Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-22 / 45. szám
1987. február 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLA1J 5 A SZERKESZTŐSÉG KÉPERNYŐJE Élőn POSTÁJÁBÓL Olvasóink írják Becsületből — jeles Január 30-án a szolnoki SZTK rendelőintézetben voltam felülvizsgálaton- — Szomjúságomat oltani a rendelőintézet büféjéhez mentem. Egy málna elfogyasztása után a vasútállomáshoz igyekeztem. — Ott vettem észre, hogy a pénztárcám hiányzik. Négyszáz forintom, s irataim bánták, no, meg a retúrjegyem. Kisújszállási ismerősöm segített ki szorongatott helyzetemből. Néhány nap múlva levelet hozott a postás, ismeretlen írással. Tar Imréné, a rendelőintézeti büfé vezetője értesített: pénztárcámat a pulton hagytam, s mivel nevet, címet talált benne, nem adta át azt a rendőrségnek, menjek érteMondanom sem kell, nagy örömmel utaztam ismét Szolnokra, ahol hiánytalanul megkaptam értékeimet. A büfé vezetője szerény jutalmat sem fogadott el tőlem. Ezúton tolmácsolom hálás köszönete- met. Kántor László Kisújszállás Most még lehet segíteni ... Tavaly 16 428 könyvet kölcsönöztek a beseny- szögiek. Ebben az évben ötszáznál is többen iratkoztak be a könyvtárba. Könyvünk is van bőségesen, csak éppen nem tudjuk hová tenni. Máris több száz kötet kiszorult a könyvtárból. Hiába, kicsi a helyünk. Előfordul, hogy a könyvcserére várók tízeshúszas csoportban várnak a folyosón. Gimnazisták, technikumi tanulók jönnek egyre sűrűbben, hogy lexikonokban, szakkönyvekben böngésszenek. Csak a legszerencsésebbek jutnak helyhez a kicsiny helyiségben. így aztán képeslapok, újságok, folyóiratok lapozgatása szóba sem jöhet. Pedig igényelnék ezt is a községbeliek. A tanács illetékeseinek sokszor elmondottam: nagyobb könyvtárhelyiség kellene, meg olvasószoba, így bíztattak: majd ha épül az új tanácsháza, emeletes lesz földszintes helyett, s itt kap otthont a könyvtár. Ügy tudom, a községben ezekben a napokban tartott helyszíni szemlét két mérnök. Sok-sok embernek szereznének örömet az illetékesek, ha a ía- nácsházát valóban úgy terveztetnék, majd építtetnék, hogy megfelelő otthonra leljen a mind nagyobb látogatottságra számottartó könyvtár. Id. Wesnlczky Antal Besenyszög Veréb-i9invá%iőii a herényi főtéren Büszkén vallják, hogy az Alföldön a ml főterünk a legszebbek közé tartozik. Bizonyára jónéhány ezer forintot költött, s költ a tanács tavaszonként a gyönyörű parkra Kedvenc sétáló-, illetve pihenőhelyükké is vált egyhamar- Fiatalok, öregek szívesen töltötték itt szabadidejüket. — Egy-két évvel ezelőtt! Először csak a tér északi részén lévő fákat vették birtokukba a verebek. Aztán rendületlenül törtek előre. Elfoglaltak minden fát a sétányon. Most már övék az egész világ — vagyis a Lehel Vezér tér. Ki tudná megszámolni, hány ezren „költöztek” a főtérre- S micsoda cslripelésí csapnak! De ez még hagyján. Fájdalmunk az, hogy is mondjam csak... Nem tanácsos ott már sétálgatni, a padokon üldögélni szép tavaszi, nyári estéken! Valamit tenni kellene, mégpedig sürgősen. — Például hosszú póznára erősített és gázolajba vagy petróleumba mártott zsákdarabot meggyújtva csapkodni, így elriasztani a hívatlan, a köztisztaságot semmibe vevő verébhadat. Hiszem, hogy ez néhány ismétlés után eredményre vezetne. S tavasszal újból miénk lehetne a Lehel Vezér tér. B- J. Jászberény Kém lehelne változtatni ? Köztudott, hogy 1965. április 1-vel megszűnt a kun- hegyesi járás, amelynek egy részét a törökszentmiklósi, másikat pedig a tiszafüredi járáshoz csatolták. — A közigazgatási beosztás megváltoztatásával sajnos, a MÁVAUT nem tartott lépést és ez nagyon rosszul érinti a Kunhegyesről és Kenderesről naponta Tö- rokszentmiklósra bejáró dolgozókat, iskolásokat és az ügyes-bajos dolgaikat intéző embereket- Az említett két községben lakók kénytelenek már reggel beutazni Török- szentmiklósra és ha szerencsével gyorsan el tudják intézni ügyeiket, akkor már a 12 óra előtt induló autóbusszal hazamehetnek, — vagy a 14.55-ös járattal. De ha például egy bírósági tárgyalásra délutánra kapnak idézést, megtörténik, hogy csak másnap érnek haza esetleg aznap, de a késő esti vonattal. Tudjuk, nehéz mindenkinek a kedvére cselekedni, de a törökszentmiklósiakkal együtt mi is úgy véljük, jogos az embereknek az a kérése, hogy délután öt óra tájban is induljon egy autóbusz az előbb említett községekbe. Dr. B- L. Önkéntes és még sem az Amikor bevezették az utasok biztosítását, kifüggesztettek egy táblát a kocsi belsejébe, jól látható helyen — ha pontosan emlékszem — a következő felirattal: „A menetjegy tulajdonosa — a kifüggesztett biztosítási feltételek szerint — utazási baleset esetén az Állami Biztosítónál 50 000 forint erejéig bistositva van. A biztosítási díj 20 fillér.* Eleinte még megkérdezték, hogy biztosítással kérjük-e a jegyet. Később az érdeklődés elmaradt, viszont ma már nincs is olyan jegy. amelyikről hiányozna a nyomtatott biztosítási szöveg. Akkor is megfizetem a 20 vagy 50 fillért, ha nem tartok igényt az utasbiztosításra, mert megsem kérdik, hogy biztosítással, vagy anélkül kérem-e a jegyet”. — Si- gi Pál jászberényi lakos leveléből idéztük e sorokat, s hozzá fűzzük, amit az illetékesek mondtak: Az Állami Biztosító: Az utasbiztosítás nem kötelező. Az AKÖV-nek küldött tájékoztatóban is szerepel, hogy ez a biztosítási forma önkéntes, vagyis csak akkor kell felszámolni a biztosítási díjat, ha az utas így kéri a jegyét. A vasúti jegyeknél használt biztosítási bélyeg alkalmazása nagyon körülményes lenne az autóbuszjegyeknél, ezért került a nyomtatott szöveg a jegyre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenkivel megfizettessék a biztosítási díjat. Az AKÖV: Mi is tudjuk, hogy az utasbiztosítás önkéntes, eszerint oktattuk ki az autóbuszok személyzetét is. Aki tehát kijelenti, hogy nem kér biztosítást, annak nem számolhatják hozzá a jegy árához a 20 vagy 50 fillér biztosítási díjat. Reggeli lap — délben Tíz éve olvasom rendszeresen a Néplapot Megszoktam, hogy reggel korán kézbe kaptam. Eddig. Február elseje óta viszont csak dél tájban hozzák az újságot. Telefonon érdeklődtem a hírlapcsoportnál. Egyelőre nem tudnak mit tenni — mondták- Olvastam annak idején a lapban az újságkiherdás átszervezéséről. — Eleinte éppen ezért voltam türelemmel. Ügy vélem viszont, hogy a közel egy hónap elteltével rendeződhettek volna már a dolgok. Ahogyan eddig megkaphatták az olvasók a reggeli órákban az újságot, miért nem kaphatják meg ezután is? Váradi Béla Szolnok Hol lehet a 367-es férfi zakó ? A szolnoki Patyolat Vállalat Csarnok utcai átvevőhelyén január 30-án adtam be zakómat tisztításra. Tíz nap múlva lesz kész — tájékoztattak az üzletben. A tíz nap eltelte óta már háromszor jártam ott —t eredménytelenül. — Legutóbb február 18-án érdeklődtem, ismét hiába. A zakóm még mindig nem volt készen- Sérelmesnek tartottam ezt az eljárást, ezért a panaszkönyvbe akartam beírni. Meglepetésemre azt mondták: nincs. Érdekes módon Budapesten a Ruhatisztító Szövetkezet bármely ruha tisztítását három napra vállalja — felár nélkül. Ennek tudatában talán joggal elvárhatnám, hogy a 367-es sorszámú átvételi jegyen leadott zakómat én is megkapjam végre. Sós Alfonz Szolnok Az illetékesek intézkedtek Új cégtábla a kéményseprőknél Február 1-én megjelent lapszámunkban helyet adtunk Papp Károly szolnoki olvasónk panaszának, aki sokszor éjszakai műszak utáni pihenését volt kénytelen megszakítani, hogy „eligazítsa” a Szolnok megyei Kéményseprő Vállalat körzeti irodáját kereső ügyfeleket. Molnár Lajos igazgató válaszleveléből megtudtuk, hogy a körzeti iroda bejárata fölé a cikk megjelenése után a hiányolt cégtáblát elhelyezték. Vegyimüves járattal a 6,25-ös vonathoz L. J. szolnoki olvasónk panaszát adtuk közre, ugyancsak február 1-i lap számunkban, „Ami közei, az van távol” címmel. A 7. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatója így válaszolt: „L. J. szolnoki olvasó kifogásolja, hogy nagyobb gond a cukorgyártól a vasútállomásra utazni, mint Szolnokról Budapestre Ügy érzem, hogy feltevésében van egy kis túlzás. Az tény, hogy a teherpályaudvarnál elhelyezett sorompó sok esetben akadályozza járataink menet- rendszerű közlekedését. Vállalatunk ez ügyben már kérte a megyei szállítási bizottságon keresztül a teherpályaudvar vezetőjét, hogy a csúcsforgalmi időben rövidítsék le a sorompó zárvatartási idejét. A vállalat ilyenirányú kérése teljesítve lett. azonban a sorompó teljes kiiktatása lehetetlen.” A válaszlevélben a továbbiakban az igazgató javasolja a cukorgváriaknak: a Budapestre 6.25-kor induló személyvonathoz ráérnek a vegyiművektől 5.40-kor induló 1. 'sz. járattal utazni. Igaz. ezzei csak az Eötvös térig közlekedhetnek, innen a 4-es vagy 5-ös busszal érhetik el a vasútállomást, illetve 6—7 perces gyaloglással. Firenzéért ! Megrázó dokumentum; fájdalom, hogy megszülethetett. Nem hiszem, hogy akadt volna néző, aki ne megrendülve nézte volna a kulturális kincsekben oly mérhetetlenül gazdag város, a reneszánsz Firenze katasztrofális napjairól szóló szemtanú-filmet. Már akkor is, az elemi csapásról érkezett első újsághírek olvastán, sebtiben készült tudósítások láttán összeszorult a szívünk; most Zefirelli és Richard Burton jóvoltából összeálltak a szörnyű katasztrófa képei. Dokumentumot készített Zefirelli, de nem a tények tárgyilagos hűvös felsorakoztatásával, hanem az emberi értékek, művészi szépségek vesztén fájdalmat érző alkotó szubjektivitásával. A helyszínre érkezett szemtanú megdöbbenésével járja körül a pusztulás és a pusztítás helyeit. Ám szándéka még ennél is több: az embert keresi a pusztulás megrázó pillanataiban. Az embert, amelyet durván próbára tett a természet brutális fellázadása. Ezért is kap olyan jelentős szerepet, még a külső események bemutatásának rovására is az emberarc közelije. Tudatosan megszerkesztett mű Zefirelli dokumentumfilmje; a mozgó kamera largójával indít, szélesen, hosszan; aztán nyugtalanító képek következnek, a rémület kőbe faragott közeli képei, hogy aztán a mindent elsodró vízár drámai akkordjai harsán janak el; végül megszólal maga az ember. A képek is „megbékélnek”. Csak sajnálhatjuk, hogy a film társszerzőjének, Richard Burtonnak nem hallhattuk a hangiát. (Nem érkezett meg.) így sem kétséges azonban, hogy a szinte példátlan katasztrófáról készült dokumentum eltalál a világ bármelyik táján élő, az emberi kultúráért felelősséget érző néző szívéhez. »Következzenek a következő játékok" A tv Irodalmi klubjában hangzottak el ezek a szavak, s most azért vettem kölcsön őket, mert néhány olyan játékról szeretnék elmélkedni, melyre a tévé egyik-másik műsora hívta fel a figyelmemet. Itt van mindjárt az irodalmi lel- tárosdi. A klub műsorában találkozhattunk vele. Lényege: az irodalomban többszörösen próbált lányok és legények azon törik a fejüket, hogy a szó sorrendbe állított művészei közül kit sorolhatnak a költő, a prózaíró, valamint a drámaíró rubrikájába. Aztán azon tanakodnak, hogy ki tartozik az idős, kevésbé idős és legkevésbé koros írók osztályába. Végül még arra is sort kerítenek, hogy a megjelent művek közül néhányat, tizenhármat évjárat szerint sorjáztassanak. S mindez — sajnos — az élő magyar irodalom ismertetése és népszerűsítése ürügyén történt. Számomra érthetetlen, hogy mindehhez miért volt szükség kipróbált klubtagokra, gyakorlott szerzőre (Bárány Tamás), baráti zsűrire és egy kackiás játékvezetőre. Néhány őszinte mozzanat kivételével (Darvas szavai) bárhogyan akartam, nem tudtam szabadulni a gondolattól: ez a lel- tárosdi formában nyújtott tiszteletkörözés az élő irodalom tájai felett méltattad az Irodalmi klub gazdag és értékes múltjához. Háztáji kitalálósdi Ez is játék, azoknak ajánlotta az Otthon szerkesztősége, akik családi körben, nemesen szórakozva szeretnék eltölteni vasárnap délutánjukat, vagy éppen szombat estéjüket. Mi, azaz ki kell hozzá? Egy valaki, aki kimegy; s néhány olyan valaki, aki bent marad. S a cél: aki kint volt, bent maradjon; ehhez kell megtalálni a varázsszót. S ha netán nem találná elég szellemesnek ezt a játékot a baráti társaság, akkor ott van a se- herezádésdi: összetolt térdek között érintetlenül és harisnyában elérni a szépséges Seherezade karjaiba, aki történetesen egy kendővel bekötött fejű férfi. Nem részletezem. Csupán egyetlen megiegvzés: vajon tényleg komolyan veszik a szerkesztők, hogy meglett felnőttek ilyen gyermeteg játékokkal kívánják felverni békés otthonunk csendjét? Igaz, az Otthon tanácsadói szerint a hölgyek-fe- leségek nagyszerűen eljátszhatnak azzal is, hogy eldöntsék: játék közben, melyik férfi, vagy kinek a férje kacag a legférfiasabban, a legintelligensebben, s kinek a hangja üti meg a legmaszekabb tónust. Elvégre hangjáról ismerkedik meg az ember! Szerintem nem az efféle ötletek segítik hozzá az Otthon műsorát, hogy a család színes és érdekes képes könyvévé váljék. Bár vitathatatlan, ez a mostani szám mozgalmasságban felülmúlta elődeit. Röviden Az angolok Vihar a repülőgépen című filmje tartalmasabb volt a sokheti átlagnál. főként jól megrajzolt figurái révén. Először szólalt meg a Gong, a színház televíziós krónikája Információs jellege. egy- egy érdekesebbnek ígérkező színházi bemutató elemzése különösen hasznosnak ígérkezik. Ismét szívesen hallgattuk a Slágerfesztivál sikeres dalait. A gyakorló papák és mamák ismét hasznos tanácsokat kaptak a tévé pedagógiai szakértőitől. A lassan hagyományossá váló, laza szerkezetű szombat esti vegyestálból jobb híján — ki-ki ízlése szerint válogathatott. Princ is végrehajtotta az első igazi honfiúi tettét — és elbúcsúzott. V. M„ Karcagi Kisértet] Gazdaság tilalmas! központjához azonnali belépéssel felvesz 2 fő mg. gépésztechnikust traktoros brigádvezetői beosztásba. Csak személyes jelentkezéseket veszünk figyelembe. Ugyancsak felveszünk nagy gyakorlattal rendelkező lánctalpas traktorosokat is. Felvétel esetén útiköltséget téritünk. Megfelelő már „a pincér kabátja“ Munkatársuk néhány napja kifogásolta, hogy a szajoli Pettyes kisvendéglőben rongyos, foszlott volt a pincér kabátja- A Szolnok és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatósági elnöke és kereskedelmi osztályvezetője dicséretes gyorsasággal reagált. Válaszlevelük keltezése ugyanis megegyezik „A pincér kabátja” című cikkünk megjelenésének napjával, s már múlt időben közölték: — „azonnal intézkedtünk”, ök is megengedhetetlennek tartják egyébként, hogy dolgozójuk — a boltvezető tudtával — kifogásolható, a vendégek részére visszatetsző munkaruhát viseljen.
