Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

SZOLNOK NSGTH NÉPLAP f PREMIER' Mezőtúron ^ A KOZELET ÉS A FIATALOK A mezőtúri művelődési ház Egressy Gábor színját­szó csoportja tegnapelőtt es­te mutatta be W. Somerset Maugham: Imádok férjhez menni című három felvo- násos zenés vígjátékét A színjátszók telt ház előtt léptek fel, eleven cá­folatául annak a nézetnek, miszerint a TV színházi közvetítése és a színház táj­előadásai mellett nincs szükség öntevékeny művé­szeti csoportok fellépésére. Ezen a bemutatón többszá- zan megjelentek, pedig ugyanezt a darabot neves fővárosi művészek fellépé­sével előzőleg a televízió is közvetítette. Van tehát jogosultsága a színjátszó csoportoknak is, — ezt bizonyítja a mezőtúri példa, ha kellő gonddal, időt és fáradtságot nem kímél­ve próbálnak, igyekeznek valóraváltani az író, illetve a rendező elképzeléseit. A mezőtúri színjátszók hat hónapi készülődés után lép­tek színre. S ha előadásukat nem is lehet egyértelműen a színészek teljesítményé­nek mércéjével mérni, vi­tathatatlan sikert arattak; Régi szokás már a mező­túri művelődési házban, hogv minden művelődési évadban színrelépnek val'a- müven három telnnásos da­rabbal Törzsgárdájuk ki­forrott, több olyan színját­szójuk van. aki tfz-tizenkét éve. vagy még annál is ré­gebben vesz ré'Tt az együt­tes munkájában. A többszöri fellépés, az évek alatti rendszeres tanu­lás azután magabiztosságot, határozott fellépést kölcsö­nöz a szereplőknek. Főleg a William Gardewet alakító Szabó Gábornál és a Fre­derick Lawades szerepében fellépő K raj esi Lajosnál ta­pasztaltuk ezt Fesztelenül, könnyedén mozogtak a szín­padon. A csoport legjobb alakítása az ő nevükhöz fű­ződik. Korántsem mondható ez a Viktóriát alakító Ta­kács Juliannáról. Bár tem­peramentuma megjelenése alkalmassá teszt e szerep el­játszására, sok gát1 ássál küzdött, s ez rányomta bé­lyegét játékára. Felszaba­dult vidámsággal kicsit több természetességgel megnye- rőbb lenne és sikeresebb az esész előadás. Szász István (Mr Paton) kevesebb me­revséggel. nagyvonalúbb fellépéssel jobhan megtudná eleveníteni az angol hajó­gyárost. A többi szereplő, főleg az ügyvédet alakító Nagy Kálmán — szerepkö­rének megfelelő teljesít­ményt nyújtott i A vígjátékot Berczell Gyula, a művelődési ház ve­zetője rendezte. Elgondolá­sainak valóraváltása a cső­Éppen 200 éve, hogy a magyar tenger közelében gróf Festetich György fe- nékpuszti hajóarzenáljában elkészült az első hazai vi­torláshajó. A „Phönix” hí­re messzeföldre eljutott és a keszthelyi kastélyba láto­gató idegenek számára min­dig ünnepi esemény volt. ha az új hajó kifutott a Bala­tonra. A nagy lehetőséget a magyar tenger partján Young Richard angol hajó­építő fedezte fel a múlt szá­zad nyolcvanas éveiben Balatonfüreden. és mesala- nította hajógyárát. Azóta Európa szerte megismerték és megkedvelték a füredi vitorlásokat, amelyek siker­rel szerepelnek a nemzetkö­zi versenyeken is. A külföl­di és hazai snortközönség számára a legkisebb Finn- dinei típusból a nagy ten- eeri vitorlás-motoros yacto- kig 17 féle változatban éoíi'nek. Legkeresettebbek a 20 núayzetmúteres vito-lá- zattai felszerelt tőkesúlyos hajók. port sikerének forrása. Ha az első felvonás végén, s főleg a másodikban pergőb­bé tudta volna tenni a tem­pót. élónkebbé a táncokat, a hatás fokozódott volna. A zenekar játéka kivívta a Tervezésüknél a szakem­berek a jó stabilitásra, meg felelő sebességre és a köny- nyű építési módra irányí­tanak nagy figyelmet. A ha­jótestet teljes egészében fá­ból készítik, kü’önleges ma­hagónit, borovi, vörös és lucfenyőt, tölgyet használ­nak fel belső helyiségednek kiképzéséhez, berendezésé­hez. Kabinjaiban négy sze­mély számára kényelmes há­lóhely található a főzéshez, világításhoz szükséges ener­giát külön áramfejlesztő­telep szolgáltatja. Vitorlá­ját műanvagszálas vászon­ból varrják és kedvező szél­lel a karcsú, modem vona­lú hakS 10—12 kilométere« óránkénti sebességet is el­érhet. Magáncégek rendelésére Nyugat-Európába rendsze­resen szállítják. Belgiumban például a háztulajdonosok ezt a balatonfüredi típust ..Delfin” névre k és külön ..Delfin” klubot alakítottak. Tara'y az év végén Karcagon ifjúsági szolidari­tási nagygyűlést tartottak A gyűlésen a hivatalos proramon túl tapasztalni le­hetett az ifjúság, az egész város fiatalságának nagy érdeklődését Feliratos táb­lák, elégetett Johnson-bábú. • amerre a- vendég járt a fiatalok lelkes érdeklődése, rögtönzött szavalókórusok. S aki figyelemmel kísérte az egész napot, az elgon­dolkozhatott affelől, hány fiúnak, hánynak kellett szerveznie, agitálnia, rajzol­nia, kis beszámolókra fel­készülnie, amig ez a szo­lidaritási nap ilyen szépen, gördülékenyen lezajlott Távol áll tőlem, hogy idealizáljam a fiatalság közszereplésének tényeit és számait. Jól tudom, hogy nem véletlenül adták ki a 'elszót a KISZ KB decem­ber 19—20-1 ülésén: „Ne tűrd a közömbösséget szó­val és tettel küzdj a közös­ség érdekeiért”. Mégis azl keli mondanom, az alapten­dencia egészséges a fiatal­ság egyre inkább részt kér a közéletből, s kisebb- nagyobb mértékben alakít­ja társadalmi környezetét A hose'eti tevékeny­ség rendkívül széles körű, szerteágazó, bonyolult fo­lyamatok összessége. A fia­talság szempontjából ide­tartozik a szocialista brigá­dokban való aktív részvé­tel éppen úgy, mint / az alapszervezeti titkár poszt­jának ellátása, vagy maga­sabb szinten a megyei ta­nács valamelyik bizottságá­ban való részvétel. Közéleti szereplő az a fiatal, aki végigviszi a fel­ajánlási ívet a vietnami nép megsegítésére szóló ősz szegek, munka megajánlá­sára és az, aki talán éle­tében először felolvassa a röpgyülésen az általa fo­galmazott tiltakozó távira­tot A közéletben való rész­vétel tudatos tevékenység A felajánlási ívvel végi” lehet menni egy üzemré szén úgy is, hogy „írd mái alá. hadd legyünk túl raj­ta”, s úgy is, hogy megbe­szélik a géD mellett dolgozó másik fiatallal, miért ajánl­ják fel, hogyan teljesítse majd a többletmunkát. Ez az utóbbi a közéleti szerep­lés. Mint ahogyan a szocia­lista brigádtagság is csak akkor társadalmi Jellegű, ha a puszta többtermelésen kívül az egyéb vállalásokat is teljesítik, mondjuk azt hogy a munkatapasztalatu­kat másik brigádnak adják át felszólalnak a termelé­si értekezleten, „tapasztal­ják és szóváteszik” az ál­taluk meglátott hibákat Bár elvileg minden fiatal folytathat közéleti tevé­kenységet * gyakorlatban ez legtöbbször mégis az ifjúsági szövetségen belül