Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-19 / 43. szám

lit?, február 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Hg AH hideg időjárás ellenére 57 90o hold mezőgazdasági művelés alatt lévő terület van jelenleg is vízzel és jéggel borítva. Ha az idő melegebbre fordul, rohamos olvadás következik. — Ezért =É= már most ajánlatos, hogy a megye termelőszövetkezeti gazdái és az állami gazdaságok dolgo­zói a vízlevezető csatornákat megtisztítsák a hótól, a jégtől, hogy az olvadáskor keletkezett 511 mm «S» belvíz akadálytalanul lefolyhasson. — Elsősorban a Hortobágy-Borettyó mentén, de egyéb he­lyeken is üzemelnek a VÍZIG átemelő szivattyú-telepei. Ezenkívül 72 darab kisebb-nagyobb ||g teljesítményű szivattyú áll készenlétben a belvizek leszívatására. Az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól ==§ pedig 10 nagyteljesítményű kotró dolgozik területünkön a belvizes csatornák tisztításánál- A szolnoki fü szakaszmérnökség területén hat, a jászkisérinél kettő, a karcagi területen két kotró távolítja el a belvizes H§ csatornából a földdugókat. — Most tehát a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóin múlik, == hogy biztosítsák az üzemi csatornákon a víz lefolyását, hogy a nagyobb kapacitású belvizes csatornákból ss a* leszivattyúzható legyen, A SZESZTESTVÉREK ÉS A TÖRZSASZTAL Amikor egy ismerő* sömnek megemlítettem, — hogy az alkoholizmus elle­ni küzdelemről akarok ír­ni, meglehetősen ironiku­san kérdezte: hányadszor? És azt is hozzátette: falra borsó... Az kérdésre röviden annyit válaszoltam, sokad­szor, de ha kell akkor még többször írok róla, mert erről nem lehet, nem sza­bad hallgatni. A második megjegyzés azonban nem hagyott nyu­godni: tényleg falrahányt borsó lenne ez a küzde­lem? Néhány megmosoly- gott fanatikus reménytelen erőlködése? Az állam hatalmas össze­geket szán az alkoholizmus elleni küzdelemre. Oktató­filmek, előadások, kijóza­nító és alkohol-elvonó ál­lomások, egyre jobban szol­gálják az alkoholizmus el­leni küzdelem célkitűzé­seit S ehhez hathatós se­gítséget adnak a kényszer­elvonó kezelésre vonatkozó rendeletek, amelyek kiszé­lesítik a hatóságok és a társadalmi szervezetek jog­körét. mozdul onnét, amíg tart belőle. Érdekes beszélgetést foly­tattam a Szolnok városi tanács egészségügyi osztá­lyának vezetőjével, aki a tizenegy eset kapcsán el­mondta; nagyon kényes, körülményes dolog valakit kényszerelvonásra küldenij Az alkoholista minden egyes esetben tagad, a ta­núk pedig egymásnak el­lentmondó vallomásokat tesznek. Legutóbb négy tanú vallott egy ügyben — négyféleképpen. Az illeté­kes szerveknek nincs meg­felelő apparátusuk, hogy lenyomozzák, tényleg nótó- rius alkoholista-e a beje­lentett. Egy másik esetben a tár­sadalmi bíróság hallgatott ki az egyik üzem dolgozó­járól nyolc tanút, akik egybehangzóan vallották, alkoholistáról van szó. Az érintett férfi fellebbezett és kérte, hallgassák meg két ismerősét. A városi ta­nács felsőbb hatósága ilyen értelemben is döntött. Kér­dés: a nyolc szavahihető tanúval szemben lehet, hogy a két — feltehetően — szesztestvér vallomása dönt? A tlszahől főcsatorna közúti hídjánál a vízügyi igaz­gatóság dolgozói a jégtorlódást szüntetik meg Rácz Irénke üdülni megy A gazdaságba megérke­zett a beutaló. Amikor az igazgató kezébe vette, hir- telenében nem is tudta, kit javasoljanak az üdü­lésre. Megtanácskozták a dolgot. — Rács Írónkét java­solnám — mondta. — Helyeslem. Menjen az Irénke — így a töb­biek. A kislány már több mint egy éve dolgozik az állami gazdaságban. Fiatal még. Tizenhét esz­tendős. Szülei kint lak­nak a központban, mo­dern, szolgálati lakásban. Édesapja fejőgulyás. Már nagyon régen dolgozik az állami birtokon. — Szorgalmas család. Irénkének biztosan kedve lesz az üdüléshez. Szerez­zünk neki örömet — mondták az irodában. Aztán szóltak Ráczék- nak is. A kislány szeme csillogott. Örömmel új­ságolta szüleinek a hírt. — Nincs most pénzünk arra — szólt csendesen édesapja. — Meg aztán sokba is kerül — szólt anyja is. — Fürdököpeny, papucs kel­lene, jónéhány dolog, anélkül nem üdülés az üdülés. Hallgattak. A kislány a Dunakanyarra gondolt, Dömösre, ahová két hétre szólt a beutaló. Még nem járt arra. Milyen is lehet? A Mezőtúri Állami Gaz­daság messzire esik Dö­ntőstől. — Aztán oda se talál­nál — mondták az öre­gek. — Elvinne a vonat. — Rossz emberek akad­nának utadba. Az öregek ellenezték az utazást. Az igazgató, meg többen egyre hajtogatták; hadd menjen a kislány. Napokig. De nem. Ügy látszott, a beutalót más­nak kell adni. Vagy visszaküldeni a ME- DOSZ-hoz. — Kevesebbet keresek most. Kell a pénz — haj­togatta az édesapa. — Aztán meg előleget is vettem már fel. — Majd elintézzük — szólt az igazgató. Irénke előleget kapott. S éppen jókor. A gazda­ság kocsijának csütörtö­kön Pestre kellett men­nie. Egy hhly akadt még az Irénke számára is. Otthon aztán az ügyes­kezű anyuka munkához látott. Gyönyörű fehér anyagból ruhát szabott lányának. S egy kék szí­nűből is. — Kell ez oda. Nehogy megszólják. Aztán megtörtént a vásárlás is. Készültek az utazásra. És csütörtökön korareggel a központban Rácz Irénke utazott az üdülésre. Az autóból még visszanézett. Látta a há­zukat, a kétszobás szol­gálati lakást. Hosszasan nézte. Meglehet, már nem is azt látta. L. L Mindvsclí az esetek arra figyelmeztetnek, hogy a helyes és jószándékú rendeletek megvalósítása a gyakorlatban még sok rész­letkérdés kimunkálását kö­veteli meg. Lehet, hogy megint köz­helyet mondok, amikor a társadalom — elsősorban a munkahelyi kollektíva fe­lelősségét — és lehetősé­geit említem. Az a mun­kahelyi kollektíva, melyben az elvonókúráról visszatért gyengeakaratú embert az­zal fogadták: „De jó, hogy jössz, hiányzol a törzsasz­talnál”, enyhén szólva gya­lázatosságot követett el. Az ilyesmit meg lehet akadá­lyozni, ha a dolgozókat felvilágosítják, milyen har­cot kell folytatnia annak az embernek a visszaszer­zett embersége megmara­dásáért, s ha a tömegszer­vezetek rajta tartják a sze­müket az ismertebb szesz­barát. kompániákon. Általános érvényű re­ceptet nem lehet adni az alkoholizmus elleni harcra. A meggyőző szótól a kény­szerkezelésig, a fegyelmi­től a társadalmi bíróságig sokféle eszköz áll a ren­delkezésünkre, csak egy a lényeg: a legjobbnak vál­tét minden esetben alkal­mazzuk is, jólfelfogott tár­sadalmi érdekből. Egyet nem lehet alkalmazni: az italfogyasztás adminisztra­tív úton való csökkentését A szomjasak megtalálják az utakat és a módokat hogy italigényüket kielégít­hessék. A társada’om lelki­ismerete elvont fogalom. Mégis valamiféle társadal­mi méretű önvizsgálatot kellene tartanunk, azok után, amiket — mondjuk egy Budapest—Mátészalka között közlekedő péntek esti vonaton lehet látni hétről hétre. Szóval - az al­koholizmus konkrét veszély, amely halálos balesetek­ben, feldúlt és tönkretett családi életekben, véres bűncselekményekben reali­zálódik napról napra. Meglévő törvényeink, -en- deleteink jók, és hatáso­sak lehetnek, ha gyorsan és következetesen alkal­mazzuk azokat, illetve ese­tenként megtaláljuk az al­kalmazásukhoz szükséges feltételeket. Talán megol­dás lenne egy-egy konkrét esetben a társadalmi bíró­ság mintájára társadalmi — jobb fogalom híján — „nvomozó” csoportokat lét­rehozni. S helves volna egy olyan szabályrendelet megalkotása is, amely sú­lyos — elzárással is bün­tethető — szabálysértésként értékelné a kigvógvított alkoholisták újbóli iváam való csábítását. A VESZ A C Jeo'tek a tulátiak „Avesz mán gyűlésre a’...