Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-10 / 35. szám
1MK Mruét xo. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A választóké a szó... A fiatal lányok ajkáról röppenő szavak a békéről, a választásról szóltak. Mécsem csupán az ünnepélyes külsőség, a szavalatok tették igazán ünnepivé a szerda esti fegyverneki jelölő gyűlést, hanem még- inkább az, amit az emberek, a választópolgárok mondtak. Szavuk számvetés volt a négy év eredményeiről s őszinte vélemény azokról, akiket a Hazafias Népfront nevében megyei, járási, illetve községi tanácstag jelöltnek javasolt a gyűlés szónoka. Csörögi János így beszélt: — A beszámoló dokumentum volt arról az útról, amelyet végigjártunk. S úgy igaz, hogy a tanács vezetői, tagjai eddig is a mi érdekünket képviselték, a közösségért dolgoztak. — Bihari Lajosnét jól ismerjük. Közülünk való. — Szapárfalun született. Itt tanít már huszonöt éve. S nemcsak a gyermekek nevelője, hanem mi felnőttek is sokat tanultunk már értékes előadásaiból. Szerény, segítőkész, ezért tiszteljük, szeretjük — mondta Bozsó Mártonné. — Én az asszonyok nevében támogatom Bihariné jelölését Bízunk benne. S megígérjük, hogy segítjük munkáját, mert tudjuk, megválasztása után, mint megyei tanácstagnak, még több tennivalója lesz — vélekedett a községi nőtanács titkára. — Tíz éve ismerem Bihari Lajosnét. Kartársak vagyunk. Tudom, mennyit fáradozik a gyermekekért, milyen sokat tett az anal fabétizmus csökkentéséért, s mint a művelődésügyi állandó bizottság elnöke, hogyan igyekezett segíteni a többi iskolaigazgatóság munkáját is — egészítette ki a felszólalók szavait Nagy István tanár. — Remélem, hogy a megyei tanácstag jelöltünk, aki itt nőtt fel és pedagógusként is huszonöt éve hű maradt falujához, innen megy nyugdíjba is. Bízom abban, hogy megválasztása után rendszeresen megtartja tanácstagi fogadóóráit, mert azt igénveliük is — mondta derültséget keltve idősb Űjj József, a Kossuth Tsz elnökhelyettese. — Én a népfrontban hosszabb ideie együtt dolgozom Molnár Józsefiéi. — Tevékenységéről röviden csak annyit mondok: számára nem hivatalt, hanem hivatást jelent a mozgalmi munka. A fegyverneki emberek szavaiból bizalom árad1. — Ennek jele volt az egvhan- gúlag megszavazott döntés is. mely szerint megvet tanácstag jelöltnek Bihari Lajosnét, a szapárfalui iskola igazgatóiát, járási tanácstag jelöltnek Molnár Józsefet, a népfront törökszentmiklósi járási titkárát, szintén járási és községi tanácstag jelöltnek Vásárhelyi Józsefet, a közséqi tanács vb elnökét fogadták el. Nagy Katalin NyoTc vúiosbon rendez nyári egyetemet a TIT Dr. Ortutay Gyula akadémikus elnökletével csütörtökön ülést tartott a Kossuth Klubban a TIT nyári egyetemeinek országos intéző bizottsága. Júniustól augusztus végéig — az elmúlt évhez hasonlóan — nyolc városban rendeznek nyári egyetemet, s most az előkészületekről tárgyaltak, a programokat körvonalazták. A széleskörű hazai és külföldi propaganda céljaira 15 ezres példányban hatnyelvű prospektusokat készítettek. Az egyetemeket Debrecenben, Esztergomban, Keszthelyen, Miskolcon, Pécsett, Sopronban, Szegeden és Veszprémben rendezik. Már megkezdődtek a jelentkezések, jobbára európai országokból, de az amerikai kontinensről is százával érkeznek a részvételt közlő — és még nagyobb számban az érdeklődő — levelek. Az egyetemeken részt venni szándékozó külföldieknek 24 ór^n belül kiadják a kéri vízumot. ERZSIKÉ KOCKÁI Szegény kislány. El sem tudja képzelni, hogy ennek a felháborodást keltő dolognak tulajdonképpen miért is ő az oka. Nem csinált semmi mást, csax amit még rajta kívül huszonöt hegesztő. Meghegesztett négy kockát. Azután felbolydult a műhely. A szolnoki Ganz Villamossági Művek Hegesztett Gépszerkezetek Gyárában azóta is állandó vita tárgya a múltkori hegesztő vizsga. — Miért volt szükség erre a vizsgára? — kérdeztem a hegesztők művezetőjétől, Bartók Jenőtől. — Azért, mert nagyon sok reklamáció érkezett. A transzformátorok folytak. Próbahegesztést végeztettünk 2—3—4 és 5 milliméteres anyagokon. A feladat a külalak és a szivárgásmentes varratt volt. — Ugye ezt a versenyt nyerte meg Hegedűs Erzsébet? — Igen. Azóta az öreg szakmunkások fel vannak háborodva. — Miért? — Mert akik a pontozás szerint csúfos kudarcot vallottak, különben nagyon jó szakemberek, csak ?0-as vagy 25-ös anyaggal dolgoznak már évek óta. Ok ebben a „műfajban” specialisták. — Csak az bántja őket. hogy ez a fiatal kislány kimagasló jó eredményt ért. el vagy az 1.50 forint órabéremelés, amit Erzsiké kapott? — Nekem nem beszéltek a pénzről — mondta a művezető. Erzsiké egy transzformátor köpeny hegesztését csinálta. A villany hegesztő pálca szembántó fénye nagyon fiatal arcot világított meg. — Hány éves? — Tizenhét leszek már*■ *éa. — Hallom, jól sikerült a próbahegesztése. — Igen. Mind a négy doboz szivárgásmentes lett. Nem akarták elhinni, hogy ón csináltam. Még egy kockát csináltattak velem. Az is ugyanolyan mint a többi. Akkor már nem kételkedett senki: — A többiek macerálják ezért? — Érzem, hogy azóta többen másképpen viselkednek velem szemben. — Mikor került a gyárba? — Tavaly áprilisban. — Előtte elvégeztem egy hathónapos tan folyamot. — Előtte hol dolgozott? — Nyaranta az erdőgazdaságnál. — Kanál gattunk ezerezerszáz forintért. — Szülei? — Csak az édesanyám él. Rákóczifalván lakunk. — Ügy tudom, most egyszerre másfél forinttal emelték az órabérét. Mennyi így a havi keresete? — Ezerötszáz forint. — Szeret hegeszteni? — Nagyon szeretek. Élvezettel csinálom ezt a munkát Ernő bácsi, a csoportvezetőm megígérte hogy mad megtanít mágnesmentes pálcával hegeszteni. Azt mondta, hogy akkor már nem húzhatnak a többiek. Török Ernő, Erzsiké cső- ♦ portvezetője több mint « húsz éve dolgozik a szak- * mában. ♦ — Nagvon nagv érzéke * van a kislánynak a precíz. ♦ kényes munkák elvéazésé- ♦ re. Látja ezeket a dobozokat csináltattam a napokban. Még rosszindulattal sem lehetne rajta hibát felfedezni. — A többiek mégis... — Nem Erzsikét bántják. Van ebben egy kis sértett önérzet is, többen meg nem tudnak belenyugodni abba az egy forint' ötven filléres emelésbe. Nem vagyunk egyformák. — Maga szerint megérdemelte a kislány? — Természetesen. — Voltak-e olyan munkások a „legyőzőitek” kö- \ zött, akik szintén vékony anyaggal dolgoznak és már 5—6 éves gyakorlatuk van? — Persze, hogy voltak. Jónéhányan. — Módjukban állt bizonyítani. Nem igaz? — Igen. Csakhogy a vereséget nem mindenki tudja elviselni. Különösen egy lánytól, aki ráadásul még tizenhét éves sincs. Bognár Jáqos Népművelési alapelvek és javaslatok 1966 végén az Országos' Népművelési Tanács javaslatot dolgozott ki a népművelés rendelkezésére álló anyagi eszközök összehangolt tervezésére és fel- használására. Ugyanakkor alapelveket is kimunkált a művelődési otthonok és közművelődési könyvtárak telepítéséhez és építéséhez. Ezeket a javaslatokat, illetve alapelveket azóta különböző fórumokon megvitatták. Általános vélemény szerint hasznos útmutatóul szolgálnak — de bizonyos vonatkozásban csak lehetőségeket vetnek fel, ezért kiegészítésre szó. rulnak. Egy-egy pontjuk valóraváltásához hathatós rendelkezések volnának szükségesek. Felül kellene vizsgálni például a művelődési házak költségvetését. Mostani gazdálkodásuk ugyanis anyagi ösztönzést jelent mind a színházi előadások, mind a korszerű népművelési formák (szakkörök, klubok stb.) ellen. Színházi előadásokért ugyanis csak terembért kapnak, egy művészi produkciónak nem nevezhető