Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-05 / 31. szám

# SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19(17. fctoraár * Kultúrpolitikai feladatok falun (Folytatás a 7. oldalról) amihez a lehetőségek is megvannak, az ér­deklődés is javult Mezőgazdasági üze­meink vezetőinek nagyobb gondot kell fordítani a szakmunkásképzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeinek megterem­tésére, Sajnos nem sokkal jobb a helyzet a falu ipari szakember képzésében sem. Az egységes tanterem-gazdálkodás, a jobb nevelői ellátottság és a falun élő műszaki dolgozók bevonása érdekében sokat kell még tenni. felnőtt oktatás eredményei azt jelentették a falun is, hogy bi­zonyos mértékű szintemelkedés következett be az általános műveltségben a felnőtt lakosság körében. Az utóbbi években azonban csökkenő tendenciát mu­tatnak a felnőttoktatás, különösképpen az általános iskolai felnőttokatás számai. Bi­zonyos mértékű csökkenés elfogadható, hi­szen állandóan emelkedő számokra nem gondolhatunk. A csökkenés mértéke azon­ban lényegesen nagyobb annál, ínint ahogy azt a tényleges helyzet indokolná. Főként a mezőgazdasági lakosság körében lenne tudatosabb szervező munkára szükség a tanulás érdekében. Az 1960-as népszámlá­lás adatai szerint a mezőgazdasági keresők­nek csak 11,8 százaléka, ezen belül a ter­melőszövetkezeti fizikai dolgozóknak csak 5,2 százaléka rendelkezett az általános is­kola nyolcadik osztályának megfelelő, vagy annál magasabb végzettséggel. 1960 óta javultak ezek az arányok, de nem olyan mértékben, hogy megnyugtatónak tarthat­nánk a helyzetet. Ez ma már akadálya a felnőttek mezőgazdasági szakmunkáskép­zésének is. A népművelés területein összehasonlítva városaink és községeink helyzetét, azt keli megállapítanunk, hogy néhány vonatkozás­ban ugyan megközelítően azonos helyze­tét sikerült elérni, de sok tekintetben még lényeges különbségek mutatkoznak a köz­ségek hátrányára. A községekben megtartott ismeretter­jesztő előadások száma csaknem megkét­szereződött az utóbbi években, s ez azt je­lenti, hogy a lakosság számához viszonyítva megközelítően azonos arányok alakultak ki városon és falun. Az egy előadásra jutó látogatók száma viszont lényegesen ala­csonyabb a községekben. A könyvtárakba beiratkozott falusi olvasók arányszáma is megközelíti ma már a városiakét. A mozi látogatásról lényegében azonos szintről be­szélhetünk, mert városokban 10. községek­ben 10,1 mozilátogatás jutott egy-egy la­kosra 1965-ben. J avultak a falusi népművelési munka feltételei is. A második ötéves terv során 22 új műve­lődési otthon épült. A falusi könyvtárak állománya három és félszeresére emelke­dett, 3-ról 29-re nőtt a függetlenített mű­velődési otthon igazgatók száma. Száztizen- nyolc termelőszövetkezetben került sor népművelési ügyvezető beállítására, s ez a folyamat szervezettebbé tette a termelőszö­vetkezeteken belüli kulturális munkát. A színház .tájelőadásai 151-ről 228-ra emel­kedtek 1960-hoz viszonyítva. Falun is ter­jed a televízió, bár itt még nagy a különb­ség, mert városokban 76, községekben 43 tv-előfizető jut ezer lakosra. "További tennivalóinkat a még sok te­kintetben meglevő jelentős különbségek csökkentése jelenti. Mindenekelőtt a nép­művelési munka tartalmának, hatékonysá­gának fokozása a feladat. Ennek érdeké­ben fokozottabban kell igazodni a falusi népművelésnek a helyi adottságokhoz, problémákhoz, feladatokhoz. Ez a tudato­sabb, pontosabb igazodás elsősorban a je­lenleginél alaposabb, részletesebb helyi elemzést kíván. A feladatok és lehetőségek összehangolása azonban nem mindig azt jelenti, hogy a lehetőségek miatt korlátoz­ni kell a célkitűzéseket. Elsősorban azért nem, mert tapasztalataink szerint a meg­levő lehetőségek nincsenek mindenütt tel­jes mértékben kihasználva. fejlődés biztosításának másik fontos feltétele, hogy a diffe­renciáltság fokozottabban és tudatosabban jusson érvényre a falusi nép­művelési munkában. A népművelési prog­ramot a különböző rétegekre tudatosan bontsuk, messzemenően differenciáljuk foglalkozás, életkor, műveltségi szint és egyéni igények figyelembe vételével. Ha a művelődési otthonok, könyvtárak céltuda­tosan teszik ezt, akkor bővülni fog a nép­műveléssel kapcsolatba kerülők köre is. Külön fel kell hívnunk a figyelmet az ifjú­ság közötti sajátos népművelési program kidolgozására. Ehhez az is szükséges, hogy lényeges szemléletbeli változást érjünk el. Jelenleg tapasztalható olyan gyakorlat, hogy az ifjúság közötti munkát egyedül a KISZ feladatának tekintik. Természetes dolog, hogy a KISZ sokat tehet az ifjúság kulturális nevelése érdekében, de nem vál­lalhatja magára e feladat egészét. Népmű­velési intézményeink tekintsék sürgős fel­adatuknak, hogy gyökeresen javítsák meg az ifjúság nevelésére irányuló munkájukat. Módszerbeli fejlődésre, tökéletesedésre is szükség van a falusi népművelésben. Olyan változatos formák bátrabb és széle- sebbkörű alkalmazására kell törekedni, mint a különféle rétegklubok szervezése, szakkörök létrehozása, tanfolyamok, vetél­kedők. kirándulások, a jelenleginél sokkal változatosabb irányú fejlesztése. z eddig elmondottak szükség­képpen igénylik a személyi feltételek állandó javítását is Folyamatosan és nagyon következetesen kell munkálkodni azon. hogy a függetlení­tett népművelők megfelelő politikai, Ideo­lógiai és szakmai képzettséggel rendelkez­zenek. A nem függetlenített népművelőket is olyan értelmiségiek közül kell kiválo­gatni, akik megfelelnek ezeknek a köve­telményeknek. A népművelők között olyan mértékű jelenleg a fluktuáció, hogy lehe­tetlenné teszi a folyamatos munlcát. Ezért nagyobb felelősséggel történjék a népmű­velők kiválogatása, növekedjék társadalmi megbecsülése. A helyi vezetők segítsék elő, hogy az arra alkalmas népművelők hosszú ideig dolgozhassanak ezen a területen. A javuló tárgyi feltételek ellenére is azt kell mondanunk, hogy e tekintetben még hosszú ideig lesznek tennivalóink. A mű­velődési otthonok 40 százaléka jelentős fel­újítást, korszerűsítést igényel, 24 százalé­kukat pedig úgy kell minősítenünk, hogy még ezen az áron sem lehet alkalmassá tenni. A könyvtárak 27 százalékánál van szükség felújításra, 25 százalékuk pedig a minimális követelményeknek sem felel meg. A művelődési otthonok nagy többsé­ge nem rendelkezik olyan kisebb helyisé­gekkel, melyek a korábban felsorolt tevé­kenységi formák kifejlesztéséhez szüksé­gesek. A könyvállomány további nagymér­tékű emelkedésével kell számolnunk, ez pedig a jelenlegi könyvtárak nagyrészénél további bővítési követelményeket jelent. , ülőn kell szóvá tenni azt, ami a filmszínházak esetében tapasz­talható. Abból a tényből, hogy a filmszínházakat a Moziüzemi Vállalat működteti, a községek többségében téves következtetést vonnak le. Nem tekintik a filmszínházat a község