Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-07 / 288. szám
i960, december 7, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TV KÉPERNYŐJE ELŐTT millUlJlllllJUliliiillllilillíillliUiimiUilllitUJililiiüilUihiiiiaUiiUUiiiiUiUiiiuauuiiUiudidUl’ PRIKC, A KATÓKA A televízió újabb nagy lélegzetű vállalkozása — 13 részből álló tévéfilm-soro- zat — terjedelemben hasonló a szépsikerű Tenkes kapitányához. De nemcsak méretben hasonlítanak, szülőapjuk is közös: Őrsi Ferenc. Megszületett tehát Princ, s ha egy sorozat első két darabjának láttán kissé elhamarkodott lenne ítéletet alkotni, néhány megjegyzés, vagy inkább észrevétel máris kikívánkozik belőlem. Mindenekelőtt: a szerzőt és filmes alkotótársait távolról sem csak didaktikus célok vezették, hogy tanmesét produkáljanak a honvédség nevelőmunkájáról; törekvésük főiránya olyan, elsősorban szórakoztató történetet nyújtani át a televízió nézőinek, melyben a didaktika csak annyiban van jelen, mint amennyire egy- egy művészi alkotásban valóban szükséges. A szándék tehát művészi, ami azonban a megvalósítást illeti, már korántsem ilyen egyértelmű. De lássuk sorban! Ki is ez a Princ? Civilben a nők bálványa (innen herceg beceneve) Bikini, a legjobb csaj is csak rá bukik. Aranykezű srác, aki csak azért nem tanult tovább, mert naponta így is 250-et keres. A Kávés Katicába jár, s gáláns akár egy herceg. Este, ha kedve szottyan, játékból társaival megringlispiliztetnek egy- egy békésebb szerelmespárt. A galeri csodálja sikereit, s főúr módjára játssza el a modern feudalizmus utolsó éjszaka jogát egy feldobott pénzdarabbal. Fej vagy írás — ennyi az egész. Bőkezű, nem szereti ha előtte mások „csörgetik” a bádogot. A civil élettől amolyan „angyalföldi” dolce vita keretében búcsúzik, hogy aztán 110 perces késéssel érkezzék életének új színterére. Princ tehát huligán? Csak annak látszik, alapjában rendes fiú, szertelen mondhatni. A katonaságnál sem követ el főbenjáró bűnöket; az ezredes rózsáit meglopja, takarítás helyett egy kis kiruccanásra vetemedik. Különben is még a katonaeskü sem köti. Bizonyára még sok érdekes fog történni Princ- cel, de ez a sok, ez éppen a bökkenő. Alakja ettől válik kissé kiagyaltnak, s az első részek után ítélve helyenként papírízűnek. Aztán nézzük magát a történetet, mely a szerzők bevallása szerint valóban megtörtént epizódok fűzése. Az ország különböző részeiből méhe szorgalommal összehordott katona-storik kerültek egybe. A lazán kapcsolódó epizódok azonban valahogy nem szerveződnek tökéletes egységbe. Olykor a véletlen kapja karon őket — lásd a szülők váratlan betoppanása a laktanyába — máskor csak a főhős, Princ alakja révén kapcsolódnak egybe. Ezenkívül az első két rész jelenetei is eléggé heterogének stílusukban is. Van köztük Bum, a katonára emlékeztető, de akad szürkén naturalista is, mely aligha több a valóság puszta lefotografálásánál. Az volt az érzésem, mintha az alkotók túlságosan is engedékenyek lettek volna az általuk megismert storik- kal szemben. Princ elindult útiára. A kérdés: hogyan tud átváltani a civil élet sebességéről a katonaélet ritmusára. Sikerül-e a sebesség- különbségből adódó karambol-konfliktusokon úgy túljutnia, hogy emberibb emberré váljon. Számukra pedig az, hogy az összeüt,közé" sekben lesz-e annyi „robbanó erő” — hogy kellő sebességben tartsa a tévé- film 13 részből álló szerelvényéti * A FILOZÓFIA DOKTORA Nusics komédiájának filmváltozata szórakoztató filmvígjátéknak bizonyult. S bár a színpadra teremtett kiélezett helyzetek, a franciásan szellemes szópárbajok és szójátékok nem kedveznek a film formanyelvi sajátságainak, Jova- novics filmje megkapó képet festett a mániákusan nagyravágyó pénzeszsákapa alakjáról, valamint arról a világról, melyben a sznobság az úr. A film rendezője apró képi ötletek* kel igyekezett növelni a komédia szatirikus vonásait. A Moliére-ízű téma a film raffináltabb eszközei ellenére sem tudott igazán magával ragadni, a nevetségesség ugyanis csak akkor öl, ha élesre töltött fegyverrel lőnek. RÖVIDEK Az Aida veronai közvetítése felvételről, ha festői látványt nem is nyújtott a 16 ezres „arénáról”, az opera monumentalitása így is magával ragadott. Élmény- nyé avatta a kitűnő zenekar, a csodálatosan szóló hatalmas kórus és a kitűnő szólisták. A halványabb és erőtlenebb Afrikai hajnalnál kisebb hibái ellenére is emlékezetesebb a József Attiláról készült Magyar Szolnok—Heves megyei Állatforgalmi Vállalat gyakorlott autó• motor- szerelőket vesz fel. Jelentkezni lehet: Szolnok, Beloiannisz u. 82. Parnasszus. Hála Mensáros László meditativ líraiságá- nak, értelmi tisztaságának és érzelmi keménységénél? — a költő méltó tolmácsra akadt. A költői élményvilág vizuális megszólaltatása képmontázs segítségével, szintén újszerűén hatott, bár kissé érthetetlen, az óda világához hogyan kapcsolódhattak a Balaton természeti képei. Néhány motívum viszont — vasút, vonatok, sínpárok — vissza- és visszatérő alkalmazása nemcsak jellemző, de kifejező is volt az elpusztult költőóriás életútjára. — a Halló fiúk, halló lányok amolyan évvégi hangulatban zajlott: zenés válaszok az év közben érkezett levelekre. A kongresszusról adott beszámolók a tájékoztatás gvors és meggyőző formájának minősültek. VML A kongresszus visszhangja Az üzemi pártbizottság íeiadafla A pártkongresszus második napján a szolnoki járműjavítóban rendkívüli tanácskozásra ült össze az üzemi pártbizottság. Egyetlen kérdés volt: mi a Központi Bizottság kongresz- szusi beszámolójának visszhangja az üzemben? És arra számtalan válasz, vélemény, saját és mások frissen kelt gondolatai: A legjobban a fiatalasz- szonyok helyeselnek. Közel húszezer forinttal segíti majd a két és fél év alatt az állam gyermeknevelö munkájukat. Mások: jó lesz a munkaidő-csökkentés, bár inkább a nyugdíj korhatárt csökkentették volna. Érdemes lesz a tsz-be visszamenni — mondták többen a bejárók közül — mert ugyanazokat a juttatásokat kapják majd ott, mint az üzemben. Jobb lesz a sok utazás nélkül. „Eddig sokszor mondtuk, hogy a munkás dolgozik a parasztért, mégis sokan eljöttünk munkásnak” — állapították meg egymás között. A kezdeményezés hasznos volt. Sok véleményt első kézből hallott az üzemi párt-vb és ugyanezt hallották, ismerték meg a oártbizottság tagjai is. S hogy ne csak a kezdeti véleményekről tudjanak, hanem a lehiggadtabb és újabb gondolatokat is ismerjék, két nap múlva újból összehívták a pártbizottságot. Ekkor már a fontos beosztású pártonkívüli dolgozókat is meghívták; vegyenek részt, beszéljenek ők is, hisz a par ionkívüliek véleménye legalább olyan fontos, mint a párttagoké. Újabb vélemények hangzottak el: A fiatalok többet szerettek volna magukról hallani a felszólalásokban. — Aztán olyanok: vessünk véget annak, hogy csak mások munkájában keressük, látjuk meg a mulasztásokat. Nézzünk szét mindannyian a magunk portáján, hisz ha megelőznénk a lazaságokat, hamarabb is lehetne csökkenteni a munkaidőt. Majd újabb kérdések: az új gazdasági mechanizmus bevezetésével bizonyára jelentős munkaerő szabadul fel, mi lesz a sorsuk? Hogyan zajlik ez le az üzemben, stb. Hasonló kérdések, vélemények sokasága merült fel az üzemben, s azóta már vannak újabbak is. Az üzemi párt-végrehajtóbizottság mindezeket összesíti, megválaszolja, megvitatja. A kongresszus szellemének megfelelően dolgozza fel. B. E. „Kibernetikus" gyorsító modellje A Szovjetunióban ezer- milliárd elektronvoltos „kibernetikus” protongyorsítót terveznek. A moszkvai rádiótechnikai intézetben mái összeszerelték a gyorsító egymilliárd elektronvoltos modelljét. A szovjet tudósok egy csoportja már 1961-ben kidolgozta az olyan gyorsító munkájának elvét, amelyben az összes alapvető karakterisztikákat automatikus szabályozó rendszer ellenőrzi. E tudósok egyike, Minő akadémikus nevezte el az ilyen gyorsítót „kibernetikus” gyorsítónak. A modell az automatikus szabályozású nagyteljesítményű gyorsítók építési elveinek ellenőrzésére szolgál. A sajtó napján C supa milliós szám: hazánkban újság, folyóirat, a nyomtatott betű több, mint ötmillió igénylője fizet elő, naponta egymillió család ül a tv-készü- lék elé, két és félmillió otthonban rádió szól... Csupa