei ta­nács vb művelődésügyi osz­tályának főelőadója. Bács ázás a téltől Hatvan asszony vett részt szombaton délután a nagykö­rűi Haladás Tsz nőbizottsága szervezte gyűlésen. Sok és fontos volt a megbeszélni va- j ló: Egyrészt a közelgő nőnap í alkalmával Bartos László, a tsz elnöke férfi tagtársaik ne­vében üdvözölte őket. Ami pedig szintén igen fontos volt, a tavaszi munkakezdés előtt köszöntötték egymást a szö­vetkezet asszonyai. A szűkebb körű ünneplés után az asszonyok a községi nőtanácshoz mentek, ahol ez alkalommal zárta a húsz <agú kézimunka szakkör a téli fog­lalkozások sorozatát. A talál­kozások alkalmával elő-elővet- ték a kosarukból az ízes süte- ménvt, a saját készítésű tor­tát és a baráti szó mellé édes­ségekkel is kedveskedtek egy­másnak. Másnap, vasárnap a szakkö­rön készített hímzett nárnák, térítők stb. sokaságából ren­dezett kiállításon találkoztak • újból az asszonyok. így bú­csúztak a téltől. Hétfőn nedig már a szövetkezeti asszonyok .jórésze munkához látott, v^'ő- bureonvát vái^^ntni, kertész­kedni stb indultak. Még mindig a Szabó-család az élen .. . — A szellemi dolgozók 86, a fizikai munkások 70 százaléka naponta legalább egy órát tölt a rádió mel­lett — állapította meg nemrégiben egy széles körű közvéleménykutatás. — A tévékészülékkel nem ren­delkezők jelentős része — különösen falun — heten­ként 30—40 órányi műsort is meghallgat. Érdekes, hogy a mindennapos rádió­zástól a tévé sem von el: A megkérdezett falusi szel­lemi foglalkozású tévétu­lajdonosok 78 százaléka vallotta, hogy mindennap rádiózik. A közvéleménykutatás tapasztalataihoz igyekeznek igazítani a műsorbeosztást. Széles körű vizsgálattal állapították meg például, hogy valamennyi foglalko­zási ágban a 20—21 óra a tévénézés csúcsideje. Eb­ben az időben tehát a szer­kesztők nem iktatnak a programba úgynevezett ré­tegműsorokat, azaz csupán egy szakma művelőinek vagy meghatározott érdek­lődési körűeknek szóló adá­sokat. Figyelemmel vannak arra is, hogy vasárnap délelőtt a tévénézők túl­nyomó többsége férfi es hétköznap az esti órákban is kevesebb nő nézi a mű­sorokat, Vasárnap a kora délután több a paraszt és munkás tévénéző, a 20 óra utáni műsorokat viszont inkább a szellemi foglal­kozásúak kisérik figyelem­mel. Sok szempontból vizsgál­ják a rádió és a tévé egyes műsorainak hatását. Egy felmérés bizonysága szerint a Szabó-család még mindig a népszerűségi ranglism élén van: A rádiózók 60 százaléka figyeli ezt a műsort. Érdekes, hogy a törzsközönség nagyobb ré­sze a mezőgazdasági mun­kások közül kerül ki, noha a műsor szinte kizárólag fővárosi környezetben ját­szódik. EM Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat azon­nali belépésre felvesz: ács. tetőfedő, asztalos szak­munkásokat. segédmunkásokat. kubikosokat Bérezés teljesítmény alapján. Szállást, ét­kezést biztosítunk! Napi háromszori étkezést 9.20 Ft ellenében. Jogo­sultak reszere az építőiparra meghatározott el­emeit Külonélési potlakoi fizetünk es 24 munka­nap ledolgozása után nazautazasi Költségéi térí­tünk Amennyiben a lelentkezfinek egv évnél ••ern régebbi tödővtzsgálati lelete van. hozza magával Jelentkezés- Székesfehérvár. Ady Endre u. 13 Munkaügyi Osztály. Üröm és öröm A Szolnok városi úttörő szemléről (Tudósítónktól) Az úttörők szolnoki se­regszemléjének egyes be­mutatóira szombat délután került sor. Ezúttal a próza­mondók, a hangszeres szó­listák, valamint a bábosok mutatták be tudásukat és sor került arra is, — s ez már új jelenség a szokásos bemutatók műsorában — hogy két iskola, a Sípos téri és az Üjvárosi, iro­dalmi színpaddal rukkolt ki. Merész vállalkozás, de egyáltalán nem vakmerő. De erről később, mert ez az öröm dolga. Ami viszont az ürömöt illeti: e sorok írója keserűen állapította meg a zsűri tagjaként, hogy a prózamondás tábo­rát mindössze kilenc pajtás képviselte. Kilencen a város tizenhárom iskolájából. — Még egy „egész” pajtás se jutott egy iskolára. Pedig a megjelentek igyekezete, helyenként rendkívül ügyes szereplése (egy arany, há­rom ezüst) mutatja, hogy elsősorban nem a pajtások akaratával van baj. És azt is, hogy az áldozatkész ta­nári munka gyümölcse sem marad