egyik művelődési intézményének, hanem valamiféle idegen vállalkozásnak Jórészt ez a szemlélet az oka annak, hogy a filmszínházaknak csak mintegy harmada tekinthető a célra alkal­masnak. A községi vezetőknek fel kell is- memiök, hogy a filmszínház olyan jelentős kulturális intézmény, mint a művelődési otthon, vagy a könyvtár, hogy a község lakosainak igényét hivatott kielégíteni. A községek is fokozottabban törődjenek a filmszínház megfelelő körülményeinek megteremtésével és ne zárkózzanak el at­tól, hogy szükség esetén az arra alkalmas művelődési otthonokban kapjon helyet a mozi. A népművelés tárgyi feltételeinek fej­lesztése tehát nagyon komoly figyelmet ér­demlő kérdés. Megoldás pedig csak abban az esetben lehetséges, ha a községekben különböző helyeken meglevő anyagi forrá­sok célszerű koncentrálása megtörténik. Ennek érdekében készülnek el ebben az esztendőben valamennyi községre vonatko­zóan a népművelés helyi feladatait figye­lembe vevő fejlesztési tervek. Ezeknek a fejlesztési terveknek birtokában a községi vezetők hosszú időre előrelátva tervezhetik meg a szükséges anyagi eszközök biztosí­tását, megnyerve az egységes fejlesztés gondolatának minden olyan helyi szervet, mely népművelési célra anyagi fedezetet tud biztosítani. A népművelés mozgalmi jellegű mun­ka, s ez a jellege abban is kifejezésre jut, hogy több tömegszervezet és mozgalom fejt ki kulturális tevékenységet. Ebben a helyzetben nélkülözhetetlen a koordiná­lás továbbfejlesztése. vezetők szerepe a rájuk bí­zott dolgozók kulturális neve­lésében állandóan növekszik Ennek következtében szükség van egy olyan folyamat meggyorsítására, melynek eredményeként a vezetők munkájának a jelenleginél sokkal inkább szervesebb ré­szévé válik a kulturális nevelés feladatai­val való törődés. Külön kell ezt hangsú­lyoznunk a termelőszövetkezeti vezetők esetében, mivel a politikai, általános és szakmai műveltség emelésében a terme­lőszövetkezeti parasztság soraiban az át­lagosnál is nagyobb feladatok vannak. E cikk keretében nincs lehetőség arra, hogy részletesen foglalkozzunk a tanyai lakosság helyzetével. Mintegy 85—90 ezer ember él a tanyákon. Leszámítva a sajtót és a rádiót, a tanyai települések egyetlen kulturális lehetőségét a művelődési autók negyvenöt állomáshelye jelenti. Ezeknek az állomáshelyeknek körzetében azonban csak mintegy 10—12 ezer ember lakik, a többihez még a művelődési autó sem jut el. A probléma bővebb elemzése nélkül itt csak egyetlen lehetőségre kell utal­nunk. A tanyák kulturális ellátása javítá­sának olyan lehetőségéről van szó, hogy egy-egy körzetben — jórészt meglévő he­lyiségek ilyen célra való átalakítása útján — jöjjenek létre klub-könyvtárak, ahol könyvtári kölcsönzést, televiziónézést. egyes előadások időszakonkénti megtartá­sát lehet biztosítani. Nagyon időszerű len­ne, ha a termelőszövetkezeteink megkez­denék e feladat megoldását alusi kultúrpolitikai feladata­ink tehát meglehetősen na­gyok. A fejlődés fokozatos biztosításának feltételei adottak. Politikai, gazdasági, társadalmi fejlődésünk állan­dóan növeli az igényeket és egyben foko­zatosan meg is teremti az igények kielé­gítéséhez szükséges feltételek megterem­tésének lehetőségét. Hogy milyen mérié kű lesz e tekintetben a fejlődés, milyen mértékben tudjuk ezen a vonalon megol­dani pártunk IX. kongresszusának hatá­rozatait, az nagy mértékben a vezetés, az irányítás