Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-21 / 44. szám
198?. február 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ii Kevesebb borsó több hízó (Tudósi tónktól.) Ebben az évben nem csinálnak nagyobb termelés- szerkezeti változást sem a növénytermesztésben, sem az állattenyésztésben a ti- szaföldvári Szabad Nép Tsz tagjai. Igaz, csökkentik a borsó területét. Az elmúlt esztendőben 454 holdon termesztettek faj táv a- tőmagot. Tavaly a borsó vetőmag termesztéséből 1 208 000 forint bevételre tettek szert. Az idén 1 200 000 forintot terveznek lényegesen kisebb területről. Az így felszabadult területen takarmányt termesztenek. Egynyári szálasokat Nem feledkeznek meg a tavaszi takarmánykeverékekről, s a silókukorica termesztéséről sem. így aztán az állattenyésztésben ez nagyobb méretű fejlesztést tesz lehetővé. Mégpedig, a fejőstehenek számát 240-ről 270-re emelik. A harminc darabos növelés jelentős terméktöbblettel jár. A hízómarha állománynál is másképpen számolnak majd. Tavaly 290 hízómarhát adtak el, az idén pedig 380-at értékesítenek. Bár csak a szálastakarmányok termőterületét terjesztik ki ebben a közös gazdaságban, de ez egyben azt is jelenti, hogy az abraktakarmány nagyobb részét a sertések hizlalására fordítják. S ez 500 hízóval többet jelent az elmúlt évi átlagnál. Gy. B. Hegy milliárd forint a mezőgazdaság kemizálására Kereken négymilliárd forintot tesz ki azoknak az új létesítményeknek és üzembővítéseknek a beruházási költsége, amelyeknek termékeivel a vegyipari tröszt a harmadik ötéves terv időszakában a mezőgazdasági termelést kívánja az eddiginél is fokozottabb mértékben segíteni, az új létesítmények egy részének építése már a második ötéves tervben megkezdődött. Rövidesen hozzáfognak a Tisza- menti Vegyiművek keverőtelepének építéséhez és előreláthatólag jövőre megkezdődhetik itt annak az összetett műtrágyának a gyártása, amellyel a talaj együtt kapja meg legfontosabb három tápanyagát, a nitrogént, a foszfort és a káliumot. Ugyancsak Szolnokon növelik a granuláló kapacitását is. Képviselo’eEöIt'eink G év koc^i ve? elő ioqositvány bevont! ás elöli A korszerű haditechnika és hadviselés nagyobb szaktudást, felkészülést igényel a bevonuló fiataloktól. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség Tö- rökszentmiklóson is feladatához híven sok jelöltet készít fel katonai szolgálatának teljesítésére. — Szövetségünk szervezésében több szakkör működik eredményesen — tájékoztatott bennünket Elekes István tanfolyamvezető. — A gépgyárban, a baromfifeldolgozóban és a mezőgazdasági gépjavító vállalatnál lövészcsapatok működnél:, az általános iskolákban pedig modellező szakkörök. Nagy népszerűségnek örvend a rádiós és gépkocsivezető tanfolyamunk Is, amely nemcsak tudományos ismeretek megszerzését jelenti, hanem szakképzettséget is nyújt— Jelenleg húsz fiatal készül a hatósági vizsgára, valamennyien eredményesen szerepeltek a házi vizsgán. Egy másik csoport oktatását rövidesen megkezdjük. Őszre ők is végeznek, s amennyiben eredményesen vizsgáznak, még a bevonulás előtt megszerezhetik a gépkocsi- vezetői jogosítványt — fejezte be tájékoztatóját Elekes István. A. J. Gorjánc Ignác Békés egymásmellett-ülés Szundits Pista — foglalkozására nézve agrárember — s azok közé tartozik, akikkel tízjónéhány éve kalapálgatjuk a szocializmus építéséből ránk eső téglákat A minap mellettem ült egy délutánba is átnyúló értekezleten. Jóra- való ember, könnyű vele a békés egymásmellett-ülés. Az a típus, aki kicsikét mindig szerette a „gépesített felszólalásokat”. Azaz, mint mások, időszakonként ő is felkapott egy kulcskifejezést, s lehetőleg minden „fordulatot” arra épített kis szónoklataiban így, amikor az ötvenes évek elején Pista azt mondta — „zömmel”, tudtuk, hogy valami fontos következik. Nem is csalatkoztunk, mert már ránk is olvasta, hogy „nagyon el vagyunk laposodva”. Idők múltán mozgósító tartalommal bővítette az előbbi kitételt, és felhívott mindenkit: „Tehát álljunk bele a kérdésbe, elvtársak!” Ha belegondolunk, valahogy szükségszerű is volt ilyen beszédtechnológia kialakítása azokban az években, amikor túlbur- ján óztak az értekezletek. Egyik úgy a másakba ért, hogy nem volt idő műgonddal cirkalma- zott hozzászólások megszerkesztésére. Sokszor a kigondolásra sem, mert rögtönözni kellett. Jól jöttek tehát a beszédben az „előregyártóit elemek"'. Ma viszont érezhetően csillapult értekezlet-éhségünk. Ott tartunk, hogy direkt csemegeszámba megy, ha valaki unalom! g koptatott szavakkal próbálja taglalni a rendkívül változatos módon jelentkező problémákat. Ilyenkor némi kis kaján bazsalyintés kíséri a felszólalást. Szinte rajta van a résztvevők arcán: „Ahá! Nem készült a kartárs, azért lantol csak, hogy „aktivizálja magát”. Pista komám se mondott még le jellemző kulcskifejezéseiről. Ennek oka azonban nála Is magasabb szintű, mint régen. Nem a sűrített tanácskozások miatt él az egykori beszédtechnológiával, hanem, hogy minél gyorsabban túl legyen a mondókáján. No, a közösség iránti tapintat mellett egy adag önzés is rejtezik a régi forma mögött. Finoman kifejezve életszínvonalunk emelkedésének jeiei túlzott mértékben kiütköznek fizimiskáján. Térfogata igen-igen kibővült a jó utóbbi évek során. Mások is tudják, hogy a szuperterjedelmes fizikum sajátosan reagál egy értekezlet körülményeire. A tanácskozások bizonyos pontján Pista barátom szemhéja elnehezedik. Bármilyen őszinte küzdelmet vív, hogy nyitva tartsa, egy fokon minőségi ugrás következik be. Ügy kifárad az erőfeszítésbe, hogy elalszik. Szép példány, feje oldalt és hátra billen, de úgy valahogy, hogy ugyanakkor alább is süllyed a gallér ölébe. Nem feltűnt mértékben, mert izmos tokája azért sokat stabilizál a főn. Említettem, jó barátok vagyunk. Nincs köztünk semmi titok. Nem is volt. Régen is nyugodtan odasúgtuk egymásnak egy-egy értekezlet hetedik- nyolcadik órájában, hogy únjuk a banánt. Mindkettőn« hízása kezdeti stádiumában kötöttük azt a megállapodást, hogy ha bármelyikünk elalszik egy összejövetelen- a másik nyugodtan lökje oldalba, ba esetleg nagyon oda kell figyelni, fel kell állni tapsolni, vagy énekelni. Emlékezzünk csak, volt idő, amikor dallal fejeztük be megbeszéléseinket. Nos, egy ilyen alkalommal egyikünk, — maradjon titokban, melyikünk — fegyelmezetlenül, minden ok nélkül könyökölte oldalba a másikat. Még a hozzászól ásóknál tartottunk, s furcsán jött ki, hogy az alvó felugrott, és egymaga rázendített: „Zúgjatok csak traktorok!” — Mondani se kell, hogy a kollektíva humorérzéke kellően honorálta az inter- mezzót. No, de hogy Pistánál maradjunk. A minapi értekezleten szintén kivágta a rezet egy jellegzetes felszólalással. Jóindulatú derűvel hallgatták a résztvevők. amint a régi kulcsszavakhoz egy újat is iktatott Ezt a szót, hogy „eltüntetni”. Mosolygós élénkség fogadta, amikor előadta: „Eltüntettük a mérleghiányt, elvtársak... De eltüntettük a nézetekei is...” — Később azért kiderült, hogy a helytelen nézeteket tüntették el. a helyeseket meghagytál? magnak. Jó pár dolog eltüntetéséről beszámolt még Pista, így nem véletlen, hogy amikor az értekezletet félbeszakító ebédnél rendkívül precizitással pusztította el az utolsó morzsát is, az elvtársak barátságosan odaszóltak. — Na Pista, sikerült eltüntetni az ebédet is? Ügy ám. Újult erővel, boldog ragyogással ült neki az értekezlet folytatásának. Somolygott akkoron is, midőn szeme csendesen lezárult, nyaka pedig — tokájától függően — a gallérba merült. Előbb