el, lásd a Beloian­nisz úti és a Sipos téri paj­tások eredményes szerep­lését. Visszatérve az irodalmi színpadok ügyéhez: mind a Sipos téri, mind az Űj vá­rosi produkció ha nem is volt hibátlan, mindenkép­pen rokonszenves vállalko­zás. Az előbbiek Hirosimá­ról szóló oratorikus jellegű műsora talán kiforrottabb és egységesebb volt; ugyan­akkor az utóbbiak f ura­dalmi témájú (Sej a mi lobogónkat) összeállítása összetettebb és színesebb. Mindkettőt jellemezte vi­szont a társadalmi igényes­ségre való törekvés és az esztétikus megjelenítés vá­gya. Akik vállalták a fel­készítés munkáját —Boros Zoltánná, Kiss Erzsébet és Komáromi Agnes — jól érezték meg az irodalmi színpad kollektív műfajá­ban az irodalomra nevelés programján túl a jellem­formálás közvetett és köz­vetlen lehetőségeit. Dicsé­ret illeti őket, s remélem példájuk követőkre talál. V. M. VÁNDORÚION Egy asszonyról lesz szó, aki negyvennégy esztendős. Sok él olyan, mint ő eb­ben a világban. Munkásnó Darukezelő. Most éppen a cukorgyári építkezésen dol­gozik. Neve, özvegy Bokor Istvánná Hadiözvegy. Ez ma már csak a szemén lát­szik meg. Olyan szomorú, égő a szeme, olyan száraz, mint a sivatag homokja. Alacsony, kövérkés. Vala­mikor szép lehetett. Az asszonyok könnyed, megszokott mozdulatával igazítja meg a fejkendőjét, elsimítva a homlokából a haját. A körmeit egymásba akasztva pattogtatja. — Huszonkét évesen ma­radtam özvegyen, három apró gyerekkel. Pistám odaveszett a fronton. — Vasutas volt, s mégis be­hívták katonának. Pedig a vasutasokat, a legtöbbjét nem vitték ki a harctérre. Neki nem volt szerencséje. — Fájt? — Őrjítően szerencsét­lennek éreztem magamat. Az épülő hőerőmű hatal­mas csarnokában csattog­nak a szerszámok, porfelhő úszkál. A rövid munka­vezényszavakba nevetés, káromkodás keveredik. Az asszony a magasba néz, várja a kőműves intését. A jelre bekapcsolja a gépet. — Mit kezdett az egye­dülléttel? — kérdeztem. — Semmihez sem ériet­tem. A földhöz is csak any- nyit, amennyit a falusi lá­nyok értenek. Fiatal és erős voltam és enni kel­lett adnom a gyerekeknek. Nem válogattam. Munka, munka, csak pénz legyen belőle. Végül elvetődtem az iparba, a gyárkém íny- építőkhöz, tizenegynéhány éve. Azóta vándorlók az országban. Dolgoztam Ti- szapalkonyán, Zagyvapál- falván. Vácott... Soroljam? Bárhol is voltam, hazajár­tam szombatonként a gye­rekekhez. A két fiából szakmunkást nevelt, a kislánya is meg­találta a helvét az életben. Az ő országvándorlásáböl áldozatvállalásából kitel­lett, hogy taníttassa őket. — Büszke, hogy kibírta? — Nem. A kényszer vitt rá. Ha nem lett volna há­ború másképpen alakult volna minden. A vesztesek közé tartozom. Az én éle­tembe beleszólt a háború és eldöntötte, hogy mit kell csinálnom békében. — A férjhez menésre nem gondolt? — Egyszerű asszony va­gyok. Egyszerűen és maka­csul érzek. Nem akartam más kezére adni a gyere­keket... És magamat sem. — Mennyit keres? — Kétezer körül. — Magára költi níost már? — Igen. A kisebbik fiam megnősült. Átadtam nekik a nagy házban a helyemet, hisz ritkán va­gyok otthon Tószegen, ösz.- szegyűjtöttem egy kis pénzt, majd abból csinálta­tok alsóépületet Nekem az is jó. — Szórakozni szokott? — Hát persze! — rnoso- lyodott el. — Vettem le­mezjátszót. A szálláson hallgatom. És képeslapokat olvasgatok. Sétálok nagyo­kat, nézegetem a kirakato­kat, az embereket. — Még tizenegy év és nyugdíjas lesz. — Nem is sok. Kevesebb, mint amennyi már eltelt azóta, hogy Pista magamra hagyott. Nem is tudom hol temették el. — Legközelebb merre dolgoznak? — Fehérgyarmaton, a ha­társzélen. — Boldog? — Nem vagyok boldog­talan — Biztos? — Biztos. Azt vállaltam, hogy a gyerekeimből em­bert nevelek. Sikerült. Ez nekem a boldogság. És a három unokám. Látja, va­lamikor a parasztasszony még ennyi idős korábaa szült és én már nagymama vagyok. Kapcsol. A teherkosár elindul á magasba, építő­anyagot visz felfelé. Fábián Péter TERMELŐSZÖVETKEZETÜNK tipizálás miatt el­adja 1 db Gaz—51-es típusú 2.5 tonnás főjaví­tott TEHERGÉPKOCSIJÁT. — Érdeklődni lehet: Jászberény, Vörös Csillag Mg. Tsz irodája, Vörös­marty út 1. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents