Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
UH. Január 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 MEGLESTÜK AZ ÜVEG TITKÁT Csillogó világ. Törékeny, lehelet vékony falú poharak. Sokliteres palackok. Ezernél is többféle üvegterméket gyártanak a Salgótarjáni Öblösüveggyárban. A táblaüveg kivételével majdnem minden üvegféleség készül itt. Kerestük az üveg titkát. Megnéztük, hogyan készül az üveg. Milyen folyamatok követik egymást, míg asztalunkra kerül a csiszolt pohár. 1400° Celsius Az iparvágányra begördülnek a vagonok. Az udvaron hatalmas homokhegyek tornyosulnak: az üveg fő alapanyaga, a kvarchomok. Különböző fémoxidok és szóda hozzáadásával jut a nyersanyag a keverőkorongba. Itt még kézi erővel get merít. Ahogy mondják, ez is a szakma egyik titka. Mint &&ines léggömbök Már Salgótarjánban is működnek teljesen automata gépsorok. Az ember fizikai munkáját nagyon megkönnyítik az ügyes gépek, csak meg kell tanulni megfelelően irányítani őket. Hatalmas izzó fénycsóvá- kat húz maga után a lecsöppenő folyékony üveg. Lassan, ahogy a szalagon halad előre, kihűl és elnyeri végső formáját. Az üveggyártás talán legizgalmasabb és leglátványosabb módozata — a laikus számára — a kézi fúvók terme. Mintha so % fehér. sárga, vörös színű léggömb repkedne, vagy mintha harsonákat fújnának, Az évek során összegyűjt mintadarabok, mint üveg- múzeum Mint óriási léggömb, hízik az üveg rakják ki a vagonokból a t műanyag zsákokat, ez bizony komoly fizikai munkái igényel. A toronyba már lift viszi a nyersanyagot, s onnan a megfelelő összetételű elegy zárt rendszerekben jut el az olvasztó kemencéig. A hatalmas kemencékben süvölt a láng. A magas nyomással befújt generátorgáz szolgáltatja a megfelelő hőmérsékletet, mintegy 1 400 Celsius fokot. A képződő széndioxid, a forró üveeláva felszínére száll és ott fehér habot képez. Szinte gyönyörködtet az üvegtajték. Fehéren, izzik az üvegláva. Így megtisztul a gázoktól, szennyező anyagokból, s lassan lehűl 700— 800 Celsius fokra. Ez már a jól formálható üveganyag. A kemence hatalmas gyomrában sistereg, fortyog az üveg. A mester kis kékszínű üveglap mögül ellenőrzi az olvadást. Szabrdszem- mel vakít a láva. mint a nap. Ezt a nyersüveget dolgozzák föl különböző módon: fúvóssal, öntéssel, sajtolással és húzással. A kemencék mellett megsűrűsö- dött a levegő. Meleg. van. A munkások trikóban dolgoznak, mégis súlyos csep- pekben gyöngyözik a verítékük. Félautomata gépsor fogja félkörbe az olvasztó- kemencét. A formákat ..etetik'’ a szakmunkások. Éppen wermouthos fehérüveget gyártanak. A mester kiska- nálra való folyékony üveget tesz a formába, fújja, s aztán kiemeli a kész üve-r get. Semilyen mérőeszköz nem áll rendelkezésre, mégis csalbatat'anul mindig megfelelő mennyiségű üvecsak a zene hiányzik, ahogy a szájukra emelik a fúvócsövet, s a végén gömbö- lyödik, hízik a képlékeny üveg. Egy-egy gyors mozdulat, kézről-kézre jár a készülő munkadarab, mint a muszlinsálak, színes csíkot húznak a levegőben. S a bonyolult művészi igényű munka eredményeként a csepp üvegmassza palackká, pohárrá változik. Sokan azt gondolják, hogy különleges erős tüdő szükséges egy-egy palack kifújásához. A mesterek szerint ez tévedés, inkább érzéket, ügyességet kíván. Csak néhány perc telt e! a gyártás kezdetétől, máris ott áll előttünk a kihűlt, csillogó, simafelületű üvegpohár. A meó ellenőrzi, s a hibátlanokat szállítják a kézicsiszolókhcz. Művészi termékek Ma már nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget egy pohárnak, ha eltörik, legfeljebb bosszúsan legyintünk. Furcsán hangzik, pedig igaz, hogy egykor háborúkat vívtak érte. Császárok, királyok féltve őrzött kincse volt. Már több mint négyezer éve ismerik. Hogyan bukkantak rá, milyen technológiával gyártották, eddig nem sikerült pontosan kideríteni a kul- . túrtörténészeknek. Hazánkba elég későn, csupán a XIV. században került, és sok száz év alatt a XIX. században honosult meg a gyáripari termelés. Ma már országszerte a legmodernebb eljárásokkal készítik az üveget. Tudományos kutatások eredményeit felhasználják az üvegkohászatban, s így az üveg minősége egyre tökéletesebbé válik. Sa'eótarjánban rekonstrukciós munkálatok Engedelmesen alakul a mester keze alatt folynak, berendezkednek a művészi igényű üvegtárgyak gyártására, s a profilírozás révén egyre, kevesebb palacküveget készítenek a jövőben. Ez biztosítja, hogy az eddig is híres művészi termékeink mind keresettebbek lesznek a hazai és világpiacon. Kép, szöveg: Regös István Miska nincs többé. Az én számomra meghalt. Pedig a legjobb barátom veit. Pontosan egy esztendeje történt Egy gyönyörű piros Opelból kiabált a komám. Először nem akartam hinni a szememnek. örültem is, meg ámultam is egyszerre. — MiskaV öregem. nahát... A következő pillanatban a kényelmes ülésre huppantam összeölelkeztünk Ezt a találkozást megünnepeljük. Irány Budára, a Gellértbe — mondta, miközben indította a motort. — Ohó komám. , nekem még dolgom van — szabadkoztam. — Nekem meg kell játszanom előbb a jézuskát, ajándékokat kell vásárolnom. — Arra is lesz még időd. Erre inni kell egyet. — No nem bánom, egy féldecit lehet, úgy is szeretnék beszélgetni veled egy kicsit. A Gellert azonban túl előkelő erre az alkalomra, nem gondolod? — Ugyan kérlek, ne izgasd magad, az én vendégem vagy. A pincértől konyakot kért. — Akkor két IJennessyt uraim? — Nem, csak egyet. — A pincér kérdőn nézett rá, e ő megismételté: — Egyet Egy üveggel. Nem szeretném, ha sokat fáradna. — Te őrült — suttogtam amikor a pincér széles mosollyal elszáguldott. — Egy egész palack francia konyakot rendelsz és éppen itt a Gellértben? — Kareszkám, jő a nyugalom. Idenézz! Belső zsebéből egy köteg százast húzott elő. Tízezer forintot — Na most azután mond el, de gyorsan. hogyan tollasodtól meg ennyire — sürgettem. Gyanús volt nekem. attól kezdve, amikor u piros Opelben először megpillantottam. — A hivatalban vagy még? Legutóbb főosztályvezető voltál. — Már nem. — Nem? És miért nem. ha szabad érdeklődnöm? A pincérek ugrottak töltöttek. Ittunk. — Na öregem — mondta csillogó szemmel —, ez a köteg három hét alatt, jött. Tisztán. NOT ESZ L APÓK Van eg}' ismerősöm. Fiatalember és kazánkovács. Ha találkozunk elbeszélgetünk. A legutóbb könyvekről esett szó közöttünk — Szokott olvasni? — tudakoltam. — Hogyne. Legutóbb Victor Hugótól olvastam. — Mit? — A párizsi Notre Da- me-ot. — A könyvtárból kérte0 — Nem, saját könyven'. — Sajátja? — Igen. Egy egész kis könyvtáram van. Legutóbb harminc könyvet vettem egyszerre. Ez aztán a kulttu-forradalom' ☆ A szünetben tanítványom keres fel. Szívesen hallgatom meg, egyik legkedvesebb diákom. — Tanár úr, holnap fel- mehetek? — Természetesen, hány órakor? — Négykor. — Pontosan? — Tanár űr kérem, halál pontosan. Másnap négy óra. Ülök és várok. Az én gyermekem nem jön. A következő nap találkozom vele. lesütött szemmel áll velem szemben. — Na, fiam, ha a halál is ilyen pontos lenne? — Tanár úr kérem — s szinte látszik, hogy végtelenül bántja a dolog — találkoztam Valakivel. _ ? — Aztán elmentünk moziba! Hogy kivel, az már aligha tartozott rám. ☆ Az egyik falusi termelő- szövetkezetben irodalmi estet tartottunk. A hallgatóság vegyes