Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
Kezdő poéta imája Jól idomított kutyus — Nem fog fájni? KÖLTÉSZET LENGI ÁT »Olyanok a kecske rímek, ■Int mikor a kecske ri-mek”. Istenkém bocsásd meg vétkeim tudom bosszant a kecske rím De valamit kell tennem?! A munkához semmi kedvem! Istenkém bocsásd meg vétkeim tudom bosszant a kecske Hm, tudom, eyeneék még verseim, do ott van például Aladln! Szellemet adtál neki, hogy ne legyen szegény! Gondolj rám Istenkém ■ szellemmel segélj! Ha mégis marcangol majd a kín. mert gyengék maradtak verseim Istenkém bocsásd meg vétkeim; minden1'! n«>ni lehet Aladin! Nagy Sándor Kis városunk új kis kiadvánnyal gazdagodott. —■ Hogy miért?... Nem tudhatnánk, ha szerkesztője nem gondoskodott volna prominens megoldásként Beköszöntő költeményről. Ám ezt tette (velünk!) feltételezvén, hogy ezzel sikerül eloszlatni gyötrő kételyeinket a hónap elején megjelent „Szolnoki Műsor Tüzel" rendeltetését illemen. A versike ugyanis az alábbi frappáns felvilágosítással szolgál a gyengébbeknek: „E pár lap annak, ki kutat feltárja mindegyik utat" Itt feltehetően azért buzdít kutatásra a Beköszöntő finom lírai eszközökkel, mert a Barátság klub, frnsz kultúrterem, Vörös csillag filmszínház stb. címe (utca, házszám) kimaradt 8 műsorfüzetből. Persze, nem ez a lényeg, mert mit meg nem tesz az ember, hogy meglelje cím nélkül is az Árkád felé vezető utat (s méglnkább a visszavezetőt), ha Imigyen csábítja oda a szó- banforgó költemény: „Költészet lengi át meg át Az Árkád presszó műsorát” Az igazság kedvéért ehhez még hozzá kell tenni, hogy ez az „átiengő” állapot nem is annyira a költészetre, mint olyanra jellemző. Tudniillik más valami Is van itt, amivel az ember ekühatja esetleges kultúrszomját. Feltéve, ha van rá kerete. Egyébként kétségtelenül erre utalnak az alábbi finomveretű sorok: „Kultúrára van keret A Múzsák kapnak tág teret’’ ...De még mennyire, hogy kapnak. Bár ezek a múzsák nem éppen holdbul és szép napbul viselnek koronát, Inkább gyenge ágb il és rothadó lauruszból,.., hogy finoman és költőien fejezzük ki a dolgot. Ezek után úgy érzem, talán felesleges is volt megemlíteni, hogy „Aki városunkba lép Várja sok könyv és várja kép” továbbá „Jelenre, múltra megtanít Otthonos termében a TIT” Bár vannak spártai jellemek, nehéz elképzelni, hogy így szólal meg a jámbor idegen, amikor az 52-es útkaparóháznál átlépi városunk határát: — Mostan pedig első dolgom lesz, hogy néhány órácskát klasszikusokat olvasok a városi könyvtárban, onnan pedig átvágódok a TIT-höz, hogy meghallgassam „Az apák szerepe a nevelésben” c. előadást. Legyünk tárgyilagosak, ez bizony nehezen megy, ha még oly otthonos is egy ilyen TIT terem. Am ne eresszük búnak a fejünket ezért. Aki 1 forintért megveszi a könyvecskét, annak „Jelzi e tájékoztató Hol zeng zene, hol nótaszó ...Elszórakozhat sok helyen Mindenütt, mindig nemesen” E tekintetben hézagpót lésként legyen szabad az érdeklődő olvasó figyelmébe ajánlanom az frnsz „Tulipán” elnevezésű vendéglőjét (Verseghy u. 37.), továbbá Csarnok utcai italboltját, ahol a legedzettebb torkú nótások produkálják magukat esténként. Hogy a szórakozás nemes-e vagy sem az egyébként vérmérséklet dolga. Ugyanis van, aki szereti ha megverik, van, aki nem. Ellenben a zenés Béke éttermet csak annak ajánljuk, aki vágyakozik arra, hogy a szép cigánynóta égbe emelje lelkét. (Volt rá példa, hogy ezt a folyamatot egy tarkóra mért fejszecsapással is igyekeztek elősegíteni). Ügy gondolom ezek a tán a lírai részt némi hétköznapi prózával kiegészítve sikerült még világosabbá tenni az új kiadványunk rendeltetését, mely a Színház Műsorfüzet, Mozi Műsorfüzettel, a Néplap műsor rovatával és a kultúr- házak plakátjaival párhuzamosan ugyan azt közli mégegyszer mint azok, — csakhogy költészettel átlen- gedeztetve. Hiába »Tanú rá * kis füzet Szolnokon friss • lendület Kultúrára van keret” Palatínus HÁ ÍGY megy tovább Elektromos vezérlésű nyelvi laboratóriumot szereltek íel két megyei Iskolában. “ Most menjetek v'zsgásnl... Valahol aárlatos, — »«Jenkinek jelest ad!
