Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-22 / 45. szám
1961. február 32. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Orvosok a községben Lányok, fiuk az utcán A tószegiek nagyon büszkék arra a szép új emeletes épületre, amelyben hétköznapokon nagy a forgalom: a betegek egymásnak adják a kilincset a központi orvosi rendelőben. Két fiatad körzeti orvos, dr- Kádár György és dr. Tóth Béla rendel ebben az egymillió-kétszázezer forint költséggel létrehozott egészségügyi intézményben, ahol nemcsak munkahelyet, de otthont is találtak, a rokonszenves fogász-házaspárral, dr. Vár- konyi Tiborékkal együtt. Ez igen fontos, mert a két körzeti orvosnak egy-egy aprósága is van, a fogorvos-házaspár pedig most várja a gyereket A megye községei közül elsőnek Tószegen telepedett le a fogászati szakrendelés ellátására orvos. A továbbiakban a községi fogászati ellátást az egész megyére kiterjesztik. Nézzük azokat a mandulákat... A két körzeti orvos — civilben, családi körben, új lakásban égi újságot lapozom ____ Az elsárgult, kiritkult lapok a „Magyarország 1913. évi december 21 -i, vasárnapi számának sorai több mint fél évszázaddal ezelőtti időbe tessékelnek vissza. Hirdetések az aranyérmes bajusznö- vesztőről, a mellényzsebben hordható Baby pisztolyról, az ágybavizelés csodálatos gyógyszeréről, a vér-, bőrés idegbaj levél útján való gyógyításáról, alamizsnakérésekről és álláskeresésről stb. Hírek a Panama-csatorna panamájának másodszor kirobbanó botrányáról, az orleansi herceg kartöréséről, a soproni nagy tűzről stb., stb. A miért a lap böngészése után tollat vettem kézbe, az A helyzet. Idézzünk tehát a lap előbbi című képviselőházi tudósításából: „A képviselőház, helyesebben a munkapárti gyülekezet ma tartotta ez évben utolsó ülését s január 12-ig némaság borul az ékes palotára. Az utolsó összejövetel stílszerűen tett pontot az 1913. év parlamenti munkájára: csupán a kormány többsége asszisztált a javaslatok ledarálá- sánál, az ellenzéki pártok pedig távol maradtak. Az 1913. év szomorú fejezete leend a magyar parlamen- tárizmus történetének, mivel ebben az évben fokozódott le a nemzet képviselete egy korrumpált többség szűk körévé. Ami pedig a lepergett politikai „4 HELVZE1“ évben eredmény volt, az az ellenzék hatalmas erejű tiltakozása az erőszak és vesztegetések ellen, amely a jövő esztendőben megérleli már gyümölcsét, a kormány jól megérdemelt bukását. ☆ A házszabályokat szentnek és sérthetetlennek vallják, féltékenyen őrzik minden támadás ellen és súlyos büntetéssel sújtják azokat, akik az ő tákolmányukat megligálják, akik nem vesznek tudomást az „egyedül érvényes" munkapárti házszabályokról. Ez nekik most nagyon kényes oldaluk. Igaz, hogy ők adtak rá példát, hogy a házszabályok nem mindig és nem okvetlenül kötelezők; igaz, hogy a mostani elnök az, aki a házszabályok be nem tartását megkezdte: igaz, hogy a miniszterelnök volt az, aki a házszabályokat egyenesen felrúgta — de hát azok más házszabályok voltak, becsületes úton. az egész képviselőház megegyezéséből keletkeztek, nem úgy, mint a mostaniak. A mostani házszabályok az 6 specziális alkotásuk, melynek érvényességét a képviselőház egy harmadrésze kezdettől fogva tagadásba vette, éppen ezért szentebb és sérthetetlenebb, mint volt a régi. Es ami fő, rajta van a munkapárti jellemvonás: lehet velük pénzt keresni meg nem határozott, szinte misztikusan rejtelmes ezé- lokra. Ez a kiváló alkotás, melynek szerzője azóta az igazságügyek államtitkára lett, immár körülbelül negyvenezer koronát jövedelmezett azokból a bírságpénzekből, amelyeket rendelkezései alapján az ellenzéki renitensekre ki lehet és ki szokás szabni. Tegnap is volt ilyen aratás. Három ellenzéki képviselő negyedévi tisztelet- díjára tette rá a kezét az összeférhetetlenségi bizottság. Hogy mi történik azután ezekkel a pénzekkel, az — munkapárti relytély. Kinek mi köze hozzá? Az országnak? Semmi. A képviselőknek. akiktől elvették? L egkevésbbé. Tudja Pál, mit