Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-14 / 38. szám

1*87. február 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Az őszinte mikrofon előtt Próbál az énekkar Szombaton este fél 7-től fél 10-ig a Magyar Rádió VI-os stúdiójának vendége volt a szolnoki fmsz ének­kar. A rádió Énekkarok pó­diuma című műsorához ké­szített felvételeket a szol­nokiakkal. Az énekkar, rádiószerep­lése előtti utolsó próbáiéra látogattunk el pénteken este. A szolnoki fmsz barátsá­gos klubja megtelt erre az estére. Az udvarra egy madrigál hangjai szűrőd­tek ki. Megálltunk az ajtó előtt és megvártuk mig Budai Péter, az énekkar karnagya leintette a szóla­mokat. A mű, amelyet ott tar­tózkodásunk alatt próbál­tak, Svesnyikov Künn a ré­ten, című szép kórusműve. Egy-egy részletének újra és újra nekilendülve mun­kálták ki a tökéletes hang­zást. Néha Budai Péter kü- lön-külön énekeltette az egyes szólamokat, hogy az­tán még szebb legyen az együttes éneke. ' — Sajnos nagyon kevés az időnk — panaszolja Bu­dai Péter a próba szüneté­ben. — Az is kellemetlen, hogy a felküldött reperto­árból négy olyan müvet választottak ki, amelyek már nagyon hosszú ideje a kórus állandó műsorszámai. Egy kicsit elfáradtak, ruti­nossá váltak, hiányzik be­lőlük az éneklés önfeledt öröme, frissessége. Most azt a frissességet szeretnénk feleleveníteni újra, de na­gyon sok a betegünk. To­rokgyulladás, influenza rit­kítja sorainkat. — Nem lesz semmi hiba. mire szereplésre kerül sor, meggyógyulnak. Mindig igv volt, meelátjátok, most sem lesz másképp — szól köz­be társait is nyugtatva az egyik kórustag. És mi szívből reméljük, hogy a fővárosi rádiófellé­pésüknél valóban nem volt semmi hiba, hogy a kórus becsülettel he’vtállt a me­gye kulturális életének képviseletében. R. G. Ki mit adhat jötanacskení a szocialista brigád éietehex Szocialista brigádok talál­kozóit kezdeményezte a ti­szafüredi járási nőtanács. A találkozás célja a személyes baráti ismerkedés mellett az, hogy átadják egymás­nak a szocialista cím meg­szerzésével és megtartásával járó sikereik emlékeit és mai gondjaikról beszélje­nek. A tiszafüredi Szabad Föld Termelőszövetkezet és a helyi háziipari szövetke­zet női szocialista brigádjai szervezik a találkozót. Abádszalókon a Lenin Tsz asszonyai készülnek a tisza- derzsi Kossuth Tsz-beliek látogatására. A tiszaőrsi és a tiszaszöl- lősi asszonyoknak lesz elő­reláthatólag a legtöbb ven­dégük. ókét ugyanis szinte mindenhonnan felkeresik a járás szövetkezeteiből azok a parasztasszonyok, leá­nyok, akik a bogyós gyü- mö’osök termesztésében sze­retnének ismereteket sze­rezni, s azt majd odahaza hasznosítani. A talá'kozókat március közepéig bonyolít­ják le. Fordítás, kívonatkészílés, eletronikus gépekkel „Ilyen honfi Varró Soma” Na'tykuM'tá'fi leories „cta,tokr> a sztizadvSqrol Készülődünk a választá­sokhoz. Országszerte min­denütt tárgyalják az új, egyéni jelöltek mikénti vá­lasztását. Kiket tartanak majd érdemesnek a nép bizalmára? Ilyenkor sokszor szóba kerülnek a felszaba­dulás előtti és még korábbi idők rossz emlékű válasz­tási harcai; az 1935-ös endrődi csendőrsortűz, a nyíltszavazásos választási rendszer visszaélései, vagy a régi követválasztásoknái szokásban volt etetés-itatás, a megvásárolt „vokso-k” és a korteskedós ezernyi for­télya. Az idősebbek emlékeznek még a régi választásoknál elmaradhatatlan kortesnó­tákra is. Ezeknek a dalla­ma évtizedeken át igencsak egy volt, leginkább csak a szövege változott asze­rint, hogy kit kellett él­tetni, vagy „abcugolni”. De akadt közöttük olyan szö­vegű is, amelyik nem csu­pán az ellenjelölt ócsárlá- sában merült ki, hanem az időszerű politikai viszo­nyokra is utalt Az ilyen verset aztán az akkori toll­forgató emberek feljegy­zésre is alkalmasnak tar­tották. Ilyennek találta kisúj­szállási lakos néhai kun atyánkfia, névszerint Kun Áron bátyánk is az alább , közölt „Választási dalit”, amelyet a múlt század hat­vanas éveiben elkezdett — ma a túrkevei múzeum adattárában őrzött — nap­lószerű fe1 jegyzéseiben örö­kített meg. Meg kell je­gyeznünk, hogy ez a vá­lasztási dal az 1867-es ki­egyezést követő politikai élet vezető pártja, a Deák párttal szemben az akkoi ellenzéki Tisza Kálmán féle balközép pártnak je­löltje érdekében íródott és­pedig a feljegyző Kun Áron által 1869. február 18-ról keltezve. A választási dal majd­nem betű szerint közölve a következőképp szól: Baldácsi nyere többséget, S utána a Móritzosok, Kik közt sidó is vala sok, Kálomista, Mózes hitű, Jöttek, mentek, mint a szűcstű. Főképp egy Mezei Márton Kocsin, lovon, ölben, háton, Mint lóbőrt, a félholtakat Hordva, amíg egy is akadt. S tán a temetőben is járt, Csakhogy szaporodjon a part, Mely Móritzot felemelje S jutalmát ő is megnyerje. És hiába nem is jára, Hol a pohár sűrűn jára. És vajon ki kontójára? A’ hozzá, hogy mire lement A nap, a szám annyira ment Hogy Varró Somát meg- dönté. Móritz maradt a küzdtéren Baldácsival túl az éren. Mit egy új választás követ S ott tudjuk meg, ki lesz követ7 Addig pusztíthat a járvány, Na de még ez arathatna. Ha a nép most nem aratna. Különben is, mint a kender, Annyi a nembánom ember. Most, kiben van is akarat, Ma a tudományos munka egyik legnagyobb nehézsé­ge a sokezer szakfolyóirat anyagának számontartása. Annak a kutatónak, aki va­lamely szakterületen újat akar alkotni, előbb a legkü- lönbÖ7.őbb nyelveken meg­jelenő szakmunkák tömegét kell áttanulmányoznia. Nem várható, hogy minden ku­tató kb. 15—20 nyelven tud­ja a közleményeket olvas­ni. Ezért az óriási mennyi­ségű dokumentáció akkor lesz igazán használható, ha a szakirodalmi tájékoz*atók, kivonatok az anyanyelven készülnek. Ráadásul még a fejlődés gyors üteme miatt a fordítások, kivonatolósok sebességét a maximálisra kell növelni. A feladat egyedül az elektronikus gé­pek műveleti sebességével oldható meg. A fordítógépek túl ódon­képpen erre a c4lra alkal­massá tett elektronikus szá­mítógépek. Ez»k nedig. — te­hát a fordítógépek is, — három fő egységből állnak: a rpemórlaegvségből, a ve­zérlőegységből és az ún. aritmetikai egységből. A memóriaegység megjegyzi, emlékezetében tárolja és szükség esetén a rendelke­zésre bocsátja a géppel kö­zölt adatokat. Ez a fordító­gép szótára. Az aritmetikai egység a műveleteket vég­zi, a fordítógépben az össze­hasonlítást, kiválasz ást. megkülönböztetést, egyez­tetést stb. A vezérlőegység a műveleti utasításoknak megfelelően vez rli az ada­tok (szavak, ragok stb.) ke­resését, azok továbbítását, az említett nyelvtani mű­veletek elvégzését, az ered­mények elhelyezését a me­móriában. majd ismételt előhívását a következő mű­veletek során, irányítja a műveletek egymásutánját. A fordítógép memória- egysége természetesen nem­csak szavakat, hanerh nyelvtani pdatokat, kapcso­latokat. kifejezéseket, szó- szerkezeteket