függvénye lesz. Ezért utalok be­fejezésül arra, hogy a járási és községi vezető testületek munkáját kell elsősor­ban tovább javítani ahhoz, hogy a kul­turális forradalom eredményesen halad­jon előre Szolnok megye községeiben is. V f ACCERONE, másné­ven „Harakm”, óva­tosan lenyomta a kilincset; az ajtó — szerencséjére — csikorgás nélkül kinyílt. A foglalkozás nélküli fiatal­ember egy pillanatra meg­állt, fülelt, majd halkan jelt adott. Társa a bűnben, íegifj. Zaccerone, másnéven „Trombózis”, erre utána lo­pakodott. És már bent is voltak az öreg vásári árus, özvegy Tuttofetto-né háló­szobájában. Körülnéztek. Hát bizony, a látvány, amely ott fogadta őket, nem igazolta az előzetes tájékoz­tatást: elég szegényes bú­torzat, kopott rongyszőnyeg, régimódi ruha a széken. „Vérszag”, aki állítólag jói ismeri az öregasszonyt, szegről-végről rokonságban is van vele, még azt állí­totta, hogy Estacadó leggaz­dagabb nőjéről van szó. Hol tarthatja vajon apénzét? A kövér, piros arcú asz- szonyság tátott szájjal hor­kolt a süppedt kereveten. Ügy látszik, tv-nézés köz­ben nyomta el az álom. A készülék nyitva maradt; éppen futball-mér- kőzést közvetítettek. Trom­bózis — aki már elővette az éles konyhakést —, ku­tatni kezdett a pénz után, a fehérnemű között De az okosabb, ravaszabb Hara­kiri visszahúzta. A képer­nyőn érdekes akció bonta­kozott ki: Skajo szélsebesen száguldott el a szélen. Scat- foie és Juan Fernandez ol­lóba fogták, ám Skajó át­ugrotta az elébemeredő láb­szárakat. Már-már úgy tűnt, hogy túlfut az alapvo­nalon, amikor hirtelen be­adásra szánta el magút. Dingboa, aki korábban ke­veset mutatta a csülkét, mint a párduc, vetette ma­gát a labdára. — Jöjj! — kiáltott volna Trombózis, ha Vaccerone markát nem tapasztja a szájára. A két rossz útra tért ifjú összeölelkezve, lé- le-gzet-visszafojtva leste a jelenetet. S várakozásukban nem is csalódtak. Dingboa heftijéről menthetetlenül vágódott a laszti Aquireza- balla kapus felett a bal felső vinklibe. — Gól! — ordított volna fel önfeledten Trombózis, ha szellemi vezérének ha­tározott közbelépése meg nem akadályozza, meggon­dolatlan tettében. Boldog­ságuk nem ismert határt. — Te, pajtás — szólt kis­vártatva Zaccerone és ké­sének élét tapogatta — az én anyukám, szegény, ép­pen így aludt, mint ez a spiné Itt— — Miért használsz a hölgyre ilyen csúf szava­kat? — felelte Vaccerone. — Nézd, ahogy motyog ál­mában, mennyi szívjóság tükröződik az arcán. És csi­nos, isten bizony. — Alapjában véve én is jó embernek indultam — mondta tompán Zaccerone — csak a szomorú körül­mények vittek a lejtőre. — Én is így vagyok vele — ezt tette hozzá Vaccero­ne. — Te, Trombi, mondok valamit. Menjünk el in­nen most, térjünk jó út­ra... De nézd... A képernyőn a feketeké­pű Carbajzal egyedül tör kapura, a mieink messze lemaradtak mögötte, Tri- lotrello kétségbeesetten fu­tott ld kapujából, de ez csak rontott a helyzeten: az ellenfél üdvöskéje, akiért egymillió dollárt ajánlott fel a Sammigueldarena mö­gött álló konszern, egysze­rű mozdulattal átemelte fe­lette a labdát, amely szinte bevánszorgott csak a mi kapunkba. A fiúk kővémeredten áll­tak. De csak egy pillanatig. Trombózis odalépett az alvó Tuttofetto-né mellé. Felemelte kését. — Vágd, akár a disznót! — kiáltotta a feldühödött Harakiri. — Mit vársz, hü­lye? Amikor a kerevet mögé tolták a fejétől megfosztott holttestet, if j. Vaccerone is­mét