Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-15 / 39. szám
i MT. Mbruär 15s SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Olvasóink írják Örülünk az új kórháznak, de ... Az új kórház megnyitását az év utolsó negyedére ígérik- Korszerű, országos viszonylatban is nagy figyelmet érdemlő egészség- ügyi létesítménnyel büszkélkedhet majd Karcag. Az a hír azonban, hogy az orvosi rendelők is ott kapnak majd helyet, nyugtalanítja a lakosságot. A város egészét tekintve, az orvosi rendelő jelenlegi elhelyezése mindenkinek megfelelő — lévén az a központban. Az emberek kevesebb fáradsággal, hamar elérik. A városon kívül épülő kórházról nem mondhatjuk el ugyanezt. Aggályainkat még akkor is nehéz lesz eloszlatni, ha a közlekedési hálózat fejlesztésével sietnek megnyugtatásunkra. Elsősorban ez nem megy máról holnapra- Az sem közömbös, hogy ez a körülmény költséget jelent annak, aki sürgős orvosi segítségre szorul. S még nem beszéltünk arról, hogy egy gyalogjáró nélküli műúton — különös tekintettel a nagy forgalomra — esetleg nyugtalanító lesz a kórház megközelítése. Fórizs László Karcag Levélírónk feltételezhetően több karcagi emberrel történt beszélgetése után vetette papírra sorait. Bizonyos, hogy az eddig megszokott, központban lévő orvosi rendelő „kihelyezését” fájlalják. Anélkül azonban, hogy a fogadatlan prókátor szerepében kívánnánk tetszelegni, bátran leírjuk: nem járnak rosszul a karcagiak. A jelenlegi helyett tágasabb, korszerű orvosi műszerekkel felszerelt rendelőt kapnak. Remélhető, hogy megszűnik a túlzsúfoltság is. A biztosítottak száma az utóbbi esztendőkben rohamosan emelkedett. „Kinőtték” már a karcagiak az orvosi rendelőt. A megye, a város vezetői bizonyára e meggondolásból terveztettek, építtettek olyan kórházat, ahol helyet kap az SZTK- rendelés. De valóban, gondoltak vajon az illetékesek a kórház, a rendelő megnyugtató megközelítésére is? Hová jutunk így ? Rendszeres olvasója vagyok a Néplapnak. Érdekesnek tartom a bírósági jegyzeteket, a balesetekről szóló híradásokat Ezeket olvasva viszont furcsa irányzat kialakulását látom. Nézzük az emberiesség kérdését. Nagyon szeretem az embereket, de csak a becsületes, igazságszerető embereket Sokszor megdöbbentő, amit az említett cikkekből megtudunk. Egyre jobban elhatalmasodik a rög.önzött késszúrás, halálos testi sértés. Nincs hét, szinte nap sem ilyen esemény nélkül. Valaki gondol egyet — rendszerint italos, feldúlt állapotban —, s agyonüti hozzátartozóját, barátját, vagy éppen olyan embert, akit azelőtt soha nem is látott. Sorolhatnám tovább. Véleményem szerint a büntetőjogi törvényeink nagyon humánusak. A büntetések kiszabása sokszor erőtlen, úgy is mondhatnám: finomkodó- Nincs arányban a bűncselekményekkel, Miért félünk „ráncba szedni” a tettest ? A bírósági jegyzetekben, tudósításokban gyakran előfordul e szó: visszaeső bűnös. Az enyhe ítélet hogyan legyen intő példa az ilyen emberek előtt?Ügy vélem, sok embert megfékezne a nagyobb büntetés! A Néplap január 31-i számában olvastam a harminc éves Kolláth Dénes gyilkosságáról. Szemrebbe. nés nélkül megölt egy börtönőrt. Tizenkét évet kapott. Ha „jól viselkedik”, tíz év után kiengedik. Akkor ismét ölhet? A csalásokat, sikkasztásokat is enyhén bírálják- Hogyan fordul elő például, hogy sikkasztó főkönyvelőt szabadulása után főkönyvelőhelyettesi munkakörbe állítanak be? Végkövetkeztetésként: aki bűnös, bűnhődjön. Legyenek olyanok az ítéletek, hogy az emberek elrettenjenek a bűncselekmények elkövetésétől B. I. Gy. Szolnok Ismét a kéményseprőkkel van baj A házban két lakásban két éve olajjal, illetve gázzal fűtünk. Ez idő óta a kéményt sem seperték. A kéményseprő ezt el is ismerte, de szerinte fizetni kell, mert mindenki fizet. A számlát megkapom rendszeresen, méghozzá egy év óta 30 százalékkal felemelve. A vállalatnak a változást bejelentettem, de nem vett róla tudomást. Még ’ 4- laszra sem méltatott. Furcsának tartom, hogy fizetünk, ellenszolgáltatást viszont nem kapunk. — Mivel fenti kérdés egyre több embert érint, kérem, válaszoljanak a lapban: jogosan kéri-e a vállalat a kéményseprési díjat” Kalocsai Béla Szolnok Jobb lenne későn is, mint soha Idestova másfél éve húzódik ügyem. 1965. -któ- ber 22-én a szolnoki Tisza hídra hajtottam fel motor- kerékpárommal- A hídfő előtt szolgálatot teljesítő közlekedési rendőr előzékenyen figvelmezotett: vigyázzak. óvatosan vezessek, a tsz-ek cukorrépaszeletet szállítanak, a vontatókból kir«urgó ragacsos létől síkos az úttest. Vigyáztam. Mégis kicsúszott alólam a motorkerékpár. Ezerkétszáz forintos károm keletkezett. Másnap — a kártérítés reményében — elmentem az Állami Biztosítóhoz. Tudomásom szerint az AB kérte a közlek‘'désrendcszettől az október 22-én répaszeletet szállító gépjárművek rendszámát. Azóta sem tudok semmit az esetleges kártérítésrőlSzokoli Fndre Szolnok Aki gyorsan ad ... Több mint százötven véradó találkozott a napokban a művelődési házban. Meghívtak tizenöt oíyan embert is, aki vért, s ezzel életet kapott- Dr. Kun Ákos előadását hallgatták meg a véradás jelentőségéről. Az ezt követő beszélgetés során Ambrus Erzsébet meghatott szavakkal köszönte meg a váradók önzetlenségét. Öt is a vér mentette meg. Az egyik sokszoros véradó háziasszony ezt mondta: Szívesen adok bármikor, ha azzal életet mentek. Természetesen ingyen, hiszen államunk is így adja embertársainknak. 1965-ben Jászdózsán százötvenhatan 52 liter vért adtak térítés nélkül- Sok-sok nevet sorolhatnék. — Földi Józsefné huszonháromszor. Juhász István és felesége tizenhétszer vállalkozott e nemes feladatra. Béres Pálné, Bodonyi Béla né is az élgárdához tartozik. Fiatal körzeti orvosunk, dr. Czeglédi Ferenc is sokszoros véradó. Mire e sorok megjelennek, a községbeliek ismét jónéhány liter életmentő vérrel segítették az arra rászorulókat. Gátfalvi Mihály Jászdózsa Negatív a tiszaörvényi tej, vagy sem ? Községünkben a járási állatorvos még január első napjaiban ellenőrizte a szarvasmarha-állományt— Január 9-én igazolást is adott: az állatállomány tbc-negatív. Az igazolást eljuttattuk a tiszafüredi tejüzemhez. Ennek ellenére az üzem vezetői a januárban beszállított tejért nem hajlandók a tbc-negatív tejért járó felárat kifizetni a tiszaörvényi tsz- tagoknak. Indok: elkéstünk az igazolással. Szeretnénk tudni, a folyamatosan szállított negatív tejért járó felárat van-e joga valakinek megvonni? Vagy igyekezetünk, fáradozásunk hiábavalónak bizonyult? Csesznok Tamásné Tiszaörvény Felháborító! örömmel vettük tudomásul, hogy a posta januárban teljesítette a szolnoki Vöröscsillag — Vosztok úton lakók kérelmét. — Felszerelték a régen óhajtott nyilvános telefonkészüléket, amely bizonyos megnyugvást jelentett mindenkinek. Február 12-én este a Vörösesliláé út XV. bakházban, nem volt villanyáram. Sebaj! — gondoltam, s leszaladtam, hogy a TITÁSZ segítségét kérjem. — Meglepetésemre az új készülék már néma volt. Valaki a hallgatót barbár módon daraboki a törte, majd a fülkében szétszórta. Felháborított ez a váratlan fordulat. Jóllehet, a villany-probléma másnapig halasztható lett volna. De szükségünk lehet orvosra, mentőre, belső tűz is keletkezhet, tűzoltókért kellene telefonálnunk. Hisz éppen ezért kértük a nyilvános telefont. Ezúton kérem a Vöröscsillag — Vosztok út lakóit: az ilyen közérdekű létesítményt tekintsük kicsit magunkénak s vonjuk felelősségre azokat, akik ezeket semmibe veszik. A rendőrség is segítségünkre lehetne ebben oly