Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
1WT. február 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP m Repülőgépen jón az üzemanyag... Atomerőmű a „fehér csend" világában A szovjet gazdaság a jubileum évében Nincs semmi meglepő abban a nagy érdeklődésben, amelyet nemcsak a szovjet emberek, hanem az egész világ közvéleménye az 1966. évi szovjet népgazdaságfejlesztési terv teljesítésének eredményei iránt tanúsított. 1986 volt ugyanis az új ötéves terv indulási éve és a gazdasági reform végrehajtásának első esztendeje, ebben az évben kezdték meg az állami és szövetkezeti gazdaságok annak a lemaradásnak felszámolását, amely a mezőgazdaságot az ország általános gazdasági fejlettségi színvonalától elválasztotta. — 1966-ban együttvéve kétmillió dolgozót foglalkoztató 704 iparvállalat tért át a tervezés és a gazdálkodás új rendjére. 1967-ben, a jubileum évében az 1966-ban tett intézkedések változatlan érvényesítése mellett az ipari termelés 7,3 százalékos növelését irányozták elő, ami magasabb az 1966. évi tervben szereplő növekedés títe- ménéL Átlagon felüli — évi 9—11 százalékos — fejlesztésre kerül sor az egész népgazdaság műszaki haladását és a munkatermelékenység növekedését biztosító iparágakban: az energetikában, a gépgyártásban, a vegyiparban és a petm- kémiában, valamint a gáziparban, Az északi sarkkörön túl, a Csukcsföldön, ott, ahol a „fehér csend világában” a közelmúltban aranylelőhelyeket találtak, most atomerőmű épül. A bilibi- noi aranymező ugyanis örökké fagyott talajréteg alatt terül el, s hogy a szovjet föld mélyének ezt a kincsét gazdaságosan aknázhassák ki, gépesíteni, automatizálni kell. Ehhez pedig villamosenergiára van szükség. Az atomerőmű felépítésével Bilibino városa is modernizálódni fog: az erőműből kapja majd az olcsó fűtést, melegvizet is. Arra, hogy ne csak egyszerűen hőerőművet, hanem mindjárt atomerőművet építsenek Bilibinoban, azért van szükség, mert a hagyományos fűtőanyagok szállítása nagyon megdrágítja az általuk nyert energiát. Az atom-fűtőanyag viszont repülőgépen is szállítható. Persze ott, ahol ötven fokos hidegeket is mérnek, nem könnyű dolog atomerőművet építeni. Az elsőszámú nehézség maga a fagyott talaj. Ha ugyanis beköszönt az olvadás, és a talaj felenged, összedőlnek az épületek, kiürülnek a víztárolók („szökik” . a vizük), beomlanak a vasúti töltések. Ellenintézkedésként az is elképzelhető, hogy — mint például Magadan környékén egy gát esetében — hűtőberendezésekkel állandósítják az altalaj hőmérsékletét. Más, de nem kevésbé bonyolult lehetőség az altalaj1 előzetes felolvasztása. Az atomerőmű-építkezésnél viszont azt a megoldást választották, hogy az „örök fagyot”, fokozatosan távolítják el. — Ehhez az építkezés területéről „leborotválják” azt a fagyott, négy méter vastagságú talajréteget, amely alatt a biztonságos építkezésre már alkalmas altalaj meghúzódik. Természetesen ezt a „talajgyalulást” addig kell elvégezni, amíg fagy, mert ha beáll az olvadás, nem lehet dolgozni a latyakosodó földön. A rendkívüli atomerőműépítkezésben több mint húsz szovjet és külföldi vállalat működik közre: a többi között Magyarországról és Csehszlovákiából is. Az erőmű 1970 végén kezd dolgozni, s előreláthatólag afféle prototípusa lesz a sarkkörön túli vidékek energetikai építkezésein alkalmazott megoldásoknak. *°?l3W a f|T]Arteszt T „ f^Eäto ■' ^ Szverdiovszk ,yu 3I^~~TjS3Íl -öö- CJ) Cseljabiiszi © ^^üijanovszk ( Szaranszk ^jogiiaiü ) S3 ' o=^j*/MÍ!