felfigyelt; a képernyőn világosan látszott, hogy a durva Juan Fernandez ke­gyetlenül elhúzza a 16-oson beiül a helyzetbe került Skajo lábát — Tizenegyes! — ordítot­ta. — Tiszta tizenegyes! De figyeld ezt az elvetemült gyilkost, nem adja meg. — Megadta! Megadta! — így ujjongott fel Trombó­zis. — És ha nem a Ding- boa lövi, akkor lefizették — Maga nem löt apus — kiáltott fel Harakiri megbotránkozva. — Vagy kancsal? A Skajo? Életében nem faultolt még, nemhogy alattomos tettre szánná magát... A siralomházban elmúlt a rémekkel népes éjszaka. Pírkadt Az őr kivezette a őket, rútul, cudarul! Nem! Éljen: a Dingboa lövi! Gól, gól, gól! Az öröm csillapodtával Vaccerone egy imát rebe- gett a holttest fölött, majd így szólt: — Jöjj, megtévedt ifjú! Kövessél! Zaccerone megértette szel­lemi vezérének elgondolá­sát: — Jelentkezünk a rend­őrségen, nemde? — Természetesen. A bű­nért bűnhődnünk kell. Az ügyész persze halált kért az elvetemült fiatal­emberekre. Vaccerone az Máté György i utolsó szó jogán kijelen­tette: — N.em kérek kegyelmet. De szerintem — és köszö­nöm, hogy ezt itt elmond­hatom — nem volt elég, hogy a bíró megadta a büntetőt: ki kellett volna állítani azt a mocsok Juan Femandezt! — Vaccerone! — kiáltot­ta a bíró. — Tíz tanút tud­nék felvonultatni ezen a szent helyen, akik igazol­nák, hogy én is ugyanezt mondtam; persze, ezek a nyugati bírók túl sokat en­gednek. — Szerintem nem erről van szó — így szólt közbe Zaccerone. Szabadna él­két halálraítélt gyilkost a2 udvarra, ök riadtan pislog­va nézték a két akasztófát. — Ne féljenek, kérem, nem lesz semmi baj kérem — mondta vigasztalóén a hóhér. Felszólították az elítélte­ket, mondják el utolsó kí­vánságukat, ha van ilyen. — Persze, hogy van — mondta Harakiri eme’t hangon. — Játszassák ezen­túl a Dingboát középme­zőnyjátékosként.., — Méghozzá a baloldalon — szólt átszellemül ten Trombózis. A gyóntató pap odalépett hozzájuk, magasra emelve a feszületet. Fejét csóvál­ta: — Még most sem száll­tok magatokba, bűn gyer­mekei — mondta megboi- ránkozva. — A Dingboát, ezt a gólzsákot hátravonn: ? Bűn, eredendő bűn lenne. Ráadásul balra tennétek, holott abszolút jobblábas. — Bedilizett, papa? — kiáltotta Vaccerone. — A ballábáért félmilliót adna a Paccomaggiore, bármelyik pillanatban. — Hóhér, teljesítse a kö­telességét! — így dördül* a vitába a végzetes mon­dat. Ám nem került sor a kivégzésre. Egy rettenetes hang a döntő pillanatban megálljt kiáltott, éppen a siralomház ablaka alól. Vé­res, fej nélküli hulla volt* a legyilkolt vásározónőé. Fejét görcsösen összerán- dult kezében tartotta, az beszélt onnan, emigyen: — Szerintem a fiúknak van igazuk. A Dingboát baloldalon lehet legjobban használni, mélyen hátra- vontan. Jó csatár is, de nem vérbeli... Jöjjetek ve­lem, szent gyerekek, ó, igazság katonái ti! mondanom az utolsó szó jo­gán, hogy a 4—2—4-es for­máció magában rejti a kí­méletlenség magját. Amíg erről le nem szokunk, min­dig el kell készülnünk az efféle csúf jelenetekre. — Persze, a Skajo sem szívbajos — mondta az ügyész —, az is betartott kétszer úgy— Gácsi Mihály rajzai Magához ölelte a két if­jút, a magasba emelkedett velük. Fent vakító fényes­ség várta őket, abban tűn­tek el a bámuló szemek elől. De előtte a levágott fej visszaszólt még a gyón- tatónak: — Pfuj! Maga szégyellje magát! Hogy jobboldalra a Dingboát!?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents