Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-04 / 3. szám
1987. Január 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A karca«! mezőgazdasági technikumban megkezdődtek az első évfolyam középfokú levelező hallgatóinak vizsgái. Képünkön Kiss László vizsga közben. — (Foto: Nagy Zsolt) Teljes erővel folyik az első Hold expedíció előkészítése A% űrkutató* 1966. évi eredményei Az űrkutatás 1968. évi fejlődését, eredményeit — Nagy Ernő gépészmérnök a MTESZ központi asztronautikai szakosztályának titkára a következőképpen foglalta össze: — Az űrkutatás most elmúli éve a Hold ostromának kiemelkedő esztendeje volt. A többi között két szovjet és egy amerikai simán leszállt holdrakéta, továbbá három szovjet és két amerikai hold- szputnyik pályáraállítasa jelzi, hogy teljes erővel folyik az első Hold-expedíció előkészítése. — Az űrkutatás újabb eredménye, hogy adatokat kaptak többek között a Hold nehézségi erőteréről, főleg ennek rendellenességeiről A Hold-felvételek rendkívül részletdúsan mutatják mellékbolygónk felszínét, jellegzetes terepelemeit. A képek tanúsága szerint a Hold felszínén nyoma sincs a feltételezett vastag porrétegnek. A Hold-rakéták és a Hold- szputnyikok bizonyára a jövőben is sok új ismeretet szereznek majd. Ezután kell még kideríteni például a Hold kőzetanyagának ösz- szetételét, átlagos sűrűségét, szilárdságát és keménységét, de az mégis kétségtelen, hogy a Hold felszíne alkalmas az űrhajók leszállására. A számítási műveletek jelentékeny részében nem engedhető meg a Hold— Föld—Hold rádióösszeköttetés körülbelül 2,5 másodperces „késése”, így a mesterséges égitestnek magával kell vinnie azt a miniatűr számítóberendezést, — amely a mérési eredményeket közvetlenül értékeli, s ezek alapján irányítja a I sima leszállást. j — Sokat ígérő tapaszta- latokat hozott az év a mes- j terséges égitestek, főleg a mesterséges holdak hétköznapi földi technikai hasznosításában. Az egységes szovjet híradástechnikai rendszer kialakítása, valamint a Szovjetunió és Európa — például a szovjet távol-kelet és Franciaország — közötti összeköttetés kiépítése közvetlenül a kozmikus híradástechnika újabb fellendülését tanúsítja. — Az elmúlt évben felbocsátott igen jó hatásfokú tudományos, technikai mesterséges égitestek sikere nyomán várható a közeljövőben újabb technikai mesterséges holdak felbocsátása is, többek között a Föld rádióaktív kőzeteinek felkutatására — mondotta befejezésül Nagy Ernő. Nem gyári titkosszolgálat hanem... A jászberényi Hűtőgépgyárban már jóideje használják az ipari televíziót. Szükség van rá, mert a napi ütemes késztermék kibocsátás magasfokú munkaszervezést kíván. Minden percnek nagy a jelentősége. Minél hamarabb jutnak el az információk oda, ahová kell, annál gyorsabb az intézkedés. Az ipari televízió ehhez nyújt nagy segítséget Sas András a szerelde vezetője. Szerinte az ipari televízió a munkafegyelmen is javított. Illetve az üzemrészek vezetőit a munka jobb megszervezésére, a körültekintőbb ellenőrzésre „ösztönzi”. Ugyanakkor a kooperációs lánc jobban működik, közvetlenebb az összeköttetés a termelés „vezénylő tisztjeivel” és természetesen az egyes üzemrészek vezetői között. Egyszóval: hasznos az ipari televízió. Rádiótelefon = kevesebb értekezlet Gorjancz- Ignácz igazgatót is felkerestük. — Az ipari televízió, a rádiótelefon mennyiben könnyíti meg a munkáját? — Mindenekelőtt a legdrágábból, az időből takarít meg. Anélkül, hogy bárkivel beszélnék, megtekinthetem az üzemet, tájékozódhatom. ha erre szükségem van. Méghozzá gyorsan. Az értekezletek száma csökkent, hiszen a rádiótelefonnal bárki pillanatok alatt elérhető. S valahogy mindenkit arra késztet ez, hogy csalt a kért adatokat közölje, vagy a kívánságát röviden tolmácsolja. — Honnan vettek minderre pénzt? — Saját fejlesztési alapunkból. Az ipari televíziónak és a rádiótelefonnak — egyszóval a technikának — a vezetésben való fel- használása csak az első lépés volt, melyet továbbialt követnek majd a közeljövőben. A megyében egyelőre a Hűtőgépgyár jutott el idáig. Az ipari televíziót és a rádiótelefont viszont remekül alkalmazhatnák szinte