Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-11 / 9. szám

INT. Január 111 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TV KÉPERNYŐIÉ ELŐTT UÜilUüiUllIlüllllllllllli Az egymilliomodik Hazánkban a televízió rohamos elterjedésére alig­ha lehet fényesebb bizo­nyíték, mint hogy az el­múlt héten a tv-készűlék tulajdonosok száma elérte a tekintélyes egymilliót, sót azóta már bizonyára túl is haladta. A nagy család te­hát egyre bővül, s ha eh­hez hozzávesszük, hogy a nézők száma legalább négy­szer ennyi, s egy átlagnéző évente körülbelül 700 órát. tölt a képernyő előtt, azaz csaknem annyit, mint min­den egyéb szabadidős, munka utáni foglalatosko­dással, jogos az igény: nö­vekvő néDszerűségének ará- nvában fordítson gördít a műsor megválasztáséra — és annak színvonalára. Szavak, csodálatos szavak című anyanyelvi vetélkedő­től vártam elsősorban va­lami újat. Üjat a szerkeze­tében, a részfeladatok meg­oldási módjában, s valami csintalan, játékos kergető­zést a szavak világában. S ehelyett a négy adásból álló nyelvi versengés első fordulójában kínosan hosz- szúra nyúlt, s techinkailag is rosszul kivitelezett bot­csinálta stafétát láthattunk zsetonokkal, illetve itt ko­rongokkal, aztán szürke nyelvtanórákra emlékeztető stflusf el adatokat, no meg egy nehezen követhető in­tarzia-játékot. — Mindezt megtetézte a játékvezető felesleges mondom-csínálom módszere és bizony a nyel­vész zsűri egy-két tagiá­nak nyelvi szempontból nem éppen fedhetetlen köz­reműködése. Szinte érthe­tetlen, hogy a szerkesztők miért nem nvúltak bátrab­ban az immár klasszikus hagyománynak számító szó- j^ték-tmdptnmboz' TCaHnthy. Kosztolányi és a többiek kimeríthetetlen forrásához. Valamivel frissebbnek bizonyult — szépen kom­ponált téli képeivel — a Döntő a hegytetőn, itt is kisértett azonban a múlt alaposan elkoptatott ötle­teivel. Hogy csak egyet említsek: a népviselet is­mertetésének próbáját jól ismertük már a Forog az idegen-bői, valamint a Nép- művészeti vetélkedőből Pe­dig. ahogy mondani szokás, a ’'éték nem babra ment, súlyos ezrek ütötték annak a markát, aki méltóképpen helyt állt a hegytetőn; az­az többek között meg tud­ta mondani, hogv a torna­cipő enyhén szólva nem hóba való. s a hoilonkabát sem ildomos a téli hegvek­ben. Ezek után az sem le­het csoda, hogv lassan vár nemcsak az ötletek, de a játékosok is ismerősek lesz­nek — kialakul a profi gárda. A tv jelenti villám fej- tornája sem mutatott külö­nösebb erényeket. Annál inkább a | Ko»o« program az ölvenedik évltrrdn óra Közvetlenül megérkezése után a Keleti pályaudvaron kért nyilatkozatot munka­társunk Kristóf Istvántól, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkárától, aki az elmúlt napokban kultu­rális együttműködési szer­ződést írt alá Moszkvában. A közös programok a for­radalom ötvenedik évfordu­lója jegyében zajlanak majd — mondta a főtitkár — de erről már a napilapok is beszámoltak. — Nagy érdeklődésre tarthat igény, azonban az a kutatómun­ka, amely a Szovjetunió minden vidékén megindul a magyar intern cional is­ták történetének feltárásá­ra. A Nagy Októberi For­radalomban mintegy száz­ezer magyar internaciona­lista vett részt, a velük kapcsolatos dokumentumo­kat — fényképek, újság­cikkek. levelek — most összegyűjtik, s azt a Szov­jetunió hazánk rendelkezé­sére bocsátja. — Sajátossága lesz az idei ünnepségeknek az is. — hogy a különben hagyo­mányos barátságvonatok in­dítását úgy állapítják meg, hogy azok utasai november 7-e napján a Szovjetunió­ban lehessenek. Udvaiiasság, mosoly, élőié köszönés io glaliatik £gy áruház és a vevők Az idén jubilál a karca­gi földművesszövetkezeti áruház. Márciusban öt esz­tendeje lesz annak, hogy betérhetett az első vásárió a modern, központi fűtéssel, megfelelő szociális létesít­ménnyel ellátott boltba. So­kan fordultak meg azóta itt Tavaly januárban az egv- milliomodik vásárlót üd­vözölhették Szabó György karcagi termelőszövetkezeti tag személyében, akinek ezerforintos vásárlási utal­vánnyal kedveskedtek. Az azóta eltelt egy év alatt újabb negvedmillió vevői szolgáltak ki. Egy fiatal lány csoma­gokkal megrakva éppen tá­vozni akar, amikor meg­szólítom. — Igen, gyakran szoktam idejárni. Persze nem min - dig vásárolni — mondja mosolyogva. — Kisújszállá­si vagyok, s ha valamit venni akarok, először meg­nézem, hogy itt van-e7 Furcsa, hogv itt vásárotok? Azért, mert olyan barátsá­gos itt mindc”ki, pedig nem is ismernek. T th Hajnalkának — mert iu-omata propán-!ul ín pific'otó épül Germán vakáció mely Venturi a Nagyvilág­ban is megjelent novellá­jából készült. Kitűnő írás. a jeles olasz prózaíró őszin­te figyelmeztetése, villám­lás a távoli ég aljáról. Idő­szerű alkotás, s konfliktu­sának jellegéből eredben alícíd-nas a televízió képer­nyőiére. A külső esemé­nyekben igazán nem bővel­kedő történet kö^énnontjá- ban az egvkori Sf3 tevénv Han. Wassel áll. Ma, 20 évvel a háború után jól menő orvos Frankfurtban a Friedirch-strassén. Pol­gárt jólét és édes lankadt- ság” veszi körül, s fiatal ő'vmsval ff>1“ség vieváz rá De ez csak a felszín ha­muja, alatta gyűlölet izzik, a bosszúval vegyes nagvra- vágvás nara?sa. Hans nem akar felejteni. A múlt em­lékei keserűek, s tatán fáj­dalmasak is, s nem enge­dik kialudni a gyűlölet pa­razsát — pedig 20 év alatt alanosan megváltozott a világ. Csakhogy ő erről semmikénnen nem akar tu­domást venni — ezért is marad végtére egyedül. A televíziós változat igyekszik híven követni Venturi gondni-tait, s né- há.ny kisebb változtatástól és a befejező mozzanattól eltekintve, nagvmértékhen sikerül is visszaadnia. Ér­zésem szerint azonban ta­lán felesleges volt az ere­det! Kari nevet Korira mó­dosítani és nem volt külö­nösebben szüksáfj Forrni turisztikai leírásának köz- beiktatására sem. de még Csak a Hemjnwav !-1*'’ot felhasználására sem. Való­színű. hogv a gazdagabb motiválás kedvéért ke**01- tek a drámába és a novel­la átfróia — Sípos Tamás — Hans lélektani drámáiét kívánta ezzel emrértalrnűb­bé. valamint közérthetőb­bé tenni. Jó lemren. eb­hez mindert átdnlenzának joga van. Az azonban már talán nem közömbös oogv jjnns*él úw yeszünk-e bú- csű* amint a filmben hogv a fle-ék forrlak övsibarc- ban leterítik maid maga­tehetetlen figuraként Ott hagviáv elterülve a kocs­ma padozatán, vagv pedig úgy, abogvan az eredeti Ven tori-novellában törté­nik. bogy Hans búcsúzik házaltál, a fogai között mormolva: „Mindnyájan viszontlátjuk még egy­mást!”. A formiak pillanat­nyi bosszúja lehet, rogy helyénvaló és talán az igaz- ságézretünk is elfogadja. Természetesen ezek elle­nére Makk Károly rende­zésében így is -rend Hívül hatásos volt a Germán va­káció. Tudatosan alkalmaz­ta a közelképeket és bá­mulatos ügyességgel, biz­tos kézzel ábrázolta a kis­sé bonyolultnak tűnő fel­szín és a mélv kettősséget és figyelmet érdemlő mó­don élt a világításban rejlő effektusokkal is. A főér­dem azonban mégis a Ki­tűnő Básti Lajosé, a Kinek félelmetes Hans-a révén a Germán vakáció bizonyára maradandó figyelmeztetés mindnyájunk számára V. M. Január végén kezdi mes működéséi az ÄFOR új budaörsi palackozó üzeme. Az új üzem százezer fo­gyasztó ellátását teszi lehetővé 5 volt a megszólított — igaza van. Bármelyik osz­tályon állok is meg egy rövid időre, a kép, a mon­datok szinte ismétlődnek. Mintha az eladók nem is ismernének más szavakat, mint azt, hogy „tessék pa­rancsolni”, „ez