Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-03 / 53. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. március 3. Katonai irányítás Kínában Erőteljes intézkedések Sukarno hívei ellen Az indonéz elit ejtőer­nyős hadosztály parancs­noka, Sarwo Edhie, csütör­tökön kijelentette, hogy erőteljes katonai intézke­déseket foganatosítanak, ha Sukarno támogatói tovább mozgolódnak. Mint a Reuter jelenti, Hamengku Ubuwono üjog- dj akartai szultán, a kor­mány gazdaságügyi csúcs- minisztere, szerdán este Közép-Jávába utazott, hogy közvetítsen a hagyományo­san Sukamo-barát erők és a jobboldal között. A Reuter felhívja a fi­gyelmet, hogy Suharto, a kormány vezetője, szomba­ton beszédet mond a par­lamentben a múlt szerdai hatalomátruházás körülmé­nyeiről, kedden pedig az ideiglenes népi tanácskozó kongresszus plenáris ülésé­nek tesz jelentést arról, hogy Sukamónak mennyi­ben volt szerepe az 1965-ös Untung-féle hatalomátvéte­li kísérletben. • Clayton Powellt megfosztották mandátumától Clayton Powellt, New York néger negyedének, a Harlemnek képviselőjét szerdán megfosztották tör­vényes helyétől az ameri­kai kongresszusban. Ürügy­ként olyan vádakat hoztak fel ellene, hogy „az étikét sértő magatartást” tanúsí­tott és bizonyos pénzössze­geket „nem a rendeltetésé­nek megfelelően használt fel”. Ez volt a negyedik alkalom az Egyesült Álla­mok történetében, hogy egy képviselőt kizártak a kong­resszusból. Előzőleg Powell ügyében fegyelmi eljárás megindí­tását javasolták, a kong­resszus szerdai ülésén azonban ezt a javaslatot meglepetésszerűen elutasí­tották és 307 szavazattal 116 ellenében megfosztot­ták a demokrata párti né­ger képviselőt. Powellnek módja van arra, hogy ügyét bírósági útra terelje, de az is lehet­séges, hogy ha a Harlem­ben most új választást ír­nak ki, ott ismét fellép je­löltként. A képviselőház szerdán a kizárást Powell távollé­tében döntötte el. A sza­badságon levő képviselő ügyvédjei tiltakozásukat je­lentették be. Hatalmas hőesés Moszkvában Március első napján szin­te példátlan mennyiségű hó esett a szojet fővárosban. Csütörtökön reggelre a hó- takaró vastagsága Moszkva környékén a 60—70 centit is elérte: egyetlen nap alatt húsz centiméter hó esett le, ugyanannyi, mint egész februárban. A hóesés fennakadáso­kat okoz a városi közleke­désben, különösen Moszkva elővárosának lakói jutnak be nehezen a város köz­pontjába. Biztatást jelent a Meteorológia jóslata: Pár napon belül erős felmele- sedés várható. A kínai központi és tar­tományi lapok cikkei azt tanúsítják, hogy a hadse­reg egyre jobban ellenőr­zése alá vonja az ország politikai és gazdasági éle­tét. Az úgynevezett forra­dalmi lázadók sokhelyütt nem tudnak megbirkózni ellenfeleikkel és segítségül hívják a katonákat. Santung tartományban a hatalom egy „forradalmi bizottság” kezébe került, amely a „forradalmi láza­dók” képviselőiből, kato­nákból és a Mao Ce-tung- féle vonalat támogató funk­cionáriusokból áll. A tar­tomány pártbizottságától és népi bizottságától a legfel­ső vezetéshez hű katonai alakulatok bevetésével vet­ték át a hátimat. Az EAK közvéleményé­nek és sajtójának figyel­mét a véres adeni esemé­nyek kötik le. Az A1 Ahram főcíme: „Megkezdődött a bosszú a britek ellen Dél-Arábiá- ban”. A lap megírta, hogy alig 24 órával Makkaui há­zának lerombolása és fiai­nak, valamint nővérének meggyilkolása után a fel­kelők bombát dobtak egy adeni angol főtisztviselő házára. A bomba az ottle- vők közül kettőt megölt és négyet megsebesített A Frogres Egyiptien le­írja, hogyan zajlanak má­sodik napja a véres össze­csapások az általános sztrájk által megbénított Aden ben. A jelentések szerint csu­pán az adeni külvárosok­ban a halottak száma 12, a sebesülteké harminc. A megszállt Dél-Jemen felszabadító frontja három­napos gyászra hívta fel a lakosságot és március else­jét a vértanúk napjának nyilvánította. Ezt a napot évente megülik majd. A jemeni Taizban nagy tiltakozó gyűlést tartottak. Makkaui a tüntetők kül­döttei előtt hangsúlyozta, hogy a front a győzelemig folytatja a fegyveres har­cot. A véres adeni esemé­nyekkel kapcsolatban éles összecsapásokra került sor a Wilson-kormány és a Az AFP hongkongi je­lentésében a pekingi rá­dióra hivatkozva azt írja, hogy a Mao Ce-tung-hoz hű katonai erők véres harc árán szerezték meg a ha­talmat. A hadsereg ellenőrzése alá vonja az ország gazda­sági életét is. Így például Hupej tartományban beje­lentették egy olyan- iroda felállítását, amely „a forra­dalmat irányítja és a ter­melést ösztönzi Hupej tar­tomány katonai körzeté­ben”. A Kyodo japán hírügy­nökség pekingi tudósítója a „vörösgárdisták” falraga­szaira hivatkozva közli, hogy Mao Ce-tung és cso­portja szeretné április vé­gére befejezni a hatalom átvételét. konzervatív ellenzék kö­zött. Az ellenzék vezetői azzal vádolják a kormányt, hogy az adeni támaszpont felszámolásáról szóló ko­rábbi bejelentések „atroci­tásokra bátorították a ter­roristákat”. Brown külügyminiszter a konzervatív támadások­ra válaszolva az alsóház­ban kijelentette: „mi arra törekszünk, hogy tartsuk magunkat a brit kivonu­lásra megadott 1968-as dá­tumhoz. Zavart okozott a kor- mány szándékait illetően az, hogy Brown külügymi­niszter alsóházi nyilatkoza. tával csaknem egy időben Lord Chalfont külügyi ál­lamminiszter a brit hivata­los álláspont felülvizsgálá­sára utaló kijelentést tett a Lordok Házában. Lord Salisbury követelte, a kor­mány adjon garanciákat, hogy addig nem vonja ki katonai erőit Adenből, „amíg az atrocitások tarta­nak”. Lord Chalfont ezt válaszolta: „ha van biztos módja annak, hogy a prob­lémákat nem lehet meg­oldani, úgy ez a problé­mák elől való elmenekü­lés”. Hivatalos értelmezés sze­rint Lord Chalfont tulaj­donképpen ezt akarta mon­dani: „Amikor majd ki­vonulunk (Adenből), az nem azért lesz, mert elme­nekülünk”. Kormány­alakítások Indiákon Csütörtökön iktatták be hivatalába a választások után megalakult első ellen­zéki kormányt Indiában: Nyugat-Bengália Államban. Nyugat-Bengáliában a vá­lasztás előtt a Nambdiripad vezette kommunista párt visszautasította a Dange-fé- le indiai kommunista párt egységfront javaslatát és ezért a haladó erők több mandátumtól elestek. En­nek ellenére is több szava­zatot szereztek, mint a kongresszus párt s a vá­lasztások után megállapod­tak abban, hogy baloldali egységkormányt alakítanak. A kormány vezetője Ad- zsay Mukerdzsi, a kong­resszus pártból kivált libe­rális baloldali képviselő­csoport legtekintélyesebb tagja. Szerdán Kalkuttában tömeggyűlés volt, amely példátlan lelkesedéssel fo­gadta a haladó erők kor­mányának megalakítását. Az új kormány vezetői a korrupció megszüntetését, az élelmiszertermelés foko­zását és a gabonakereske­delem államosítását helyez­ték kilátásba. Bihar államban is ellen­zéki kormány alakult Ma- hamaja Praszadh Sziha is­meirt helyi gcndhista poli­tikus vezetésével. A válasz­tások során Biharban a kongresszus után az Egye­sült Szocialista Párt bizo­nyult a legerősebbnek s más ellenzéki pártokkal együtt biztosítani tudja a parlament ben az abszolút többséget. Az új Bihar ál­lambeli kormány létreho­zásában mind a bal, mind a jobboldal részt vesz. Rendőrkézen a treblinkai főhőhér A brazil rendőrség letar­tóztatta Franz Paul Stanglt, az... egyik .Jegkegyetlenpbb , fasiszta háborús bűnöst. A ■ letartóztatás tényét meg­erősítette a náci bűnök zsidó áldozatainak bécsi doku­mentációs központja és az Osztrák Köztársaság nagy- követségének Rio de Janei- ro-i ügyvivője. A dokumentációs köz­pont közleménye szerint Stangl letartóztatására feb­ruár 28-án került sor Sao Paulóban. A veszedelmes tömeggyilkos hollétéről az osztrák nagykövetség tájé­koztatta a brazíliai rendőr­ségi szerveket. Stangl évek óta a nyugat­német Volkswagen művek helyi képviseletének meg­bízottjaként dolgozott Á polgári ruhás rendőrök ép­pen akkor vették őrizetbe, amikor kilépett az üzem kapuján. J\J etc Yorkban havonta kétszer bemegyek a bankba, ahová Moszkvából pénzt utalnak át nekem. Alig hogy kinyitom a ne­héz üvegajtót, máris fe­szült figyelemtől kitágult szemek merednek rám. Az egyik szempár jobbról, a másik balról. A videomag- netofonok hideg, mindig nyitott, mindig figyelmes, mindent regisztráló tekin­tete kísér. Senkiben sem bíznak ezek a szemek. Még a rendőrökben sem. A látogató minden lépését követik: melyik ablakhoz lép, milyen mozdulatot tesz, izgatott-e, avagy nyu­godt, beletette-e erszényé­be a pénzt, nem távozik-e túlságosan sietve. Aztán egy gondos kéz fiókba teszi a bank láto­gatójáról felvett szalagot, s mindaddig megőrzi, amía nem tisztázódik, hogy a látogatása nem vezetett-e a bank kirablásához. Ha az ember más város­ban váltja be a csekkjét és a pénztárosnőnek úgy tű­nik, hogy az aláíró keze megremegett, egy kattanás hallatszik, a vaku fénye az ember arcába világít, s a felvétel negatívja dossziéba kerül. Az amerikaiakat a külön­féle intézmények százai figyelik. Ujjlenyomatokat vesznek tőlük, lefényképe­zik őket szemből és profil­ból, lehallgatják telefonbe­szélgetéseiket, érdeklődnek intim életünk politikai né­zeteik, pénzügyi helyzetük felől. Mindezek az adatok egy központba kerülnek, ahol összesítik, egybevetik, bűnügyi és politikai szem­pontból mérlegelik őket. Mindez nehézkes, kényel­metlen, megbízhatatlan. Főleg megbízhatatlan. Az aláírás megváltoztatható. Az okmány hamisítható. Manapság a plasztikai műtét megszokott dolog Az idő új rendőri eszmé­ket. követel. S ezek az esz­mék meg is jelennek, for­dulatot ígérve mindazok viszonyában, akiket megfi­gyelnek és akik a megfi­gyeléseket végzik. A nyug­talan, de bizonyos mértek­ben hagyományos csendőri gondolkodásmód nemrég friss ötletet kapott egy eléggé távoli területről — a szájsebészek szférájából. Milyen ötletet? Az ötlet egyszerű, mégis zseniális. Az Egyesült Államok min­den állampolgárán egy kis műtétet kell végrehajtani. Mindenkinek eltávolít­ják ugyanazon meghatáro­zott fogát és olyan proté­zist tesznek a helyébe, amely egy fémből készült mikrofonlemezzel van el­látva. A lemezkén rajta van a tulajdonos fényké­pe, aláírása és néhány szükséges adata. Nos, ha valaki szeretne elhelyezkedni, a boss ba­rátságosan csak ennyit mondana neki: — Mutassa a fogát! A z illető aztán enge- delmesen kinyitná a száját, s egy kis nagyító- üveg révén a boss köny- nyen meggyőződhetne róla, hogy kivel is van dolga. Látná, hogy az életkora megfelelő, hogy háborúel­lenes tüntetésekben nem Bosszú Makkaui fiaiért A francia „fej vagy „Ha fej: én győztem, ha írás: majd meglátom, hogyan döntök” — így summázta néhány hete a londoni Economist a francia választások kilá­tásait. S ez nem csupán játékos fordulat volt. A március 5-én és a követ­kező vasárnap, március 12-én esedékes francia választások belső ellent­mondása tükröződik eb­ben a „fej vagy írás”- ban, amelyben — mint a londoni lap érzékeltet­te — az eredménytől függetlenül a hatalom kiálthatja ki magát győz­tesnek. Franciaország ugyanis — mai alkot­mánya szerint — egy­szerre elnöki rendszer és parlamentáris köztársa­ság: és az elnök máris közölte, hogy ő, akit 1965-ben újabb hét évre államfővé választottak, nem lesz hajlandó sem­mi szín alatt ellenzéki politikusnak adni a kor­mányalakítási megbízást. Az újságolvasó, aki az utóbbi hónapokban meg­szokta, hogy De Gaulle tábornok külpolitikája sok rokonszenves vonást mutat: Vietnam, a NATO — tehát az amerikai vi­lágpolitikai koncepció bírálata —, Európa és ál­talában a kelet-európai kapcsolatok kérdésében, amit moszkvai utazása is fémjelzett. Ugyanakkor — ez régi tapasztalat — a választásokat Francia, országban is általában a belpolitika égető kérdé­sei befolyásolják elsősor­ban. A létfenntartási költségek emelkedése, a munkanélküliség növeke­désének veszélye üt visz- sza a kormányra és a kormánypárt csoportosu­lására: az „5- köztársa­ság hívei”-re. Milyen erők állnak szemben egymással a francia választásokon? Az áttekintéskor az ér­deklődőnek ezúttal köny- nyebb dolga van, mint bármikor korábban. — Tudjuk: a francia politi­kai életet valamikor a kisebb-nagyobb pártok szinte áthatolhatatlan dzsungele jellemezte. Az a káosz, amelyre hivat­kozva most De Gaulle a kormánypárt biztoskezű vezetésének újabb jóvá­hagyását kéri a válasz­tóktól. Csakhogy ez a káosz lényegileg a múlté. Immár a közvélemény­kutatások is öt nagyobb csoportban említik a választásokon felvonuló erőket. Ezek: 1- az „5; köztársaság hívei”, 2. a Francia Kommunista Párt, 3. Demokrata-szo­vett részt, hogy nem volt tagja a kommunista párt­nak. Ugye, milyen kényelmes, milyen megbízható? Hor­dozható, csaknem hygiéni- kus személyi irattár egyet- den fogban! Utánzás és hamisítás ki van zárva! Egyesek azt mondják, hogy a fog eltávolítható, kiüthető, kihúzható stb. Nevetséges! Próbálná csak valaki eltávolítani ezt a bi­zonyos fogat, az utcán min­den rendőr nyomban ész­revenné, hogy az illető ok­mányok nélkül jár. S ez már önmagában gyanús. Meg kell hagynunk, kor ­szakalkotó ...javaslat. S mi lenne, ha még tökélete­sítenék is? Hiszen különbö­ző színű műfog-dokumen- tációt lehetne kinek-ktnek a fogsorába beilleszteni. A lila színű azt jelentené, hogy az illető adócsaló, a fekete azt, hogy a négerek polgárjogi mozgalmának résztvevője, a vörös nyom­ban elárulná a kommunis­tát, kék színnel lehetne je­lölni a kormányintézmé­nyek köztiszteletben álló hivatalnokait, zölddel as cialista Baloldali Szövet, ség (ez a szocialista pártból, a radikálisokból és a köztársasági intéz­mények konvenciójából alakult), 4. Demokratikus Centrum (MRP és füg­getlenek), 5. szélsőjobb- oldali csoportosulások. Valójában — legalább­is választás-matematikai szempontból — voltakép­pen három nagy tömb méri össze erejét- — A kormánypárt, amelyről már volt szó, a kommu­nista párt, amely gya­korlati választási szövet­ségre lépett a Demokra­ta-szocialista Baloldali Szövetséggel (Mitterrand szenátorékkal), és a De­mokratikus Centrum (Lecanuet szenátor cso­portosulása), amely ne­vével ellentétben koránt­sem demokratikus, ha­nem atlantibarát politi­kát folytató „jobbközép” típusú tömörülés. A választások nagy eseménye — a számsze­rű eredményektől függet­lenül — a kommunisták és a baloldali szövetség megállapodása. Ez ugyan nem érinti programjuk lényegét, de azt a gya­korlati célt követi, hogy a baloldali ellenzék erőit a választások napján koncentrálják. Francia- országban ugyanis a vá­lasztások két fordulósak, sportnyelven szólva egy elődöntőből és a döntő­ből tevődnek össze (ezért is kerül rájuk sor két vasárnapon). A baloldal választási megállapodása azért jelentős, mert úgy szól, hogy a két fél va­lamelyike az első fordu­lóban esélyesként bejött képviselőjelölt javára visszalép a második for­dulóban. Ez a megálla­podás egyébként koránt­sem csak, s talán nem is elsősorban a kommu­nista jelölteknek kedvez, hiszen a korábbi válasz­tási tapasztalatok azt mutatják, hogy a 62 szo­cialista képviselőből 40 nem jutott volna be a parlamentbe a kommu­nisták támogatása nél­kül, köztük néhány olyan ismert politikus, mint Guy Mollett, a párt ve­zére, vagy Defferre Mar- seille-i polgármester... A márciusi francia vá­lasztások egyik ígérete az a lehetőség, hogy a baloldalnak ez a két év­tized után megindult pár­beszéde a jövőben az ellenzék sorainak szoro­sabbra fűzését, a prog­ramjának egyeztetését is eredményezheti. , Serény Péter alkoholistákat, s végül bar­nával a „kebelbelieket” (az FBI ügynökeit és a nyomo­zókat). AA indes megkönnyítené a rendőrök dolgát. Az utcán odalépne az em­berhez, két ujjával elegán­san félrehúzná az alsó aj­kát, s tüstént mindennel tisztában lenne, méghozzá nagyítóüveg nélkül. Az elmondottak hitelét illetően minden kétség ki­zárása végett közlöm a legfontosabb adatokat: az amerikai lakosság szem- meltartásának fogtechniká­ját — Irwin J. Oltheim dr. javasolta a tél folya­mán Chicagóban megtar­tott fogász kongresszuson. (A rossz nyelvek azt állít­ják, hogy a doktor egyik foga barna). Az amerikaiak e javas­latról beszélgetve ma még csak nevetnek. De vala­hogyan furcsa ez a neve­tés: nem mutatják közben a fogukat. G. Borovik (Megjelent a Komm» molszkaja Pravda-ban.) Mutassa a fogát!...

Next

/
Thumbnails
Contents