Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-01 / 51. szám
1967. március 1. SZOLNOK MEG ¥ El NÉPLAP $ Á kötény Röpke szóváltás a vállalati. dolgozó és a munkaügyi előadó között: — Érdeklődöm, kicserélhetném-e a kötényemet? — Milyen, ami most van? — Két éve elmúlt már, hogy hordom- Kopott nagyon. — Szakadt vagy nem? — Nem szakadt, vigyáztam rá, csak kopott, fakó, csúnya. Restellem a vendégek előtt. — Majd ha elszakad, kicserélheti. Addig nem. — Mit gondol? 1967-ben vagyunk, az új gazdasági mechanizmus előévében. — Spórolni kell— Én addig is megbecsültem, amíg nem az új mechanizmus előévében voltunk. De most már csúnya, ízléstelen. A kihordási ideje is lejárt. — Sajnálom, ha nem szakadt, nem cserélheti. De ha nagyon akar másikat, szaggassa el, úgy hozza be. Akkor kicseréljük... Akkor persze, hogy kicseréljük. Most még a régi mechanizmusban vagyunk— IS — Érdemes csőtészta Mindig éreztem, kereskedelmünk nem fásult bele a két évtizedes önállót- lanságba, s ha a helyzet úgy kívánja, még mindig akad néhány megdöbbentő ötlete. — Ez az érzés akkor lett rajtam úrrá, amikor az egyik élelmiszerüzlet kirakatában a minap szép csomagolású árut pillantottam meg. A szép dobozon nekem a felirat tetszett a legjobban. A tömör, és sokat sejtető felirat, hogy azt mondja: Kiváló rizs. Most fogódzunk meg kedves vevőtársaim, mert sejtésem szerint a „kiváló” fokozat semmi jóval nem kecsegtet Kezdetben ugyanis volt a rizs, amely nem volt sem „kiváló”, de még „minőségi” sem, csupán olyan volt amilyennek egy becsületes rizsnek lennie kell. Később a rizs minősége kissé romlott és ekkor megkapta a „minőségi” előnevet- Ügy látszik, a „kiváló” korszak kezdetével a rizsimádók helyzete nem lesz fenékig tejbenrizs. De a fejlődés jelenlegi szakaszában elkészülhetünk az élelmiszerek és egyéb cikkek további rangemelkedésére is. A büszke „minőségi” és „kiváló” címek után egészen biztosan eljön majd az „érdemes” ideje is. Az sem lepne meg nagyon, ha rövidesen „Érdemes csőtészta” feliraton akadna meg a szemem. — Csak azt nem tudom, egyáltalán érdemes lesz-e majd megvenni ?! — botján — TV KÉPERNYŐJE ELŐTT Képvise'őjelöltieink A TELEFON Szurgyi Istvánné Ügy él a köztudatban, mint a közbosszankodás tárgya. — Csütörtök este azonban nem ebben a szerepkörben mutatkozott be; komoly etikai mondanivaló megfogalmazására ihlette Vészi Endrét és Lucille Flectert. Az ikertárs és a Téves kapcsolás eredetileg rádiójátéknak készült, s mint ilyen, komoly sikereket ért el. Bizonyára ez indította a televíziót, hogy a két, témájában rokon művet így együtt a képernyőre vigye. A rokonszenves vállalkozás azonban csak részben sikerült. A hangok nyelvén megszólalt drámai anyag ellenállt az átdolgozók- nak. Különösen Az ikertárs előadásmódjában érhettük tetten a két különböző kifejezési eszköz eltérő voltából származó képi és dramaturgiai turpisságokat. Hogy csak egyet említsek: a telefonáló ismeretlen hang megtestesítése egy telefonfülkében. Méghozzá elmosódó és áttetsző ablakon — nyilván a líraiság okából. Ez a megoldás nemcsak megtörte a megváltásként érkező hang varázsát, de prózai- ságában banálisnak is hatott. Néhány feleslegesen ott felejtett zajelem is azt mutatta, hogy Az ikertárs nem több egy jól sikerült rádiójáték „repedezett” fordításánál. Szerencsésebb volt a Téves kapcsolás tévésítése. Igaz, itt egy kitűnő művész, Sulyok Mária arcára rá ♦ volt írva minden, a käme- | rának csak le kellett ol- | vasnia. Egyéniség és szerep * nagyszerű találkozásából » született meg a siker. ♦ Ahogy egyre kétségbeeset- f tebben küldi SOS-jeleit a J külvilágba, s egyre inkább | elveszti reményét, hogy ; hangjára a segíteni tudó 5 társadalom felel — öleb- { ként hordozva magával. * az érintkezés egyetlen esz- 1 közét — szinte felülmúlha- « tatlan. Szereplése bizonyít- t ja, hogy a televízió min- Z denn él előbbrevaló kifeje- • zési eszköze és lehetősége • a reagáló emberi arc, a ♦ kifejező színészi játék. j A telefon szolgáltatta az apropót mindkét dráma megszületéséhez, de mégsem csak róla van szó. Sokkal inkább a telefont használó emberről, aki nem átall durván belegázolni embertársa boldogságába — mint ikertárs —, vagy süket módjára, felelőtlenül fordul el embertársa segélykiáltása hallatára. Nem a telefonban van hát a hiba, hanem az ember „készülékében”. Megrendezett szervezetlenséggel (!) indult a műsor, mintegy bevezetésként a 11. Rákóczi Ferenc Gimnázium fordított napjáról, illetve matematika órájáról készült riporthoz. A fordított nap lényege, hogy ezúttal a diák ült a katedrán, 6 kérdezett és még érvényes jegyet is adott. Az eset mint pedagógiai szempontból hasznos kezdeményezés került a képernyőre, de én azt hiszem, a bágyadt riportocska nyomán aligha támadnak fordított napok. Ne is támadjanak. Inkább normális munkásnapok szülessenek. Abban viszont igaza volt a jelenetnek, hogy ha a :::: RÖVIDEN mmmm A Film a képemyőn-ben jó híreket kaptunk a televízió házalójáról. Az Oly korban éltem dokumentumjátékból, a Dürrenmatt Balesetéből készült tévéfilmből és Kende Márta riportjából adott képi kóstoló máris meghozta az étvágyunkat. A filmtrükkök- ről adott ismertető, a világ minden tájáról érkezett filmhírek Balogh Mária műsorát igazi filmújsággá avatták. Az Indiáról sugárzott programok jól időzítették figyelmünket a belső bajokkal küszködő, de mégis egyre nagyobb hatalmat képviselő birodalom felé. nak, az utóbbi négy évben pedig a járási tanácsnak és a végrehajtó bizottságnak voltam tagja. — Hogy győzte mindezt? — Soha nem tettem fel magamnak ezt a kérdést. De mostanában többen érdeklődtek erről, s így igyekeztem választ keresni. Talán azzal adhatok magyarázatot, hogy a tantestületben és a családban is megvan az egyetértés, a harmónia. Segítjük egymást az iskolai és az otthoni munkában is. Egy fedél alatt élünk az anyósommal és a sógornőmmel, aki szintén pedagógus. Azonosak a gondjaink, problémáink, s jobban meg is értjük egymást. Hol egyikőnk, hol másikónk vállal többet az otthoni munkából. Ezért jutott nekem is időm arra, hogy a közösségért dolgozzam, a társadalmi megbízatásoknak eleget tegyek. — Ügy tudom, kislánya is van. — önálló nagy lányom van. Évi már harmadikos gimnazista. A szolnoki Tisza- parti Gimnáziumban osztály KISZ-titkár. — A jelöléséhez mit szólt a család? — Mindenki. őszintén örül. Jött a levél az öcsémtől, Ibolyától, a húgomtól, aki szintén a pedagógusi hivatásra készül Jászberényben. írtak a szüleim is meg- hatottan, az édesanyám kicsit aggódva, hogy miként birom majd ellátni ezt a megtisztelő, de nagyon felelősségteljes megbízatást. | wr**? — Nagyon jólesik és bíztatást, erőt ad az, hogy itt Rákóczi falván és a járás többi községében is mint bizalmasukat avatnak be az emberek gondjaikba, örömeikbe. A minap is azt mondja