Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-12 / 37. szám
H SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ídöT. február 12. ^tlllllH!lltlt!HIHiHHH1Kii!tttW«itttl4ittlfnUtiimitilWWijtlttlHimwmiiMWIU!t^ J HEMES GYÜRGY : Sxeberényi Lehel t f§ „Ez a kis földművelő nemzet évek = fg óta egy ipari kolosszus támadásainak §| Ü célpontja. Van-e szörnyűbb dolog, = jg mint a légi bombázás egy ilyen, ha- §g s direpülőkkel nem rendelkező földmű- g f| velő nép ellen? H A vietnami forradalom ama törté- H g neti folyamat egyik mozzanata, g g melynek során az éhező, kizsákmá- g H nyolt népek arra vállalkoztak, hogy §= g kivívják az élethez való jogukat §j g Erőszakhoz, a legvadabb eszközök- g !ü höz folyamodni azért, hogy az életért = = folyó eme harc lendülete megtörjön: g H ime, ezt a célt tűzte maga elé az f§ g Egyesült Államok.1 (Bertrand Russell) g fTiiilllllinilllHillllllillitlllHIIlllHilllHtllltlllHIWlIHilltlllliillUtlUiilttttilllllHINmÖu Bűnös szemlélődő Napokig járkált a pók a fejem fölött, mint valami holdbéli lépegető. A fehér falon járkált, mely ferdén hajol az ágyam fölé. Kékesen dereng a ferde fal fölöttem, az én égboltom. A pók köröz rajta. Idegesítő, szorongató, mint egy hidegháború: ki tudja, mikor válik meleggé. Mikor eloltom a lámpám, nem látom a pókot. Várom, feszengő, készenléti állapotban, míg éberségem elernyed, s elnyom az álom. Ki bírja tartósan a feszült idegállapotot? S a pók bizonnyal erre vár, erre az elernyedésre, erre a figyelem-kihagyásra. Az éj leple alatt majd aláereszkedik ejtőernyőjén a paplan-dombok kö2é a paplan-völgyekbe. Köröz a pók fölöttem, kiszemeli a mélyben arcom városát. Arcom épületei: orrom, szemem, szám a kiszolgáltatottságtól bor- zongnak. Kerek a pók, tányérakna, hosszú pálca-lábai kosarasán tapogatják az égboltot, kémholdak antennái. A pók veszedelmes dologgal játszik: hálót készít. Ügy gondolja, e veszélyes holmi egyedül reá El-eljutott a pók lábaihoz, melyek körbefogták, miként egy fogolytábor kerítésoszlopai. Sose jutott túl a lábakon. Azok nyugodtan, biztosan álltak a helyükön, s némi söprö- gető mozdulatot téve, mindig visszaterelték a halálraítéltet. És az még mindig nem adta fel. Nem fogadta el a reménytelent. Magam röstelkedtem a nagy és hatalmas pók helyett, együtt éreztem áldozatával, a parányival. Pók volt az is, pókocska, a pókok nagy családjából. Egy másik rasszhoz tartozott: a kistestűekhez, melyeknek hasa nem nagyobb egy sovány pontnál, s végtagjaik fölöttébb kurták és cingárak majdnem selen- téktelenek és színezetükben is mutatnak eltérést. Hanem, odanézzetek! Sikerült? A pókocska kitört a lábak zord oszlopai közül. Gombos+űfejnyi fekete pont, nyargal tova a fehér falon. A nagy pók ezt engedné? Hogy nem mozdul utána, egy lábát se mozdítja. — Hagyja futni? A nagy pók biztos a dolgában, fölösleges mozdulNem hittem a szememnek. Megmozdult és kifeszült az első toronydaru- láb. Mint amit a padlóhoz szegeztek. Aztán vele szemben a másik — a falhoz tapasztva. Aztán sorba behajtott a többi térdben, — láthatatlan gúzsba. Aztán azok is behajtottak, amelyek előbb kifeszíttettek —. a rögzítés végett. Aztán nem volt tovább. A gombostűfejnvi pókocska felült a ballisztikus gömb tetejébe, s az zsugorodott, zsugorodott, leense- dett, mint egy kiszúrt hólyag. A nagy pókot telhetetlen- sége messzire vitte a maga háza tájától. önhittsége félrerúgott minden óvatosságot Ugyanolyan hálóba lépett, amilyeneket ő készít, s amire úgy hitte — csak ő képes. De mégsem egészen olyan volt e háló. Szövevényében eltért attól, amit ő ismert. ; Maga volt a dzsungel, ; kenyérfákkal és kókuszpál- ; mákkal, melyeket befutnak ; a kusza és erős liánok és ; más alattomos kúszónövé- ; nyék. Beléjük gabalyodik j a pókláb és nincs menek- | vés. ! A pókocska, a gombostű- J fejnyi, kinek itt a hazája, ! s a pálmafák tetejében lakik, J ördöngősen bánik a liánnal. < A nagy pók nem olvasta j Gullivert, hogyan járt Lili- ! putban.