szelíden fújtatott, majd egyre intenzívebb horkolásba vágott át A kartársak innen is, onnan is kuncogva pislogtak feléje. Eszembe jutott a hajdani megállapodás. Oldalba könyököljem? Haggyam békésen álmodni? Mikor már akkorákat hor- kantott, mint egy kétesztendős csikó, mégiscsak felülkerekedett bennem a felelősségérzet. Nem kell engedni, hogy ennyire lebecsülje a kollektívát! Bordája közé bütyköltem. Nyomban felpattant a szempillája, ijedten nézett rám, mi van? Jelentőségteljesen felhúztam a szemöldökömet, jelezve, hogy oda. előre figyeljen, ő félreértette, mert felugrott. Hatalmas lélegzet után. fennhangon kezdte. — Nem lehet el- tunyulni, kartársak! A magam és a kollektíva nevében ezennel versenyre hívom ki a járás valamennyi... Aztán leült, és öt perc múlva fejét ismét eltüntette a gallérja közt. Tóth István ; Elmesélt egy anekdotát, amikoris a ; csapat a folyó innenső partján áll. Úszni ; senki nem tud, a parancs mégis elhang- ; zik: „Sorakozó a túlsó parton”. Végül ; mindenki átjut. ; így érzékeltette, milyen feladatokat ol- ; danák meg sokszor az üzemben. Most ; például szaknyelvein szólva a hűtőlánc ; egybekapcsolásának a kidolgozása, meg- ; valósítása egyik legfontosabb feladatuk. A hűtés kezdeti és befejező szakasza az üzemekben, a kereskedelemben és a ház- ; tartásokban is megoldott, de a szállítás viszont még csak részben. Teljesen kellene. Mindez így elmondva eléggé egyszerű, de hogy mennyit fognak még ezen töprengeni, ezzel kísérletezni, az csak az előzményekből sejthető: nagyon sokat — Abban viszont nem kételkedem, hogy ez a gyári kollektíva ezt a feladatot is megoldja. A „fővezérkart” jól ismerem, Tizennégy éve vagyunk itt együtt. Nekem ez a második munkahelyem. Az első annak idején a csepeli WM gyár volt. Ott kezdtem, mint esztergályos tanuló. Ezerkilencszáznegyvenötben beiratkoztam az ipari iskolába, elvégeztem, aztán elvégeztem a műszaki egyetemet. Mindkettőt esti tanulással, a napi munka mellett. Ezerkilencszázötvennégy februárjában jöttem ide, a mai Hűtőgépgyárba, főmérnöknek. S pontosan egy évre rá kineveztek igazgatónak. Gorjánc Ignác több mint egy évtizede a jászberényi Hűtőgépgyár igazgatója, s ilyen értelemben a szakma „matuzsálemé". Maga mondja, hogy akkor nem hitte volna, hogy ennyi időt tölt itt. Mi kötheti a gyárhoz? — Sokszor, ha az üzembe járok, most is elfog a vágyakozás. Jó lenne odaállni az esztergapad mellé. Csak esztergálni. Dehát az esztergapadok mellett van elég derék, nagyon becsülendő ember. Róluk így beszél: — Volt egy külföldi megrendelésünk. Nagy volt a tét anyagilag is. De nemcsak a gyár, hanem egy kicsit az ország hírnevét is kockára tettük a társország előtt. Amikor ennek híre ment, mindenki, akire az üzlet és a vele járó munka közvetlenül nem is tartozott, érdeklődött, segítséget ajánlott, drukkolt, hogy a gyártás sikerüljön. Itt már sokan tudják, hogy az ilyen üzlet mindig kegyetlen dolog. Nem ismer kíméletet senki iránt Nagyon kell a kollektív összefogás, a kollektív erő, s nálunk ez megvan. így bármenynyire kockázatosnak látszik is egy-egy vállalkozás, nekivágunk. Tudjuk, számíthatunk az emberekre. Az üzemhez, a munkához való ragaszkodásért s a munkában való helytállásért szereti tehát ezeket az embereket Jó közöttük dolgozni, látni egy iparosodó város fejlődését ismerni az emberek szorgalmát, tudni, hogy nincsenek közöttünk — úgymond — dörzsölt ipari vagányok, akik évről évre váltják munkahelyüket Nagyon sokat utazik. — Az utazás mindig fárasztó — mondja. — De utazás és utazás között óriási különbség van. Egészen más az út hatása rám, ha termékeinkből eladni megyek, mintha mondjuk külföldi terméket venni készülök. A képviselői munkáról szólva mondja: — Én azt a tényt, hogy a jászberényiek