Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
Lm, Január 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Belépés a Néplap olvasóinak HOGYAN KÉSZÜL AZ ESTI KRÓNIKA Az Esti Krónika a Rádió egyik legnépszerűbb műsora. Túlzás nélkül állíthatjuk: milliók hallgatják. Népszerűségének magyarázata, hogy mindig a legfontosabb, a legaktuálisabb eseményekről, a legégetőbb napi problémákról tájékoztatja hallgatóit. És ami még nagyon lényeges: messzemenően figyelmébe veszi és felhasználja a közönség közérdekű észrevételeit, kéréseit. Ennek végülis az az eredménye, hogy az Esti Krónika valóban élő, eleven műsor. A forgatókönyv Ahhoz, hogy ez mindig így legyen. meglehetősen nagy és jól szervezett apparátusra van szükség. Három szerkesztő: hét állandó, sok v,alkalmi” riporter, a megyei tudósítók, az állandó moszkvai, berlini, párizsi és New York-i tudósító, az MTI londoni, bonni, és bécsi tudósítójának összműkö- désére van szükség. — Az előkészítés tulajdonképpen már a megelőző nap délutánján kezdődik, — mondja Boros János, az Esti Krónika egyik szerkesztője. — Ilyenkor készül el a műsorterv, ilyenkor osztják be az ügyeletes szerkesztők a riportereket, ilyenkor kérik a megvei tudósítók jelentéseit. Másnap. az adás napján fél egykor „bolydul a méhkas”. Egy-egy friss esemény miatt felborulhat az előző napi terv..« Üj ötletek születnek. . i Elindulnak munkájukra a riporterek. Négy óra. Készen a forgatókönyv, ott a szerkesztő kezében. Most kezdődik a munka dandárja. Újságoknál így nevezik: nyomdába adják az anyagot. Itt a rádióban: vágják. A szerkesztő előtt a vágóasztalon tornyosulnak a riportok, a megyei éa külföldi tudósítók magnószalagra vett jelentései. beszámolói. És ott vannak előtte a kéziratok is, a kommentárok és hirek. Három kiváló technikus nagy gyakorlattal, villámgyorsan vágja, ragasztja a magnószalagokat. Közben a hír- szerkesztőségből sorra érkeznek a jelentések a világ legújabb eseményeiről A riporter megelőzi önmagát Ez az! Esemény! Erről nem szabad lemaradnia a rádiónak, főleg az Esti Krónikának. Megtörtént, hogy a riporterek kirohantak a Ferihegyi repülőtérre egy magasrangú személyekből álló delegációt búcsúztatni. A búcsúnyilatkozat rendben elhangzott, a gép elgurult a felszállópályára, a riporter pedig száguldott be a rádióba a legfrissebb riporttal. A szerkesztő örült, a technikus „bevágta” a műsorba, aztán... Telefon: az adás előtti utolsó percekben kiderült, a gép mégsem indult el csak reggel startol. Persze gyorsan „kivágták” a riportot. Hát ilyenek is vannak. Általában kétszer, háromszor annyi terjedelmű anyag fut be a szerkesztőhöz, mint amennyi belefér az Esti Krónika műsoridejébe. Ezért kell vágni, rövidíteni az anyagokat. De vágni kell azért is. mert olykor-olykor a riporterek is, meg a riportalanyok is mondanak furcsa, érdekes dolgokat íme egy kis szemelvény a hangszalagból kivágott szövegekből hímzői ások Egy vidéki szakember nyilatkozata: „A Kanadából származó shawer-fajták elterjesztésével havonként hatvannal emelték egy baromfi tojás termelését..* Budapestről így beszélt valaki: „Mert hiszen itt van Budapest, ez a mindent megevő kétmilliós város. A szaporodásról azonban gondoskodik a honvédség”. Katonai bejelentés: ,.Hát én nagyon büszke vagyok az elmúlt kiképzési évre, mert az egvségünknél nagyon sok a Magyar Népköztársaság kiváló katonája született”. Ez is meglepő:: „Inkább csak a fülemre támaszkodom.” Vagy ez: „Nyugodtan elmondhatja a közúti igazgatóság vezetője, hogy nagy kőbe vágták a fejszéjüket” Ahogy az építésvezető látja: „Huszonhárom helyiség valósult meg egy emeletes kivitelben.” A riporter: .,És a poharakkal telt borokat vitték be a bíráló asztalára”. Talán elegendő ennyi példa is, hogy világos legyen mindenki előtt, miért szükséges olykor vágni. Amikor kész a vágás, a montírozás, bejelölik a szövegele helyét, azokat amelyeket a bemondó és a műsorvezető közvetlenül, „élőből” mond el. Ezzel készen is van az Esti Krónika. Ekkor mór csak néhány perc van az adásig. Frisse még Végül felhangzik a jólismert signal zene. kezdődik az Esti Krónika De persze a szerkesztő, aki az egész adást éberen figyeli, még mindig nem lehet nyugodt. A hírügynökségek most is ontják híreiket és ezek közül a legfontosabbak adás közben is bekerülnek az Esti Krónikába Az Esti Krónika második kiadásában már új anyagok is szerepelnek, részben az elsőből kimaradt riportok, részben az időközben befutott új események hírei. A krónika több ízben ellátogatott más országokba is. így az elmúlt évben jó! sikerült krónika hangzott el Lengyelországról, Csehszlovákiáról, Romániáról, Bulgáriáról és az NDK-ról. Idén pedig két krónikát hallhatunk majd a Szovjetunióról Halasi Árpád A telisse j Polikarpovt 40 000 kilométer II. syatog Hat évig tartó túra Ahogy nőtt a megtett távolság, úgy szaporodott azok száma is, akik az állomásokon és a városokban fogadtak Egyre gyakrabban kellett beszámolnom úti élményeimről Ez persze nem volt könnyű feladat. A túra elején naponta 30—35 kilométert tettem meg, a vége felé már 40— ■50 kilométert. így saját tapasztalatomból győződtem meg arról, mennyi gyaloglást bír el a korombeli ember. Meeérkezek egy állomásra, ahol majd meghálok, de bizony se enni, se pihenni nincs időm. Körülvesznek, elárasztanak kérdésekkel Már több órája faggatnak, de még mindig nem fogytak ki a kérdésekből. Egyébként nem tartottam magam meghatározott alvási időhöz: akkor feküdtem le, ha fáradtnak éreztem magam. Az „ütemterv” szerint 1965. március 30-án, születésnapomon kellett volna Vlagyivosztokba érnem, de késtem — mindössze egv napot. Olykor hallottam ilyen megjegyést is: „Néha biztosan felkéredzkedik valamilyen járműre. Vagy talán lehet 66 éves fejjel ekkora távolságot végig kutyagolni ?” Igenis lehet! Nem tudom megérteni azokat, akik a nyugdij-könyvecskét „öreg- ségi-boznyítványnak” tartják. Én mindig könnyen haladtam, soha nem volt baj a légzésemmel Életem fogytáig hálával gondolok megboldogult édesapámra, aki lekent nekem egy isteneset. amikor rajtakapott az első cigarettázáson. Jó az étvágyam, körerzetem. látásom, hallásom, és a memóriámra se panaszkod- hatom. Soha nem dohányoztam és a szeszes 'talt is kerültem. Mindenkor nagy hatással voltak rám Siskin fenyői, Levitan nvírfái, Meskov tájképei Nagyon örülök, hogy járhattam azokon a helyeken ahol neves orosz írók és költők éltek: Puskin. Lev Tolsztoj, Nyekra- szov, Lermontov, Turge- nyev, Csehov és mások. — Élénkem magam elé tudom képzelni az általam bejárt szebbnél szebb városokat! Kemerovóban lementem a bányába, megismerkedtem a bányászok munkájával, voltam tengeralattjárón és a „Kujbisev” hadihajón. Láttam a tengerészek életét Bármerre is jártam mindenütt tapasztalhattam, mily testvéri összhangban él a szovjet népek soknemzetiségű családja. Az örmény külsőre nem hasonlít az ukránra, a grúz a beloruszra vagy mondjuk az észt a kirgizre, mégis mindnyájuk szíve egy ütemre dobban, forrón szeretik hazájukat. Hat évig tartő túrám 1965. október 4rén ért véget. Negyvenezer kilométert ha<*vtam magam mögött. Üti élményeimről most könyvben szeretnék beszámolni. A világ tudósai régóta foglalkoznak a hosszú é'et „titkával”. Állítom, hogy a turistáskodás igen erősíti a szervezetet. Bebizonyosodott. hogy jobban kell propagálni a gyalogtúrá/ Il.líl-lllili A TCI I TABÁNRÓL — Csak nem mos Pótáné? — Áh dehogy, csak vizet viszek. — Szólni kéne a tanácsnak, hogy csináljanak valamit, mert ha olvadni kezd, nyakig járunk majd itt a sárban. — Az... szólni kéne Hallotta, a Kovácsék disznót vágtak, azt mondják szép nagy volt... Tele lett a kanna, a vödör és a két asszony indul hazafelé... Am az egyik még megszólal: — Ügy mondják, a városrendezésnél sor kerül a Tabánra is... lebontják. — Lebontják... hiszen megérett arra már. Legalább lesz szép gázfűtéses lakásunk. — Lesz... azért a fene tudja... én mégis sajnálom Itt élek amióta az eszemet tudom. 40 ezer kilométert gyalogolni nem gyerekjáték. — Annyi, mintha az Egyenlítő mentén bejárnám a földet. Persze veszélyekre nem számítottam. Azok mindig váratlanul érik az embert. Nehéz őket előre látni. (Folytntjtik) Kis félsziget a város térképén. Félsziget, melyei egyik oldalon mint a bilincs fele körülzár a Zagyva. Ha megáll sz a hídon, idillikus kép tárul eléd. A napfényben csillog, ragyog a befagyott víztükör, a lankás partot a házak tetejét vastagon födi a hó. Évtizedek, évszázadok múltak el a Tabán felett Költők énekeltek róla. képeken örökítették meg festők — múzaa volt, s az ma is, mely alkotásra ihlet. A szerelmesek szívesen sétálnak erre, a zegzugos kis utcákban — jó itt elbújni a város szeme elől. Történészek, mint Szolnok nevezetességét emlegetik, s váltig hangoztatják, a Tabánnak még élni kell sokáig... sokáig. Ám ami a szemlélődének idillikus látvány, a művésznek múzsa, a szerelmesnek búvóhely, a történésznek nevezetesség, műemlék — az itt élőknek könyörtelen valóság. ☆ Valóság a földbe süppedt házak, a roskatag öreg épületek, a hepehupás járdák, az ölnyi széles sikátorok, a sáros utak... Valóság, hogy minden tavasszal az udvarokon — itt-ott a lakásokban is — szívesen tanyázó vendég az ár... Valóság a tenyérnyi ab- lakú ház, s udvarán ég felé törő, hatalmas tv-anten- na. Megdöbbentő és csodálatra méltó ellentét... Valóság, hogy messzi kútról hordják iváshoz, mosáshoz a vizet az asszonyok,— s többen kölcsönzőből a mosógépet, a centrifugát’... ■ Valóság, hogy itt is történnek kis és nagy emberi tragédiák — s hogy sehol másutt a városban nem oly kedves a tél a gyerekeknek, mint itt, ahol ródli- pálya a folyópart, s remek korcsolyázó hely a vastagon befagyott Zagyva. ☆ — Mondják, hogy épül majd a gát — szól az egyik ember, miközben ott állnak ketten a havas kert végében, s mintha megfizetnék őket azért, mert nézik a folyo túlsó partján dolgozó favágókat. — Gondolja lesz belőle G * Tabán igazi ismerője, aki nem téved el a szűk sikátorokban: Pálinkás József, a postás ják, — mondja ismét, erős- ködvo az egyik. — Mérnökök jártak erre a múltkor, azok mondták! Meglátja« nem sokáig fenyeget bennünket « víz... * Következik: Hóviharban, jeges szélben, csikorgó fagyban. Vígan siklik a ródli. Ez az igazi gyermekparadicsom — Csak nem mos Pótáné? kát, különösen az idősebbekét. Az út változatossága gyönyörködtet és elgondolkoztat s jót tesz az idegeknek. valami? — így a másik. — Öklömnyi ember voltam, amikor először szóba került, lassan már az én fiam is felnő, mégse lett belőle semmi. — Biztosan megcsinálFélsziget a város térképén. A Pótáknak, Kovácsoknak, az itt élőknek a sokat szidott, s mégis kedves Tabán. Otthon! S mégis várják; mikor épül már az új városrész az öreg Tabán helyén? Varga Viktória A gyaloglás napi „fejadagját” többször is megváltoztattam s 50 kilométerig vittem fel. A napot rendszerint nem kimerülve, hanem a kellemes fáradtság érzésével fejeztem be. Gyalogoltam kánikulában és hóviharban, záporesőben és kemény fagyban. Más szóval: frontviszonyok közt meneteltem. Naponla 12—15 órát mentem. Kétezer, később háromezer kilométerenként orvosi vizsgálatnak vetettem alá magam Vérnyomásom jelenleg 120. ■ Amikor erre a nem mindennapi vállalkozásra rászántam magam, jól tudtam. hogv lesznek nehézségek. Ezekre fel is készültem.
