Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

1M7. március S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Április 3-án városi díszünnepség Szolnok" kávéház —Fiatal barátaink köre Tallinnban ii A mezőgazdasági üzemek szolgáltató tevékenységéről Tallinn és Szolnok me­gye baráti kapcsolata egy­re erősödik. Ennek bizo­nyítéka a gyakori levélvál­tás és azok a megállapo­dások is, amelyek a társa­megfelelő ünnepi esemé­nyeket rendez. A terv szerint az Észt Állami Művészeti Múzeum­ban április 4—20 között kiállítást rendeznek a szol­noki képzőművészek al­kotásaiból, amelyet ta­valy Budapesten, a Nem­zeti Galériában mutattak be. A kiállítás megnyitá­sára a tallinni díszünnep­ség alkalmával kerül sor. A barátság és figyel­messég jeleként Tallinn új lakónegyedében egy most megnyílt kávéháznak a Szolnok nevet adták. Az új kávéház nagy népsze­rűségnek örvend. A tallin­ni úttörőpalotában a né­pek barátsága klub kere­A Szolnok megyei Vas­ipari Vállalat mezőtúri gyáregységében már szűk­nek bizonyul a termelő te­rület A nagy helyet igény­lő füstcső, drótfonat és ereszcsatorna gyártó rész­leget ezért a kisújszáliási volt malom épületébe tele­pítik majd. A mezőtúri gyáregység már most több nagyválla­lattal kooperál, kisebb al­katrészeket berendezése­ket gyárt például a Szellő­zőműveknek, a Győri Vil­helm Pick Vagon- és Gép­gyárnak, a jövőben pedig mezőgazdasági és ipari kis­gépek termelésével foglal­kozik. Első ilyen kisgép a gya­lugépkés köszörű, amelyből ebben az esztendőben het­Tizenegy gépiparista diák tsz-ösztöndíjas A Szolnoki Szamuely Ti­bor Gépipari Technikum tizenegy jól tanuló, érett­ségiző diákja termelőszö­vetkezeti ösztöndíjjal megy az agráregyetemre. A diá­kok a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem gépészmér­nöki karán tanulnak to­vább, s szereznek képesí­tést Tanulmányi idejük alatt a jászsági és a szol­noki járás termelőszövet­kezeteitől átlagosan havi 800 forint ösztöndíjat kap­nak, aminek ellenértéke­képpen a diploma megszer­zése után az őket támoga­tó szövetkezeti gazdaságok­ban dolgoznak majd. tében megalakult a Ma­gyar Népköztársaság fia­tal barátainak köre- Az idei programban sze­repel továbbá távatlétikai versenyek lebonyolítása, valamint mezőgazdasági kutatóintézetek és állami gazdaságok kapcsolatának megteremtése is. Az az el­gondolás, hogy a Cakuban működő növénytermesztési és talajerőgazdálkodási kutató intézet partnere, a Nagykunsági Mezőgazdasá­gi Kísérleti Intézet lesz, míg a Tartuban lévő Észt Állattenyésztési és Állat­egészségügyi Kutató Inté­zet és állami gazdaság a Héki Állami Gazdasággal teremt kapcsolatot venhármat készítenek. A köszörűk iránt egyébként óriási az érdeklődés, s a 3—400 darabos igényt egye­lőre nem tudják kielégíte­ni. Elkészült a prototípusa a gázpalack szállító kéziko­csinak is, amelyet piaci bevásárlásokhoz is nagyon jól lehet használni. Rövi­desen üzembe helyezik a míianyagbevonó részleget. A R'lsannal történő bevo­nás feleslegessé teszi a drága krómozást, nikkele- zést. Az úisá ok hasábja­in, előadásokon, tudomá­nyos tanácskozásokon nap- ról-napra értesülünk arról, hogy a szocialista nagy­üzemekké átalakult mező- gazdasági üzemek (állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek) milyen szép ered­ményeket érnek el, hogyan fejlődnek­E fejlődésben alakulnak azok a jellemző vonások, amelyek az egyes mezőgaz­dasági üzemeket megkü­lönböztetik egymástól. Az adottságok mindenütt má­sok és ott, ahol az adottsá­gok, összefüggések, a köz- gazdasági és természeti té­nyezők megfelelő összhang­ját megtalálják, kidolgoz­zák és érvényesítik a gaz­daságokban, ott az üzem rohamos fejlődésének lehe­tünk a tanúi. Ennek a fejlődésnek van­nak közös vonásai. Ilye­nek: kialakulnak a gazda­ság központjai, főmajorjai és ami a legfontosabb, ki­alakul a törzsgárda, mely­nek érdeme elvitathatatlan. A törzsgárda tagjai igye­keznek a munkahelyhez