országgyűlési képviselőjükké jelöltek, nem a személyemnek szóló tiszteletként könyvelem el, hanem a jól működő gyári kollektívának. Együtt vívtuk ki az üzem hírnevét. S bármilyen feladatot is én csak az üzemiek segítségével végezhetek el. B. fr Szenes Ottó — Ez az első alkalom, amikor ilyen jelentős közéleti teendőkre jelölik? — Igen. Bár mint pártmunkás eddig is végeztem társadalmi munkát a vasútnál, ahol egyébként mint vezetőmémök dolgozom. Azt hiszem, mindehhez hozzátartozik, hogy elmondjam: Szenes Ottó, miközben végezte napi munkáját, miközben tevékenyen dolgozott az üzemi pártbizottságban, illetve párt-vb-ben, közben végezte el a műszaki egyetemet jeles eredménnyel. Egy éve vezetőmémöke a szolnoki vasútállomásnak. — Hogyan szerzett tudomást arról, hogy jelölni szándékoznak önt a következő ciklusra? — Beszélgetésre hívtak a megyei párt- bizottságra. Nem mondták, hogy miért, de gondoltam, mint a vasútnál az agitáeiós és propaganda munkával foglalkozót, valami ilyen megbízatást akarnak adni. A kijelölt időpontban ott voltam. Az első mondatok után szóltak az elvtársak arról, hogy rövidesen országgyűlési és ta; nácstagi általános választások lesznek. • — Közölték velem, hogy engem java> sóinak az 1-es számú országgyűlési vá- I lasztókerület jelöltjének, mit szólok hoz> zá? Mondtam: elvtársak, ha bíznak ben- ! nem önök és maid a választók, én min> dent megteszek, hogy feladatomat becsü- | lettel ellássam. ' — És a gyűlésen résztvevők egyhangú’ lag elfogadták a javaslatot az ön jelölé- \ sere. Azóta gondolkodott azon, mit jelent j ez a megbízatás? ■ — Én napról napra nagyobbnak érzem ; a felelősséget. Az üzemi pártbizottságban ; eddig a többiekkel együtt ezer embert képviseltem, az ő érdekükben tevékeny- ' kedtem. Megválasztásom esetén egy fél város lakóit, harmincezer embert kell képviselnem. A jelölő gyűlésemen kifejtettem: nem tartok programbeszédet, mert én a Hazafias Népfront programját val- . lom magaménak, s annak szellemében ; akarok majd dolgozni is. És előfordulhat ; majd. hogy lesz, akinek kérésére azt kell ; mondanom, nem. Az én elvem az, hogy : mindenkor egv nagyobb közösség érdekét I kell szem előtt tartani. ; — Gondolom munkatársai örömmel szereztek hírt jelöléséről. — Valóban fgy van. Pedig tudják, hogy sok elfoglaltságot követel maid tőlem e megbízatás teljesítése. És mielőttünk a szakmánkban is nagv feladatok állanak. Köztudomású, hogy mintegy másfél milliárd költséggel készül a szolnoki vasúti ; rekonstrukció. Nos, nekünk már most új technológiákat kell kidolgoznunk egy-egy munkafolyamatra. Jövőre még nehezebb tesz a helyzet. Több régi vágányt az építkezés miatt ki kell kapcsolni a forgalomból, ugyanakkor az újak még nem készülnek el. És nekünk e lehetőségekhez mérten kell biztosítanunk a zavartalan teher- és személyszállítást. — Ha a választáson is önre szavaznak az emberek és Szolnok képviselője less, van-e olyan témája, amiről szólni szeretne majd a Parlamentben? — őszinte legyek? Van! Még öt év és a szolnoki Közép-Európa egyik legkorszerűbb vasútállomása lesz. Am a korszerű technika nagyobb tudású szakembereket is igényel. Kellene Szolnoknak egy közlekedési szakközépiskola vagy felsőfokú technikum. A korszerű technikán kívül néhány szolgálati ágban dolgozóink — így a térfelvigyázók, a forgalmi szolgálattevők — lassan kiöregednek. Kell az utánpótlás. Ezenkívül hazánkban Budapest után Szolnok az egyik legnagyobb közlekedési centrum. Mindezek igénylik egy új iskola létesítését. Én tulajdonképpen debreceni vagyok, de több mint húsz éve itt élek Szolnokon. Tehát idevalósinak érzem magam. És a jelölésem számomra azt bizonyítja, hogy az itt velem együtt lakók is elfogadtak engem szolnokinak. És ez sokat jelent számomra. Varga Viktória