az egyik ismerősöm: _— Ica, ha maga segít a rákóczifalvi vízellátás megoldásában, a legnagyobb szolgálatot teszi a községnek. — A kőtelkieknek a közlekedés javítása a legnagyobb gondjuk, a tiszasütyieknek a művelődési ház építése. Gyűlnek az elintézni valók a képviselő- jelölt tarsolyában. Szurgyi Istvánné amiben csak lehetett, mindenkor szívesen segített. Most is az a szándéka, hogy az előlegezett bizalomra még jobb munkával, segítőkészséggel válaszol. Azt szeretné, hogy választókerületében — a járás kilenc községében — a következő években ne a gondból, hanem az örömből jusson több az embereknek. Nagy Katalin Varga Illés A megye erdészei egymillió forintos vállalással csatlakoztak a jubileumi versenyhez (Tudósítónktól) A Szolnok megyei Állami Erdőgazdaságban az el_ múlt évek eredményeinek elérésében jelentős szerepe volt a munkaverseny mozgalomnak. így érthető, hogy az erdészetek szak- szervezeti bizottságai és üzemi pártalapszervezetei a kongresszusi munkaverseny folytatásaként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére széleskörű versenyt szerveztekA gazdálkodási egységek vállalásainak forint értéke meghaladja az egymilliót, melyből a tiszafüredi erdészet dolgozói 467 ezer forintot vállaltak. A jubileumi versenyfelajánlások igen átgondoltak, reálisak a tervezett nyereség növelésére, a termékek minőségének és műszaki színvonalának javulására alapozták azokat. A jubileumi verseny zászlóvivői most is a szocialista brigádok, melyek száma az erdőgazdaság területén elérte a harmincat. Közülük Czicze József brigádja az abádszalóki MÁ” A tizenkét gyermekes kisiparos fiát — aki maga is kilenc gyermeket nevel fel úgy, hogy a felszabadulásig végigvándorolta a fél országot — most országgyűlési képviselőnek jelölték. Volt már választott tisztsége több is. Ez a jelölés azonban minden eddiginek a koronája. — A jelölés még nem választás, az még nem végleges. A döntés majd a választás napján lesz végleges arról, hogy kellek-e képviselőnek, vagy sem? Mindenesetre bevallom, úgy készülök, hogy a jelölés is komoly dolog, arra készülök, hogy megválasztanak és dolgozni is kell. — Azon is gondolkodom, mennyi új dolog lesz majd a képviselői munkában is. Csak a gazdasági mechanizmus reformjára hivatkozom például. Bizonyára sok új törvényt kell majd alkotnia, megvitatnia az országgyűlésnek. Ahhoz, hogy mint képviselő mindenkor meggyőződéssel szavazzak, nagyon tájékozottnak kell lennem. Erre készülni kell. Borsi Esste» í HALLÓ FIÚK ! HALLÓ LÁNYOK! ; A napokban másodszorra találkoztam ; a kedves, halk szavú asszonnyal. Első ai- ; kálómmá! azon a lelkes hangulatú gyűlé- ; sen láttam, ahol országgyűlési képviselő- ; nek jelölték. Tanúja voltam a feléje áradó ; bizalomnak, szeretetnek, amely a felszó- ; lalók szavaiból is kicsendült. ; A második találkozáskor felidéztük a ; jelölést, s ekkor — utólag — bevallotta, : hogy milyen izgatott, szorongó érzéssel ; várta, mit mondanak a falubeliek. — ; Lesz-e, aki megkérdezi: miért éppen ; Szurgyinét jelöljük országgyűlési képvi- ; selőnek? Nem kérdezték ezt, mert a rákóczifalvi emberek jól ismerik Szurgyi Istvánnét, aki több mint másfél évtizede tanítja, neveli a gyermekeket. Rákóczii alván és járásszerte úgy is ismerik, mint a pedagógus szakszervezet egyik lelkes munkását. Erről a beszélgetés során így nyilatkozott: — Másfél évtizede, hogy a pedagógus szakszervezet