“Jbi?,'~^0!S0lisal'8 Acsinszk Novgorod K'*®*“6; HpnlockA. Moszkva Bratszk^j \ Angara*, Kemercvo tomszornolsik-na-Amiira .Barnaul Karaganda QnrislnszxjS irazkv. a/. fcartK0'ipV019“8*® fis«, lír^“ ® vSi ® NTk^ai JSS3 Resit«- /== ? ,ií'cioia t•W** " \ \A KrauAodBf t Jt?l Olajfetóolgozös (D Vaskohászat (J) Színes férr,kohászat rp Vegyipar^ A Elektrot8tíifAa Wsanpr A "taqjirtki © Auto traktor- * mezőgazdasági gépgyártó O Nehézipar G Papír aüutö« Ipar ffl fpdßariigipar 0 fflftryűipar O-Araf-tó A MI FIUNK A művelődési ház kettős tükörüvegajtós bejárata előtt álltak. Csizmában, rövid nagyujjasban, fekete kalapban. — Frissen borotválva, fehéringesen. A közgyűlésre jöttek, akárcsak a többiek; idős, meg fiatalabb férfiak, asszonyok, egy csapat lány, aztán néhányan a megyeszékhelyről. Órákig elhúzódik az ilyen gyülekezés, de ez jó, mert az elejtett szavakból, parázs vitává melegedő beszélgetésekből, csattanó tréfákból kerekedik élettelivé az összejövetel. Mindenkit megnéztek. Némelyiket meg is szólták. Rövid mondatok hangzottak. Hosszassabban egy délceg tartásű — bajuszt viselt, de mégis meglátszott rajta az értelmiségi — feltűnően jóképű, huszonnyolc-harminc év körüli fiatal férfiről esett szó, aki kezelt velük. — A Károly! Hogy kinőtte magát! Tizennégy éves volt ötvenben, mikor a Háry-tanyán elkezdtük a szövetkezetei. Én tanítottam meg kapálni. Tippant vágtunk... pehezen fogta a kasza, ő meg gyakorlatlan is volt, és háromszoros erőt adott bele. Estére olyan izomláza lett, hogy nem tudott kiegyenesedni — mondta az egyik torzsabajuszos ember, mikor a fiatal férfi ellépett mellőlük. — Nálunk is dolgozott egy nyáron. Akkor már technikumba járt. Meg kell hagyni, ügyeskezű kölyök volt. Vizsga után üerüit oda, a Zsiga Imre helyébe, aki mnegbetegedett. És szeptemberben, mielőtt az iskolába visszament volna, ugyanúgy kihúzta a tehenekből hajna- lonta a hetven-nyolcvan liter telet, mint mi. — emlékezett a másik feketekalapos, aki sűrűn gyújtogatta rövid, fekete szivarját. A többit Jóval később, a délutánba húzódó közgyűlés végefelé tudtam meg a Károlynak nevezett bajuszos fiatal férfiről. Ahogyan a tisztes, sötét öltönyös elnök kifejezte magát, —_ „a napirend harmadik pontját, a személyi problémákat” tárgyalták ekkor. — Kakuk Béla bácsi nyugdíjba ment. Helyette főállattenyésztő kell... Arra gondoltunk, hogy Nagy Károlyra bíznánk. Mindenki látta: jól megállta helyét az I. számú üzemegység élén — így kezdte az elnök, s aztán elmondta, amit már korábban is hallottam, hogy Károlyt a szövetkezet küldte tanulni. Mikor megszerezte az agráregyetemi diplomát, nem a könnyű helyeket kereste, hanem visszajött. Volt technikus a tehenészetben, üzemgazdász az irodán, állattenyésztési brigádvezető és a háromezer holdas, I. számú üzemegység vezetője két évig. A teremből eltűnt az elhúzódó gyűlésekre jellemző fáradtság. A szemekben eleven fények villantak, a tekintetek Nagy Károlyt keresték, aki zavartan állt fel az elnökség széksorában ülő emberek közül, s egy kissé meghajolt a terem felé. — Jól van, legyen Károly... Ö a mi fiunk. — Bátorító mosolyok sugároztak feléje. — Ez is karrier. A fiú megkeresi ha- vanta a három és félezret — mondta mellettem valaki, aki a megyétől érkezett. — No, hét és félezer holdon gazdálkodni se kicsi dolog — jegyezte meg a kollégája. Mikor az elnök szavazást rendelt el, Nagy Károly dolgában, én a feketekalapos öregeket figyeltem. Mindannyian felemelték a kezüket, s mint akik tisztában vannak az aktus jelentőségével, szigorú-komolyán néztek maguk elé. A szivaros öreg szájában most is ott füstölgött egy friss Csongor. FLOTTÁNK MII IlISIffl A TENGEREN... Egy pillantás a térképre: a Balaton a Földközi-tenger közepén, jön Tripolis- ból; a Debrecen, a Tokaj, az Adrián. A Duna Beirut- ban, a Csepel Latakiában, a Tata Alexandriában, Isztambulban a Borsod, a Jó- ni-tengeren a Hazáin, a Korinthosi-csatornában a Badacsony és így tovább... A 17 magyar tengerjáró Évek óta vagy az alacsony vízállás, vagy az árvíz zavarta a hajózás munkáját. Végre tavaly kedveztek a körülmények a hajósoknak, s bebizonyíthatták, hogy a számítások helyesek voltak, érdemes volt fejleszteni, újjáéleszteni a magyar tengeri, kereskedelmi