Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-15 / 295. szám
19W. december 15, SZOLNOK HEGYEI NÍ3PLAF s A törökszentmiklósi kény- szervágóhíd egyik helyiségében dolgozik az üveg- technikai üzem. A sok profilú szolnoki Építőanyagipari Vállalat üvegtechnikai részlegében különböző pipetták, üvegcsapok, lombikok és laboratóriumi üvegáruk készülnek. — A sokféle üvegcikket szorgos és ügyes technikus kezek formálják ki a sistergő, zöldessárga fényű gázláng fölé tartott üvegcsövekből. Feldolgozó gépeiket maguk ügyeskedtek össze. A kis üzem exportra is termel. — Képeink a vállalat törökszentmiklósi üvegtechnikai üzemében készültek. (Foto: Marton Tibor) Á vendégek és akik kiszolgálják A vendéglátóipari vállalatnál Szolnokon, de az egész megyében is a dolgozók 80—90 százaléka nő. A Nemzeti Étteremben ötven nő mellett öt-hat férfi dolgozik, a Fenyőben az arány 16:2 a nők javára S mert a nődolgozók problémái mindig sokrétűbbek, mint a férfiaké, nézzük hogyan gondoskodnak a nőkről a vendéglátóipari vállalatnál? A szociális létesítmények tekintetében sokat fejlődött a vállalat. Ez részben annak köszönhető, hogy az utóbbi egy-két év alatt olyan új egységek nyíltak meg, mint a Bástya kisvendéglő, a Rétes falatozó. Felújították a Bisztrót, a Délibáb cukrászdát, részben a Fenyő Éttermet. Ezekben már van zuhanyozó, öltöző, a Fenyőben például meleg zuhany áll már az asszonyok rendelkezésére. Kifogásolható viszont, hogy az öltözők általában kövesek, cementpa diósak. Télidőben ilyen helyen öltözni nem leányálom. Több helyen baj van a fűtéssel: jéghideg a 2-es italbolt öltözőnek csúfolt raktára, ottjáre tunkkor éppen nem tüzeltek a Fenyő Étterem öltözőjének kis repedt vaskályhájában, egy kis villamos melegítővel próbál - ják megoldani az öltöző fűtését a Sport cukrászdában. Egy függönyből női öltöző Sokkal rosszabb a helyzet az italboltokban. Az italboltok többsége a varos külső kerületeiben van, de a belvárosban lévők sem sokkal kultúráltabbak az előbbieknél. Nézzünk meg ezek közül egyet- milyenek a szociális körülmények. A többi nagyjá- ban-egészében behelyettesíthető. A 2-es italbolt —, a Bíró-kocsma, ahogyan hívjáK — egyike a legforgalmasabbaknak. Elképesztő, hogy az alig tenyérnyi kis helyiségben évi átlagban négy millió forint forgalmat bonyolítanak le! Egy kivétellel nők dolgoznak itt, két műszakban. A jéghideg raktár közepén felszereltek egy függönyt. — Ezzel avatták a helyiséget öltözővé. Mosakodási lehetőség — egy kis vízvezeték a falon. A WC az udvaron. „A kiszolgálótérben sem fűtenek, mert nincs tüzelő” — mondja Gedőcs Vendel né, az egyik felszolaáló. (A vállalat már nyáron beszerezte a szükséges tüzelőt. A vállalati központ szakszervezeti munkavédelmi felelőse szerint, ha nincs tüzelő, azért a boltvezető felelős, mert ha kell, kiutalnak.) A söntés vendégek férfias erényei Az italboltokban dolgozók első problémája, hogy sok vendég durva, kötekedő. Kovács Istvánná, a Fenvő vendéglő üzletvezető-helyettese megemlítette: amikor idejött, sok keserű nercet szerzett neki ez, de azóta megtanult bánpi n söntés vendégeivel. Helyesebb lenne ha az italboltokban férfiak dolgoznának — ez azonban a jelenlegi bérezés mellett szinte lehetetlen, nem szólva arról, hogy az itt dolgozók, a zömmel idősebb, szakképzettséggel nem rendelkező, többgyermekes anyák számára létkérdés ez a munka. Egyáltalán nem nőnek való viszont a nehéz ládák emelgetése, ami pedig italboltban elkerülhetetlen. Megszűnt a torzsalkodás Bebizonyosodott: ahol nagyobb női kollektíva dolgozik együtt, lényegesen javult a munkatársi viszony. A Nemzeti Étteremben például két-három évvel ezelőtt még napirenden volt a torzsalkodás, s a feszült hangulat rányomta a bélyegét a munkára. A vállalat igyekezett segíteni ezen, s attól sem riadtak vissza, hogy néhány dolgozót új munkahelyre helyezzenek. Ennek eredménye, hogy ma már nagyobb vita, torzsalkodás nem igen fordul elő. Jó a hangulat a Híd bisztróban, ahol egyébként szocialista brigád dolgozik és ez igen nagy mértékben segíti a jó munkatársi viszony kialakításában. A havi egy, vasárnapra eső szabadnapot az általunk megkérdezett dolgozók mind rendszeresen megkapják. Kivétel a már többször említett 2. számú italbolt, ahol az egyik dolgozó elmondotta: előfordul, hogy egy-egy hónapban nem tudják megkapni a vasárnapot. Nagyobb bérpanaszokkal ritkán fordulnak a vállalat szakszervezeti bizottságához. A KPVDSZ bérfelelőse szerint pedig ebben az évben a vállalat nődolgozói részéről bér, vagy egyéb illetmény ügyében Szolnokról panasz nem érkezett. őrjáratunk tehát alapjában véve pozitív eredménnyel járt. A néhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest mind technikai feltételekben, mind a dolgozó anyákról való gondoskodásban jelentős fejlődés tapasztalható a vendéglátóipari vállalatnál. — Az italboltokban dolgozó nők helyzete azonban nem megnyugtató. Ezen a területen beruházással, felújítással, hozzáépítéssel, a gyengébb fizikumú nődolgozók más egységbe való irányításával még sokat lehet és kell is tenni. Újévi malac 1 aj jellegű ételek Pezsgő— Bor Tombola Hangulatos szilvesztert ígér az fmsz Bár még több mint két hét választ el bennünket az ó év búcsúztatásától és az új köszöntésétől, az fmsz- ek máris készülnek az ünnepélyes pillanatra, jobban mondva éjszakára. Hangulatos szilvesztert ígérnek megyeszerte, s enni-inniva- lóról gondoskodtak. Török- szentmiklóson. Karcagon, Kunszentmártonban, Tisza- földváron és Túrkevén a már hagyományos házi disznótorost, kunsági birkapörköltet, vadhús ételeket és különböző hidegtálakat szolgálnak majd fel. Természetesen többfajta bor és pezsgő is lesz kedvderítőként. Hasonló gondossággal készülnek az eszpresszók és cukrászdák dolgozói is. Elegendő és választékos süteményt készítenek a kellemes szórakozáshoz zenét biztosítanak. Valamennyi egységben értékes tárgyakat sorsolnak majd ki a tombolán. Az ismeretterjesztés új útjai A 3ASZLADÁNYI KÓRUS (Tudósítónktól) A népművelés berkeiben sokat hallunk arról, hogy a műkedvelő művészeti mozgalom nem időszerű. Nincs rá szükség? De igen; ha formájában már nem is korszerű, tartalmában nem vesztette el jelentőségét. A közös élmények, együtt átélt izgalmak szereplések, sikerek által összekovácsolt közösség nemcsak önmagában jelentős eredmény, hanem környezetének, a falunak, a városnak is. Hogyan lehet újat adni a már elavultnak hitt mozgalomban? Erre jó példa a jászladányi kórus élete. A kórus 1958-ban alakult, a Tanácsköztársaság 40. évfordulójának megünneplésére. A dal szeretete azonban többre késztette a lelkes tagokat. Ezt bizo nyitotta az egyre fejlődő kórus eredménye Esztergomban, ahol 1965-ben ezüstkoszorús kitüntetési szereztek, A sikerhez a karvezető és a kórustagok lelkiismeretes munkáján kívül a község vezetői is hozzájárultak. A falu apraja- nagyja magáénak érzi, sajátjaként szereti, hiszen a közönség nevelésében, a zeneszeretők táborának bővítésében is jelentős és hálás feladatot vállaltak. Fáklyavivők címmel érdekes foglalkozást láttunk legutóbb Jászladányban. A tagokon kívül ezen az összejövetelen resztvettek diákok, kis- és nagyiskolások, családtagok, meghívott vendégek, a község vezetői, is. A kórus mély átéléssel előadott dalaival századok fájdalmát, győzelmét és békeakaratát szólaltatta meg. A nagysikerű előadás után zenei vetélkedő következett. A mostani kórustagokon kívül a jövő dalosai is részt vettek a vetélkedőn. Az izgalmas játék után a könyviutalom egyben elismerést és megbecsülést is jelentett. A kissé hosszabbra nyúlt együttes tanulás, szórakozás,- játék minden hallgató igényét kielégítette, s ezzel gazdagodva határozták el, hogy máskor is eljönnek, hiszen szükségük van a zene ismeretére, mert ez gazdagítja és tartalmasabbá teszi életüket, F. E, Tájelőadás avagy milliókból krajcárok Sok minden megtörténik egy-egy tájelőadáson. Kenderesen például az a maradék pár szál haja is égnek állt az igazgatónak, mikor a stáb a súgói yukból lopta az áramot, s tűz keletkezett. Tiszaroffon viszont a változatosság kedvéért a színészeknek áll égnek a hajuk, mikor a kihúzott fogakat méregetik a bemutató előtt. Az öltöző ugyanis „civilben” fogorvosi rendelő. Abádszalókon a zenészek egyik fele a zenekari árokban muzsikált, aki meg nem fért el ott, a közönség közé ült. Egyszóval korántsem zavartalan a műélvezet a tájelőadásokon. S nem is csupán az említett apróságok miatt. A statisztika kefiréért ? A Szigligeti Színháznak évente kétszáz tájelőadást kellene tartani. Azért, hogy tervét teljesítse, át-át ruccan a szomszédos megyékbe. Nálunk ugyanis nem mindenhol fogadják. A szomszédban tartott előadásokat joggal vétózza a megyei tanács, mondván; nem azért ad támogatást a színháznak, hogy máshová járjon. Így aztán veszélyben a „táj-terv”. De valóban olyan nagy veszteség volna, ha nem teljesítenék teljes egészében? Korántsem volna az. Addig ugyanis, míg Szolnokon ötezerhétszáz bérletes van, s_egy-egy bemutatót nyolckilencezer ember néz meg, addig a tájelőadásokat átlag csak körülbelül háromszázan látogatják. Szolnokon a zenés darabok aránya 55 százalék, vidéken pedig úgyszólván csak zeKarcagon húsz tisztelet- jegyet küldenek néha, s a címzettek közül egy jelenik meg. Jászberényben a színház ügyében kopogtató szervezőt azzal utasították el az egyik iskolából, hogy .Pestre van bérletünk”. Néhány évvel ezelőtt még társadalmi eseménynek számított Jászberényben egy-egy bemutató. Akkor azonban a város vezető testületének tagjai jórészt megjelentek. Most alig-alig jelennek meg, sőt — szubjektív okokra hivatkozva — még a művelődési ház vezetője is távolmarad a színházi estekről. Ilyen „pártfogás” után nem csoda, ha megyénk — Szolnok után — két legnagyobb városában eredménynek számít, ha egy előadást is fogadnak, s akkor sincs teltház. Mentegetőzésként sokszor hallani, hogy a nézők elégedetlenek a Szigligeti Színháznés darabokat akarnak. — Még olyan nagy városban, mint Karcag sem fogadták például a Romeo és Júliát. Ha ez így van, márpedig így van, akkor fel lehet tenni a kérdést: a Duna- parti randevúval, vagy más, olyan produkciókkal, melyekkel szemben magas művészi igényt nem támaszthatunk, jól szolgáljuk-e a kultúrpolitikát? — Egyszóval megéri-e, hogy a majdnem négymillió forint állami dotáció jórészét ilyen célokra fordítsa a színház? Megéri-e, hogy esetenként hatvan-nyolcvan ember előtt játszanak a megye valamelyik kis községében, mostoha körülmények között. S ha nem éri meg sem a kuturális missziót tekintve, sem az anyagiakat nézve, akkor mit lehetne tenni ? zal. Valójában nem is nagyon ismerik. A múlt színházi évadban az ország legjobb 12 bemutatója közül három a szolnokiak produkciója volt. Tv-közvetí- tés után keresték fel őket a salgótarjáni vezetők, ígérték; napi két előadást biztosítanak nekik, s húszezer forint napi bevételt, csak rendszeresen járjanak át hozzájuk. Ilyen példák után nem fogadható el a megyebeliek mentegetőzése. Egy kicsit jobb szervezéssel, kellő propagandával el lehetne érni, hogy a nagyobb helyeken több előadást — köztük ifjúságit is — lehetne tartani. Akkor a tájolást 42 helyről 15-re lehetne szűkíteni, szebb díszleteket alkalmazni, s mindenféleképpen színvonalasabb produkciót biztosítani. Csak ehhez az kellene, hogy a helyi vezetők többet tegyenek a színház pártolásáért. Bérletet vidéken ? Szóba került az is, hogy a következő színházi évadtól kezdve bérleteket bocsátanak ki a táj előadásokra is. Megszívlelendő gondolat. Öcsödön már ebben az évben is 140 beírt név van a helyrajzon. Azok rendszeresen megveszik az általuk megjelölt helyre szóló jegyet. Száznegyven állandó színháznéző, s a művelődési otthon befogadóképessége mindössze 170. Ha az arányok máshol is így alakulnának! S miért ne alakulhatnának? Rajtakapott színészek Az, hogy a tájelőadások sikeresebbé tétele elsősorban a helyiek szervező és pártoló munkájától függ, nem jelenti azt, hogy a színháznak nincs semmi tennivalója. A korábbi időszakban helyenként megcsappant hitelét ismét meg kell szereznie. Kenderesen fordult elő, hogy drámai jelenetnél nevettek a színészek. Ugyanazt a darabot, ugyanazokkal a színészekkel látták a tv-ben a kenderesiek. — Akkor egészen másként játszottak. Joggal mondták a nézők: nálunk úgy gondolták, hogy falura minden Jó? Kunhegyesen azt mondták: ne a színészek szórakozzanak, hanem a közönséget szórakoztassák. Most már igen szigorúan megköveteli a színház vezetősége, hogy a színészek ugyanúgy játszanak vidéken is, mint a székhelyen. S csakis így, közös erőfeszítéssel érhető el, hogy a színművészet támogatására biztosított milliók jórésze ne guruljon e! semmitérő krajcárokként Simon Béla mó/L mod \adfjU fioőtwia ackmlé la/ijait •« Üres as első sor HUM 4ínr*4*Aly\4 »n I TTnlátát-AM — M