közel, majorokban, közsé­gekben letelepedni és így számítanak az egész éves foglalkoztatottságra, — ugyanakkor a lehetőségek­hez mérten igénylik sze­mélyi szükségleteik kielé­gítését is, A mező* az Hasáéi üzem sajátos, időszakos foglalkoztatottságot bizto­sít. Az egyre fejlődő ipa­runk. kereskedelmünk le­hetővé teszi az intenzitás fokozását, a nehézmunkák gépesítését- A fejlődő tech­nika (vegyszerek terjedé­se, növényápoló-, betaka­rító gépek, az istállók gé­pesítése) sok munkaerőt tesz szabaddá, vagy idő­szakosan szabaddá, így le­hetővé válik időnként, vagy esetenként felszabaduló munkaerő újbóli felhasz­nálása. Tehát a termelés bővítése, vagy intenzitásá­nak fokozása is. Ez lehe­tőséget teremt az önkölt­ségek csökkentésere és — ami nem lebecsülendő — a mellék- és kiegészítő üzemágak működtetésére is. Ez tovább növeli a kö­zös gazdaság, illetve az ál­lami gazdaság jövedelmét is. A majorokban, a közsé­gekben élő emberek és családok a munkaalka­lom mellett igénylik az egyéb szükségletük kielégí­tését is. (Eltörik a hintaló lába, fodrászhoz kell men­ni, cipőjavítás, építkezés, a lakás festése, villanysze­relés stb). Mindezek mi­nimális, de jogos igények. Sajnos e téren egyáltalán nem, vagy igen kevés meg­oldást találunk. Ezek az igények lényegében a la­kosság igényei is, amely egyes szolgáltatásokat nél­külözni kénytelen, mivel az egy-egy területen fellé­pő igény kis volumene nem teszi szükségessé az adott helyen a speciális vállalati, vagy akár gyári vállalko­zást. A szövetkezetnek, vagy állami gazdaságnak van megfelelő szakembe­re vagy csoportja, ezt a munkát alkalmilag — ter­mészetesen térítés mellett — el tudja végezni. Lehelnek magának az üzemnek egy-egy év­ben, de nem minden év­ben előforduló, vagy éven­ként váltakozó üzemi prob­lémái. szükség'etei (például öntözőtelep építés, belvíz- rendezés, féregirtás, növény- védelem, magasépítkezés, termék raktározás, fel­dolgozás, szárítás, csoma­golás, nagyobb szállítások, községek kommunális igé­nye stb,) melyekre jelenleg Kivitelezővel nem rendel­keznek. A termelőszövet­kezetben, vagy állami gaz­daságban az évenként, több évben egyszer, vagy évenként változó problé­mák megoldására, jövedel­mező vállalkozást létrehoz­ni nem is lehet, vagy olyan nagy összegű ráfordítást kíván, hogy csupán a gaz­daság számára azt létre­hozni nem kifizető- Így e munkák elmaradnak, több évre halmozódnak és ká­rosan éreztetik hatásukat az üzemben. Próbálkozá­sok, több-kevesebb siker­rel ilyen tsz-közi vállalko­zásra már vannak. Véleményem szerint jár­hatóbb út, ha egy üzem rendezkedik be, mind a saját, mind a környező üzemek egyes alkalmi fel­adatainak elvégzésére. — Több üzem együtt így koo­perációval oldhatná meg, egyik a másiknak szolgál­tatva ezen üzemi, de egyál­talán nem lebecsülendő problémáit. Erre sok jó példát lehet már megemlíteni. E vál­lalkozások jövedelmet is biztosítanak a gazdaságok­nak és a gazdaságok időn­ként felszabaduló munka­erejét, géperejét akkor is tudja foglalkoztatni, amikor a mezőgazdaságban holt­idő van. Ezek nemcsak az adott gazdaságnak jelentet­tek előnyt, hanem a többi üzemnek is- A gondok egy­részét leveszi a gazdaság vezetői válláról. Az utóbbi években e mellék- és ki­egészítő üzemágak tevé­kenysége a Szolnok me­gyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának területén rohamosan nőtt. Amíg az 1965. évben 87 millió forin­tot tett ki, az 1966. évben már 99 millió forint ér­tékben várható. Örömmel számolha­tunk be arról, hogy az ezirányú fejlődés a terme­lőszövetkezetekben is meg. kezdődött (karcagi Lenin, csataszögi Szebb Élet stb.) és igen szép eredményeket érnek el- Az üzemen be­lüli áruellátás, a szolgál­tatások megszervezése, az üzemek közötti kooperáció létrehozatala, a feldolgozó és szolgáltató üzemrészek kiépítése, kifejlesztése elő­nyös mind a lakosság, mind az üzemek részére. A mezőgazdaság fejlődé­sével, gépesítésével bizo­nyos