Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-04 / 54. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. március 4. Szíriái qvföze-em az olajosaidban Ax USA gépek tévedésének eredménye t 100 halott, 175 sebesült Az amerikai haditengeré­szet légiereje a VDK terü­letét támadva csütörtökön egy héten belül harmad­szor bombázta a Hongai mellett fekvő erőművet (Haiphongtól negyvennyolc kilométerre). A gépek a 17. szélességi foktól közvetle­nül északra országutakra, hidakra és kikötöberende- zéselcre dobták bombáikat. Dél-Vietnam területe fe­lett Quang Tri tartomány­ban egy amerikai repülő­gép „tévedésből” bombázta Long Vei falut. A légitámadásnak körül­A Londonban ma meg­kezdődött háromhatalmi angol—amerikai—nyugat­német tárgyalásokkal kap­csolatban — Bonnban az a2 álláspont, hogy el kell érni: a megbeszélések súly­pontja nem a Nyugat-Né- metországban tartózkodó angol és amerikai csapatok eltartási költségei legyen, hanem a NATO stratégiai feladatai. Ezzel a megbíza­tással utazott a német de­legáció vezetője, Duckwitz nagykövet Londonba- — Ugyanilyen irányban tár­gyalt csütörtökön Kiesinger kancellár Brosio NATO-fő- titkárral is, áld hivatalos Ä síkos eső-áztatia New York-i aszfalton siető­sen lépkednek az emberek. Cuppognak a kalucsnik, össze-összekoccannak a Chamberlain-esemyők. Fröcskölnek a mellettünk el­húzó teherautók, fel-fel- bőgnek a közlekedésrendé- szet szirénái. És ebben a forgatagban, egy kis Fur­gon tetején — ilyen kocsi­kon hordják ki itt a virs­lii szendvicseket — egy fiatalember verset mond a kezében tartott mikrofon­ba. Társa ernyőt tart fölé. Jómagam kissé távolabb egy kapubejáró eresze alól figyelem őket A mindig valahová rohanó New York-iak fel sem pillanta­nak, gépiesen nyúlnak a zsebükbe: biztosan megint gyűjtenék valamire. Aztán mégiscsak észreveszik, hogy itt valami más készülhet, és egy pillanatra kíváncsi­an megállnak, majd siet­nek tovább. De van, aki meg sem áll, csak megvon­ja a vállát és megy a maga útján. Vannak azonban olyanok is, akik ha egy­szer megálltak, — ott ma­radnak, hallgatóságnak. Még a meleg, benzinszagé, nehéz és meglehetősen pisz­kos New York-i esőben is, amely után pedig szappan­nal kell lemosni az eser­nyőt. A fiatalember mondja a verset a mikrofonba: „Hogyan kérdjem meg a sikettől, sivítanak-e a bombák Vietnamban? Hogyan kérdjem meg a világtalantól, szántják-e bombatölcsérek Vietnam földjét? Hogyan kérdjem meg, akinek kondicionált a leve­gője, mit lélegez be a bun­kerban az ember?. A . Furgonra szerelt me­gafon úgy ötven méterre viheti el a hangot. A kocsi mellett néhány fiatal lány belül 100 halálos áldozata van, 175-en megsebesültek. A laoszi határ és a demi- litarizált övezet közelében fekvő falunak kétezer la­kosa volt és az épületek 70 százaléka rombadőlt A saigoni amerikai kato­nai parancsnokság szóvivő­je szerint csütörtökön a VDK területét 85 bevetés­ben támadták az amerikai repülőgépek. A szóvivő egy­ben azt is bejelentette, hogy a VDK partjainál horgony­zó hadihajók megkezdték a föld-levegő rakétakilövő helyek ágyúzását. látogatást tett Bonnban. A kancellár kifejtette, hogy az új helyzetben a NATO stratégiáját át kell értékel­ni és nem csupán arról kell tárgyalni, mennyit képes fizetni Nyugat-Né- metország. Angol részről ezzel szem­ben ismét hangsúlyozták, hogy London ragaszkodik a rajnai hadsereg teljes költségének megfizetésé­hez, ami egymilliárd már­kát tenne ki. Ellenkező esetben — hangoztatták Londonból — Nagy-Britan- nia kénytelen lesz a rajnai hadsereg létszámát csök­kenteni. és fiú; felváltva kapasz­kodnak fel, verset, prokla- mációt mondani. Röplapo­kat is osztogatnak, elve­szek egyet: „A haragos mű­vészetek a vietnami hábo­rú ellen” — olvasom a címet. A Furgon félóra múlva tovább indul, a fiatal mű­vészek pedig lemennek a földalattiba, hogy aztán egy-két megállóval arrébb újra feljöjjenek. Követem őket, velük együtt szállók ki, megyek fel én is újra az esőbe, ahol a parkoló­helyen már várja őket az előbbi szendvicshordó Fur­gon. Hát ex az úgynevezett költő-karaván. Január vé­gén, február elején ismert és kevésbé ismert ameri­kai költők járták így a vá­rost, hogy a vietnami há­ború ellen tiltakozó művei­ket felolvassák. Ám a köl­tő-karaván csupán egyik ré­sze annak az akciónak, amelynek neve: „A hara­gos művészetek a vietnami háború ellen”. Ebben az egyhetes mozgalomban szin­te valamennyi művészeti ág reprezentánsai ott voltak: képviselte magát a színház, a film, a balett, a zene, az építészet is. A Hétnek öt­száz aktív résztvevője volt, vagyis szerepelt személye­sen a műsorokban, kiállí­tásokon, háborúellenes do­kumentumfilm-bemutató- kon, dalesteken. További ötszáz személyiség közvetve támogatta az akciót. A 4-ik utcában, egy egy­emeletes, ósdi kis házban, az emeleti Testápoló Szalón szomszédságában, egy nyir­kos leheletű, parányi he­lyiségben, plakátok, maket­tek, bábuk halmaza között találkoztam a „haragos mű­vészetek” stábjával: ezzel a néhány nagyon-nagyoo jószándékú emberrel, akik Tizenegy heti szünet után újból működik a Kirkuk- Baniyas között húzódó kő- olajvezeték. Dalley, az olajtársaság igazgatója el­fogadta a szíriai kormány részéről támasztott jogos követeléseket az olajválság ügyében folyó hosszú tár­gyalások után. A Szíria és az IPC között történt megállapodás után Robert Kennedy szenátor jóelőre beharangozott sze­nátusi beszédében megálla­pította, hogy a VDK elleni légitámadások nem vezet­nek célra, s nem segítik elő a háború befejezését. Kennedy elismerte, hogy a VDK vezetői kinyilvánítot­ták tárgyalási szándékukat, amit a Johnson-kormány mindvégig tagadott. Kennedy még el sem kezdte beszédét, amikor a szenátus tagjai között kö­rözni kezdték Johnson el­nöknek Henry Jackson sze­nátorhoz intézett levelét. Johnson ebben határozottan kijelenti, hogy a bombázá­sok folytatását feltétlenül szükségesnek tartja. Politikai megfigyelők rá­mutatnak, hogy az Egyesült Államok a jelen pillanat­ban egyáltalán nem szándé­kozik bármiféle tárgyalás­ba belemenni. Washington erősen bízik abban, hogy természetesen szintén mű­vészek : grafikusok, tánco­sok, költők. — Hogyan született az ötlet, hogy ilyen hetet ren­dezzenek? — Magától — hangzik a válasz. — Rengeteget vitat­koztunk, telefonáltunk, mert valamennyien tenni akartunk valamit a háború ellen. Abban állapodtunk meg, hogy a tüntetés és a nagygyűlés nem elég. A művészet hatása drámaibb, mint a szónoklatoké. — Ez a hét most az első New York-ban? — Nemcsak New York­ban, hanem általában is ez az első ilyen akció! — hangzott a válasz. A stáb a legkülönbö­zőbb helyiségeket bérelte ki a hét eseményeihez: egye­temi előadóteremtől temp­lomhajón át a záróra után kölcsönkapott színházi pó­diumokig. Volt, hogy a bérbeadó, amikor megtud­ta, miről van szó, nem akart pénzt elfogadni. De az is előfordult, hogy ami­kor egy alkalommal teher­gépkocsit akartak bérelni, a vállalkozó