módon. hogy sűrűbben küldené járőreit erre a városrészre. Bertalan Sándor Szolnok Az illetékesek intézkedtek Három válasz a VfVB Építési és Közlekedési Osztályától 1966. december 29-1 lapszámunkban Szilágyi Sándor szolnoki olvasónk levele alapján a „A 13-as bizonytalan” címmel közöltünk cikket. A Szolnok Városi Tanács V. B. Építési és Közlekedési Osztályától — a 7. sz. AKÖV- vel egyetértésben — kaptunk a fenti írásra választ, amelynek lényege: A megnövekedett utasforgalom tette szükségessé, hogy az 1-es jelzésű járatok ne érintsék a vasútállomást, ugyanis már a belvárosban, illetve a déli iparvidéken megtelik a busz utasokkal- A vasúthoz szükség esetén a Vegyiművektől jön vissza a busz — és fordítva. Ilyenkor a közbeeső megállókban nem vesz fel utasokat. Egyébként a buszjáratok indítása a vasútállomástól azért bizonytalan, mert az a vonatok beérkezésétől függ. Január 11-én munkatársunk ..Egyensúlyozó mutatvány kisgyermekkel” című jegyzetében kifogásolta, hogy a szolnoki Kertvárosban az autóbuszmegállóhoz vezető lépcsősor szinte életveszélyes. Ügyszintén szó- vátette az Állami Gyümöl. esős régen húzódó buszforduló ügyét is. A válasz: „A kertvárosi vegyesbolt előtti autóbuszmegállónál lévő lépcső valóban rossz állapotban van, kijavításáról még a tavasz folyamán gondoskodunk. — Az Állami Gyümölcsös busz- végállomásának, Illetve buszfordulójának kiépítése ez évben szintén megtörténik- Az eddigi megépítését akadályozta a rossz időjárás”. Január 18-án e rovatunkban Váradi Béla panaszát közöltük — „Az utca nem szemétgyűjtő” címmel. — örömmel adjuk közre az építési és közlekedési osztály válaszát, amelyből megtudtuk: a belvizes területeken megásott nyílt- árok rendszerek tisztántartását egy személy munkába állításával állandóan ellenőriztetik. Ezen kívül intézkedtek, hogy akik az árkokat salakkal, vagy szeméttel betemetik — ne tehessék büntetlenül. Jogi tanácsadó Az életbiztosítási szerződés k© á w e 2 m ényeze ’ t| e A vagyonbiztosításnál a szerződésben rendszerint két fél, a biztosító, illetve a biztosított szerepel. Utóbbi rendszerint maga köti a szerződést, továbbá a biztosítási összeg felvételére is általában ő jogosult. Az életbiztosításnál a biztosítási összeg felvételére jogosult személy az esetek nagy többségében nem azonos a biztosítottal. Részben ez az oka annak, hogy az életbiztosítással kapcsolatban gyakran keletkeznek jogviták atekintetben, hogy ki jogosult a biztosítási összeg felvételére, vagyis ki a kedvezményezett. S. I. kunhegyes! lakos levelében arról ír, hogy fia 1966. november 25-én meghalt, akinek életbiztosítási szerződése volt. Levélírónk aziránt érdeklődik, hogy gyermekének első házasságából született fia, akit. ők neveltek, jogosult-e az élet- biztosítás összegére, illetve annak egy részére. Tekintettel arra, hogy hasonló kérdéssel többen fordultak a szerkesztőséghez, az alábbiakban ismertetjük az életbiztosítási szerződés különleges szabályait, valamint a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 1967. január hónapban e tárgykörben közzétett állásfoglalásának legfontosabb megállapításait A Polgári Törvénykönyv rendelkezése szerint az élet- biztosítási szerződésben kedvezményezett lehet: a szerződésben megnevezett személy, a bemutatóra szóló kötvény birtokosa, a biztosító örököse, ha a kedvezményezettet a szerződésben nem jelölték meg és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki. ^Az, aki a biztosítási szerződést köti, az eredetileg kijelölt kedvezményezett helyett a biztosítóhoz intézett írásbeli nyilatkozattal bármikor más kedvezményezettet nevezhet meg. Ha nem a'biztosított a szerződő fél, ehhez a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. Ha a biztosított kiskorú és a szerződést nem a törvényes képviselő köti meg. annak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. Fentiek szerint tehát a biztosított örököse akkor minősül kedvezményezettDecember utolsó napjaiban érkezett hozzánk Szabó Pál szandaszöllősi olvasónk panaszos levele. — amelyben megírta: hat éve tagja a szandaszöllősi Vörösmező Tsz-nek. 1966. aug. 5-én baleset érte, nem súlyos, a feje fájt nagyon. Augusztus 14-én ment orvoshoz, s azóta betegállományban van. Az eltelt időben — állítása szerint — egyszer kapott pénzt a tsz- től. október 10-én 400 forintot. Ezekben a napokban a segélvkifizetés'iez szükséges iratokat Szolnokon leadta. Lassan a decembert is végig betegeskedem, de még most sem kaotm meg a hiánvzó táppénzt” — írta többek között Szabó Pál. Nem jól van ez így! — bosszankodtunk. Irtunk a tsz elnökének. Meglepő választ kaptunk az elnökhelyettes és a főkönyvelő aláírásával. Nem fedi a válásé got. hogy Szabó Pál egy alkanek, ha nincs szerződésben megjelölt kedvezményezett s az életbiztosítás során bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki. A fenti jogszabályi rendelkezés azzal, hogy a harmadik esetben a biztosítási szerződés kedvezményezettjének az örököst minősíti, egyben meghatározza az életbiztosítási összegből való részesedés mértékét is. Abban az esetben ugyanis, ha az elhunyt biztosított után végrendelet nem maradt, a törvényes örökösök a kedvezményezettek — a törvényes öröklés szabályai szerint osztoznak az élet- biztosítási összegen. A túlélő házastársat is az öröklési jog szabásaiban meghatározott tartalmú haszonélvezeti jog illeti meg. Végrendelkezés esetében pedig egy- egy örököst megillető ked- vezményezetti jogosultság mértékét illetően a végrendeleten alapuló öröklési szabályok alkalmazandók. Az ági örökösök — ilyen minőségükben — természetszerűen nem lehetnek kedvezményezettek, mert a biztosítási összeg nem olyan jellegű, hogy ezzel kapcsolatban ági öröklésnek egyáltalán helye lohet. összefoglalva a főszabályt: ha az életbiztosítási szerződésben a kedvezményezettet nem jelölték meg. és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki, az örökösöket egymás közötti viszonyukban a biztosítási összeg olyan arányban illeti meg. amilyen mértékben erre öröklés esetén igényt tarthatnának. A fentiek azonban az életbiztosítás biztosítási jellegét nem szüntetik meg, nem teszik azt hagyatékká, arra tehát örökhagyó esetleges hitelezői jogszerűen nem támaszthatnak igényt. Az ismertetett jogszabályi rendelkezések alapján S. I. kunhegyesi lakosnak azt tanácsoljuk, hogy elhalt fiának lakóhelyén illetékes Állami Biztosítótól érdeklődje meg azt, hogy fia milyen életbiztosítást kötött. Abban az esetben, ha a kötvény nem bemutatóra szólta illetve abban nem jelölte meg a kedvezményezett nevét, úgy unokája a törvényes öröklés szabályai szerint jogosult a biztosítási összeg megfelelő hányadára. feltéve, ha biztosított végrendeletet nem írt. Dr. Cs. L lommal kapott a tsz-től 400 — Ft-ot, mást semmit. Betegsége idején, az ősszel elszámoltak részére szeptemberre 40,31, október- novemberre 70,89 munkaegységet. A tsz-nél 1? — forintot előlegeztek tavaly munkaegységenként. Szorozzunk. Bárhogyan számoljuk is, 1332.— forint a végeredmény. A decemberre—januárra esedékes munkaegységet a panaszosnak még nem tudták elszámolni. saját hibájából, mert a táppénzutalványt nem juttatta el a tsz-irodába. A válaszból megtudtuk: a tsz segített a beteg emberen. Olvasónk részt vett a zárszámadáson, haza szállította terményjárandóságát, megkapta a munkaegységre járó pénzt. Bizonyára most már elküldi a hiányzó táppénzutalványt ia a tsz-irodára... Csak tudnánk, miért panaszkodott mégis? Megvizsgáltuk Jogtalan panasz is van
