Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-13 / 293. szám

196®. december 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Érettségiző irreális tervekkel Széljegyzet egy beszámolóhoz Boros Ottóné, megyénk küldötte a kongresszuson a többi között elmondotta, hogy Szolnokon a nyáron gimnáziumban érettségizett lányok fele, a közgazdasá­gi technikumban végzettek egyharmada ma is állás nélkül van. A helyzet megyeszerte ilyen, sőt helyen­ként ennél is rosszabb. Egy nyolcszáz forintos adrni- nisztrátorság ma irigyelt 'állás ezek között a lányok között, akik tekintélyes része ráadásul kitűnő, jeles vagy jórendű bizonyítvánnyal rendelkezik. A megyei növényvédő állomáson — Kenderesen Csörgő József főmérnök és munkatársai arvalin ada­golót szerkesztettek. Az adagolóval közvetlen a pocok­lyukba lehet sziómi az arvalint, s így a nyulak és há­zi állatok mérgezési lehetősége a minimumra csökken. Egyszerre 1,30 kilogramm arvalin fér az adagolóba. Mint Balogh Sándor főagronómustól hallottuk, most folyik a tsz-ekben az igények felmérése, s előrelátha­tólag a szövetkezetek 130 forintért kaphatják meg a képen látható adagolót. Meteorlfokrói Miért nem mennek fi­zikai munkára? — kérdik egyesek. A válasz egyszerű, azért mert az sincs elegen­dő. A leányok által tanul­ható, differenciáltabb, kéz­ügyességet igénylő szakma igen kevés van, a segéd­munkási beosztások jó 90 százaléka olyan fizikai erő­kifejtést kíván, ami nem a női szervezetnek való. Mindez akkor jutott eszembe, amikor elolvas­tam a frissen készült sta­tisztikai jelentést, amely a jelenlegi negyedikesek kö­zötti felmérés alapján ké­szült el. E szerint 395-en akarnak tanulni tovább pe­dagógus pályán, ebből há­romszáznál jóval több a leány. Ezerkétszázharmine- öten nem tanulnak tovább, ennek 41 százaléka szak­mát tanulna, itt már jóval kisebb a leányok aránvszá- ma. Kétszázhuszonhét olyan leány tanul a megyében, aki munkába áll érettségi után. S különösen figye­lemre méltó ezeknek az el­képzelése. Kereskedelemben és adiminisztratív munka­körben óhajt elhelvezkedni 80 százalékuk. Iparba, me­zőgazdaságba megv a fenn­maradó 11 százalék, hu­szonötén a kétszázhuszon­hétből! Nem untatom az olvasót a számokkal. Csupán két következtetésre szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik: nyilvánvaló, hogy ezek a tervek irrálisak. — Tükrözik azt a szemléletet, amelyik az íróasztal, illet­ve a pult mellett tudja csak elképzelni egy érett­ségizett leány jövőjét. Még mindig nem eléggé érvé­nyesül az a szemlélet, — amelyben a munkának, a fizikái munkának azonos értékelése van a szellemi­vel. Ez a KISZ, a pedagó­gusok, a szülők közös erő­feszítéseinek gyümölcse le­het csak és nem is megy egyik napról a másikra. De szüntelenül napirenden kell tartani, nem maradhat — mint eddig sok esetben — kampányfeladat. AlOnbon ennek az éremnek is van másik ol­dala. A megkérdezettek ugyanis tudják, milyen ne­héz fizikai munkában is el­helyezkedni leányoknak Szolnokon, de a megyében is. Olyan fizikai munkára gondolok elsősorban, amely­hez kell az érettségi, amely nagyobb áttekintőkészséget, több fizikai, kémiai, mate­matikai ismeretet követel meg. Ilyennek pedig ugyan­csak szűkében vagyunk. Az ipartelepítés terve or­szágos gond. Mi esek kér­hetünk. De ezeknek az ada­toknak a birtokában —úgy Ez év elején igen jelen­tős területet károsított a belvíz az újszászi Szabad­ság Termelőszövetkezetben is. Nem a legszerencséseb­ben kezdődött az esztendő. Aztán a későbbiek során is meg-meglátogatta egy-egy elemi csapás a közös gazda­ságot. De nem csüggedtek a tagok, s már tavasszal gondoskodtak arról, hogy pótolják a kieséseket. így aztán a több mint 1 800 00 fo­rintos kárt most a közel­gő zárszámadásnál nem érzik meg saját zsebükön. [gaz. hogy még év végéig tetemes bevételt várnak a közös kasszába. Többek kö­zött húszezer csirkét adnak piacra. Tegnap vittek el egy szállítmányt a hízó- marhákból is. Ugyanakkor a len vetőmag elszámalása is tart. Egy hete megkezdődött a leltározás. Ezt megelőzően előkészítették a leltározó bizottságban közreműködő tagokat, összesen kilencen vesznek részt ebben a fon­tos munkában. Nagy fele­lősséget vállaltak magukra, hiszen elengedhetetlen, hogy a szövetkezet tagjai reális képet karnanak a gazdaság helvzet^ől, va­gyonáról, értékeiről. Már­pedig ez jó leltározás nél­kül elképzelhetetlen Jelen­leg a gépeket veszik sorra gondoljuk — előbb utóbb meg kell épülnie annak a nagyobb könnyűipari léte­sítménynek, vagy létesítmé­nyeknek, amelyek az ilyen­fajta eondokon enyhíthet­nek. Addig is üzemenként, műhelyenként kell meg­vizsgálni: melyek azok a munkaterületek, ahol érett­ségizett leányok helyezhe­tők el. S ennek alánján a ielenleg állás nélkül — s tegyem hozzá céltalanul — éldegélő leányok gyorsított elhelyezését elő kell segí­tenie minden illetékesnek. Ebben az esetben az érett­ségizett leá’v-ok pályavá­lasztása is metTgondoltab'->, a reális helyzetnek megfe­lelőbb lesz. H. T. és a szövetkezet állóeszkö­zeit. Az irodában is „meghosz- szabbodnak” már a napok. A könyvelők összesítik az adatokat, készítik a kimu­tatásokat, annyi már most is megmutatkozik, hogy az 1966-os esztendőt jól zárják az újszásziak. Hozzávetőlegesen 200 ezer forinttal több bevételre tesznek szert mint azt ter­vezték. Ez egyben azt is je­lenti. hogy az előirányzott 33,50 forintos munkaegy­ségértéket mindenképpen kifizetik. A szajoli Vörös Csepel termelőszövetkezetben is megkezdődött tegnap a lel­tározás. Igaz, szombaton az állatokat már leltározták, de lényegében a négy bri­gád ezekben a napokban kezd munkához. Egy-egy leltározó bizottságot négy­öt szövetkezeti tagból állí­tották össze. A választás olyanokra esett, akik némi tapasztalattal rend^keznek már ezt a munkát i'letően. Egy brigád az állatokat, egv a terményt, egy a gé­peket. esy ned'g a fogyó­eszközöket leltározza. Ilyenkor valamennyi kö­zös gazdasávban ipvek«*z- nek a tervezett jósz-wólln- mányt értékesíteni. A Vörös Csepel Tsz-ből szombaton 58 tozórnarb^t tegnap pe­dig 18-at szállítottak el az Búcsú a gyógyí ó nuirlóíc! Nyugdíjasok búcsúztak a szolnoki MÁV rendelőinté­zettől. Dr. Köves István bőrgyógyász szakfőorvos hetvenhat éves korában is precízen, pontosan megje­lent rendelőjében, s mindig türelemmel, szeretettel fog­lalkozott pacienseivel. Tizenhat évet töltött a MÁV egészségügyi hálózat szolgálatában. Dr., Szikla Károly fogász szakfőorvos tizenhárom éve dolgozott a MÁV-nál, s neki is kijutott abból a tiszteletből és meg­becsülésből, amely érde­mekben gazdag pályafutása után megilleti a nyugdíjba vonuló hetvenéves orvost. Mindketten csaknem öt­ven esztendővel ezelőtt sze­reztek diplomát és bebizo­nyították: az orvosi munka hivatás volt számukra. A két idős orvossal együtt vo­nult nyugalomba Nagy Szabó Béláné asszisztens- nő és Mészáros György be­tegellenőr is. Állatforgalmi Vállalat fel­vásárlói. Éves tervüket túl­teljesítik. A vártnál jobban sikerült ez az esztendő. Természetesen gondolnak a jövőre is. Éppen ezért el­határozták, hogy másfél- kétmi’lió forintot tartalé­kolnak. Nincsenek még vég­leges számok, amelyek megcáfolhatatlanui bizonyí­tanák az év eredményes munkáját, de annyi már bizonyos, hogy a tervezett 47 forintos munkaegységet kifwetik. Nemcsak a jó zárszáma­dásnak örülhetnek majd a közös gazdaság tagjai, ha­nem esy új léte'ítménvnek is Ugyanis a saját építőbri­gád saját erős beruh ázásból mintegy 160—°00 ezer fo­rintért elkészít egy öltö­ző-fürdőhelyiséget. Jelenleg az utolsó mun­kálatoknál tartanak. A nyolc szórófejes zuhanyozó nagy közkedveltségnek ör­vend majd. A melegvizet 250 literes villanyboyler szolgáltatja. Minden re­mény megvan arra, hogy ezt a nem mindennapi „ajándékot” karácsonyra már átadhatják. Az ausztráliai Perth ki- kötőjétől mintegy 800 mér- földnyire keletre megtalál­ták Ausztráliában a legna­gyobb, és a világon a 12. legnagyobb meteoritot. — McCall ausztráliai geológus véleménye szerint a me­teorit valószínűleg sok ezer, sőt, talán több százezer éves. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a Jupiter és a Mars bolygó közötti aszteroid övből származik. * A kanadai Edmontonban két petróleum kutató né­hány meteorit töredéket ta­nulmányozott egy olyan me'eoirtból. amely 100 év­vel ezelőtt hullott le Fran­ciaország területére. Azt remélik, hogy vizseálataik- kal bebizonyíthatják: a vi­lágűrben feltétlenül létezik lega’ábbis növényi termé­szetű élet. Dr. Göndör W. Hodgson és Bruce L. Baker azt ál­lítja, hogy sikerült klorofill nyomokat találniok a me­teorit töredékeken, s ez azt jelentheti, hogy ahonnan lehullott, ott bizonyára van némi növényi élet.' A MÁV vezér­igozgalótiág a közli, hogy a hivatalos menet­rend 1. és 2. számú pót­füzete megjelent, amely tar­talmazza a menetrendben ezideig történt összes vál­tozást. A pótfüzet kapható a menetrend árusító helyeken, az olvasó jelen elhelyezett 1. és 2. számú szelvény ellenében. Az elemi csapások ellenére is teljesítik tervüket Karácsonyi „ajándék“ a szajo’iaknak PORCSINY UTCA, MESSZIRŐL... II. Elmentem a Kossuth utcai óvo­dába. A régiek közül R. Miklós gyerekei járnak oda. Mikiké ügyes, értelmes. — Hol jobb lenni, Miki, otthon vagy az óvodában? — Az óvodában jobb. Itt min­dig jó ebédet kapok. — Otthon nem jó? — Nem. — Megvernek? — Igen. — Szoktál-e bort inni? — Szoktam. Egyszer berúgatták a gyereket Borral itatták. És nevettek rajta Tetszett ahogy tántorgott, dülön­gélt és nem forgott a nyelve. — összecsuklott. Nevették. Igen, nagyon muris lehetett. Fizetéfkor mindenre telik pénz náluk. Másnap már kenyérre se. A boltban, ha kenyeret vesznek. a gyerekek nekiesnek. Rágják, harapják a csupasz kenyeret. A kislány, aki szintén óvodás, hízelkedő. Hozzádörgölődzik az emberekhez, hűségesen, jó szót remélve néz rájuk. De ebédnél, amikor azt hiszi, nem látják, be­lemarkol a második fogásba és falja, falja rendületlenül. Ö szüle­tési hibával kezdte az életet. Az óvodában megterítik az asz­talokat. Kanál, villa és papírszal­véta kerül a tányérok mellé. Min­den gyerek elé két tányért tesz­nek. Megtanulnak társaságban en­ni. A naposok magukra öltik a fehér kötényt és kínálják • a többieknek az ételt. R. Miki is. A falakon festmények, játékok És az egyik sarokban a gyerekek munkája. Rajzok, apró játékok Az egyik gyerek, Komlósi Laci egy körtét festett. Szép. Komlósi Laci kezdettől fogva jár óvodába. Az otthon más. Kicsi ház. nád­tetővel. elhanyagolva. Az udvaron egy ütött-kopott kis ólacska és az árnyékszék. Piros rongy lóg az aj­tó helyén. Többen laknak a házban. A kisvége R. Miklóséké. öt gyerek, s a két felnőtt. Ha mindenki ott­hon van. talán még egymás mel­lé állva sem férnek meg benne. Két ágy. ágynemű nélkül. Pará­nyi kálvha és egv szekrény. U. Miki és a többi gyerek ide jár haza az óvodából, az iskolából, a bölcsödéből. — Ha mondom a férjemnek, minek iszol, azt válaszolja, igyál te is — így az asszony. A kis kályhában ég a tűz. A gyerekek ingben, kezeslábasban ülnek az ágyon. Ha besötéted'k. lefekszenek. Heten két ágyba. — Lábbal alszanak egymásnak A szülők mellé fekszik a leg­kisebb gyerek. Most csend van. Csak az óvodás kislány hízelkedik, nekünk. Kint a konyhában fő már a krumplile­ves. Lámpát kell gyújtani. De még így is homályos a kicsi zug Nem lehet itt tanulni élni. — Évának már most is szem­üveg kell. s R. Miklós a közúti üzemi vál­lalatnál dolgozik. Havi 1300 fo­rintért. Családi pótlék is jár. Most a feleség is dolgozik, a földmű­vesszövetkezetnél. Almát válogat­nak. Beosztással, jobban sokkal jobban megélhetnének a fizetés­ből. Csakhát az ital ne lenne. — Ezt most vettem a gyerekek­nek. Ahogy jöttem a munkából hazafelé — mutatja az asszony. Sok ruha kell öt gy »rekre. Sze­rencsére vannak még jó emberek, s Pestről csomagokat küldenek nekik. Nagy Eszti, meg Mariska a keresztanya. Szép, drága, holmit De nagyobbaknak valók. — El akarták vinni tőlünk a gyerekeket. Állami gondozottnak De nem adtuk. Nem vagyok én ellensége a saját gyerekemnek. Az óvodás kislány születési hi­bával jött a világra. Meglehet, el­esett vele az anyja. Mondják az: is, Miklós olykor-olykor elővette. Igaz az is, az állomástól teli zsá­kot cipelt haza már másállapo­tos korában. A másik szobából, ahol R. Ilo­na lakik férjével, bejön a kis Ny Lacika. Mikulást szorongat a ke­zében. A gverekek nézik, nézik. — Adjál már! S törnek az asszonyok minden gyereknek. Nem lenne baj, ha Miklós nem inna. Ha jobban beosztanák a keresetet. — Akkor halálos csend van, ha az apjuk megjön. Figyelik, mit csinál. Az asszony a kamrából mesés­könyveket hoz elő. Újságokat. — Szétosztja a gyerekek között. Né­zik, hajtogatják a lapokat. Aztán összevesznek rajta. — Rosszak ám ezek. A házaspár együtt sehová se jár. Az öt gyerek sokat kíván. Ké­sőbb még többet. Rendes emberek szeretnének lenni. — Csak lakást kapnánk. így nem haladunk semmire. A régiek közül talán R. Miklós­nak sikerült a legrosszabbul. Nem a sok család miatt. Iszik. Sokat iszik. Rendszertelenül. És ez pénz­be kerül. Ö még mindig abban n korban él, a gyerekkorban. Be- legyökeredzett a régi -utcába. Az asszony is hibás. Az életén, a gyerekekért mindannyian fele­lősek vagyunk. De elsősorban a szülők. S addig nincs kiút, amíg önmaguk el nem indulnak a ren­desebb, becsületesebb élet útján. (Folytatjuk.) Sz. Lukács lm»'

Next

/
Thumbnails
Contents