megtagadta a szolgáltatást. — Nemcsak ilyen nehézségekkel kellett farkasszemet nézniük. — Akadtak tisztviselők, akik elzárták előlük azokat a dokumentumfilmeket, ame­lyek különben nyilvános katalógusokban is szere­pelnek és bárki által köl- csönvehetők. Az egyetemi Dlakátkléllftás egvik merész háborúellenes kénét a rek­torátus utasítására le kel­lett venniük. Eleinte attól tartottak, hogy az akciónak szerény lesz a visszhangja, és ezért inkább kisebb, egyenként kétszáz személv befogadá­sára alkalmas h«lvieée«ket béleltek. De már az első Zuajen szíriai miniszterel­nök nyilatkozott a rádió­ban. Hangsúlyozta, hogy Szíria azért győzhetett az olajcsatában, mert a lakos­ság széles rétegei a kor­mány mögött álltak és tá­mogatást nyújtottak neki az EAK, Algéria, Libanon és más imperialista-ellenes államok is. a tavaszi hónapokban ve­reséget mérhet a dél-viet­nami szabadságharcosokra. A New York Times pén­teki vezércikkében rámutat, hogy Robert Kennedy sze­nátor csütörtöki beszédével, amelyben Észak-Vietnam bombázásának felfüggeszté­sét követelte, nyíltan csat­lakozott a szenátorok, a világ államférfiai hosszú sorához, a pápához, az ENSZ főtitkárához, akik mind a bombázások meg­szüntetését sürgetik, mint a béketárgyalások szüksé­ges előfeltételét. A lap szerint Kennedy beszéde egyenes kihívás Johnson politikája ellen. Rálph Harris, a Reuter washingtoni tudósítója Kennedy szenátor javasla­tát szintén közvetlen kihí­vásnak minősíti, amely wa­shingtoni politikai megfi­gyelők szerint elmélyítette a szakadékot a két politi­kus között napokban kiderült, hogy az óvatosság túlzott volt: sokan az utcán rekedtek. Ex eh a nagyon rokon­szenves emberek, akikkel a New York-i 4-ik utcában beszélgettem, azok a bizo­nyos „vietnikek”, akikről annyi megvetéssel írt John Steinbeck dél-vietnami ri­portjaiban. Barbara Dane, az egyikük, különben dal­szerző és dalénekes, azt mondja, hogy Steinbeck maga sem hiheti el, amit Dél-Vietnamról ír. Megírja, mert azt hiszi, hogy ezt kell valakinek kedvéért írnia, de a lelke mélyén maga sem hiszi, nem hiheti el a saját riportjait... Azt hiszem, ilyen, némi­leg naív, de nagyon mély­ről jövő hit az emberi lel­kiismeretben: ez az, ami ezeket a fiatal embereket mozgatja. Nem gondolnám, hogy akár ők maguk is azt remélnék, mozgalmukkal megváltoztathatják John­son politikáját. Számukra bizonyára sokkal fonto­sabb, hogy fel rázzák az amerikaiak lelkiismeretét: azokét, akik túlságosan el vannak foglalva a maguk ügyeivel, ahhoz, hogv Viet­namra gondoljanak, és azo­két is, akiknek túlságosan jól megy a soruk ahhoz, hogy Vietnamra gondolja­nak. Hogyan? Elmondanék egy példát. A fiatalok csúcsos vietna­mi kalapot öltöttek, rajta ezzel az egy, jól látható felirattal: „Vietnam”. Egy vasárnap azután húszán— harmincán, csuoa fiatal nő, este tíz óra iáiban, meg­jelentek az elegáns Loncoln Center előtt. Amikor aztán az előadás végeztével kitő- dult a publikum, az illatos parfőmfelhóhe burkolt höl- gvek. és a jószaeú cigaret­tákat szívó urak. a oarkoió gépkocsikhoz igyekezve, — egyszerre csak szemben találták magukat a való­sággal: a fiatal nők '•satár- láncba feilődött, néma tün­tetésével. A csúcsos. .Viet­nam” feliratú szalmaka­lapokkal ... Genrieh Borovik Ki fisé ti a rajnai hadsereget? Látogatás a „vietnikeknél" Élesedik az ellentét Kennedy és Johnson között Rendőrkézen a harmadik számú tőmeggyllkos Csütörtökön este Brasí- liába, a Brazíliai Egyesült Államok