Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-14 / 38. szám
i.967. február IV SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 F ájdalomsp ekulánsok Az állattartás gazdaságossága Tiszaderzsen Egy kiló sertéshúst 11.60 forintért állítanak elő ^A munkaügyi miniszter 2/1964. 'IV. 3.) Mü.M. számú rendeleté a dolgozó egészségére vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérité- sérőV* A FARONK A tiszaderzsi Kossuth Tsz-ben már negyedszer ér 45 forintot egy munkaegység- A tagonkénti évi átlagos jövedelem 17 423 forint volt. Pedig a tavalyi csapadék sok kárt tett a termésben. Ebben a szövetkezetben ugyanis jobban szeretik a száraz időjárást, mert öntözni tudnak. — A sok eső, hó ellen viszont nem tudnak mit tenni. Fő profiljuk az állattenyésztés. az összjövedelemnek felét adja. Ezért nem csökkent a tavalyi jövedelem sem. Az utóbbi négy év alatt 40 százalékkal nőtt a szövetkezet állatállománya. Ez igen nagy eredmény. Annál is inkább, mert a férőhelyek többsége korszerűtlen. A 650 hízó férőhelyből -sak 200 alkalmas önetetésre. A vizet csak tavaly kötötték be az ólakba- Addig vödörrel cipelték a gondozók. A sertéstenyésztés eredményei biztatóak. Egy kocára évi 12,9 felnevelt szaporult jut. Az elhullás 5,3 százalékos. Az eredményeket tovább akarják javítani a gazdaság szakemberei, gondozói. Tiszaderzsen is rég megszűnt a süldőztetés- — A hizlalda korszerűtlenségét a szakszerűbb gondozással és takarmányozással ellensúlyozzák. Tavaly 1561 hízót értékesítettek. A fal- kásított jószágok átlagosan nyolc hónapos korban kerülnek innen a vágóra. Az önetetős ólban gazdaságosabb a tartás: 30—40 nappal korábban érik el a 105—110 kilót. Egy kiló húsra 4,3 kilogramm takarmányt fordítanak. A szövetkezetiek tavaly 158 hízott marhát értékesítettek, nagy többségét export minőségben- A most hízó csaknem 200 marha zömét is odaszánják. A kiváló minőségűre hizlalt jószágok igényesebbek a tartásra és a takarmányozásra. De az értük kapott magasabb felár bőven megtérül. Egyébként 22,9 százalékos volt itt a keményítő értékesülés a múlt évben. A baromfitartás csak mellékes üzemágnak számít a gazdaságban, a takarmány és a megfelelő férőhely hiánya miatt is. Tavaly 28,5 ezer baromfit értékesítettek, s egy kiló hús előállításához 4,2 kiló takarmány kellett- Ez nem a legjobb értékesülés. Az állattartás gazdaságosságát az önköltségi mutatók érzékeltetik. Serfőző Imre főkönyvelő kimutatta: egy kiló hízott sertés 11,60 forintba került 1966- ban, egy kiló hízó után viszont átlagosan 19 forint árbevétele volt a szövetkezetnek. A hízómarha kilója 17,20 forintból jött ki, ugyanakkor 19,85 forint átlag árat kaptak érte. Igaz, ebben benne van az export minőségért járó felár is. Az árubaromfi — csirke — kilogrammját 21,40 forintért termelték meg, 25,18 ért értékesítették- A csirkék egy részét a budapesti szabadpiacon adták el. Három tennék önköltség számait vizsgáltuk a közös gazdaságban. A mutatók tartalmazzák a munkadíjat, az amortizációs és az általános költséget is. A hízott sertésnél és a vágómarhánál jók az eredmények, a baromfinál lehetnének jobbak. A két fő termék gazdaságosságát a tavalyi árrendezés is elősegítette. A megye közös gazdaságainak jelentős részében azonban még korántsem tudnak ilyen eredményeket felmutatni— m. L — A Budapesti Fűrészek szolnoki telepéről S. J. levelet írt az SZMT munka- védelmi felügyelőjének: „A vállalat nem téríti meg a baleset következtében keletkezett táppénz különbö- zetet, pedig egy farönk fordította ki a hüvelykujjamat.. .” A panaszt mindenre kiterjedő gondos vizsgálat követte. A sérült töviről hegyire elmagyarázta, hogyan történt az eset. A munkatársai bizonyítottál;, a farönk megcsúszott és máris oda volt a hüvelyk. Semmi kétség, S. -1.-nek igaza van. A munkavédelmi felügyelő már a jegyzőkönyv jrásához akart látni, amikor egészen véletlenül fültanúja lett egy beszélgetésnek. A két ember nem tudott jelenlétéről. A Jászsági Állami Gazdaság tehenésze M. G. elvesztette a gyűrűsujját. A karikagyűrűje tépte le, amikor a tejeskncsiról leuerott Legalábbis ő ezt mondta a baleseti jegyzőkönyv felvételénél. Nála is hasonló volt a helyzet, az üzem nem akarta kifizetni a táppénz és a baleset előtti átlagkeresetének külnnbözc- tét. Az ügy szintén az SZMT munkavédelmi felügyelőjénél „kötött” ki. — Hogyan történt? — Kérem, ahogyan leugrottam a kopsiról. a gyűrűm belakadt a lőcs kiálló csücskébe és mentbrtént a baj — mondta M. G. — Tejeskannák fel és berakását is végezte? — Igen. — Kioktatták, hogy munka közben nem szabad gyűrűt viselni? — Nem, mert nemrégen kerültem erre a munkára. A dolgozó nem hibás — tűnődött a munkavédelmi felügyelő. Minden amellett szól, hogy a kártérítési igénye jogos. Hacsak... — Látni szeretném a te- jeskoesit — mondta minden átmenet nélkül M. G.- nek. Az ember összerezzent, az arcán zavar tükröződött. Megnézte a kocsit és minden kiderült. A teleskocsi olyan alacsony volt, hogy ezért így folyt a diskurzus: — Jól gondold meg, hogy mit teszel te spicli — hallotta S. J. hangját — Ha pofázni mersz, megmártom benned a bicskát. — Az sem érdekel, vedd tudomásul. Én ilyen piszok- ságot mégsem csinálok — mondta a másik. Ezután már gyorsan peregtek az események. Egv ember, aki nem ijedt meg S. J. fenyegtőzéseitől, beszélt. Elmondta, hogy nem a telepen sérült meg a panaszos, hanem részegen leesett a kerékpárról, akkor történt a baj. Az erőszakos, rabiátus természetű S. J. a remélt 20 ezer forint kártérítés érdekében munkatársainak megfélemlítésétől sem riadt vissza. akkor sem szakíthatja le a beakadt gyűrű M. G. ujját, ha történetesen hanyatt esett volna. Keze akkor is magasabban volna a öcsnél, ha a földön feküdne. — Mondja el az igazságot — mondta szigorúan M. G.-nek. A szerencsétlen ember elmondta, hogy egy ismerőséhez mentek látogatóba, de azok nem voltak odahaza. Ö, beugrott a kapu tetején, hogy a megszokott helyről leakassza a kulcsot Eközben élte a baleset. Egy kiálló szög okozta vesztét. Barátai azt mondták neki, hogy nem kapja meg az Állami Biztosítótól a biztosítási díjat, ha nem üzemi balesetnek minősítik kezének csorikúlását. A tájékozatlanság, nem a rosszindulat vitte görbe útra M. G.-t. A SODRÓFA Amikor a baleset megtörtént, aznap H. V. volt a legelső a műhelyben. Amikor a többiek beléptek, fájdalomtól eltorzult arccal a falnak dőlve találták. Jobb karja csuklóban volt eltörve. — A kalapács... — nyögte. A fúró tetejéről esett rá. Az asztalán ott feküdt egy kalapács. Talán 20—23 üekás lehetett H. V. „szerencséjére" aznap éppen az üzemben járt a munkavédelmi felügyelői így ő vizsgálta ki az ügyet. A kalapács azonnal felkeltette a gyanúját — Tehát a kalapács esett a csuklójára — mondta H, V.-nek. — Igen. — Rendben van, ilyesmi előfordulhat. H. V. arcán egy pillanatra, még fájdalma ellenére is megkönnyebbülés látszott. A munkavédelmi felügyelő később eltávozott az üzemből, H. V.-ék lakására ment. A feleség álmosságtól bedagadt szemmel fogadta, azzal tessékelte beljebb, hogy már napok óta beteg a kisfiú. Az asszony izgatott volt — Mondja, miért tette ezt? — kérdezte a munkavédelmi felügyelő egy hirtelen jött ötletnek engedve, — Már tudják mi történt? — kérdezte könnyes szemmel. — Ilyen lelketlen embert. Tegnap délután elküldtem orvosságért, meg kenyérért a boltba, mert a .kicsit nem hagyhattam. — Száz forintot adtam neki. Tudja mikor jött haza? Éjfél után, hulla részegen. A dühtől és az elkeseredéstől szinte vakon ugrottam a kredenchez, kikaptam a sodrófát és ütöttem. Az egyik ütés eltörte a csuklóját. Én vagyok a hibás. Bognár János C ÍMFESTŐ munkát minden kivitelben vállalatoktól, szövetkezetektől, intézményektől és hivataloktól vállal az ÉM. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat Szolnok, Ady Endre u, 117/c. Törpesertések A biológiai-orvosi kutatásoknál újabban egyre gyakrabban folytatnak kísérleteket sertésekkel, mivel ennek az állatnak élettani funkciói sok tekintetben hasonlítanak az emberéhez. A házisertés viszont nagy súlya miatt nem alkalmas kísérletre, azért a laboratóriumi kutatások céljaira 40—50 kg súlyú, mégis teljesen kifejlett törpesertcseket tenyésztettek ki. A Tudományos Akadémia martonvásári te'epén dr. Bertók Lőránd kandidátus kezdeményezésére az Egészségügyi Tudományos Tanács támogatásával két év óta tenyésztenek törpesertéseket- A képen látható 1 hetes kismalac súlya alig 70—80 dekagramm. A TE3ESKOCS! A hideg megállt az udvarokon és hóarcával a földet nézte. — A felhők vastagon, nehézkesen úsztak észak felé és ónos szürkeségükben komorabbak voltak, mint nyáron a legfeketébb Viharfelhő. A verebek, cinkék, sármány k ki tudja hová bújtak, csak a varjak kerengtek alacsonyan es rekedten károgtak az éjszaka elé. Mert késő délutánra járt már. A jószág álmosan kérődzött a homályos istállóban s az ember megállt, amikor betette az istállóajtót és felnézett az égre. — Hó lesz — gondol'a Berta Jancsi. — hó. Megette a fene a holnapi vásárt. Bement a házba. Cs'k annvit mondott: alighanem valami idő készül. — Reggelig még megfordulhat — mondta az asszony. — Persze — bólintott Jancsi — persze. Rózái nem tudott mit válaszolni. Pedig szeretett volna. Mostanában keményen bánt sr urával és Jancsi állta a házi viharokat, mert gyereket vártak. lyenkor ez így van- hát így van. — A tehenet el kell adni. — Igazságod van — bólintott Jancsi — csak az idő ene°die. — Meg a lustaság. NémeMk ember lustaságból halogatja a vásárt. — Van olvan is — mondta es°ndecen Jancsi. Az étaz-ka lassan elmúlt. Hajnalaié filtyörésznl Vezú»tt a szél, Nyikorgatta a kútágast, csapkodta a kiskertajtót és olyan aprón hordta a havat, hogy látni nem is lehetett. Csak érezni. Jancsi előhúzta a szánkót, szénát készített, befogta a lovat és kivezette Csákót, az öreg tehenet. Csákó békésen és bután nézeti a hajnali homályba és csak akkor bódült. el, amikor a kötéllel a ra- koncához kötötték. Nyers, mély bődülését elkapta a szél, nekivágta az istállóajtónak, a házablaknak, s ez olyan volt, mint a búcsúzás. Csákó öreg tehén volt és tudta, amit tudott. A szobában égett a kis lámpa és megrezzent, amikor Jancsi a havas csizmáit a földhöz verte. — Hát én mennék. Rózái kócosán és ellenségesen nézett rá az ágyból. — Ebben az időben? — Ebben — Aztán nem sajnálja azt a szegény, öreg tehenet? — Magamat se saináLm. Az este még nagyon akartad... — Aztán most azért megy- hogy csak ellenkezzen ve’em?! Jancsi