stb. is tartal­maz. Annak érzékeltetésére, hogyan végzi a fordítás munkáját a gén, ragadjunk ki egv mondatból egyetlen szót és kövessük ezen a gép VEGYÉSZTECHNIKUST ERÖSABAMfl El EK- TROTECHNIKUST. VILI 4NYSZERELÖT(VAGY FI FKTROMCSZERfiSZTi ÉS SZERSZÁM! AK *TOST felveszünk megegyezés szerinti fizeiéssel. Lakást nem biztosítunk .te'pmkezés- Tisza Bútoripar* Vállalat 4 sz gvára S/olnok Vóröshadsereg útja 32 Ütiköitséget felvétel esetén térítünk. Vetőburgonya kedvezményes áron igényelhető egyéniek részére is. VETŐMAG Vállalat 1. sz.üzeménél Szolnok. Véső u. 1. Telefon: 12—52. Gülbaba 255.— Ft/q Lengyel rózsa 190,— Ft/q AZ ÉM. SZOLNOK MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT azonnali felvételre keres kőműves és épületlakatos, valamint üveges szakmunkásokat n Jelentkezni lehet: 1M. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat Munkaügyi Osztályán Szolnok, Ady Endre u. 117/c. fordítási lépéseit. Legyen kiválasztott szavunk: ..fel­adattal”. A gép hiába keresi a szótárban, nem találja meg. A vezérlőegység jelzi, hogy ragozott szó, tehát el kel. hagyni a rrgot. Hogy me.yik a rag és me'yik a szótó, azt a gép kellő óvatosság­gal állapítja meg: elősz.ör elhagy a szóból egy betűt és így keresi a „feladatta” szót. Mivel ez sincs a szó­tárban, elhagy még egy be­tűt. tehát most nyomoz a „feladati” után. Ezt sem ta­lálja meg, ez'rt ismételten elhagy egy betűt és most már a szótárban megleli a „feladót” szó' az ún. s-óc:k- kévei együtt. Ez a szócikk tartalmazza a szó idegen­nyelvű jelentését és a szó­hoz tarto7Ó nye’vtani utalá­sokat: milyen hangzású a szó, kell-e a kifejezések, vonzatok között keresni, mi­lyen a ragozása, ke’i-e egyeztető?, mi1 ven a szó ne­me. A későbbiek során a vezériő°"vség e szócikknek megfelelő műveletek végre­hatásira ad utasítást. De még előbb me«keresteti a ragot a ragok táblázatában. A gép azonban hiába kere­si az előbb levá’asztott „tál” ragot, nincs a mé’yhanpú ragok köpött. Ez'rt az art- mefikai eeytóe új utasító'-* kan: a t-t cserélje f°l v-vel. Ekkpr mór mee+aláHa en­nek ?r*en„nnve'vű mesrfe'e- lőtó* a hozrő tsrtóré uta­sítást. hoffv mpven esette? jár (eo-'-öatiatámtó eset). A edd’" a memárioenv- gófrZ>.»r) tároHa a ..fotódat” 5”7Ó jo1or»t/^cét — mocf r>7* f»7 ob fví » q í> m perfplolfi eset­tel 8 pnerot, (£c ferv a1 8 ,hattal” szó fordításá­val. Í£*v tovább p p irtnndntolc minkön szaván Pr>rc7p py fev fordított sza­\rr>l? m ' rt pom *t-OQ Mórt fl­<?vp]«nr»bo köb v«nni a rnori- dafoV a7^Tv-vn'7'i a nVPbrf V7fr,'?0'y/*lenlr':‘f St,b aroolfzrxlr pv£r>i fr>TV* t\ cőn rilr mncrr>M*4ca pbmfcoV tnomó- ríoaf*vc>/W Ironof*’ fít<*<rv«nvo. ‘P.7 p7 an­nok bnov rr»n rn^tt <y>!r#a»7or do7 ern^k P crÁnl fordft?5q bo orro tftrobcrö'-'V br*<rv a YVvrn Ar*+b O* — a o foT^í^c­qol CTfryrr* Vlpn frrr*VVo1 r»orn 1Ao"rv1r föl otAMnr>is‘Viic frónnV fordításokat készí­tenek. Ki a hazát hőn szereti, A Deák párt nem kell neki. Követet is olyat választ. Ki a honra udvöt áraszt. Jó hazafi csak az lehet. Ki Tiszával vall egy elvet. Baloldali a nézése. Tiszta és hű az érzése. Ilyen ember kell minekünk. Ilyen lehet csak követünk. Ilyen honfi Varró Soma, Mint kit már megpróbált hona. Éljen hát követünk Varról Legyen éles. mint a sarló. Vágja le a Deák-pártot, Mely a honnak sokat ártott! A jogunkból nem engedünk, Míg egy kardot felbír ke­zünk. Lobogjon a zászlók sorai Éljem soká Varró Soma! A történeti hűség ked­véért meg keil említenünk, hogy a Nagykunság kö­vetei a kiegyezéstől egé­szen az első világháborúig, vagyis a Ferenc József-i idők alatt mindig a „bal­oldali” negyvennyolcas pártból kerültek ki. Így a karcag választókerületnek is Varró Sándor lett a kép­viselője ellenzéki negyven- nyolcas programmal. Csak azt nem értjük, miért oe- cézi a vers Somának? Ta­lán csak a rím kedvéért? Megtaláljuk a Kun Áron jegyzőkönyvében a követke­ző 1872. évi képviselővá­lasztás versbeszédek leírá­sát is eképpen: Július hó negyedikén Karcag varos piacterén Nyolc-kilenc óra közt már Hullámzott az ember-ár. A négy nagykun város népe Sorban az urnához lépe, S majd kétezren valának. Kik négy részre szakadának. Lengete a szél sok zászlót, Éltették Baldácsi bárót, Papp Mórt, Varrót és Ke­lement. De mikorra a nap lement, Hiába, nem ér ra— arait Az ismeretlen szerző — talán maga Kun Áron, akit kisdiák koromban, mint ízes beszédű öreg mesemondót, magam is is­mertem — a vers utolsó soraiban érzékelteti azt a közömbösséget, amellyel a négy nagykun város: Kar­cag, Kisújszállás, Túrkeva és Kunhegyes választóinak „kétezres” tömegéből kire­kesztett dolgozó nép szem­lélte a neki csak úri ko­médiát jelentő választási harcokat. Győrffy Lajos 1 db üzemképes felújí­tott DT—54-es 4 éves és 1 db DT—413-as lánctalpaa traktor megegyezés szerinti áron azonnal eladó. — „Rákóczi” Mg. Tsz B ükkösd, Baranya m. A tanai űr megsértődött — Hospitálással kezdjük, kedves kol­léga. ön beül valamelyik padba, $ figyel. A következő órát már ön tartja. Az én Lukácsi barátom a gyakorló ta­nárok megilletCdöttségével huppant né­hány perc múlva a szegedi gyakorló gimnázium egyik padjára. Fitosorrú kis szöszke örvendezett mellette. — De jó, hogy ideült a tanár úr! Leg­alább súg majd. — Ha tudok — gondolta —. akkor le­het róla szó. Nem szólt, csak cinkosan, hunyorított. Az első percek gyorsan, fesztelenül peregtek. A tanár magyarázott, az osz­tály csendben figyelt. — Ügy van ez, mint a népmesében gyakran ismétlődő motívumok — darálta a tanár. Azt akarta mondani, hogy a hétfejű sárkány rendszerint elrabolja a legkisebb királylányt. Nyelvbotlásból azonban azt mondta: — A legkisebb királylány rendszerint elrabolja a hétfejü sárkányt. Az osztály visított a gyönyörtől. Csak az egyik fogós kérdés után lett csend. De akkor aztán olyan csend, — ahogy mondani szokták —, hegy a bo’i’* <có-' hönését is meg lehetett hallani. Senki nem jelentkezett. — Súgjon már, tanár úri — bökte oldalba Lukácsit a szöszi. ö súgott, a szöszi jelentkezett — és remekelt. A tanár nagyon megdicsérte. Az osztály sandán pislogott rá. Hirtelen önérzetes lett. / — Tanár úr, nem érdemiem meg a dicséretet, mert súgtak — hebegte. — Igen, s ki súgott? Tán csak nem a tanár úr? — mustrálgatta a tanár Lu­kácsit. A szöszi azonban csöndben maradt. Élt benne a betyárbecsület. Az óra végén ismét fogas kérdés hang­zott el. — Te jó isten, hogy mi mindent kel­lene tudni ezeknek a gyerekeknek — morfondírozott Lukácsi. — De jó, hogy nem tőlem kérdik, nem tudnék felelni én sem. Az osztály meg sem moccant. Csak a szöszi kérlelte megint esdeklő szemekkel: — Súgjon, tanár úr! — Én? — ijedt meg Lukácsi. De aztán feltalálta magát. — Méghogy én súgjak, hogy aztán megint kifecsegjel A szöszke bűntudattal hajtotta le ■ fejét... Timon Bőin

Next

/
Thumbnails
Contents