munkaerő szabadka­pacitás jön létre. E sza­badkapacitás nő a népsza­porulattal is. Ez lehetősé­get ad többek között az ipar fejlődésének, növeke­désének. Az ipari fejlődé­sünk üteme mutatja, hogy milyen lehetőséget rejtett magában szocialista átala­kulásunk, országunk szo­cialista építése adta lehe­tőségeinek kihasználása. E növekedésnek azonban gátat szab az a nagy be­ruházási és lakásigény, — amelyet ma már a kon­centrált ipartelep igények Ezért csak üdvözölni le­het azokat a kezdeménye­zéseket, amelyeket egyes ipari vezetők tettek, ami­kor a bedolgozás lehető­ségét megteremtették- Gon­dolok itt elsősorban azok­ra az élelmiszeripari üze­mekre és gépgyárainkra, melyek már is bevonták munkájukba a környező termelőszövetkezetet és ál­lami gazdaságot. A jászbe­rényi Fémnyomó és Aprí­tógépgyár, a hatvani és kiskőrösi konzervgyárak az első lépéseket már megtették. Ügy gondolom, ezt tovább lehetne foly­tatni. A koncentrált és automatizált telepeken jobb termelékenységet le­het elérni. De ha szám- tavesszük a nagy anyagi befektetés késői megtérü­lését, a rohamos iparfejlő­dést a világon — ami egyik napról a másikra tesz elavulttá egész beren­dezéseket — és azt a tényt — és ezt szeretném aláhúz­ni —, hogy a mezőgazda- sági üzemekben időnként nagymértékű kézi munka­erő áll rendelkezésre, s ennek a jövedelmét vala­milyen formában biztosíta­ni kell (növénytermelés áL. landó dolgozói télen), ha ezt levonjuk és összevetjük a termelés többletköltsé­gével, úgy gondolom, sok esetben lényegesen kedve­zőbb képet kaphatnánk. E téren a lehetőség korlát­lan, csak jókora szervező erőt és megértést kíván. Sok a vitatni való még erről a témáról, cso­dákat nem lehet teremte­ni- Egyszerre sokirányú és nagy változást hozó te­vékenységet sem várhatunk a mezőgazdasági üzemek vezetőitől. Fő tevékenysé­gük ugyanis a mezőgaz­dasági termékek előállítá­sa és mennyiségének fo­kozása. Ez lesz a jövőben is, de ebben a kérdésben előbb-utóbb közös nevező­re kell jutni mind az ipar, mind a fejlesztés szakem­bereivel, vezetőivel. Bízom abban, ha szót értük • kérdésekben, az eredmény sem fog elmaradni, Dr. Boraik Tikár dalmi élet képviselőivel, a kulturális és sportszervek­kel az együttműködést il­letően történtek, s történ­nek. Most arról kaptunk hírt, hogy észt barátaink is ké­szülnek április 4-re, felsza­badulásunk évfordulójára. Tallinnban április 3-án a magyar—szovjet barátság jegyében tartanak városi díszünnepséget- Ezenkívül a Szovjet—Magyar Baráti Társaság észt tagozata is Költözik a vasipari JSégy Szolnok megyei ifj* agrá r szak ember Kubába utazik Szolnok megye négy me­zőgazdasági üzemében — a Jászsági Állami Gazdaság­ban, a szolnoki Dam­janich Tsz-ben, a Kende- resi Növényvédő Állomá­son és a mezőtúri me­zőgazdasági technikum­ban — irigykedő pillantás vett körül e napokban négy fiatalembert. Abban a szerencsében van ugyanis részük, hogy egy évre Ku ­bába mennek. Részint ta­nulmányútra, részint az ottani mezőgazdasági üze­mek, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szerve­zésében segíteni. A Jászsá­gi Állami Gazdaságból Se­bők László kertész techni­kus, a Kenderesi Növény­védő Állomásról Szegedi Szilveszter kertészmérnök, a szolnoki Damjanich Tsz- ből Regele Endre főállatte­nyésztő agrármérnök, a mezőtúri technikumból Stefanits József gépészmér­nök a Szolnok megyéből Kubába induló mezőgazda- sági szakember delegáció tagja. 2 db KZ 2-es típusú jó állapotban lévő fűkaszát keresünk megvételre Ady Termelőszövetke­zet, Kisújszállás. Ügy­intéző: Szepesi. Tel.: 86. Bemutató gyakorlati foglalkozást tartottak a jászapáti mezőgazdasági szakmun­kástanuló iskolában a múlt héten. A foglalkozáson az ország összes állattenyész­tési szakmunkástanuló iskola tanárai és szakfelügyelői is résztvettek- Képünkön a tej frisseségét vizsgálják a harmadik osztályos tanulók. — N. Zz. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents