Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-08 / 289. szám
1966. decanter 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAf 5 lODA ISTVÁN: Mint a vándorló madarak Kemény vagyok és görcsös, mint a bot. röviden írok, hosszan hallgatok. Mert mit is mondhatnék magamról, el. megméri súlyom, aki felemel... w Állta a szavát D. Kiss Sándort, az egykori malomipari munkást — saját szavait idézve — 1950-ben „kiemelték”. A tanácshoz került hivatalsegédnek Ha akkor valaki azt mondja neki, hogy hosz- szú éveket tölt a tanácsnál, nem hitte volna. Amikor hívták nem kérdezte, hogy mi a további szándékuk vele. Megelégedett azzal a magyarázattal, hogy az új államhatalmi szervbe, új emberek kellenek. Nem firtatta a fizetést sem, s araikor megtudta, hogy kevesebb lesz a korábbi kereseténél, akkor sem lépett vissza. E néhány ars-poetica-sze- rű sor Boda költészetének, életútjának találóan tömör összefoglalása. Kifejezésre jut benne poézisénelc lényege, emberi-költői alkata, a szegényparaszti sorból jött költő viszonya saját múltjához, az emberekhez és a világ dolgaihoz — je lenségeihez. A harmincnyolc éves költő eddigi munkássága — ami a kötetek számát, a publikált versek mennyiségét illeti — meglehetősen szerény. 1954-ben (Pákolitz István és Petrovácz István társaságában) a kilencven szöveglapból harminc jutott neki. A következő évben, 1955- ben a debreceni Alföldi Magvető jelentette meg első önálló kötetét, „Féltem a világot” címmel. Tizenegy év terméséből állt ösz- sze tehát ez a mostani könyve. Boda ritkán publikáló költő. Szerencsére ez nem jelenti azt, hogy amikor időnként megszólal, hangja elvész irodalmunk sokszólamú kórusában. Indulása óta egyéni hangú — mondanivalójú, mind számottevőbb lírikusként tartjuk számon ezt a rokonszenves, Debrecenben élő — munkálkodó költőt. Azok közé tartozik, akiket önkéntesen és örökre vállalt hűség köt ahhoz a tájhoz és néphez, amelyből kinőtt, azokhoz az eszmékhez, amelyeket ifjú korban megismert. „Legdöntőbb élményeimet — vallja ő maga — a cselédtanyákról hoztam magammal, s a változás, ami azóta bekövetkezett, számomra azért roppant méretű, mert a viszonyítás természetes és önként adódik.” Már az első Boda-versek világa ez volt: a nyírségi „konok világ”, a zörgő tehénszekerek, „bog- lyányi” bajszti vének, „szikár, kemény, hallgatag” parasztok, „zöld ínú krumpli” a domboldalon, zúgó jegenyék a Tisza partján, vacsoraillat az otthoni csöndben. Ám, amíg első kötetének verseiben a paraszti sors megváltoztatásának láza. forradalmas tüze izzott. addig a „Mint a vándorló madarak” soraiban a megA december az a hónap, amikor a Mikulás és a karácsony miatt több a kiadás. Jól jön ilyenkor a spórolt pénz, amelyből fedezni lehet az ajánék-vá- sárlást, s egyéb kiadást. Sokan gondolkodnak így, s már év elejétől kezdve gyűjtik forintjaikat. Persze nem a ládafiában, hanem ennél biztonságosabb helyen, például a kölcsönös segítő takarékpénztárban, közhasználatú nevén a KST-ben. Rimóczi Tibor, az OTP csoportvezetője elmondta, hogy a megyében működő 146 KST-nek IS 461 tagja van. Többségük — a szolnoki hatvanegyből ötvenhét KST. téli lejáratú. Szolnoki példánál maradva: november 21. és december 10. között ’ hétezernégyszázhar- minrkilenc KST tagnak fi- tetík ki megtakarított pénváltozott, mindig alakuló- fejlődő élet mindennapi dolgai hevülnek lírává. Kitágult Boda István költői világa, nemcsak azért, mert bonyolultabb, szabadabb, gazdagabb lett maga a valóság is, hanem mindenekelőtt annak eredményeként, hogy az élet olyan részleteit tudja — tökéletesedő művészi eszközökkel — felfogni és kifejteni, ameiyek azelőtt kívül rekedtek érdeklődési körén. Régebben nem egy közéleti ihletésű versében kísérted a leegyszerűsítő, sematizmusba hajló látásmód, vers- formálásában pedig (nyilván nem függetlenül ettől) érezhető volt néhol a kidolgozatlanság. Mostani kötetét. tanulmányozvai örömmel tapasztaljuk, hogy közélet és magánélet milyen szerves, egymást tápláló- erősítő szövetségben, elválaszthatatlan egységben jelenik meg verseiben. Ha anyjáról, apjáról vagy feleségéről szól — s vélük egy- sorsúakról Is vall. A hatóban, a tájban, a küzdelmes létben a mindennapokban pedig értük perel: apjáért, anyjáért, feleségéért. Érdemes összehasonlítani szerelmi lírájának néhány régi termését a mostani, nagyon-nagyon szép darabokkal. Látszatra szépek a régebbiek is: gyöngédek és tüzesek, mámorosak és önfeledtek. De hiányzott belőlük az emberpróbáló küzdelem, az érzések marcangoló birkózása. E mostaniak mások, többek: nyugalom és láz, biztonság és megpróbáltatás, magány és együtflét, áhitat és könyörgés, elzuhanás és együtt- emelkedés — ezernyi érzése a léleknek kergeti-űzi egymást a finoman, művesen kimunkált sorok mögött. Boda versein valami ünnepélyes nyugodtság ömlik el. Kerüli a látványosságot. Ám költeményeiben nagy- sodrású gondolatok kavarognak — hullámzanak. melyeket nagy költői fegyelmezőerő kényszerít értelmes rendbe, tiszta zengésű-ritmusú sorokba. így tud józan, őszinte és tisztességes igékkel szólni: zét, ami összesen 11,5 millió forint. Nem egy olyan KST van, mint az Alföldi Kőolajfúrási Üzemnél, amely 1959-ben hatvanöt taggal alakult, s már ötstóznyolc- van tagja van, éves betétjük pedig mintegy másfél millió forint. A vegyiművekben. a mezőgazdasági gépjavító vállalatnál, a vendéglátóipari vállalatnál s még jó néhány helyen népes tábora van a KST- nek. S ez érthető, mert többségük év közben megfelelően elégíti ki a tagok kölcsönigényét. Érvényesül az, hogy az emberek kölcsönösen segítik egymást. Általános tapasztalat, hogy minden kifizetés után újabb tanokkal gyarapszik a takarékoskodók serege. Ezt igazolja, hogy a megyében a már eddig újjá alakult KST-ben 12 817 00'' 4 várótermek kalózai Törökszentmiklóson és Karcagon nemrégiben új bútorokkal rendezték be az autóbusz várótermeket. S gyakrabban is takarítják, mint régen. Az utasok örömmel vették tudomásul a kellemes változást, s ügyelnek is a rendre, vigyáznak a bútorokra. Sajnos azonban nem mindenki. Karcagon például a frissen festett mennyezeten máris csikkek lógnak. TöÍ rökszentmiklóson egyesek a hozzájuk nem tartozó utasokhoz különböző tárgyakat dobálnak, rongálják a bútorokat. Tettük sokakat megbotránkoztatott már eddig is, de tehetetlenek velük szemben. Talán a gyakoribb rendőrjárőr változtatna a helyzeten. Ha figyelmeztetnék a renitens- kedőket, s a várótermek kalózai nem tennék tönkre időnap előtt a tetszetős bútorokat, s nem zaklatnák nap mint nap az utasokat. Már régóta a megállóban állhattuk, amikor odaértem. A kislány, lehetett négyéves, az elkényeztetett gyerekek türelmetlenségével nyafogott. Az apja rászólt, nem haragosan, inkább csak évődve, mint ak< egy régi beszélgetést folytat, — Ha nem viselkedsz szépen, mindjárt szólok a krampusznak. Itt ólálkodik valahol a közeiben, a Mikulással együtt. — És a Mikulás megengedi neki, hogy elmászkáljon? forintot fizettek be. Ez az összeg növekszik, hiszen a visszafizetés és az újraala- kulás még nem mindenütt történt meg. A kezdet mindenesetre biztató, s azt mutatja, hogy mind többen ismerik és kedvelik meg a takarékoskodásnak ezt a módját. Szolnok—Heves megyei Allatforgalmi Vállalat gyakorlott autó* motor- Hxerelöket vesz fel. Jelentkezni lehet: Szolnok, Beloiannisz u. 82. — Elvállaltam, állom is a szavam — mondt, amikor felesége méltatlankodott a kevesebb pénz miatt. Megértette ő az asszonyát is. Tudta, hogy a három gyerek nevelése, iskoláztatása nem kis gond. S ha kevesebb a pénz, a feleségének gyűlik meg a baja, az ő gondja mint ossza be, hogy mindenre teljék. így kezdődött a tanáccsal kötött jegyesség, s tart azóta is. Még két esztendő sem múlt el. mire D. Kiss Sándor elvégezte a pénzügyi szakiskolát, s utána a járási tanácshoz került Ek— Meg. ö sem szereti a rossz gyerekeket. — Úgy sem mer idejönni Nekem is van virgácsom. — Az lehet. Akkor mer, szólok annak a nagy kutyának, hogy kapaszkodjon bele a suhogó bugyiba, ha rossz leszel. — Ha kiszakítja, veszel másikai? — kérdezte a kislány. — Dehogy veszek, szaladgálhatsz majd úgy lyukas fenékkel — ez az érv hatott, elvégre nő volt, aki most ez utóbbi lehetőségen gondolkozva elhallgatott. A két asszony, az anya és a nagymama egy ideig mosolyogva figyelték a párbeszédet, aztán sietve befejezték a, még talán az otthoni kályha mellett megkezdett, témát, mert előkelő dorombolással, mint egy foszfor esz- káló szemű, elnyújtott testű macska. megérkezett az autóbusz. A kocsi ajtajának nyitó- dásakor hangosabban cup- pant a búcsúcsók az unoka arcán. Odebentről kellemes meleg áradt ki és zeneszó A kocsi közepén, mint valami furcsa asztalfőnél egy idős házaspár ült, szelíd- mosolyú nagymama, egy mikulásbajúszú öregember oldalán. Alig utaztunk néhányon Egy fiatal pár egymás kezét fogva állt az üres, mű- börhuzatú ülés mellett. Fejem felett a hangszóróból vonószene hallatszott, melynek harmonikusan likőr már több volt a fizetése, de megfelelő lakást nem kapott a család. Az öcsödí emberek hazahívták, s hamarosan a községi tanács vb titkárának választották. Itt a szülőfalujában elnö- kösködik 1957 óta. Dióhéjban így lehet bemutatni a „kiemeléstől'* megtett utat. A történethez azonban az is hozzátartozik, hogy olyan ember életútjáról, munkájáról van szó, aki egy percre sem feledte el: maga is mindig a két karja után élt. Jelenlegi munkahelyén is a dolgozó emberek boldoguláleszkedő aláfestéséül, a felerősödött motorzúgás szolgált. A következő megállóban többen szálltak fel. Egy hasonló korit kisfiúban a kislány ismerősre talált, a szülők egymás mellé telepedve halk mormogással beszélgettek, amelynek a felszínén a két gyerek vidám csevegése úszott. A friss élmények túláradóan csordultak ki belőlük, arcuk a levegőtől és az öröm-osztó cukros Mikulás ünneptől csattannsig pirosul t. Ünneplő ruhás embereket, nagyszülőktől, rokonoktól hazatérő gyerekek örömét szállító, vasárnapi „kü- lönbuszban” utaztam. E sötétkék ablakokkal határolt, barátságoson meleg, zeneszés kis világban semmi sem hatott disszonánsnak, még a vezető hangját is kellemesre torzította a mikrofon, amikor megállót jelezve időnként beleszólt. Megérkeztem. A surranva nyíló ajtón keresztül egy kigyúló lámpa világította meg a hideg földet. Szinte sajnáltam, hogy le kell száll- nom. A busz már elhagyott, és én a friss, száraz hidegtől ugyanezt az ünnepi melegséget éreztem belül, mini odabent a kocsiban. Az ostornyelek hegyén kéken izzó lámpáktól világos utcán, csak néhány ember sietett valahova, megszaporázva lépteiket. Aztán ők is eltűntek, eyy- egy ház sötét kapualjában. Rideg Gábor sóért, az egész község fejlődéséért kell munkálkodnia. Nem volt könnyű és még ma sem az. Becsületes munkát, helytállást, tanulást, sok energiát követelt a sokféle feladat megoldása. D. Kiss Sándor évek óta győzi mindezt, mert maga mellett tudja a község lakóit. Olyan emberek közé tartozik, akik az első találkozás íeszélyezettségét is néhány perc alatt fel tudják oldani. Nyugodt, meg- * fontolt beszéde, türelme, a komolyságán is át-átvillanó derű visszhangra talál az emberekben. Ezért gyakori hogy aki így kezdi is: — Elnök elvtárs... egykettőre öcsémnek, bátyámnak szólítja. — Számomra nagy előny, hogy szinte mindenkit ismerek Öcsödön — mondta a vb elnök. — Könnyebb úgy mindent elintézni, ha tudjuk, hogy ezzel, vagy azzal az emberrel mikent érthetünk szót. Intézni, megbeszélni való pedig mindig bőven adódik. Az újtól eleinte idegenkednek az emberek. Így volt ez a tsz-szervezés és összevonás idején és akkor is, amikor szóba került a tanyai kollégium létesítése. Számát sem tudom, hányszor beszéltünk a szülőkkel — a pedagógusok, a tanácstagok és jómagam is —, hogy a gyermekeik érdekét nézzék. Azoknak lesz jó, ha nem kell a 18 ezer holdas határ különböző zegéből — zugából naponta sárban, hóban kilométereket gyalogolniuk az iskoláig. Nehezen tört meg a jég, az Isö évben mindössze tizenöt lakója volt a kollégiumnak. Ma már a báboczkai alsótagozatosok kivételével valamennyi tanyai gyermek a községben tanul. S bizony már szűkös a kollégium. Különösen az étkeztetés nagy gond. meri a központi iskola konyhám csak üggyel-bajjal tudja az igényeket kielégíteni. — Jövőre építünk a kollégiumnál hatvan személyes ebédlőt és konyhát, ugyanis a négy éve működő általános gimnázium vidéki tanulói is igényt tartanak a kollégiumi ellátásra. És az öregeinknek is főzni kell. Nem dtrsekvéshől mondom, de a járásban máshol n'nrs öregek napközi otthona, csak nálunk. Húsz idős ember tölti itt a napjait 's kap ebédet néhány forintért, illetve többségük díjtalanul. — Nem volt egyszerű ennek a megvalósítása, mint ahogy most elmondtam Maguk az idős emberik tiltakoztak legjobban, hogy nem akarnak ők napközi otthonba menni. S aki végül is ráállt a dologra, nem bánta meg. Sőt, most már az lenne a jó, ha kétszer annyi embert helyezhetnénk el itt. Más egyébbel is így vagyunk. Megépült 23 kilométer betonjárda. a korszerű vízhálózat, törpe vízmű, 200 lakásba bevezették a vizet. S mindez kevés, egyre többet igényelnek az emberek. S ez is mutatja az élet változását, a falusi emberek boldogulását. Az évek gyorsan repültek. D. Kiss Sándor gyermekei is felnőttek. írónké és Sanyi már kereső, Sárika pedig a közéniskola padiét koptatja. A tanács- anparátusban is vezetők nőttek fel mellette. Kardos Dezső, a kunszentmártoni járási tanács vb titkára munkatársa volt néhány évig, s Kerekes Juli (Ren- csár Bé'áné) az egvkori copfos adminisztrátor szintén vagy öt esztendeié vezeti már az igazgatási csoportot. Az öcsödi tanácselnök örömmel gondol arra, hogy két családja — övéi és a falu népe — egvre keve- ' sebb gonddal küszködik* mindinkább boldogul. S ebben neki is rént van. Itt állok csendben s mint egy nagy folyó a hétköznapok mind egybemosódnak, a part fölött kitartóan, konokon végzem munkáját az aranymosónak Egy-két szemért napokat, éveket adok oda életemből cserébe, hogy egyszer, aki kezébe veszi ne mondjon mást, csak annyit: ez megérte. Dorogi Zsigmond ff ok ezer ent her takarék perselye Szolnokon 11,5 millió forintot fizetnek ki a KSf tagoknak Énekpróba a jászladé nyi művelődési házban. A ,jászlad ányi fmsz és klsz ötvennégy tagú vegyeskórusa Kalmár István karnagy vezetésével készül a különböző bemutatók!-.' és hangversenyekre Y7 ASARIYAPI A UTÓBUSZ