nem illik az arcához, hozok egy mási­kat”, „jelenleg nincs, de tessék benézni két nap múlva”. Az osztályra belé­pőt azonnal észreveszik, köszöntik —* s bár önkivá­lasztó a kiszolgálási forma —, tanácsadással, esetleg újdonság ajánlásával se­gítik. Ami r énx nélkül is jár... Vagyis nemcsak azért keresik fel sokan az áru­házát, mert pénzükért azt kapják, amit szeretnének, hanem azért még udvari­asság. egy egy kedves szó is dukál. A szép kii'ső. bő válasz­ték mellett tehát még az is különlegesség, hogy mo­solyogni is tudjak az el­adók. S. Tóth László áru­házvezető irodája egyszeri kis helyiség. Falain kerete­zett oklevelek. Az egyik oldalon hét, a másikon ti­zenhárom. A hét oklevél egv-egv vásárlási akcióban eléri sikert bizoovít A töb bio „szocialista brigád" sza­vak olvashatók. — Négy brigád dolgozik az áruházban s mind a négy már többszörös „szocialis­ta”. Kettő megkapta a bronz plakettet is — mond­ja az áruház vezetője. — Hogyan sikerült ezt raz. etéárKényt eiSrái? — Már 1SG2 bon, “a nyi­táskor ígv kezdtük. Azaz már akkor elhatároztuk hogv megszerezzük a szo­cialista címet. Az első év ben két brigádnak sike­rült A következő évben pe dig már három brigádunk volt a legjobbak között. Winden* a vevőt rí Évről évre gazdagabbal lettek. Nemcsak anyagilag, hanem a közösségi érzés, az egymás iránti felelősségér­zésben is Bár a kitüntető cím elnyerésének alapja, a kereskedelmi munka szín­vonalának javítása, a for­galmi terv teljesítése, az áruház dolgozóinál példa­mutató volt a tanulás, a szocialista ember jellem­zőinek kialakítására való törekvés. Fő jelszavuk „mindent a vevőért”, de együtt, valamennyien. — Elválaszthatatlan ba­rátok lettünk itt valameny- nyien — mondja Gargyi Katalin, akit az áruház dol­gozói neveltek kereskedővé. — Munka után jólesik egy kis közös kikapcsolódás. Persze nem mindig va­gyunk mi ilyen komolyak Akadnak jócskán vidám perceink is. Hiánycikkek, amel- nek őrü neh a revük — Ha már a vidámságról van szó, hadd említsem meg, hogy a cipőosztály kollektívája nem teljesítet­te múlt évi feladatát — kapcsolódik újra a beszél­getésbe S. Tóth László. — Rossz kereskedők. Van egy lányuk és nem tudják el­adni. Az eladó lány Tóth Juli­anna. Nem tartozik azoK közé, akit különösebben ajánlani kellene. — Ennyi garde mamától, papától persze, hogy félnes a fiúk — vágja ki magát Juli ka. aki egyébként a legjobb dolgozók közé tar­tozik, a megy máris tovább, mert újabb vásárló érke zett. 1 ’ Beszélgetésre nincs Ide jük Da beszélnek helyettük az eredmények, öt év alatt mintegy 160 millió forint forgalmat bonyolítottak le Leltárhiány ismeretlen nir­hák, sőt még a kálót sem használják fel. Fegyelem- sértés? E szavak hiányoz­nak szótárukból. Durvaság udvariatlanság? Ez hiány­cikk náluk. Majnár József Fekete István: (Juli HULL Juli néni — dolga végeztével — eljár-kél a városban, amíg in­dul a kocsi vagy a vonat, ámbár inkább kocsi, mert az nem kerül semmibe. Libáitól búcsút véve a piacon, elnézelődik, hogy majd vesz valamit. Ez.t a kel'emes szán­dékot azonban addig halogatja, amíg egyszer csak ráébred: el­járt az idő. Nem vásárol, mert az unokáknak a cukrot mára piacon megvette, s a pénz. amit a derék szárnyasokért kapott, úgyis olyan furfangosan van elrejtve, hogy bajos lenne elővenni. Feltelepedik tehát a kocsira — hátul a sareglyában. ahogy egy özvegyhez illik — az úton nagyo­kat sóhajt és igen kellemesen ér­zi masát. A várostól való menekülés azonban nem sikerül mindig ilyen simán. Szép-égeinek meg­ejtő kirakatainak nehéz ellenáll­ni. Tévédét lenne azonban azt hinni, hogy Juli nénit a végvász­nak. vagy a selvemkendők csá­bítják. Erről szó sem lehet, de egy szép napon döbbenten állt meg a hatalmas kirakat előtt, meívnek fekete keretében, belül megfelelő trónuson, ott feküdt egy gyönyörű — koporsó. A rejtekhelyen megborzongtak a bankók, mert érezték, hogy a sublód levendulaszagú nyugalmá­nak befellegzett. Hiszen látott ő már koporsót eleget, mert egy öz­vegynek illik eljárni temetések­re. ahol bátran kisírhatja a me­nyekkel és a vőkkel folytatott csatározások mérgét —. de ilyent még nem. Ilyen aranylábú. tükör­fényes alkalmatosságot nem hor­dod még az otthoni kopott szent- mihálylova. — amely — tudva­levőig — olyan mértékben „ló”, mint amilyen mértékben a mosó- teknő — nagybőgő. Mire tehát az öregasszony ész­revette volna a csábítás mérvét, sőt mire a család tudomást szer­zett volna Juli néni szándékáról a koporsó már gazdát cserélt és a vő — Kapás Kis Mihálv — csak az istállóban mondott egyet s mást félbolond vénasszonyokról, ott is csak a lovaknak, mert a hatalom Juli néni kezében volt. Azt azonban kikötötte a vő: a ko­porsót kizárólag este szállítja és széna között. Aztán felteszik a padlásra, hogy ott várja meg a kel'ő pillanatot A koporsó tehát megérkezett az éii órákban, de nem foglalhatta el helyét a padláson, mert a szűk fordulóban nem fért el. — Akkor tegvétek a kamarába — rendelkezett az öregasszony — de ne a földre, mert mogvc'eme- dik. — így azután a koporsó egy teknőlábra került aranydíszestől, mindenestől, miközben Kapás Kis Mihály köpött egyet, igaz, csak kint az udvaron. — Olyan szaga van, mintha. — mondta feleségének. — Majd elmegy — vigasztalta férjét ifjabb Juli, aki méltó lá­nya volt Juli néninek. — aztán erre nincs már gondunk... Másnap az unokák körülugrál­ták a koporsót, hogy a kamrát le kelle t zárni, délután pedig több öregasszony érkezett megnézni. — Igazad van. Juli. te már le­galább tudod, miben fekszel. Juli néni erre kedvesen meg­simogatta a koporsót, de keze- nyomát azonnal le is törülte. A koporsót aztán megszokták. Egyszer a macska ellopott vala­mi húsfélét, amin Juli néni igen felháborodott: — Itt van ez a koporsó, okkal- móddal mért nem használod? Ki kell bé'eini. és nagyon vigyázva hasznát lehet venni: vagv azt gondolod, olyan hamar szükség lesz rá?... — Miket nem mond édesanyám könnyeseden el ifjabb Juli. Megenyhült a légkör, különö­sen. amikor a vő is be’eszólt: — Ilven drága és szép holmi­nak nem lehet a tetejét csak úgy dobálni, hanem rézpántot kell rá veretni s akkor úgy nyílik és zá­rul akár az óra. Juli néni — kivételesen — he­lyeselte a vő indítványát. — Igazad van. én sem szeretem hallgatni, amikor szögelik a ko­porsó* Ezekután a koporsó teljesen el­vesztette enyhén riasztó, de ma­gasztos jellegét. Cukrot tartottak benne és sót, és köménymagot. Valósággal hasat eresztett a ka­lácsoktól és igen nehéz volt el­képzelni, hogy a gyömbérsZagú légkörben valaki majd egyszer befekszik végső pihenésre. De hát mindennek eljön az ideje. Tél volt éppen és este, amikor bekopogott Kelemen Jancsi a fel­sőfaluból. — Nagy járatban vagyok — zökkent a padra —, meghalt édesanyám, aztán az volt az utolsó kívánsága, hogy vegyük meg, kérjem el Juli néni kopor­sóját. .. — Azt nem lehet! — hördült fel Kapás Kis Mihály, aki már lakatot is csináltatott a koporsó­ra. . — Miért ne lehetne? — mondta Juli néni — Utolsó kívánsága volt szegénynek, csak hát drága volt fiam... — Nem baj. — Külön rézpántokat is csinál­tattunk rá... — Nem baj ! Juli néni megmondta a végső árát. mire a fiú — ki«sé meg- hökkenve — harmadszor is azt mondta: — Nem baj. — Akkor reggel jöhettek érte. Azóta évek múltak. A vő már kopasz, az egyik unoka férjhez ment, csak Juli néni tartia ma­gát, de — egyelőre — mintha nem akarna koporsót vásárolni.«

Next

/
Thumbnails
Contents