magyar nótaest viszont szép summává! növeli pénzüket. S mivel az állami támogatás úgyszólván csak a fenntartási költségeket fedezi, a művelődési házak vezetői kénytelenek — intézményük rendeltetésével ellentétben — alacsony nívójú, de pénzt hozó rendezvényeket is programba iktatni. Ha a művelődési otthonok munkájától többet Követelünk, akkor erre is gondolni kell, hiszen amellett, hogy korszerű népművelési formák inkább viszik, mintsem hozzák a pénzt, tapasztalható egy másirányú kedvezőtlen hatás is. Nevezetesen az, hogy a különböző szervek — szerfölött helytelenül értékelve az új gazdasági mechanizmusra való áttérést — máris csökkentették a művelődési intézmények anyagi támogatását, s a további támogatás megszüntetését helyezték kilátásba. — így például a Ságvári művelődési ház esetében néhány szakszervezeti szerv. Szó ran az alapelvekben arról is, hogy a művelődési intézmények építésénél a különböző szervek működjenek együtt. Megyénkben is felvetődött már hasonló gondolat. Szóba került például, hogy Tiszaföldváron a Lenin és a Szabad Nép Termelőszövetkezet összefogva a községi tanáccsal épít — közgyűlések tartására is alkalmas — kultúrházat. — Életre- és támogatásra való elgondolás az ilyen. A különböző szervek közötti összefogás azonban nemcsak új létesítményeknél képzelhető el. Tószegen például a moziüzem és a tanács működik jól együtt a nagyterem kihasználásában. Máshol viszont hiába van szép művelődési ház, személyi torzsalkodások, és egyéb tényezők miatt nem engedik a filmvetítést a kultőrházbnn. Az ilven rossz állapotban lévő mozik helvett útat építeni viszont nincs lehetősé". Ezért volna jó. ha a községi műve’ődési intézményeket. tehát a művelődési házat. a mozit, a könyvtárat közös igazgatás alá helveznék. Rvm él bétől per erre ts sor kerül maid. E"y kis tóakarattal azonban addig is főbb lehetne az összhang közöttük, eredményesebb az ilven célra rendelkezésre álló anvaei eszközök felhasználása. Főleg akkor, ha ebbe a munkába a vállalatok is besegítenének, nem őriznék félt éken yen a szekrény mélyén a drága pénzen bec-rerzett zenekart fpl'mreléseket, táncruhákat stb. Befejezték az elbírálást Befejezték a tagjelöltek tagfelvételének elbírálását a kisújszállási pártszervezetekben. A módosított szervezeti szabályzat érvénybelépését követő napokban titkári értekezleten beszélték meg részletesen a tennivalókat. Ez segítette, hogy a zsúfolt téli prog_ ramok ellenére is időben befejezték ezt a nagyon fontos munkát. Február első hetében az alapszervezetek a közel hatvan tagjelölt sorsának elbírlása mellett már újabb tagfelvételekről is döntöttek. A városi párt-végrehajtóbizottság tagjai eddig mindenkor felkeresték a tagjelölteket, hogy személyesen megismerkedhessenek velük. Most ugyan ezt az ismerkedést, baráti beszélgetést a beérkező tag- felvételi kérelmek elbírálása előtt kezdeményezik. Qaf! -0&JI: I / Néhány praktikus óvintézkedésre hívjuk fel a tv-néző lakosságot. Mert jön! I Ha nem is éppen ide, de azért Nála sosem lehet tudni. Mi Neki Növi Sad-ról — Újvidékről — ideugrani? Semmi. Égés: vidékütik útbaesik, ha majd meggondolja magát, és szereplése után északnak veszt az irányt. Éppen ezért, legyünk elővigyázatosak Sokszor ráfizettünk már, hogy félvállré vettük a komoly intelmeket. Ezért jött be, onnan délről anno dacumal a török is. Aztán \másfél századig nyögtük a törökvészt. Ezúttal is vészt jósolnak a hírek. A leq utóbbi idők Legfélelmetesebbje indul nem sokára: hazánk déli határához mindössze egy lépésre. Lenyűgöző megjelenésétől bennakad a szó mind a kis-, mind a nagykorúakban. De még az aggokban is, akik pedig megértek már egy-két veszedelmes időszakot. Mivel éj közepén kezdődik a Fekete Titok műszakja, amikor a társadalom minden rendes tagja gyanútlanul figyel álmai- ♦ ra, nem lesz módunk éberen ellenőrizni ♦ öt. Még idejében szólunk, tehát minden | pánik nélkül hozassa rendbe ki-ki laká- ♦ sa zárjait, a kapu lövőjét, a házmesterek f pedig a kémlelőablakot. ♦ Számítva a felkavaró megrázkódtatások- I ra, minden kiskorú ágyikója közelében le- ; gyen ott a kisedény. Ha nagy a szoba. 1 irányjelző táblákkal könnyítsük meg a ki- 1 csínyek gyors közlekedését... Esetleg alakít. í sunk elsősegély bizottságokat. * Mert áprilisban Novi-Sadon vendégsze- t repel Juliette Greco, a világhírű francia | sanzonénekesnő és filmszínésznő. A név * azonban ne tévesszen meg senkit, és ne ♦ vigyen jóvátehetetlen könnyelműségbe, j Mint mondottuk, vigyázat! Éberség! .. • Tessék csak idehajolni! Tudják, ki ez a t hölgy? Még jobban tessék idefülelni! ö volt abban a múltkori tv-krimiben. $ amely azóta a képernyőről kilépett az t életbe, — 6 volt Belphegor!.'! Tóth István ♦ Ideje volna annak is, ha a nagyüzemek nemcsak a vállalat területén lévő művelődési otthonok támogatására gondolnának, hanem a bejáró munkások lakóhelyén működő kultúrotthonok segítésére és a velük való együttműködés kialakítására is. A szolnoki járműjavítóban például nagyon sokan járnak dolgozni Üjszászról. a martfűi Tisza Cipőgyár munkásainak jelentékeny résíe pedig Tiszaföldvárról verbuválódik. Közismert, hogy a bejáró munkásokkal lakóhelyükön jobban lehet foglalkozni. Ezért nem volt feleslegesen kidobott pénz az ottani művelődési házak támogatása. Természetesen nemcsak az ipari üzemektől kapott támogatásra kell gondolni: Megyénk lakosságának többsége a mezőgazdaság- oan dolgozik, s az általános műveltség emelésében ezen a területen van a legtöbb tennivaló. A kialakulóban lévő új termelőszövetkezeti szervekkel is fel kellene venni a kapcsolatot a népművelést irányító embereknek, azokat is megnyerni a művelődési intézmények számára. A különböző intézmények, szervek, tanácsok közötti együttműködésnek tág tere van egyéb vonatkozásban is. Ahhoz például, hogy a járásokban is megfelelő színvonalú színházi előadásokat lehessen szervezni, múlhatatlanul szükséges a tájcentrumok kialakítása. Ezeken a helyeken az igényeket kielégítő színpadot, világítást, fűtést stb. kell teremteni. Ez a feladat már koránt sem egyetlen község, hanem az egész környék ügye. Annak csak örülni lehet, hogy megyénkben a tájcentrumok kialakítására megtörténtek az első lépések. Régóta vitatott a népművelési tervek elkészítésének módja. Vannak, akik azt vallják: a naptári évhez kell annak igazodnia, hiszen a vállalatok, szövetkezetek terve is ahhoz igazodik, márpedig a pénzügyi fedezetet részben az jelenti. A másik álláspont szerint a népművelési évad kettévágását jelentené ez, kettősséget okozna a művelődésügyi osztályokon is. Azok ugyanis ősztől nyár elejéig terveznek oktatási vonalon, s az eddigi gyakorlat szerint népművelési vonatkozásban is. Megyénkben most mindkét tervezési terminus fellelhető. Egységesítése az Országos Népművelési Tanácsra vár. Megyénk népművelői nem látják a módját annak, hogyan lehetne művelődési intézményeinket az Országos Népművelési Tanács által kidolgozott nagys-grendűekre fejleszteni. Ha az ONT által szűk. ségesnek tartott alapterületet és intézményeink pillanatnyi helyzetét vesszük figyelembe, akkor ugyanis úgyszólván meg kellene kétszerezni kultúrházaink alapterületét. A könyvtáraknál nem készült felmérés, de ott is hasonló arányokra számíthatunk. S mindemellett intézményeink épületeinek jórésze még felújítással sem éri el a kívánt szintet.1 Ilyen tényekre gondolunk, mikor azt mondjuk, hogy az ONT alapelvei felvetnek hasznos gondolatokat, de nem elég következetesek a gondok megoldásában. Simon Bétt