feltolta homlokára a kucsmát. Jól megnézte az asz- szonyt, a lámpát, csizmáját, hogy nem havas-e, ezenközben lenyelte a fölös indulatokat, megfordult és bevágta az altót. hoev a lámpa ijedt libbenéssel elaludt. Felült a szánra és Csákó abg tudott lépést tartani amikor elindultak. De mire a falu végire értek, me^assüdoit a szán mert a nvitott mezőkről szemb-1 fúlt a szél, a jegenyék suhogva birkóztak a felhőkkel s a hópor sziszegve nyargalt az utakon. De azért a vásárba szerencsésen odaértek. Akkor már elállt a szól, kisütött a nap és Jancsi leci- helődött a szánról. A méreg még nagyon ágaskodott benne és ó'yan árat mondott a vevőnek, hogy maga is sokallta. FLKL1E ISTI 4\ * — Sok lesz — mondta a vevó — sok. Abból még engedni kell... Jancsi vidámabban nézett körül. Rengeteg vevő és kevés marha. Nono! Nem is volt bolondság eljönni... — Ne erőltessük! Majd jön a Makkos. Az maid megadja. — Adja, nem adja? — Mondtam már. Nem erőszak... A vevó észrevette, hogy egy idősebb parasztember nagyon nézegeti a tehenet. Nézegette és olvan formán biccentett Jancsi felé, mint akinek tetszik a Csákó. Még megveszi... — Hát nem enged? — Nem! ( A vevő ollót vett ki a zsebéből és nyírt valamit Csákó szőrébe Kifizette a pénzt és egy kis kárörömmel nézett a parasztemberre, aki elől megvette a tehenet — Kendnek is tetszett? — Valamikor — lépett közelebb — a lányomnak adtam ezt a tehenet egy éve. hogy férjhez- ment. — Kezet fogott Jancsival — hogy vagytok, fiam? A vevő mérgesen megrántotta Csákó kötelét és az öreg tehén elballagott új gazdája után... Ez kora délelőtt történt amikor még alig tiporták le a vásártér havát, de a lacikonyhán már sis- tergett a kolbász és a fütyülősökben tompán csillant a sárga bor. — Az áldomást én fizetem — mondta Janci ipának, aki szerette vejét. nemkülönben a bort is Mivel pedig mindkettőt szerette — amint később kiderült — nagyon szerette — ott ültek még délután ket+őknr is. Jancsi közben ellépett, ostornyelet vett és Rózáinak meleg kendőt. — Nem érdemli meg Igazán nem, de azért ne mondja, hogy ürec kézzel megvek haza. — És eloanaszolta mennyi baj van Rozáliái. — Na, eneem nem ugráltatna — mondta mérgesen az öreg. — Az anyja is ilyen volt. — Hát engem sem ugráltat! A kend lánya és ha kend is igazat ad, tudom már, hogyan tér.tsem észre — es az ostornyélre nézett — M?g egy féllitert, asszonyság! Akkor váltak el nagy barátságban, amikor a nap vörös arca a határról nézett végig a hómezőkön s a varjak, mint az éjszaka baromfiai, elültek már a vásártér nyárfáin. Végig futott a szán. mégis este volt már, mire a falu határába értek. — Megverem — gondolta magában Jancsi mérgesen. — Az új ostomyéllel verem meg — és ezzel a gondolattal fordult be az udvarra iS.'' — Ki se jön elém. Hát asszony ez? A lovat bevezette, a pokrócokat bedobta az istállóba. A kendőt a hóna alá csapta, az új ostomyéllel kezében bement a házba. Kicsit pislogott a szobában. Nagy lánggal égett a lámpa, az asztalon fehér abrosz, gőzölgő *ál, puha kenyér, s a búbos mellett várakozó melegséggel Rózái. Még a pirns réklijét is felvette, azt az ismerősét mátkaságuk ideiéből... Jancsi hosszén verte le lábáról a havat. A naeykendő roitjai sután himbá'óztak kezében és az asszony úgy ölelte át, majd feldöntötte; — Nem érdemiem meg! Igazán nem — és könnyeivel összemasza- tolta Jancsi arcát. — Ne bolondozz, na — szabadkozott Janes5 — Hát várj egv kicsit. legalább amis ezt az ostornyelet a sarokba támasztom. AZ OSTOR