- < m int apa, megértem John Steinbecket. Az amerikai irodalom büszkesége, a Nobel-díjas író Dél-Vietnamba utazott, hogy találkozzék fiával, ifjabb Johnnal. Ifjabb John tagja annak a hónapról hónapra nagyobb létszámú hadseregnek, amely minden eszközzel meg akarja törni egy kis nép ellenállását. A katonai szolgálat általában nem könnyű, békében sem, háborúban meg egyenest veszedelmes. Az apák, bármily kemények, edzettek, ha cyan tough guyok is — belevaló fickók, ahogy Amerikában mondják — mint a sokat próbált John Steinbeck, éri- hetően aggódnak háborúba hívott fiukért. A dél-vietnami katonai szolgálat kockázatos. Az amerikai hadügyminisztérium épp a minap tette közzé a dél-vietnami haderő (alkalmasint szépített) veszteségeit. Ebből az derül ki, hogy egyedül 1966- ban háromszor annyi amerikai katona halt meg és sebesült meg, mint a háború kezdete óta 1965-ig eltelt öt év alatt. jkz apák aggódása tehát ilyen eset- ” ben mindig jogos, s itt Hérodotoszra szeretnék hivatkozni. Azért éppen a történetírás atyjára, mert Steinbeck egyszer — saját vallomása szerint — mint a második világháború haditudósítója úgy akarta kipróbálni a katonai cenzorok éberségét, hogy Hérodotosznak a görögök és perzsák szalamiszi csatájáról írott beszámolóját adta le haditengerészeti tudósításként. Nos, ettől a Hérodotosztól, akit Steinbeck oly jól ismer, tudjuk, mit mondott Kroiszosz, mikor a perzsák királya kegyelemből leléptette őt az el- emésztésére rendelt máglyáról: „Senki sem oly esztelen, hogy a háborút válassza béke helyett, ebben (mármint a békében) ugyanis a gyermekek temetik el az apákat, abban (mármint a háborúban) az apák a gyermekeket.” Az élet rendje hogy előbb az apák haljanak meg; ezt a rendet a háború fölbo- borítjá. Mi az oka hát, hogy ez a rangos és kiváló író, aki a kaliforniai agrárproletárok hányattatásának megrendítő ábrázolásával kezdte írói pályáját, a progressziónak ez a szívós harcosa, aki u Lement a hold-ban a fasizmus tagadásának írói fegyverét ragadta meg, mi az oka, hogy a második világháború Angliát Afrikát és Olaszországot megjárt haditudósítója, aki a fasizmus fölötti győzelemért forgatta tollát — most katonáskodó fia meglátogatása alkalmából egyszerre hangot váltott és a vietnami konfliktus háborús megoldásának krónikása szerepében jelentkezik, végeredményben olyan szerepben, mellyel tudomásul veszi, hogy az apák helyett előbb a fiúknak — még sok-sok amerikai fiúnak — kell meghalnia? ^ egy másik amerikai tudósító. aki szerkesztőnek csaknem olyan rangos, mint Steinbeck írónak, Harrison E Salisbury a konkurrens tőkés lapban, a The New York Times-ban épp mostanában leplezi le, mit csinálnak az amerikai katonák Vietnamban: a katonai célpontok mellett kímélet nélkül irtják a polgári lakosságot Észak-Vietnambaru Steinbeck az első cikkét ért szovjet bí* rálatra válaszul fölszólította a Komszo- molszkaja Pravda munkatársait: menjenek el Dél-Vietnamba és akkor saját szemükkel győződnének meg arról, hogy valótlan, mintha nők és asszonyok amerikaiak vagy dél-vietnamiak katonai célpontjai lennének. Kinek higgyünk innen távolból? Én elhiszem, hogy Steinbeck rövid dél-vietnami tartózkodása alatt nem látta nők és asszonyok meggyilkolását. De vajon ez cáfolja-e azt, amit Salisbury látott Eszak- Vietnamban? Akik három évvel ezelőtt sort álltak — legalább ezren voltak — Budapesten az Európa könyvesbolt előtt, hogy a hozzánk látogató író kézjegyével lássa el szeretett Steinbeck-könyvüket, lehet, hogy némi csalódást éreznek majd, ha e cikket olvassák. Magam is csalódást érzek, pedig az írószövetségben tett látogatása során nem kevés megilletődöttséggel hallgattam ifjúkorom