Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-17 / 14. szám
T 1987. január 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Á megye gyógyszerrokfórában A törökszentmiklósi gyógyszerraktárban Kovács Im- réné a kész gyógyszerek osztályán a kunmadarasi 33-as gyógyszertár részére állítja össze a megrendelt küldeményt Varga László revizor és Házi Jánosné a kunszentmártoni 34-es számú gyógyszertár megrendelését ellenőrzi kiszállítás előtt JAN VAN HEEL holland festőművész kiállítása Szolnokon Vasárnap délelőtt nyitották meg a szolnoki Damjanich Múzeum földszinti, időszakos kiállítási termeiben Jan van Heel holland festőművész kiállítását. Az ünnepélyes megnyitó beszédet Bárdi Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese mondta. Bárdi Imre többek között a kulturális kapcsolatok jelentőségét hangsúlyozta hazánk kulturális fejlődésében. Ezeknek az egyre szélesedő és mind sokoldalúbbá váló kapcsolatoknak a keretében most új terület nyílott a holland—magyar kulturális kapcsolatokban is, amelyek eddig elsősorban zenei jellegűek voltak. 1965-ben került sor Ferenczy Béni hágai kiállítására, s ennek viszonzásaként nyílt meg 1966. december 17-én Jan van Heel kiállítása a Műcsarnokban. Ezt követően röviden ismertette a holland festőművész művészi pályáját, majd a következő szavakkal nyitotta meg a kiállítást: „Ez a kiállítás minden bizonnyal a különlegesség hangulatával hat a szolnoki látogatókra, hiszen más társadalmi falaiban gyökeredzik, másféle életérzés lélegzik benne. Haszonnal jár azonban, ha a szolnoki közönség megismeri a mai holland festészet egyik kiemelkedő alakjának műveit. Szolnok közönsége joggal tekintheti megbecsülésnek, hogy ez a kiállítás Budapesten kivül hazánkban egyedül itt került megrendezésre, s ezzel az alkalommal maga is hozzájárulhat nemzetközi kulturális kapcsolataink, ezen belül a holland—magyar kulturális kapcsolatok ápolásához”. ☆ Jan van Heel Műcsarnokban kiállított 83 képéből Szolnokon negyvenhármat mutatnak be a tárlat rendezői. Ezeket a műveket az utolsó másfél évtized terméséből válogatták. A holland művész 1898 ban született Rotterdamban. Talán a mai holland képzőművészet legkiemelkedőbb alakja. Művészi megbecsülését tizenegy díj és számos közéleti funk cióia bizonyítja. Művészi pályája nem mentes az ellentmondásoktól. Pályakezdését nagyméretű festmények, zord h-'ti gulatú bibliai történetek jellemzik, de már ekkor megjelennek vásznain később is kedvelt témái, körhinták, bohócok, s az újra és újra visszatérő állatfigurák. Az egyik legnagyobb hatású képe. is állatábrázolás Állatcsendélet, ahol a megnyúzott vad ábrázolása hátborzongatóan szép. Az 1930-as évek életművében átalakulás kezdetét jelentik. Színei könnyebbek, képei kisebbek és játékosabbak lesznek. 1949- től érzelmi kettőssége még szembetűnőbbé válik. Ez egyrészt az eszközök kettősségében. másrészt a témaválasztásban mutatkozik meg. Ebben a korszakában fedezi fel a spanyol táj zord és felemelő szépségét. Ez új inspirációt jelent művészetében. Művészi pályájának utóbbi éveiben a nonfiguratív festészethez közelálló kompozícióival a figuratív festészet végleteiig jutott el. A disszonanciák néha azonban játékosan könnyed, gvermekjáték sorozatával ebben a korszakában is feloldja. A holland művész tudomásunk szerint nyáron személyesen is ellátogat majd Szolnokra. E. G. BALÁZS ÁRPÁD: Cyermekélei j Szolnok A nép kenyere — a Tisza völgyében — címen könyvet írok. 1954. évtől a felső Tisza mentén 1966 őszétől Szolnok megyében gyűjtögetem a szociográfiához szükséges adatokat. Szolnok megyében 769 gyermektől 25 községben tudakolom az iskolások őszi, téli, tavaszi táplálkozását. Azután pedig községenként 5—5 család anyagi életét vetem papírra, mert új biológiai telekkönyvet készítek a Tisza menti népről. Ehhez jelentős segítséget nyújtanak a könyvtárak, meg a levéltárak, ugyanis az írók, az orvosok. a tudósok korabeli írásait, jelentéseit is forrásanyagként használom fel. Á Szolnok megyei nép biológiai teekkönyve Kevesen tudják, hogy 90 esztendeje Keleti Károly akadémikus a magyar nép biológiai telekkönyve tervét juttatta el a kormányhoz. A kormány ugyanis-or- szágos föld-, vagyon kataszter készítését rendelte el. Keleti azt javasolta, hogy a kataszterezők a munkájuk közben azt is vizsgálják meg, „mivel táplálkozik a népesség”. A kataszterezők ezt a „biológiai telekkönyvelést” 1880—84. években hajtották végre. Ezt a felbecsülhetetlen értékű „telekkönyvet” Keleti találó jegyzetekkel egészítette ki. A Szolnok megyei telekkönyvbe például ilyeneket írt: „E megye lakossága az ország legjobban táplálkozó népéhez tartozik. Kukoricakenyeret csak a szegényebb néposztály fogyaszt. Fő tápláléka a tarhonya, a tésztaféle, a szalonna, sajt, túró, köleskása. Nyáron birkahúst, vasárnap marhahúst, télen hetenként 3—4-szer sertéshúst eszik. Reggel a férfiak reggelije pálinka, szalonna, kenyér. A nőké és a gyermekeké friss tej. és gyümölcséréskor mindnyájuké a dinnye. Este esznek főtt főzelék étket és hetenként kétszer túróscsuszát. A főzelék mindig vagy füstölt sertés vagy birka vagy baromfihússal vagy szalonnával földíszítve kerül az asztalra. Mit ettek 80 éve Szolnok megyében A biológiai telekkönyvbe pontosan beírták a Szolnok megyei népesség évi fogyasztását is. A mai 80—90 évesek gyermekkorában fejenként és évenként 53,78 kg (33,61) húst és kolbászfélét, 40,48 kg (36,41) szalonnát, zsiradékot, 47,15 kg (63,96) tejet, túrót, sajtot, 84,59 (56,88) kg búza, 25.70 (13.60) kétszeres, 6,10 (7,87) árpa. 8,88 (5,75) kg kukoricakenyeret, 46,70 (26,95) lisztet, 4,33 (2,24) kg kukoricalisztet, 22,29 (11,24) kg kásafélét 83,54 (57,41) kg burgonyát 19,72 (8,75) kg babot, borsót, lencsét, 46 90 (28 57) kg zöldséget, 68,23 (34,45) kg savanyúságot, káposztát fogyasztott. Zárójelben a gyermekek fejenkénti fogyasztása szerepel. Mit ettek a városokban ? 80 esztendeje így alakul» a lakosság fejenkénti fogyasztása: Szolnokon 66. Jászberényben 47,81, Kisújszálláson 61,75, Kunhegyesen 62,39, Karcagon 62,76. Kunszentmártonban 37,65, Mezőtúron 37,92, Túr- kevén 61,53 kg húst és kolbászfélét, 38,93, 39,19, 43,07, 43,47, 43,70, 37,60, 37,86, 42,80 kg szalonnát, zsiradékot fogyasztottak. Mind a falvakban, mind a városokban egyoldalúan táplálkoztak. Csak Pest megyében ettek több húsfélét és a szalonna-, zsírfogyasztásban csak Pest, Csongrád, Fejér előzte meg Szolnok megyét. Tejtermék fogyasztásában is — a mai Magyarországot számítva — Zala után a második, búzakenyér dolgában az első helyen álltak a Szolnok megyeiek. Ezek a számok azért érdekesek, mert a mai 80 éves Szolnok megyei ember 40 éves fia- lánya gyermekkori táplálkozásáról is értékes írott emlékeket őriznek a könyvtárak. A Magyar Rádió műsor- szerkesztőségében a napokban készült el az elmúlt év statisztikája: 1966-ban a Kossuth-, a Petőfi- és az URH-adó hullámhosszain 775 747 Dere műsort sugároztak. Ez azt ie’enti, hoey 1966-ban csaknem 7000 perccel több adása volt a rádiónak, mint 1965-ben. Különösen október 17-től nőtt az adásidő, hiszen a rádió műsorszerkezetének módosításával euy időben több programmal jelentkezik a Petőfi- és az URH- adó. Október közepétől a Petőfi reggel 10 órától 23 óra 15 percig sugároz egyfolytában műsort. Ettól kezdődően a Petőfi-adó hallgatói naponta 95 perccel több A régi Szolnok megyei gyermekélet Az 1932-es esztendőre ■ Szolnok megyei nép hajdani bőséges hús, szalonna, tej, kenyér tápláléka keserű és zsírszegény ínségebédre változott. Dienes István írta: „A szükség némely helyen ráviszi a szülőket, hogy eladják a gyermekek szájától a tejet, az ilyen helyen 3 fillérért szeparált tejet vesznek a szövetkezettől, kávéfestéket tesznek bele, ezerédessel (szacharinnal) édesítik, azt adják helyette!” Az alispán írta: „A Szolnok megyei ínséges családok fejenként és havonként 10 kg búzasegélyt kaphatnak. Ezért olyan terjedelmű közmunka (kubi- kolás) végzendő a Zagyvánál, amely munka értéke megfelel az illető saját személye és családtagjai után arra az egy hónapra eső búzamennyiségnek.” A Szolnoki Szegényügyi Hivatal jelentette: „1931. évben 600 éhes, nem reggeliző, nem uzsonnázó, ebédet is alig fogyasztó gyermek részére 2—3 deci tejet és kenyeret adtunk. 1932-ben 986 munkanélküli család várt ingyen ebédre!” A Néptanítók Lapja írta: „Táplálkozásból és a fejlődési hiányosságokból kifolyólag kereken 35 ezer gyermek halt meg 1928. évben.” Gauser tanfelügyelő írta: „A népiskola tanulóinak nagy része az évszak nagyobbik felében csak kenyéren él." A Szolnok megyéhez tartozott Sárrét részen pedig skorbut ideig szórakozhatnak a könnyű hangvitelű, érdekes, sok-sok zenével színesített műsorokon. A rádió történetében most első ízben jelentkeztek olyan összeállítással, mint a Petőfi-adó hullámhosszain oly gyorsan népszerűvé vált „Kettőtől hatig...” című négyórás blokkal. A non stop műsor nagyrésze ugyanis zenei adás A napi 95 perc havonta 2470 perccel több adásidőt jelent. Nőtt az URH műsorainak adásideje is. mégpedig napi hatvan perccel, azaz havi 1806 perccel. Míg október közepéig 18 30-tó’—22.45-ig adtak műsort, addig október 17-én már 18 órától 23 ór* 15 percig tart az adásidő. lépett fel... (Folytatjuk.) 1966-ban 775 747 perc műsort sugárzott a rádió ORVOS ES ENEHES Beszélgetés a jubiláló dr. Szedő Miklóssal Érdekes kettős jubileumot ünnepelt dr. Szedő Miklós, a Péterfy Sándor utcai klinika kiváló főorvosa. Most töltötte be hetvenedik évét s negyven 4ve indult el a sikeres énekesi pályán. — Orvosnak készültem. Még egyetemre jártam, amikor egy alkalommal Pesta Miklós újságíró énekelni hallott — mondotta. — Elvitt egy énektanárhoz, aki megha’lgatásom után, nehéz anyagi körülményeim miatt, ingyenes oktatásomat vállalta. Egy év múlva megtartottam első önálló hangversenyemet később, mint ösztöndíjas az Operához kerüljem, majd a Városi Színházhoz. Közben befejeztem az egyetemet, s megkezdtem orvosi működésemet. Abban az időben ugyanis az énekespálya nem volt stabil. Később megszerettem az orvosi praktikumot éppúgy, mint az éneklést. Ma sem tudom eldönteni, melyikhez vonzódom jobban. — Ügy tudom sokat járt külföldön. — Valóban: Buenos Airestől He'sinkiig szinte az egész világot bejártam. 1939—48-ig Dél Amerikában éltem és szerepeltem. — Mennyi ideig készül egy-egy előadásra? — A jubileumi hangversenyemre például hat héti? készütem. A többi között Schubert, Brahms dalai. Bartók és Kodály népdal feldolgozásait énekelten- Nem számítottam arra sikerre, amiben részét volt. Megval' om őszintéi nagyon jól esett — Mik a tervei, elképz - lései? — A jubileumi koncé ten elhatároztam, hog többé nem lépek közönsí' elé. Ezt az elhatározási mat azonban "em tudtar megtartani. Ügv érzen még éneke'nem kell. No vem bér óta már két fellé pésem volt. most készülői, a harmadikra. (Szűnt