bonyolódik le. Ebben az évben min­den eddiginél több a lehe­tőség arra, hogy a fiatal­ság a közéleti szereplés te­rületére lépjen. Az ország- gyűlési és tanácsi választá­sok a fiatalokat is megmoz­gatják. A KISZ képviselői nemcsak az orszggyűlési képviselők és a megyei ta­nácstagok között foglalnak majd helyet, hanem a leg kisebb tanácsban is akad majd képviselőjük. S a vá­lasztások előkészítésében máris fontos szerepet vál­lal igen sok fiatal. A KISZ VII. kongresz- szusa lesz a következő erő­próba ez év nyarán. Az er­re való felkészülés megint csak fontos közéleti tevé­kenység. S hadd emlékez­tessek egy, a közelmúltban lezajlott szolnoki esemény­re: itt ülésezett a falusi if­júság megyei parlamentje Esen • parlamentien a bátor, őszinte hangban épp úgy gyönyörködtem, mint abban, hogy a meg­jelentek kimondottan in­tenzív közösségi érdeklő­dést tanúsítottak. Sok szí esett például a KISZ ér­dekvédelmi munkájáról. Aí abádszalóki küldött elmon­dotta: náluk egy Zetor két­szer fordult a földeken dolgozó fiatalokért, emiatt sokan másfél órával később kerültek haza. A KISZ-esek tárgyaltak a gazdaság ve­zetőjével és elintézték, két Zetor menjen ezentúl ér­tük. Apróság? Kétségtele­nül. De azokat, akik ez* kiharcolták és azokat, akik saját bőrükön érezték a si­ker előnyeit, nem nehéz meggyőzni a legközelebbi alkalommal: érdemes a köz­életnek aktív részesévé lenni. A KISZ-titkárok nemrég párttaggyűléseken számol­tak be munkásságukról a „Jelentjük a pártnak” moz­galom keretében. S amit ott elmondottak, azt a köz­életi aktivisták, a fiatal üzemi munkások mondot­ták el KISZ-gyűléseken, összejöveteleken. Érdekes meghallgatni a járműjavító, vagy a vegyiművek fiatal­jainak egy-egy gyűlését, mennyi hasznos javaslat merül fel. 9 ki merné mon­dám. hogy az a fiatal mun­kás, aki a rossz anyagellá­tást bírálja és mindjárt ja­vaslatokat is tesz a helyzet javítására, nem tevékeny részese a közéletnek? Terméexetenen ha fejleszteni akarjuk ezt az aktív közösségi cselekvést, sok mindent tekintetbe kell venni, elsősorban azt, hogy a különböző rétegek más és más módon tudnak és kívánnak bekapcsolódni a közéletbe. A munkásfiata­lokat nem lehet könnyen mozgósítani mondjuk egy fáklyás felvonulásra, ugyan­akkor készségesen ajánlot­ták fel vasárnapjaikat a vietnami műszakra, sőt részt vettek ennek szerve­zésében. agitátoraivá vál­tak az ügynek. A diákfiatalság könnyeb­ben mozgósítható tömeg- megmozdulásra, de arány­lag sokan vannak közöttük olyanok, akik személyesen és folyamatosan nem szíve­sen vállalnak közéleti sze­replést. S valljuk meg, sok­szor nem is tud nekik ar iskola, vagy annak KISZ szervezete megfelelő kere­tek adni az aktivitás kibon­takoztatásához. A paraszt- fiatalság helyzete sem könnyű. Itt a kisebbségi érzést kell leküzdeni: „nem tudjuk kifejezni magunkat" „nevetségessé válunk", meg „úgyis hiába mondunk akármit”. Nos, ez utóbbi gyakran a vezetőségen is múlik, egyenlő partnernek tekintik-e a fiatalokat, mint az például a karcagi Lenin­ben történik, vagy sem? — hernádi — közönség tetszését, & B. A próba egyik jelenet« A „Phőnix"-től a „Delfinéig ... Móricz Zsigmond T úikevén isújszállási diák ko­rában többször atrin- dult Móricz Zsigmond a közeli T úrkevére. Egykori gimnáziumi tanára Barla Szabó Jenő szerint itt je­gyezte fel egyik kedvenc népdalát is. Nagy Írónk „Életem regénye” című könyvében említést tesz ar­ról, hogy apja „tüzesgé oje”, amely a múlt század 80-as éveiben Túrkevére került, itt robbant tel egy tanyán. Ez a géprobbanás zárta le egyébként családja anyagi romlásának utolsó fejeze­tét. Talán ennek emléke, vagy csak egyszerű témagvűitési szándék vezette Móircz Zsigmnndot 1928 tavaszán újból Túrkevére. Az is le­het, hogy újabb benyomá­sokat akart szerezni az ép­pen ez időtájt készülő Űri muri c. darabiának monda­nivalójához. Hiszen a da­rab történései éppen Mező­túr környékén játszód­nak le. Akárhogy is volt. az a néhány- napos kirándulás megérte a fáradságot. Sok érdekes feljegyzés kerül’ abba a kis gyűrött füzetbe, amelyet gyakran húzott elő zsebéből, hogy betejegyezze Itteni élményejt, a fellegy­tétrm éráimmá adatokat Belekerült ebbe a füzetbe a Kunmiatyánk eredeti szö­vege úgy, ahogy azt élő szó­val hallotta itt, de feljegy­zett egy pár különös kun szokást és szólás mondást is, amit másutt még nem hallott, nem tapasztalt Még az ilyen apróságot is. hogy a kunoknál a vendégnek még nyáron is meleg mosdóvizet készítenek be reggel. A szokásos túláradó szí­ves vendéglátás foqadta mindenütt a népszerű írót és egymást érték a meghí­vások. Részt vett meghí­vott. vendégként a húsipa­rosok táncmulatsággal egy­bekötött társa,svacsori jón az Ipartestiiletben, ahol megízlelte a jóhírű „kevi juhtesfet”, ezt a tipikus kun eledelt, amelynek különös jó ízét a bel előzött perzselt, fej és csülök adja meg. Ez is megérdemelte a /«»- jegyzést. JL' zen a kiránduláson Györffy István, a ne­ves néprajz professzor tár­saságában vett részt. Vele kocsikázott ki a régi ’egen- elás hírű Fcsegrmszta szé­lén fekvő bálái tanyára, ahol apja egykori qéprob- banásának színhelyét vélte kinyomozni. Itt azonban már nsU sm emlékmtmtt erre az eseményre. Érdekes élményben volt azonban része itt. Húsvét előtti na­pokban jártak, talán éppen nagy pénteken, amikor ősi szokás szerint a juhfarka- lást és herélést szokták megejteni. Ez a művelet akkor is, de még ma is. éppen úgy folyik le, mint évszázadokkal ezelőtt. Ta­lán még az ázsiai őshazá­jukból hozták magukkal a kunok ezt a nem egészen esztétikus látványt nyújtó műtéti eljárást. Az egyik juhászbojtár a hátára fordított báránynak négy lábát Összefogva fel­emeli. utána a műtétet végző juhász a jerkebárány farkát éles bicskával le­csapja, a kosbáránynn pe­dig sebet nyit. majd pedig a herélési műveletet fo­gaival végzi el. Ujjaival hozzá sem nyúl a sebhez, de hogy a műtét még „aszeptikusabb” legyen, ba- gós nyálával tesz eleget a fertőzésmentesség kívánal­mainak. Ezt a műveletet, amely­nél a műtétet végző *uhász arca, szája, lelógó bajusza csupa vér, nem mindönki tudin végig sem nézni. Mó­ricz Zsigmond is fejcsóvA- Iássál fordult ti tóim t kaik szaván csak ennyit mon­dott: — Hát, ez Ázsia! Ezután vigasztalásul meg­vendégelték finom jó per­zselt juhfarkapaprikással. mellé másik fogásként a műtét egyéb produktumá­ból készített tojásos előétel járult. Ezzel aztán egyelőre ele­ge is volt Móricz Zsig- mondnak az etnográfiából. If ásnap Györffy István elvezette Túrkeve egyik jólismert különc tu­dósához, dr. Gyöngyöshalá­szi Vadász Pálhoz. Ez a je­lenkorban is félig még a régmúltban élő korszerűt­len ember, amint saját ma­gát számos helytörténeti * munkájában szerzőként megnevezi: „...a kolozsvári Ferenc József tudomány- egyetem államtud. doktora, Szónak-megye t. b. fülevél- tárosa, Bikismegye és Gyo- ma nagyközsig, valamint Turkevi város virilise, a szegedi alfödkutató bizott­ság tagja gazdálkodó, tur­kevi lakos” volt. Vadász Pál agglegény­ként élte le életét abban a nagy házban, amelyet még két másik házzal és mint­egy másfélezer hold fölö­déi együtt összeörökölt ki­terjedt családja egymásután elhalt tagjaitól Gazdálko­dással azonban nem foglal­kozott. Három község, kél vármegye határában fekvő tekintélyes földbirtokát kis parcellákra n sztna. harma­dábaa adta ki fötdnélkütí kisjMrasztoknak, — akiket jobbágyainak tekintett. — Ezek azonban egyáltalán nem vették zokon jobbágyi sorba minősítésüket, mert emellett jól megtalálták számításukat, gondolván, hogy csak hadd bolondoz­za ki magát az öreg úr! Valódi foglalkozása a „jobbágyaival” faló törő­désen, bajlódáson kívül a helytörténeti kutatás és nyelvészkedés volt. írá'ait — amint egyik munkáié­ban közli — „az ilő va1ósá- gos tiszai magyar nyelvjá­rás szerint’ írja. Beszéd­módja is ugyanez volt. — Egűik munkáját a nyomda csak félig nyomta ki és így került kiadásra is. Ma­gyarázatképpen hozzáfűzte, hogy a nyomdának kifo­gyott az ,.i” b°tűje és .még dufla pizir sem vöt hajlan­dó tovább nyomni”. JL1 zzel a tudós csndabo­“J párral akarta össze­hozni Cf'ór-ffy István a re­gényíró Móricz Zsigmondot. A találkozás rémánutke1 tő­nek ígérkezett. Feltételez­hető volt. hoay a nagy re­gényíró megörökítésre al­kalmas témát és alakot ta­lál a Mikszáth renénvhős Pongrácz István grófra em­lékeztető Vadász Pálban. — Sajnos, a találkozás az író számára csalódással járt Már a fogadtatás is erő­sen nélkülözte a híres kun vendéglátás melegségét. — Vadász Pál ülve fogadta lyendéneit a komiháhan, még csak be s«tn tessékel­te a nagy írót a szobába. A helykínáláskor pedig ki­tűnt, hogy a konyhában csak egyetlen szék volt, az, amelyiken maga a házi­gazda ült. így a vendégek kénytelenek voltak a fás- ládára letelepedni. A kép­zeletében feudális földes­úri tudatban élő Vadász Pálnak nem sok közölni valója volt a nagy íróval, akit akkor már a társadal­mi fejlődés nagy harcosá­nak ismert mindenki. Móricz Zsigmond is ér­telmetlenül állt vele szem­ben. Ez alkalommal a Jegy­zetfüzet sem került elő zse­béből. — A paraszti beszé­dű, rongyos gúnyát viselő gazdag földbirtokosnak kü­löncködése értelmetlen el­lentmondásnak tűnt széles­körű nagy műveltségével és azzal a nagy tudással szem­ben, amellyel sokrétű tu­dományos, történeti és nyelvészeti munkáit alkot­ta. Sehogy sem illet bele az Űri muri negatív alak­jainak sorába sem. A találkozás határozot- tan kellemetlen volt az író számára. Talán az ekkor szerzett benyomásai­nak emléke talált kifeje­zést később írt Életem re­génye c. mnnkfiiábOn. ami­kor egy helyen ezeket írja: „A Tűrkeve-vidéki búzave­tések tele voltak dndvával. szűrös, tüskés gazok töme­gével. Az ilven kévéket nem lehetett ménfő ovi, mert az ember hőre tele lett tüskére Györffy Ujr

Next

/
Thumbnails
Contents