flottát. A 60-as évek elejéhez képest 250 tart fenn hazánk, azonban az import és export szállítmányokat is a lengyel kikötőkben veszik, illetve adják át a skandináv hajóknak, holott ezeket szállíthatná magyar hajó is. A Duna „megpróbálta” és a kísérlet eredményes volt Most már a külkereskedelem üzleti tárgyalásain múlik, hogy legyen akár rendEgy a négy közül. Egész éven át távol a hazától teljesítenek szolgálatot 155# tonnás magyar gyártmányú tengeri hajóink. Képünkön Beirut kikötője előtt horgonyoz a flotta „Herend” nevű hajója. közül egy sincs itthon, s nem is jönnek haza tavaszig. Igazán nem lenne kifizetődő, ha befagynának valahol a Dunán, vagy beszorulnának a szabad-kikötőbe. Ezzel a hajó-parkkal már érdemes bekapcsolódni a nemzetközi forgalomba, s bérfuvarozást vállalni, jó pénzért Tavaly 20 ország mintegy száz kikötőjében fordultak meg hajóink, s ha magyar áruval nem telnek meg, megbízást mindig kapunk, nem kell tétlenkednie az utóbbi esztendőkben újjáéledt magyar kereskedelmi flottának. Ha áttekintjük a felszabadulást követő évtizedeket kiderül, hogy tulajdonképpen a második ötéves tervben lépett igazán nagyot előre a magyar tenger- hajózás. A hajóipar egy új, korszerű, 1300 tonnás típust fejlesztett ki, s ebből öt év alatt a MAHART-nak is készített 11-et. Közben pedig a régi, négy öreg hajó nyugdíjba ment Az új 1300 tonnásoknak már nemcsak a teljesítménye felelt meg mindenben a korszerű követelményeknek, de a személyzet kényelme, s az egész hajó biztonsága is. Tavaly oedig úiabb négy hajóval bővült kereskedelmi flottánk: négy 1650 tonnás tiszta tengerjáróval. százalékkal nőtt a teljesítmény, megközelítően 300 ezer tonnát mozgattak meg, s több tízmillió forintnyi eredménnyel zárták a tavalyi évet. Tekintélyes összegű devizát hoztak a népgazdaságnak. A bérfuvarozások legnagyobb részét a nyugatnémeteknek, az osztrákoknak és a bolgároknak végezték. Egyébként átlagosan minden száz vagon itthon hajóba rakott árunál egy-egy úton 10 ezer dollárt takarít meg a népgazdaság — ha az árut magyar hajók viszik. A magyar hajózás számára már hagyományosnak számitó levantei közelkeleti rendszeres járatok után tavaly májusban új útvonalat nyitott meg a MAHART — a Vörös-tengeri járatot. Hajóik — elsősorban az új, 1650 tonnás típusok jönnek itt számításba, amelyek a magyar óceánjáró flotta előhírnökeiként is elkönyvelhetők — a Szuezi csatornán át kifutnak a Vörös tengerre, érintik Etiópiát, Szudánt, Jement, s a végcél Aden. Ezen az útvonalon két hajó máris menetrendszerint közlekedik. A Duna (egyike az 1650 tonnásoknak) tavaly körülhajózott a Balti-tengeren. A skandináv államokkal, elsősorban Finnországgal és Svédországgal számottevő kereskedelmi kapcsolatot szeres magyar járat is a balti-vizeken. Az idén pedig már megindul a MAHART első óceáni járata is. A cél — mint egykor Kolumbusnak — eljutni Indiába. — A MAHART hajói azonban csak főképpen vasércért mennének — s persze magyar árut vinnének — ám ez a járat mégis aranyat érne, hiszen évenként sok ezer tonna árut vásárol a magyar külkereskedelem Indiából és küldenek is oda, idegen hajókkal, drága pénzért. Tervezik nyugat-afrikai* dél-amerikai és kubai járatok megindítását is, hiszen ezekkel a földrészekkel úgyszintén egyre bővül kereskedelmi kapcsolatunk. Várnában készítik már a bolgár hajóépítők a MAHART első óceánjáró hajói,' a két 5 ezer tonnás 1X4 méter hoszú, 15 méter széles, 5500 tonna szállítására alkalmas hajót, amelyek 10 ezer kilométert tudnak majd megtenni kikötés nélkül. Május végére, június elejére tervezik az első 5 ezer tonnás keresztelőjét. 1970-ig még három ilyen nagy hajót építenek magyar rendelésre a bolgárok, de tárgyalnak már egy 10 ezer tonnás hajó vásárlásáról is. Ifj Gerencsér Ferenc A Földközi-tengeri útjáról hazai vizekre érkezik a „Budapest” folyam- és tengerjáró hajó. Nádasdi Péter