nagy irodalmi élménye, az Érik a gyümölcs és az Egerek és emberek írójának okos, ironikus, önirónikus, játékos szellemről árulkodó szavait. m z író egykor megírta látomását: mi ” lenne, ha egy szörnyű hatalom egy kitalált ország — eredetileg Amerika — egyik városára támadna. A haditudósító most természetesnek találja, hogy Amerika egy nem kitalált országra támadt, s á maga is büszke, hogy lőhette ezt az országot. Az író megrója azokat, akik Amerikában tiltakozó plakátokat festenek és hordoznak körül; szerinte ezzel az óriási energiával egy sereg nyomorúságos embert lehetne kisegíteni a kátyúból. Ez bizony nagy változás, hátatfordítás a haladásnak. Mit tehetünk ezek után mi, a nagy író tisztelői, hívei, olvasói? A mű, hisszük, elválik alkotójától. A Steinbeck- oeuvre maradandó, megrendítő híradás 3 Salinas völgyéről, az amerikai haladó irodalom jelképévé nőtt vándor csavargókról, az író ifjúkorát idéző Kaliforniáról, Tortilla Flat spanyol-indián-mexikói keveredései kedves paisanóiról, a kisemmizettekről, az elnyomottakról. Az öreg, kalandkereső, kérkedő író ezt az életművét semmiféle ágyúsorozattal nem tudja szétlőni. De Vietnam igazságát sem. Lélekmérgezés (Révész Napsugár rajza) ártalmatlan, a titok birtokosára. Biztos a dolgában, hogy büntetlenül élhet vele. Teljesen nyugodt afelől, hogy senki és semmi meg nem zavarhatja játékait. A hálóba vetett biztos tudat az övé. A hálóba, melyet akár a világ fölé teríthet. S annyi áldozatbogár vergődik a láthatatlanságig álcázott szövevényben, amehnyit akar, győzze vérüket csapolni. Csapdája nincs? De igen. A kör önmagába tér. Egy reggel kifogtam. A pók kalandját zsákmányával. A parányi áldozat hosszú lábainak kosarában vergődött. Akkora volt az áldozat, mint egy gombostűfej. A pók számos lába: iszonytató toronydaruk, — melyek útra készülő ballisztikus sömbőt tartanak: a pók feneketlen bendő- jét. Figyeltem az áldozat kitörési kísérleteit.. Szurkoltam neki. Makacsul ragaszkodott az életéhez. nia Örömünk korai volt. A kicsi pók visszafordul. Arasznyi utat, ha tett. Visz- szatér végzete kosarába. Visszahúzta a nagy pók, a hatalmas. Zsinóron tartja, ahogy mi a *csirkét és engedi bóklászni kicsit. A • körön belül, melynek a zsi- S nór a sugara — járhat- X kelhet. A zsinór rándulása | figyelmezteti, meddig ér a | szabadsága. $ Újra meg újra engedi | arasznyi utakra. Ejnye de sűrűk lettek ezek az utak. Jobban odafigyeltem, s j nem mindennapi látvány- ban volt részem, mely fonákjára fordította kommentárjaim építményét. Ocsudásom azzal kezdő- ; dött, hogy a pókocska gyanúsan sokat szaladgált kosárból ki, kosárba be. Mi több, körbe járta sorra a darulábakat, elmatatott velük. Majd tova futott, s; megint vissza, a következő lábhoz. A kisfiút régen ismerem. Még nincs egészen tizenhá rom éves, de korához képest igen értelmes. Izgalmas beszélgetéseink voltak már írókról, filmekről, sportról, egyebekről. Politikáról még nem, csak most legutóbb. Ö kezdte. Elhozott megmutatni egy újságcikket. Versenyt indítottak az úttörő rajban, ki írja meg legszebben a szünidei élményét. Leírta, hogyan gyűjtöttek az egyik szünidei napon hulladékot. Nagyon szép volt az írás. Ilyen részletek voltak benne: „Hideg volt, de azért igen boldogon és vidáman húztuk a kocsit, hogy elinduljunk hulladékot gyűjteni. Nagyokat nevettünk közben, mert mindenkinek volt egy-egy mókás élménye a karácsonyról. Csak akkor szomorodtunk el egy kicsit, amikor egyikünk azt kérdezte: táttátok-e a tévében, hogy az amerikaiak még a gyerekeket is megkínozzák Vietnamban... Én még sírtam is egy kicsit... Amíg mi nyugodtan játszunk, Vietnamban az imperialisták szörnyű gaztetteket követnek el... Amit az egész napon gyűjtött hulladékért kaptunk, felajánlottuk a vietnamiak megsegítésére...” Kis barátom megnyerte a versenyt az