járási titkáraként dolgozom. Ha volt eredménye munkámnak, azt annak köszönhetem, hogy mindig voltak segítőim. — Ami a tanácstagi megbízatást illeti, annak is csak úgy tudtam eleget tenni, hogy a választóim és a tanácsi vezetők is segítettek. Évekig a községi tanácsszülői felelősség hatszor cserél gazdát, akkor végül is elvész a felelősség. Pedig felelősség nélkül még a szerelemben sem lehetünk meg — tanította Fejér Pista bácsi. Igaz, eléggé átlátszó példákkal. A ,„kell ez nekem” diákfilozófia, mely annyi remek közösségi kezdeményezés sírásójavolt már és még sajnos lesz is, több időt és körültekintőbb feldolgozást igényelt volna. Az Almássy Zsuzsival készült kedves riport, az alkalmi divatbemutató az ízléses ifjúgárdista egyenruhákból, jól színesítették az olykor el-elsápadt ifjúsági műsort A Nemzeti Színház Mari- uainr-előadása jól illeszkedett a televízió szombatesti hangulatába. A múzeumi értékű Mágnás Miska vetítése és a vele készült régebbi niport ismételt műsorba iktatása méltó megemlékezést jelentett az ' operettmuzsika klasszikusának, Szirmai Albert halálának emlékére. Nagyszerű pillanatok — gyengébben sikerült, főként szentimentális jelenetek váltották egymást a Bates regényéből készült Bíborsivatagban. Gregory Peck viszont ismét igazolta, nemcsak férfiideál, de kitűnő színész is. V. M. Kilenc gyerek felneveléséért bárkit is nagyon kell tisztelni. Ezt igyekszem megfogalmazni, de ő közbevág: — Legyünk csak nagyon őszinték. Manapság vannak jónéhányan, akik lenézik a nagy családú embert. Csak odahaza tudok igazán örülni annak, hogy annyian vagyunk. Azt is elhiheti viszont nekem bárki is: én tudom, mit jelent az átlag- kereset. — Igaz, hogy öten már felnőttek, mindannyian ipari dolgozók, de négy még iskolás, öt unokám is van már. Azt tartom viszont, hogy akinek úgy be kellett és be kell még ma is osztani a keresetét a családra, az ritkábban felejtkezik meg másokról. 1949-ben választották arra a tisztségre, amelyet most is betölt: a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke. — Elrepült az idő, s ha még két évet ebben a tisztségben tölthetek, én is megérem a két évtizedet ezen a „fronton”. Ha pedig azt a két évet még itt eltöltőm, innen megyek nyugdíjba is. — Otthon hogyan fogadták a hírt? — Nem vagyok túlságosan közlékeny ember. Csak akkor szóltam a feleségemnek, hogy miért is megyek, amikor már Mezőtúrra indultam a jelölőgyűlésre. Jó volt ott lenni és Túrkevén is. Olyan régi ismerősök, volt munkatársak szólítottak meg, ajánlottak jelölésre, akikről már régen nem is hallottam. Nem is tudtam pontosan, hol vannak, őszintén szólva, amit elmondtak az ajánlás és a beszélgetés során a felszólalók, egyet és mást túlzásnak is tartottam. — Egyébként vasárnap lesz a feleségem nevenapja. Azt hiszem, erre összejön a család. Ajándékozást, meglepetést mi sose vittünk túlzásba. Egy fülhúzás, egy ölelés, kézfogás, ennyi volt legtöbbször a névnapi vagy születésnapi meglepetés. Azt hiszem, ezt a kézfogást most én is megkapom. rakodón és Tamási András brigádja a kunszentmártoni erdészetnél már hatodik éve versenyez a megtisztelő címért. A szocialista brigádmozgalom új vonása az erdőgazdaságban, hogy valamennyi brigádnak egy-egy műszaki tagja is van. A központ műszaki dolgozói vállalták, hogy a műszaki feltételek megteremtésével segítik a harminc szocialista brigád vállalásának teljesítését- M. T.