volt. már ami az életkort illeti. A műsorban haladó költők versei szerepeltek, többek között Ady is. Az előadóművész Ady „A grófi szérűn” című versét mondja, már a végefelé jár, — „Siratják a semmit, a másét, a gróf fán éppen agarász---” S ekkor egy hetvenéves, idős ember a falnak támaszkodva csak úgy halkan kiereszti: abbizony, úgy van a’... Kell ennél szebb ei^g.e- tel? ☆ Minap barátom panaszkodott, hogy nagyon leköti a házimunka: — Képzeld el, a feleségem azzal állt elő, hogy itt a mosógép és mossak ki. Először szabadkoztam, de aztán ő így: nem szerelsz te már engem, ez a megértés, csak mindig szavakban ígérsz meg mindent. És en megtörtem. Vettem a fazekat, hogy megyek a vízért. S ekkor megszólalt a csen gő, a házmester volt: „Kérem, a vízcsapot elzártuk, javítják a vezetéket!” És még mondja valaki, hogy nincs ..isteni gondviselés'’. V. M. — Ha nem mondod meg mivel foglalkozol, itthagylak. — Na jó, ne idegeskedő Kareszkám. őstermelő vagyok. Már a negyedik éve. Gomba kiskomám, gomba. — Gomba...? Te őrült. Na ne vacakolj, 'mit ugratsz engem? — Komolyan mondom. Otthagytam a hivatalt, négy éve. Hárman társultunk. Vettünk. egy nagy borpincéi Budaörsön és elkezdtük Az első évben csak harmincezer forint jött fejenként. A másodikban százezer. Bedolgoztuk magunkat, megvoltak a rendes kunlsaftok. A harmadik évet már önállóan kezdtem Törökbálinton. Negy— Bíró bácsi örült-e, hogy otthagytad az állást? — Nem kérdeztem meg, mit csináljak, de azt hiszem, neheztel érte. Egy nótát fújtok. Nem ezért tanultál... Hát a pénz“! Mindegy, hogy az ember mennyit keres? Inkább negyvenezret, mint kétszázezret? — Miska, ismertem az elveidet, hogyan egyezteted össze vele azt a munka nélküli vagyonszerzést. Ezt a kupeckodást. — Nagy szavak ezek. — Azt hiszem, nem értesz meg. En sem vagyok a pénznek ellensége, de neked elvette a józan eszedet. Te tizenöt évvel ezelőtt nem ezt az utat választótiI!]i<UUIIiilll!iUHtHiH)ilHIUiUllRll)i!Hittli!!tiilUUll!HUii[!UllilUIUl]!l!IHU!Um»(ilHiUIIUlUilüUi(fUim»miUFUi Egy palack íj c ii n e s s y mi venszer ötméteres remek pincém van és egy emberem, aki mindent elvégez. Tavaly száznyolcvanezer jött, tisztán. — Tisztán? — Tisztán. A pincérek töltöttek, it- tunk. Nagyon erős volt a konyak, kezdtünk kipirulni és zsibbadni. — Piszkosan — robban■ ki belőlem. Tágranyílt szemmel meredt rám. — Igen, piszkosan jöttén a Százezreid. Mondd, gombatermeléshez kell diploma? — Nem árt, ha van. — Tudom, de talán még nem felejtetted el, mit mondott édesapád, amikor egyetemre mentél. Fiam ha mi éhezünk is, neked nem lesz más gondod, csak. a tanulás. Hallgatott. — Az öregeknél mikor voltál? — En nem tudok idői szakítani, láthatod rengeteg a dolgom az eladással. Mondtam, jöjjenek fel. meg nyáron ott a nyaralónk a Balatonon. Oda sem zennek. fád. Jólétet akartál, de mindenkinek. — Mindenki megteheti... — Ügy? Mindenki? Akkor én is. Úgy gondolod, hegy holnaptól kezdve hagyjam ott a munkahelyemet, társuljak valakivel, kezdjek sertéssel kupecked- ni. Ez is jó üzlet. Néhány év alatt én is Opellal furikázhatnék. Ezt nem gondoltam volna rólad, Miska. — Érdekel, hogy mit gondolsz? Ez érdekel, — a belső zsebére csapott. — Rendben van. Bíró Miska Valamikor jó baritok voltunk. Amikor még boldogok voltunk, ha futotta a zsebpénz két fel kommersz konyakra. Pincér! Mennyit fizetek az égés* palackért? — Négyszáznyolcvan forintot — Én fizetem — ugrott fel. Mielőtt előkaphatta volna a köteg pénzt, ötszáz forintot az asztalra tettem e* kirohantam. Az előre kiszemelt halványzöld ka’di» gán ezért nem volt a kari» zsonyfa alatt. Bognár Jimt \