* — kiáltott egy suhane az utcán, s csak bent az öregek klubjában vettük észre, hogy nem fiú az, hanem lány — csak a bakancs, a munkásruha, meg a fejébe húzott svájci sapka elta­karta formáját —, aki igy invitálta a többieket a je­lölő gyűlésre. Ilyen jelölő gyűlésen sem voltam még, ahol ennyire kavarogtak volna az indu­latok, s ahol ugyanakkor daloltak, táncoltak önfeledt vidámságukban a résztve­vők. Az előbbi leány még közölte velünk, hogy „itt vannak mán a tanácsok is", értvén ez alatt, hogy már megérkezett Kiss Béla, a községi tanács vb-elnöke, aki egyben a gyűlés elnöke volt A 30V0: EL INNEN A beszámoló kicsit kurta volt, de igen megfelelő erre az alkalomra. A tulátiak egyébként sem szeretik, ha nekik sokat beszélnek, ők annál inkább megeresztik a szót. Ami igaz, az igaz: nagy figyelemmel hallgat­ták mindazt, amit elmon­dott nekik a cigánytelepről, a tulátiak lakhelyéről. — Egyetértőén integettek, ami­kor arról esett szó, hogy közülük már sokan a ter­melőszövetkezetben dolgoz­nak becsülettel. Példa erre Kókai Balázs, aki fogatos- ként 600 munkaegvséget teljesített, s 54.20 forintjá­val bizony szép pénz ütöt­te a markát. E1 is költö­zött a cigánysorról, bent a faluban vett magának há­zat. Dehát az is a cél, hogy minél előbb felszámolja a tanács a telepet. Az ered­mények közé tartozik, hogy minden tuláti gyerek rend­szeresen jár már iskolába, s hogy a tanács mindig adott segélyt a cigánysori­aknak. Hiba is van bőven: az állandó munkavállalás sok cigányembernek nincs ínvé­re. Dűledeznek a putrik. Sok az olyan cigány még, aki mezei lopásból tartja fent magát és családját. Végül a Hazafias Népfront nevében az egyik telepit, Rácz Sándort javasolta ta­nácstag-jelöltnek. Nosza felzúdult ám erre a terem. Kókai Balázs kezdte: „én elköltöztem a telepről, már igaz. de szíve­men viselem. Elvtársak' Úgy gondoljátok meg. hogy az életetek, a boldogságo­tok, a családotok sorsa függ attól, ki lesz a községi ta­nácstag. Mer a múltban a cigányt oda se engedték a választáshoz, csak muzsi­kálni. Most megkérdeznek minket is. Hát emberek let­tünk. De kérdem én, Rácz Sándor tud-e bizonyítani egy évet is, hogy dolgozott egyfolytában? Hogy küldje a munkába a naplopókat, ha ő se dolgozik? Nem! Én azt javaslom. Rácz Imrét jelöljük, ö a telepen lakik, rendesen dolgozik a tsz-ben. öt gyereke van és jó muzsi­kus is...” Egy öregasszony felugrott a helyéről, s úgy kiáltott: „Nem akarjuk, hogy Rácz Sándor legyem a cigánybí­ró”. S már záporoztak to­vább a vélemények: „Én is a tsz-hen dolgozok kere­sek annyit, hogy eltartom a családom. Én inkább kol­dulni megyek, mint lopni, mert én azt mondom, ak­kor lássam a rendőrt, ami­kor a hátam közepit.” „Én albérletben lakok már a fa­luban, befogadtak, me t dől gozok és bíznak bennem. Én eltörölném a segélyfize­tést, mert minket is fel­neveltek apámék, hát ha én keresek, nekik is kell, hogy jusson abból egy da­rab kenyér Csak annak adjanak, akinek senkije sincs.” Egy néne azonnal jelentkezett, ő még nem kapott segélyt, öreg is. be­teg is. És ezután már a kérelmezők sorakoztak: — „Munkaalkalom kell, lehe­tősén a nyolc osztály elvég­zésére." MEGVAN A BÍRÓ, ÉLJEN A BÍRÓ Végülis szavazott a 42-es községi választókerület képviseletében csaknem kétszáz ember. Nagy taps­sal, kiabálással Rácz Imrét jelölték községi tanácstag jelöltnek. Azt, aki dolgozik, akj törődik a családjával, s aki jó muzsikus. Aztán örömükben éne­kelni kezdtek. Először egy menyecske perdült a te­rem közepére „Minden ab­lak alatt páros a diófa...” — dalolta, s vele együtt a többiek csodálatos harmó­niában. Majd pergőbbek lettek a ritmusok, s már táncoltak is. A néne, aki korábban fájós derekára, öregségére hivatkozva se­gélyt kért, mert ott ropta a többiekkel együtt. Zagyvarékason a tuláti cigányok így tettek egy újabb lépést jövőjük felé. Varga Viktória Kunhegyes határában a Középtiszai Állami Gazdaság bánhalmi üzemegységének dolgozói a hótól, jégíől tisztítják a csatornát, hogy a víz akadálytalanul le­folyhasson A íérer'eg'í»« helyzet azonban nem mutatja, hogy jelentős javulás lenne ezen a területen. Szolnok váro­sában 1966-ban mindössze 11 esetben rendeltek el keze­lést, holott az alkoholisták száma sokkal több. S sok a visszaeső. A városi ta­nács szociálpolitikai cso­portjánál elmondották, hogy a börtönből szabadult utó­gondozottak egy része a segélyt egyenesen a kocs­mába viszi, s addig el sem Vetőburgonya kedvezményes áron igényelhető egyéniek részére Is. VETŐMAG Vállalat I. sz.üzeménél Szolnok. Véső a. L Telefon- 12—52. Gülbaba 255.— Ft/q Lengyel rózsa J.9Q,— FV«í 3Ó MUZSIKUS

Next

/
Thumbnails
Contents