úttörő rajban. Az ő újságcikke került ki a faliújságra. A napokban megint találkoztunk. Most már mint „kollegával” beszélgettem vele. Tréfáltam, hogy ha megnő, biztosan újságíró lesz, hisz már tizenhárom évesen is sikerei vannak a pályán. — Nem — mondta — mert az újságok mind hazudnak. Meglepődtem és faggatni kezdtem, miből gondolja ezt. Megmagyarázta. — Amerikáról csak rosz- szat írnak mindig. Meg Johnsonról is. A Szovjetunióról meg csak jót. És ez így nem igaz. Elmondtam neki, hogy Amerikáról, a vitenami háborúról nagyobbrészt a nyugati hírügynökségek anyagait vesszük át. Johnsonról, meg a Kennedy gyilkosságról amit most olvashat, azt is mind Amerikában írták. — Azt az ottani kommunisták írták, vagy valaki meghamisította. Ez mór megdöbbentő. De Gaulle szavait, érveit idéztem neki, mert azt állította, hogy a Szovjetunió háborút akar. — Az is áruló. Cserben hagyta a bajban a szövetségeseit. Miért nem segít Amerikának legalább egy két ezreddel Vietnamban? — Miért, ki kit támadott meg Vietnamban? — A benszülöttek az amerikai támaszpontokat. És ehhez nincs joguk. Amerikának van igaza, ha védekezik ellenük. Nem folytatom párbeszédünk idézését. Elképesztő butaságok áradata. Igaz. hogy ugyanakkor roppant logikus, mindenre kialakított típusválaszok — s ha végül is tényekkel, adatokkal bizonyítok, a makacs felelet: Nem hiszem el. A bácsi honnan tudja... stb. Mondhatják, hogv ez nem is lehet igaz. Kitaláltam az egészet. Pedig igaz, ha mégoly egyedi és szélsőséges is az eset. Beszélgettem a kisfiú apjával Ahogy mondani szokás, egyszerű munkás ember. Józan, megfontolt véleménye van a világról — igaz. túl sokat nem ismer a nemzetközi élet eseményeiből, nem mondható, hogy mindig eligazodik azok mozgató rugóit illetően is, de az alapállása olyan, mint százezreké, millióké az országban. — Politizálni szoktak-e a kisfiúval? — Nem. Mi magunk nem sokat beszélünk ilyesmiről. A tévét nézzük, az nekünk elég. % Elmondom, milyen politikai nézetei vannak a gyereknek. Még jobban megdöbben mint én. Szinte könyörgő re fogja, — Higgye el, tőlünk nem hall ilyet a gyerek. Elhiszem, mert annyira ismerem őt, hogy én is képtelenségnek tartanám. De mégis, honnan szedte össze ezeket a reakciósnak is ósdi, ellenzékinek is nevetséges nézeteket a kisfiú? Most már közösen tanakodunk. Az édesanyja szól közbe. — Nem az Elvira nénitől hallja? — Jó ég, csak nem? — fordul felém az apa. — Tudja, Elvira nénit mindegyikünknél lobban szereti a fiam. Amikor én beteg voltam, évekig 6 nevelte. Most is minden iskolai szünetben hozzá utazik. Nem tudom, hogy Elvira nénitől, vagy valaki mástól szedte össze kis barátom ezt a politikai zöldségcsokrot. Egy bizonyos Buta, műveletlen és konokul ellenséges gondolkodású lehet az illető. Valamikor 1944- ben fogantak meg politikai előítéletei, s az idő azóta nyomtalanul elsuhant felette. Lehet, hogy ő maga nem is veszi észre, milyen emésztő mérget hordoz magában, milyen anakronisztikus stupidságokat beszél, a mennyire szemben áll már a közvéleménnyel, még azokkal is, akik fenntartották előítéleteiket rendszerünkkel szemben, de nézeteik és érveik nem olyanok, mint 1944—45-ben, vagy átmenetileg 1956-ban voltak. (Mert a történelemből ők is tudomásul venni kénvszerültek néhány dolgot.) liehet, hogy Elvira néni az. Vagy talán más. Mindegy ki ő és hogy hívják. Számunkra egyért fontos. Amit tesz, az rendkívül káros. Egy ifjú lelket mérgez meg, olt be olyan vírussal, aminek következtében a kisfiú örök életére sebzett, meghasonlott maradhat A tételes jog ismeri aa ifjúság elleni bűntett fogalmát s törvényeink szigorúan sújtják az ilyet Amit Elvira néni csinál, ha nem is úgy, de lényegében ugyancsak az ifjúság megrontása. Jobban kellene figyelnünk rá, s a többi Elvira nénire. Szülőknek, pedagógusoknak. mindannyiunknak. í— V -*