fővárosába szállí­tották Franz Paul Stanglt, az egykori sodibori és treb- linkai náci haláltábor ked­den letartóztatott parancs­nokát­A brazil külügyminiszté- nium még mindig nem nyi­latkozott arról, hogy Stanglt, akit Mengele és Eichmann után a harmadik számú tömeggyilkosnak tartanak, kiadja-e Ausztriának, vagy Stangl a harmincas évek,, ben a linzi rendőrségnél kezdte pályafutását. Mint meggyőződéses náci, az anschluss után SS-tisztként a felső-ausztriai Hartheim- ben felállított megsemmisí­tő központ élére került. A kastélyban betegeket gázo- sítottak el és egyúttal itt képezték ki a nagy halál­táborok személyzetét. — Stangl 1942—43-ban a so- bibori, majd a trebh'nkai lágert vezette, utána a ju­A fénykép a hírhedt trehlinkai haláitábor egykori pa­rancsnokáról, a nála talált igazolványból készült, —• (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Nyugat-Németországnak, — amely országok kérték kiadatását. Sao Paulóba-n, ahol a náci főhóhér a nyu­gatnémet Vokswagen Mű­vek tisztviselője volt, Stangl házát rendőri őri­zettel látták el. Franz Stangl hollétét egy volt gestapós árulta el az általa vezetett irodánál. A volt náci — nevét termé­szetesen nem közölte — bosszút forralt, amiért csak a „legmagasabb ran­gú gestapo-vezetőket védik meg a felelősségrevonés- tól” és információja fejé­ben Stangl minden egyes áldozata után egy centet kért. Stanglt hétszázezer zsidó meggyilkolásában va­ló közreműködéssel vádol­ják. goszláviai partizánok elle­ni harcba vetették be, Bár a háború után a* amerikaiak Ausztriában le, tartóztatták, romeltakarítá­si munkára osztották be, ahonnan könnyen megszö­kött. A nácik földalatti szervezetének segítségével kijutott Olaszországba és a Közép-Keleten át Brazí­liába, ahová családja is követte. A tömeggyilkoa hosszú évek óta a Volks- wagen-gyár helyi üzemé­ben dolgozott. A bécsi zsi­dó dokumentációs központ 1964-ben szerzett tudomást a régóta körözött osztrák háborús bűnös hollétéről és a megfelelő bizonyíté­kok összegyűjtése után most kerülhetett sor lelep­lezésére. Felvétel a Debreceni Agrártudományi Főiskola nappali tagozatára. A Debreceni Agrártudományi Főiskola nappali ta­gozatára jelentkezhetnek a középiskolákban most érettségizők, vagy olyan dolgozók, akik 1967. szep­tember 1-ig 35. életévüket nem töltik be és a középiskolák nappali, esti vagy levelező tagozatán érettségiztek. Az 1966-ban és 1967-ben érettségizettek jelentke­zésüket csak annál az iskolánál nyújthatják be, amelynél érettségi bizonyítványukat szerezték. — 1965-ben, vagy korábban érettségizettek munka­helyükön keresztül jelentkezhetnek. A jelentkezés a Tü. 820'mj. r. sz. nyomtatványon történik, amit a felvételi vizsga tematikájával együtt az érdeklődők rendelkezésére bocsátunk. A jelentkezési laphoz csatolni kell önéletrajzot, szülők, vagy eltartók kereseti igazolását, régebben érettségizetteknél a munkaadó javaslatát, eredeti érettségi bizonyítványt, középiskolai tanulmányi értesítőt és 1965-ben, illetve korábban érettségi­zettek hatósági erkölcsi bizonyítványt. Az egész­ségügyi alkalmasságról szóló rovatot kizárólag az erre kijelölt intézmény (Megyei, Városi Tanácsi Rendelőintézet Belgyógyászata) tölti ki. A felvételi kérelem beküldési határideje május 10, A Főiskola egyetemi jellegű intézmény. A vég­zettek agrármérnöki oklevelet kapnak. A Debreceni Agrártudományi Főiskola Tanulmányi Osztálya Debrecen, Böszörményi u. 104 «*.

Next

/
Thumbnails
Contents