minden termelőüzemben, a közlekedésben, sőt a kereskedelemben is. Fábián Péter Hunkában a házi operatőr Cs. Tóth István termelési főosztályvezető a szemléletesség kedvéért egy megszokott, hétköznapi jelenetet játszik el közösen az üzemekkel. — Szarvas néni — kén meg a házi operatőrt — nézzük meg, mi újság az edénycsarnokban. Kattannak a keverőasztal gombjai s a televízió ernyőjén megjelenik a kívánt kép. Szarvas néni vezérli, mozgatja a kamerákat, amelyeknek segítségével alaposan körülnézünk. Cs. Tóth István bekapcsolja a rádiótelefont. — Urbánt kérem, ö ott a művezető — teszi hozzá magyarázólag. — Urbán. Tessék? — Laci, nagyon összetorlódtak az edények a szalagon, már nem tudnak tőlük dolgozni. — Azonnal utánanézek Pista bácsi. — Várok. Szarvas néni egy pillanat alatt a háztartási hűtőszekrény végszerelőjét hozta elénk. — Muharit keresem. — Itt vagyok. — János, tíz óra s meg nem látom a készárukat. — Már tizenegyet elvittek. — Jó rendben van. A rádiótelefon jelzőlámpája felvillan. — Urbán. Megszűnt a torlódás. — Köszönöm. Mégegyszer áttekintettük az üzemet a kamerák segítségével. Mindenütt egyenletesen, szépen dolgoztak. Cs. Tóth Istvánnal visszatértünk a szobájába. — Amióta az ipari televíziót használják, javult a gyáron belüli kooperációi — kérdeztem. — Feltétlenül. Nagy se gítségünkre szolgál a házi tv és a rádiótelefon. Az irányító diszpécser úgy „zongorázik” az üzemekkel, ahogy akar. Bármikor megtekintheti hol mi a helyzet, kérheti a döntéshez elengedhetetlen információkat. Egyszóval azt hiszem, nem túlzás: a technikai apparátus a munka- szervezés színvonalának emeléséhez nélkülözhetetlen. A kamerák pergőtüzében Az ipari televíziónak a lélektani hatása sem mellékes. A kamerák mindig néznek de hogy mikor látnak s éppen honnan közvetítenek, azt csak a diszpécserközpontban tudják De hogyan vélekednek erről a mupkások? A hűtőgép szereidében Barát Mártonnét szólítottuk meg ezzel a kérdéssel. — Már megszoktuk. Eleinte idegesített. Később tapasztaltuk, hogy egyenletesebbé vált az alkatrészellátás. Ha álltunk valamiért s ezt a televízió észrevette, nem ránk szóltak, hanem intézkedtek, hogy mielőbb folytathassuk a munkát. — Amióta bevezették a tv-t, valami arra kényszerít. hogy gondosabban, figyelmesebben és egyenletesen dolgozzam. Bármikor láthatnak... érti ugye? — mondta Gondos Júlia. — Arra gondol, hogy a kamera, diákosan szólva, a vigyázó szerepét is betölti? — Mi tagadás, igen. — Ez nem zavaró? — Nem. Ha mindig van munka, s minden perce; kihasznál az ember, jobban lehet keresni. Vili. Az út mentén sürgöny- póznák álltak és zúgtak. Odaszaladtam mindhez és rátapasztottam fülem a mohos fára, hogy kihallgassam a titkos üzeneteket. Azután belekiabáltam én is, mert azt hittem, hogy elviszi a hangomat. — Tavasz van... Megyek a tanyára, a bátyámhoz... Ebben a két mondatban benne volt minden örömöm és minden vágyakozásom. Elhatároztam, hogy ha nagy leszek, én is elállók béresnek, akár a bátyám. Hiszen olyan szép lehet az élet itt, a tanyák között Délfelé érkeztem ki a tanyára. Bátyám gazdája elég szívélyesen fogadott. Mihály nem volt bent a tanyában. kint szántogatott a birtok túlsó végében. Mingyárt kimentem hozzá. Mikor meglátott, örömmel kiáltott felém és a kalapját lengette. — Hát te hogyan kerülsz ide, őcskös — kérdezte. — Kijöttem. *— Gyalog? — Gyalog. — Nem fáradtál el? — Egy csöppet sem. Csakugyan, nem éreztem a lábamban még egy kis zsibbadást se. Szaporán lépkedtem az eke mellett és hallgattam a földet hasító vas halk surrogását. A tarack gyökere pattanva szakadozott. — Mi újság otthon? — kérdezte kis hallgatás után a bátyám. — Feri dolgozik? — A héten dolgozott. — Hol? — Falat tömtek a Gyökeres-pusztán. Ezt meg Mihály bátyámnak küldte anyám — nyújtottam át neki a keresztülzsírosodott papírzacskót a tésztával. — Bírod tartani az ekét, míg megeszem? — Bírom — mondtam lelkendezve és már be is álltam a barázdába. Fogtam az eke szarvát és jól megnyúj toltam a lépéseimet. ahogy a bátyámtól láttam. — Veréb Jani bácsi meg meghalt — újságoltam neki, hogy megajándékozzam valami hírrel az okozott örömért. — Mi baja