kaszál. Arra valók a palotaőr'ik, hogy az ilyen titkokat őrizzék.” ☆ Ugyanez a lap néhány oldallal odébb is a képviselőkkel foglalkozik. íme ebből is néhány kép: „A képviselőház összeférhetetlenségi állandó bizottsága tegnap este Khuen-Hédervári Károly A kunszentmártoni helyiipari szakmunkásképző intézetben háromszáz ifjú köz- és szakismereti oktatásáról, neveléséről gondoskodnak. De milyen körülmények között? Az intézet ténylegesen a Mátyás király úti általános iskola egyetlen tantermével rendelkezik egész napon át, további hármat-négyet csak délután vehet igénybe. Smuta Kálmán, a járási KISZ bizottság munkatársa keserű tapasztalatainak sokaságából néhány. — A gyerekek jó része a környező községekből jár be. Kora reggel érkeznek meg Kunszentmártonba, a tanítás viszont csak délHidegek még a reggelek. Fábián Bálint gondosan felöltözik, mielőtt a kis- vonatra száll. Ez viszi minden reggel a gazdaság központjába. Kinyitja a daráló ajtaját, végigjártatja szemét a kukoricával telt zsákokon. A motorokhoz lép, s indítja. Kezdődik a darálás. — Magának is jól sikerült a számadás, Bálint? — kérdezi az egyik ember. — Jól, — mondja a molnár. Igaz is. Alig pár hete tartották a zárszámadást a túrkevei Vörös Csillag Tsz- ben. Akkor Fábián Bálin- ték elmentek a közgyűlésre, meghallgatták a beszámolót, majd elmentek a borítékért. A felesége is, a kisebbik fia is és ő maga. Más-más helyen, brigádban kapták az évi fizetést. Fábián Bálint két borítékkal, — a nagyobbik fiú, aki katona, rábízta apjára a pénzt — tért haza. Az asztalra tették. Fábián Bálint saját termésű bort hozott be. Ittak. — Számoljunk, — mondta. Szépen kerestek. Olvasgatták a százasokat. A csagróf elnöklésével ülést tartott, melyen öt képviselő összeférhetetlenségi ügyét tárgyalták” — ezek közül is idézünk néhányat. „Szász Pál ellen Polányi Károly azt a vádat emelte, hogy italmérési jogot járt ki. Falcione Árpád előadó ismertette az ügyet, majd Szász Pált hallgatták ki, aki beismerte a közbenjárást, de azzal védekezett, hogy ez még akkor történt, amikor nem volt képviselő. A bizottság ezután formai okokból visszautasította a bejelentést. Farkas Pál ügyét is Polányi Károly jelentette be az összeférhetetlenségi bizottságnak. Farkas nem tagadja, hogy csak egyetlen egyszer dolgozott kijárásban, de egy főkortese kedvéért tette, akinek lelki egyensúlyát megzavarta a választás, tgérte, hogy ez volt az utolsó ilyen irányú „közhasznú” tevékenysége. A bizottság elrendelte a bizonyítékok beszerzését. Lengyel Zoltán ellen Persián Adám hírlapíró tett összeférhetetlenségi bejelentést, hogy a Konrád es Társa czégtől ötezer korona jutalékot kapott, mert rézcsövek szállítását járta ki a kormánynál. A ezég egyik alkalmazottja ellen az államvasutak megkárosítása miatt bűnvádi eljárás van folyamatban s le is tartóztatták.’’ ☆ Egy megsárgult újság is sokmindent elárul tehát arról, mi volt akkor A helyzet. után kezdődik. Nem tudnak mit kezdeni az idejükkel, hiszen számukra csak az utca jut, nincs hova menniük. — A kultúrház napközben üres, ott ellehetnének. — Hát igen, ha felügyelnének rájuk. De ki vállalja? A nők klubjában is meghúzódtak egy ideig, de összetörték a székeket, persze, hogy onnan is kitiltották őket. A zsarnok késes Felkerestem Farkas Józsefet, az intézet igazgatóját. Elöljáróban elmondtam mindazt, amit hallottam. — Tényleg mi csak alládfó 26 727 forintot, — a nagyfiú, aki most katona, de fogatosként dolgozott még tavaly 24 850 forintot, az asszony 7555, a kisebbik fiú pedig, aki tavaly még augusztusig tanuló volt 5952 forintot. — Jó esztendő járt — mondta Fábián Bálint. — Jó — válaszolt csendben az asszony. Nézték az asztalra borított százasokat. Szép summa volt. Igaz, évközben kapogattak előleget. Koccintottak. — A gyerekekét nem vesszük el. Kell az nekik. Aztán a nagyfiú keresete a „bankba” kerüt. A többit meg beosztották. Régebben kinézték már a televíziót, hát elmentek érte. — Most vettük, hónap elején. Olyan hatezerötszáz forintért. A többi meg elment. Könnyen el lehet szórni a pénzt. Erre-arra. Néhány nap múlva Fábián Bálintné és kisebbik fia vonatra ült. Szolnokra jöttek. Vásárolni. Ruhákat, ezt-azt. Este vitték a sok szép holmit. Körülállták az asztalt, kibontották a csomagokat, tapogatták a ruhákat, ingeket, ajándékokat. A „Vörös Csillag” jól zárta az évet. Tizenkilenc esztendő óta a legjobban. Január elsején 2187 000 forint biztonsági alappal rendelkezett a tagság. Ebből a készpénz 1 845 000 forintot tett ki. Fábián Bálint mázsára teszi a zsákokat, majd a darálóba önti a kukoricát. Két villanyégő pislákol a falon. Hideg van. Szürke por száll. — Másfél évtizede, hogy Itt dolgozom a közösben. Járt ránk sok keserves esztendő. De mindig volt valahogy. Aztán jobb esztendők is jöttek. Bővebben jutott az osztásnál. A legjobb mégis csak a tavalyi lett. Elmennek a kocsik. Zö- työgnek a kerekek a fagyos földön. Fábián Báiint hosszasan néz utánuk. Üres a daráló. Délutánra jár. Aztán a kapcsolóhoz lép. Megállnak a motorok. Reggelig senki se nyitja rájuk az ajtót. Sz. Lukács Imre bérlők vagyunk ebben a2 általános iskolában. Jómagam mellékfoglalkozásként igazgatok, mivel „intézetünknek” csupán egyetlen főhivatású nevelője van. A többi tanár óraadó. Tavaty volt pénzünk a tanulószoba fenntartására, a felügyelő nevelők díjazására. Erre a tanévre már nincs. Ha nagy a hideg, a gyerekek egy része, főként a lányok, behúzódnak az iskola folyosójára. Nagyon zavarják a tanítást. Az az igazság, fogalmunk sincsen arról, mivel töltik a vidékről bejárók a délelőttjüket. Lehetetlen ellenőrizni. — Mi a helyzet a magán- kisiparosoknál tanulókkal? — Nem lehet általánosítani, nem mindegyik régi „tanone tartó”. Esetenként azonban ilyennel is találkozni. Legutóbb Mihály Antal kunszentmártoni késes mesterrel bontottuk fel tanulója szerződését. Varga Lacit éjszaka dolgoztatta, és házkörüli munkára is befogta. Aki fél a sötétben Varga Ernő, az általános iskola igazgatója a délutáni tanítás okozta problémákról beszélt. Egyik kis tanítványa, Baranyi Vilmos például sírva indul neki esténként az öt kilométeres gyalogúinak. Fél a sötétben. Van olyan lányka, aki Csépáig még csak eljut vonattal, de onnan még másfél órát talpal hazáig. — A fő gond az, hogy az általános iskolák tanulóinak létszámából a felső tagozatra jár kétharmad, az alsóra egyharmad. Vagyis az elkövetkező három évben várhatóan rengetegen jelentkeznek szakmunkás tanulónak. Hogy hol tanítjuk őket? A vasipari vállalat gyáregysége kiköltözik a mostani helyéről. Az nekünk nagyon megfelelne. A minisztériumtól kapnánk pénzt az átalakítására, berendezésére — mondta Farkas József. Révbe jutnak ? Szorosan a tárgyhoz tartozik az oktató munka színvonalának mérlegelése is. A fejlődést alapvetően az akadályozza, hogy a tanulócsoportok osztatlanok. Micsoda ellentmondás! — Ezeknek a gyerekeknek a többsége az általános iskolában nem is tudta, mit jelent egyszerre több évfolyammal egy osztályba járni. A magasabb iskolatípusban a legprimitívebb és az országban már-már megszűnő tanyai körülmények közé kerültek. Ez pe- djg szinte a nevelés lehetőségét is megnyirbálja, a tanár jobbadéra fegyelmezésre kényszerül. öt óra alatt nyolc tantervi anyagot kell „leadni” például Varga Ernőnek. összegezésként a fentieken kívül mit is mondhatnánk? Mindenekelőtt a bejáró tanulók ügyét keli kézbevenni. A kultúrházban létrehozhatnának szakmunkás tanuló klubot, szervezett _ programról, korrepetálásról gondoskodhatnának. Tari Kálmán, a megyei tanács népművelési csoportjának helyettes vezetője is ezt a megoldást támogatta. Megígérte, segítenek, de ezt várják az intézettől és a járási KISZ bizottság vezetőitől is. Közösen bizonyosan révbe juttatják az utcára szorult gyerekeket. Fábián Péter Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat — Szolnok, Vöröshadsereg u. 33 — esztergályos szakmunkásokat vesz fel. Jelentkezni lehet a műszaki oztályon 7—12 óráig, a fenti címen. ASZTALRA BORÍTOTT SZÁZASOK
