Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
1967. február 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az ellenőr és a párttitkár A szolnoki Sport cukrászdában az egyik vezetőhelyettes kávét, táblás csokit csomagol. Most kapták mind. Szép, friss áru. Az ellenőr, a váratlan vendég a mérési füzetet kéri. Hamar ki is derül: nem vezetik rendesen. Hetenként legalább kétszer kellene mérlegelni pontosan, mit is küld a cukrászüzem. Az idén ma mértek harmadszor. Tizenhárom tételt megnézünk Nyolcnál a beírás szerint több a súly. Egynél pontos, háromnál kevesebb. — A krémes kicsi. Most kísérletezünk pedig, hogy nagyobbra vágják és úgy 10. fillérrel drágábban adják. Mérjünk le tíz darabot. így. összesen tehát három dekával több a régi súlynál. Igen, és egy forinttal drágább. Így csak az biztos, hogy a vendég többet fizet, de hogy több süteményt is kap, az már nem és maguk ezt nem veszik észre?! Aztán már enyhébben folytatja... Nem lehet óra, amikor az ellenőr és a pártmunkás elmaradhatna egymástól. Nemcsak azért, mert Juhász Józsefné, a vendéglátóipari vállalat ellenőre egyben párttitkára is a hetven tagú alapszervezetnek. Azért sem, mert lehetetlen csak közölni valakivel, hogy a vendéget jó áruval, pontossággal, fi- gvelmességgel kell tisztelni. Újból és útból mondani kell. amíg csak mindenki nem érti. Szemre minden megvolt A szolnoki Délibáb presz- szóban az üzletvezető ül a pénztárban. Élénk a forgalom. Az ellenőr itt is a mérési füzetet kéri. Az lehet a precizség bizonyítéka. — Nem is tudjuk! Hol is lehet?! Amíg megeszünk egy-egy krémest — csinálnak. — így tehát semmit sem ellenőriztek még az idén? — Szemre minden megvolt. Minek irkálni ? A vendég viszont sohasem szemre, mindig pontosan fizet. Á hátsó ajtó nyitva Juhászné egysége a 2-es számú italbolt, .a köznéven Bíró kocsma is. Bíztatjuk egymást. Belépünk a borgőzbe. A zaj, a hangoskodás itt minden csendes szót elnyel. És szótváltani nincs Is idő. Vasárnap dé)előtt 12 ezer forintot forgalmaztak. Vasárnap déltől héftő délig 11 040 forintot A hátsó ajtót kinyitják, néhány perc múlva arra távozunk. Ütközben Juhászné beszél: — Látod, most, hogy úton vagyunk, már a délutáni pártvezetőségi ülés jár az eszemben. De ott meg az jár majd a fejemben, amit most láttunk. A legnagyobb vállalati „veszteségünk”, hogy pontossági hajlamot, Intelligenciát olykor jó Ízlést a kiszolgáláshoz — éppen úgy mint a fogyasztáshoz — nagyon nehéz „adagolni”. Á mellőzött kellék Néhány óra múlva a pártvezetőségi ülésen találkozunk ismét. Koncz Tibor, a szakszervezeti titkár számol most be: tavaly az ezer dolgozóból nyolcszáz vett részt munkaversenyben, huszonhat kollektíva bétazázkilencven taaia a kiváló címért. Sokan el is érték. Hozzájárultak, hogy a vállalat 143 millió forintot forgalmazzon. Az idén is lesznek ennyien. Aztán vita kerekedik arról: miért csak a szakmai, gazdasági dolgokról van szó a legfrissebb versenyhíradóban ?! Olyan fontos kellék ezek mellé a nevelő szó. Annyi csak, amennyi a szakszervezettől is kitelik. Észre keli venni, hogy tavaly több volt a nagyobb értékű leltárhiány az előző évinél, hogy egységenként változó, hullámzó a fegyelem, örökös résenlét kell. Ez nemAx Orion Rádió és Villamossági Vállalat és a jászfény szarui Vegyesipari Ktsz között létrejött szerződésről első cikkünk 1966. december 11-én jelent meg. Ekkor még — váratlan fordulatban bízva —, kérdésnek vettük: milliókba kerüi-e a tandíj, amit az AT 2550 típusú redőnyös televízió káva gyártása követel. Ma már biztosra vehetjük, milliókba fog kerülni. A jászfényszarui szövetkezet három alvállalkozóval — a jászladányi, a jászárokszállási és a jász- alsószentgyörgyi ktsz-szel — karöltve 4500 televízió káva gyártását vállalta még 1965 decemberében. Az eltelt mojdnem másfél év alatt azonban együttvéve sem voltak képesek öt- ven-hatvan használható tv dobozná] többet elkészíteni. Nagyon siralmas arány ez. mert körülbelül ezer kész káva közül sikerült ennyi kifogástalant kiválogatni a? Orionban. i ura fy decemberben a Faipari Kutató Intézet egy szakembere látta el szakmai tanácsokkal a szövetkezetét.. Az akkor legsúlyosabb hibának lát- szót, a redőny deformálódá- sát kiküszöbölték ugyan, de helyette újak merültek fel. Jelenleg mind a négy szövetkezetben tovább folytatódnak a kísérletezgetések és a rossz kávákat igyekeznek kijavítani az asztalosok. Sajnos e munkálatokra az eredeti munkabérnek körülbelül a háromszorosát fizették ki, nem beszélve a többi, — anyag- és szállítási költségről. A szerződést kötő jászfényszarui ktsz tagjai teljesen el vannak keseredve. hiszen ez a könnyelmű, megalapozatlan vállalkozás majdnem kétévtizedes. szorgalmas munkájuk árán szerzett vagyonukat fenyegeti megsemmisüléssel. De hasonló a hangulat a másik háromnál is. hiszen ez a rossz kimenetelű üzlet nekik is nagy anyagi károkat fog okozni. Éppen ezért a fővállalkozók olyan gondolattal foglalkoznak, hogy a lehető legkisebb ráfizetés árán felbontják a szerződést az Orionnal. A több mint egveszten- dős kísérletezgetés az Orion Rádió és Villamossági Vállalatot is erre az elhatározásra kényszerítette. Mivel a nyugatra irányuló televízió exportja a szó- banforgó kávák miatt meghiúsulni látszik, további kísérletezésekbe nem egvez- het bele, s nem vállalhatja a fizetendő kártérítések további növekedését A vtWalnl műszaki Igazgatnia szerint két csak a párttitkár, nemcsak a pártszervezet dolga... A tényleges fogyasztás Ezt csinálja nyolc éve Juhászné. A lelkűkre beszél mindig és mindazoknak, akik a szakmát csak egyfelől nézik. Egyetlen eszköze a meggyőző szó. Any- nyi, de annyi is kell ebből ehhez a vállalathoz. Mégis olyan csöppnyi hatása van. Sohasem lehet összemérni a tényleges fogyasztással. a a lehetőség van: a jogi út, mellyel a szerződés megszegőivel szemben a 20/1966 ,OT utasítás szerint, az új szállítási szerződések szellemében eljárnak, vagy pedig a tavaly decemberben már javasolt másik lehetőség Javasolták a szövetkezeteknek, hogy a rolós részt vágják le a dobozról és akkor a gyár belföldön értékesíti a televíziókészülékeket. Jászfény- szaru a nagy veszteség miatt — dobozonként 500 forint — eddig még nem barátkozott meg az ajánlattal. Vajon nem lehetett volna e tortúrákat mindkét oldalon elkerülni? Feltétlenül el kellett vállalnia Jászfényszarunak ezt a rendkívül kényes munkát, amire sem megfelelő berendezés, sem műszaki Irányítás nem állt rendelkezésére? A szövetkezet komoly kockázatot vállait amikor a speciális tv-Ká- vák gyártására szerződött, de sikeres teljesítés esetén hosszú évekre biztosíthatta volna magának ezt az egyre nagyobb mennyiségű és gazdaságosan gyártható profilt. Hiszen egy káva körülbelül 1200 forint termelési értéket jelent, négyezerötszáz esetében 5,4 millió forintot. A felelősség oldaláról vizsgálva, kudarc esetén nem csupán 5.4 millió veszteség éri a szövetkezetei, hanem ennek a kárnak bizonyos részét is meg kell térítenie, amely a késztermék előállítóját az Oriont érte, a szerződésben foglalt szállítások meghiúsulása miatt. Utólag nem nehéz tanácsot adni, hogyan lehetett volna e jelentős károkat elkerülni, — mondhatnák a kárvallottak. Am még most, a kísérletezgetések tizennegyedik hónapjában sem jutottak el addig, hogy a termelés legalapvetőbb feltételét, a faanyag hőkezeléséhez egy szárító- berendezést szerezzenek be. A rendkívül bonyolult technológiát igénylő műveletek kidolgozására és ellenőrzésére még a mai napig sem rendelkezik a ktsz — de még a KJSZÖV sem — megfelelő képességű faipari technikussal. Sajnos nem volt tervszerűen előkészítve a sorozat gyártás és a négy szövetkezetben a saját fejük után. minden technológiai előírás nélkül dolgoztak az asztalosok. Uren felelősség mellett más eredményt várni sem lehetett. A négy jászsági szövetkezet megtanulta, hogy a jövőben nem ugrik bele hasonló, köny- nyelmű és rosszul előkészített vállalkozásba. Csak az a baj, hogy a saját kárán tanulta met Bognár János SZÉP LEHET, DE JÓ NEM Egy könnyelmű vállalkozás és következményei Képvise'őielölt:eink Nánási A nagy zaj, a perdülő faforgácsok közül odaképzelem ezt a mackós termetű embert a Parlamentbe. A süppedő szőnyeges folyosóra, a kényelmes székekbe és biztosan tudom: A gondolata akkor is legtöbbször itt jár majd ebben a zsúfolt asztalosműhelyben, ebben a most „felfordított” gyárban, amikor ott ül az Országházban. Huszonkét éve dolgozik a szolnoki cukorgyárban. Tizenhét éven át cukorfőző volt. Gyártási időben most is cukoroldali manipuláns. Karbantartási időszakban viszont asztalos. Jelenleg az asztaloscsoport vezetője. — Az édesapám meghalt, amikor én még hét éves voltam. Vézna ember volt. A tüdejét támadta meg a vész. A nevelőapám nagyon rendes volt hozzám. Megvert, mert nem akartam asztalostanulónak menni, ö kocsis volt. S milyen a gyerek?! Annak tetszik az a foglalkozás. Ö viszont azt mondta: Szakma kell a kezedbe, gyerek. — Mindig hallgattam az idősebb, tapasztalt munkásokra. Sose árt az. Húsz éves voltam 1944-ben, amikor azt is mondogatták: „HaJlod-e gyerek...” vagy: „Gyere Jóska...” így kezdték az agitálást. Akkor lettem párttag A meggyőződésem akkor annyi volt csak. hogy ők nem akarhatnak nekem rosszat. A Kőrös út környékén nőtt fel. Rég járt már arra. Most egyik jelölő gyűlésen ott volt. — Sok régi pajtással találkoztam. — Eszembe jutott sok minden. Az a szüreti bál Is, ahol a feleségemet megismertem. Az azóta eltelt évek is. Nagyszülőktől örökölt bútordarabokkal, néhány mosó-inggel, ruhaneművel kezdtük 1948-ban. Most mindenünk megvan, ami szükséges egy hattagú családnak. Igaz, hogy a harmadik gyerekünk is útban volt már, amikor önálló lakáshoz jutottunk. Azért minden csak elrendeződött mostanára. — A képviselőjelöltség? — Amikor hívtak gondoltam, hogy a választásokról lesz majd szó. Sőt biztosra vettem, hogy valami előkészítő bizottságba javasolnak. hisz abban voltam már több váLászló Nánási Lászlót abban az időben az újjáépítés, a háborús romok eltakarításának gondja foglalkoztatta, mint mindenkit, akinek kedves ez az ország. Szolnak megye is igen nagy károkat szenvedett a háborúban, így tehát Nánási képviselő elvtárs is azért kilincselt, tárgyalt, küzdött, hogy megkapjuk a támogatást tönkrement iskoláink, középületeink helyreállítására. — Az idők változását több jelenségen keresztül is le lehet mérni 1945-től úgy 52-ig a megye különböző részeiből érkezett küldöttség, s mindig előadták, mit szeretnének újjáépíttetni, milyen romok eltakarításához kérik a gyors segítséget. Ma is felkeresnek a küldöttségek, s ha lent járok, egyre másra beszélgetek a községek, városok vezetőivel. S ma a legfőbb gond: Ipari üzemet, akármilyen kicsit — így fogalmazódik meg a kívánság. S az egyéni gondok is mások. A termelőszövetkezetek azt kérik, támogassam őket egy-egy nagyobb mezőgazdasági gép megszerzésében. Azelőtt: a vetőmag és kölcsön-igaerő volt a probléma. Sokat tud mondani arról, hogyan fejlődtek politikailag is az emberek 1945 óta. Hiszen mint egykori földműves megértette azokat, akikre szinte rászakadt az új, nem ismerték ki magukat benne. Anekdotába illő történetet idéz erről: — Az abádszalóki parasztok egy ízben küldöttségbe jöttek hozzám 1945-ben: ,.baj van a demokráciával — mondották, mert visszajöttek a fináncok”. Azóta ők is, meg nagyon sokan mások megtanulták a szá helyes értelmezését. Ezt éreztem ki a tiszafüredi jelölő gyűlés hangulatából, amely újra megtisztelt azzal, hogy képviselőjelöltként léphetek fel a választásokon. Természetesen szakterülete, a földművesszövetkezeti hálózat áll legközelebb a szívéhez. Másfél évtizede a SZÖVOSZ felügyelő bizottságának elnöke. — Azért harcolok, hogy a megyében, és természetesen elsősorban a saját járásomban, a tiszafürediben az fmsz üzlethálózat ne csak a mának, hanem a holnapnak is megfeleljen. — Kérem, azt feltétlenül írja meg — mondta a búcsúzásnál Nánási László, — hogy bár pártonkívüli vagyok, mélységesen egyetértek a párt IX. kongresszusának határozataival, s ha megválasztanak, mint képviselő úgy dolgozom majd, hogy ezek a határozatok mind megvalósuljanak; Meggyőződésem, hogy választóim érdekeit ezzel képviselem a legjobban. Orhón József lasztás alkalmával. Mondtam is magamban: persze hogy vállalom, hiszen szeretem a társadalmi munkát. Arra viszont, amiért hívtak, nem tudtam aznap választ adni, annyira váratlan, hihetetlen volt a kérdés. A jelölésen eddig elfogadtak. A gyár udvarán végig tapossuk a sarato a kora tavaszi „böjti” szél csapja, sodorja a pocsolyát. Az emberek ráköszönnek, ahogy kerülgetjük a tócsákat. — Jó napot Józsi! Jó napot Józsi bátyám! Szervusz — ki hogyan. Két évtized óta mindig volt képviselő, akit ebből a gyárból sokan személyesen ismertek. De akivel naponta találkoznak, akivel egy műhelyben dolgoznak, akit percenként szólíthatnak, szólítanak meg egy szekercenyélre való gyertyánfáért, egy gyalulni való miatt, az Orbán József. Az első itt élő s itt is dolgozó képviselő lesz, ez a nagy, kérges tenyerű, jókedélyű fiatalember. B. E. > Irodájában két tárgyalás között ültünk ! le egy kis beszélgetésre Nánási . Lászlóval, a tiszafüredi járás kejviselő- t jelöltjével. Csak beszélgetésre, mert a je- í lölt nem akart hivatalos interjút adni. í Amit elmondott, félig-meddig önmagának 1 mondotta, visszaidézve egy érdekes politi- í kai-emberi pályafutást. t Ha megválasztják, ebben a ciklusban ünnepli majd képviselőségének huszonötödik évfordulóját. Negyedszázad még egy ! nyugodt, csendes munkahelyen is tiszteletre í méltó teljesítmény, hát még felelős he- t lyen. ott, ahol egy egész nép sorsáért fele- í lős emberek gyűlnek össze. S az első idők ! voltak a legnehezebbek. í — A parlament összetétele merőben más > volt 1945-ben, mint ma — emlékszik a 45-os első koalíciós parlamentre. — Szép számmal ültek ott a reakció képviselői, s a mai képviselők zöme nem is hallotta még az akkor igen divatos házelnöki viharcsengőt. A kérdés az volt: kié lesz a hatalom ebben az országban. S meg kell mondanom, hogy a helyi kérdések bizony háttérbe szorultak ebben az időben. Természetesen, ahol lehetett, akkor is szót ejtettem a megye érdekében, amely a parlamentbe küldött,