volt? — kérdezte a bátyám meglepetten. — Fölakasztotta magát — Szegény Jani bácsi — morogta Mihály, inkább magának. Azután nem is igen beszélgettünk. Nem volt miről. Szántogattunk és nagyokat hallgattunk, csak néha figyelmeztetett, hogy az ekét jobban kifelé, vagy befelé tartsam. Délben csakugyan mákostésztát kaptunk. Jobb volt mint amit anyám főzött és cukor helyett méz volt rajta, jó vastagon. — Van méhünk. Hat család — mondta a . bátyám, mikor észrevettem a mézet. Kint ebédeztünk az istállóban. A gazdáék bent a konyhában. — Elég jó helyem van itt — mondta Mihály bátyám. — Csak a gazda nagyon szeret parancsolni. Dehát azért gazda, hogy parancsoljon. örültem, hogy úgy beszélt velem, mint a felnőttekkel. — Ma'd itt a’szol velem az istállóban. Holnapu‘án bemennek a eazdáék a faluba. Szólok nekik hogv téged 's vigyenek magukkal. Megférsz a kocsin. Tégajább nem kell kutyagolnod. Ebéd után újra befogtuk a lovakat és kimentünk szántani. Mikor napszállta felé az ekét eldöntve behúzattuk az udvarra, a vidáman hancuroaó kutya a lovak elég ugrott és megugatta őket. A lovak megbokrosodtak. Ágaskodni kezdtek és kitéplek magukat a bátyám kezéből. Keresztültörték az udvar kerítését és vad rohanással hurcolták maguk után a csörömpölő ekét. Bátyám utánukvetette magát, de a szántás derekán Is alig bírta őket elcsípni. Az ekének letörött az egyik karja és a jobboldali ló vérzett. Valószínűleg az áttört kerítés hasíthatta föl az oldalát. A gazda karbafont kézzel nézte ezt az egész dolgot és mikor meglátta az ekével, meg a lóval történt szerencsétlenséget, szidni kezdte a bátyámat: — Hogv lehet valaki ilyen marha? Űgv fostad őket, mintha még soha nem lett volna dolgod lóval. — Nekem ne mondja, hogy marha — indul-’tosko- dott a bátvám. — inkább kösse meg máskor a kutyáját. hogy ne ijesztgesse a lovakat. — Foed be a szád és ne feleseli. A lovakat meg gyorsan fogd ki. Szájat be és lovakat ki. Már csöndesebben beszélt. nevetni is Dróbált a saját srellemec'-á^n. de Mihály tovább dúrcáskodott. Nyilván előttem szégyell te magát. — Fogja be, az aki mondja! Remegve hallgattam a civódásukat. Tudtam, hogy a bátyám nem hibás és csak a bosszúságát akarja kitölteni a gazda. De szerettem volna neki szólni, hogy hagyja a csudába az egészet. Mondjon, amit akar. — Tetves koldus — ordította most már a gazda. — Még szemtelenkedni mersz a kenyéradóddai? — Maga szemtelenkedett velem. Azt hiszi, mert cselédje vagyok, most már mindent szabad? A gazda fölkapta az eke mellől a lóhajtó ostort és végigvágott rajta, hogy nagyot csattant. Mihály bátyám odaugrott, hogy kicsavarja a kezéből, de az csak hátrált és tovább ütötte, ahol érte. Az arcán egy csapástól kiserkedt a vén Futni kezdett a verés elől. A gazda utána és ütötte, míg érte. Ki se fogta a lovakat, csak szaladt az istállóba, összeszedte a halmijait és engem kézenfogott. — Visszahozatlak a csendőrökkel — kiabált utánunk a gazda. — ÉDpen az kell magának' Tudom Istenem, felgyűltöm a tanyáját... A hirtelen lepergett, borzasztó esettől egészen hódúban lénk«vjt«ni a bátyám mellett. Utat nem is kerestünk: szántáson, vetésen keresztülvágtunk. Sötét volt az este, csak a csillagok hunyorogtak fönt, mint apró mécsesek. — Most mi lesz? — szólaltam meg végre szepeg- ve. — Mi lenne? — felelte a bátyám hetykén. — Csinálom tovább, amit abbahagytam. A hangján azért éreztem, hogy remeg és nem olyan bizakodó, mint az elkiáltott szavak. Nem akart előttem gyengének mutafkozni. — Pedig milyen szép volt ez a nap — mondtam még sóhajtva. Bátyám megállt és kiterjesztett karral mutatott szét a sötétségben, akár a pap, mikor áldást oszt és a hangja is nagyon komoly volt: — Szép lenne itt az élet, ha nem mások barmai volnánk, ha a magunk földjébe akaszthatnánk az ekét... Addig kutyáké itt a sorsunk és a bérünk mellé szidást és verést is kapunk eleget. Most engem is megvert a gazda, de egyszer majd erős leszek és visszaütök... Lépteink halkan dobbantak a frissen szántott földeken és az u'olsó mondat bizakodásától mintha szomorúságunk is széjjel- foszlott volna, mint pirkadatban az éji sötétség. Hogv egyszer majd erőseit leszünk... Véae