milliós szám — szavakra fordítva annyit jelent, hogy országunkban alapvető társadalmi szükségletté vált a tájékozódás igénye, hogy roppant nagyarányú a politikai érdeklődés, s ezt napról napra, óráról órára ki kell elégíteni. A sajtó, a hírközlés munkásainak megtisztelő kötelessége ez. S ma szocialista sajtónkat köszöntjük az évfordulón, amely 1918-ra, a Vörös Újság első számának megjelenésére emlékeztet. Az új, a nép nevében, a népért szóló, a népet szolgáló magyar sajtó születésnapját köszöntjük mai ünnepünkön. A hírközlés munkásai e sokra kötelező hagyo- mány folytatását, korunk tartalmának megfelelő színvonalú művelését tekintik alapvető feladatuknak. Tudják, hogy az emberek a sajtótól pontos és gyors tájékoztatást, a nemzetközi helyzet és a szocialista építés lényeges kérdéseinek világos magyarázatát, a műveltség terjesztését várják. Bonyolult, felelősségteljes munka ez. A fejlődés, amely hírközlő szerveink tevékenységét az utóbbi években jellemezte és jellemzi, arra utal, hogy a sajtó munkásai mind hívebben teljesítik nagyfontosságú társadalmi funkciójukat. Éppen ezért a nyomtatott betűnek, a híradások szavának hitele van; a lapokat, a rádiót, a tv-t bizalom és megbe csülés övezi. E zt a bizalmat napról napra újra ki kell vívni, újra és újra el kell nyerni. S hogy így legyen, hírközlésünk dolgozóit serkenti az olvasók növekvő érdeklődése, hivatásszeretetük és hűségük a nép, a szocializmus ügyéhez. Ez pedig nagy és értékes erők forrása. Koszorúzás* ünnepség a Magyar Sajtó Napja alkalmából A Magyar Sajtó Napja alkalmából kedden délelőtt koszorúzási ünnepség zajlott le a párt egykori Visegrádi utcai székházán elhelyezett emléktáblánál. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Népszabadság szerkesztősége koszorúját dr. Orbán László, az MSZMP KB ágit. prop. osztályának vezetője és Gosztonyi János, a Népszabadság fő- szerkesztője, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége koszorúját Barcs Sándor, a szövetség elnöke és Siklósi Norbert főtitkár, a Nyomda- a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének koszorúját Kimmel Emil, a szakszervezet főtitkára és Kovács András, a szakmai szakszervezeti elnökség titkára helyezte el. Az emléktáblánál az újságíróiskola hallgatói adtak díszőrséget. z emberrel olyan sok buta dolog megtörténhet a világon. Mint ezek a csizmák. Piros csizmák, kis csizmák. Kirakták őket a kirakatokba, a mikulás meg elviszi, széthordja a jó és rossz gyerekek között. Messziről világít a fényes papír, mutogatva kínálja magát. Sok cipőt megtisztítanak ilyenkor, fogadalmak hangzanak el, mért- hát a csizmának is van ára. — Anyu, vegyél nekem piros csizmát — pityeredtem el, amikor iskolába jártam. — Piros csizmát? — csodálkozott rám. — Miből? — Pistának is van, abban jár az iskolába. \ — Ha neki se lenne, kinek lenne? — Csizmát akarok — rángattam a kezét. A malmosék Pistája valóban úgy járt. Piros csizmában. November végén egyszer csak beállított. — Ide nézzetek| Nektek sohase lesz ilyen csizmátok — dicsekedte. — Nekem lesz — húztam el a számat. — Még jobb is. Közeledett a mikulás. Esténként odasímultam anyámhoz, csodálatos meséket hallgattam a télapóról, a nagy puttonyról, meg a szépen szóló csengetyűről. Piros csizmát vártam. Számoltam az estéket. Még hatot alszunk, ötöt. s jön a télapó. Vaskóval megtisztítottam ázott bakancsomat, morzsolt csutkával megdörzsöltem. Mire az ablakba tettem, már fényesen ragyogott. — Kisfiam, apáddal jön a télapó. Másképp eltévedne. — Este jön? Szombat este? — Akkor. Vártam. Hetenként egyszer érkezett apám, messziről jött. fáradtan Mosakodott evett valamicskét és nekidűlt az ágynak Aludt vasárnap délig. Néha idétlenül köhéeselt. de soha se vettük észre. Hétfő hajnalban már ment is. Sötét renqeleken indult és mindig megcsókolt. — Maid írok — mondta. Am soha sem hozott tőle levelet a postás Akkor este is vártam. Elfúlta anyám a lámpát. Hideg szelek rázták meo ablakunkat. Magunkra húztuk a dunyhát. Aztán megérkezett apám. Előszedegette az ajándékokat, az ablakba tette. Lecsuktam a szemem, azt hitték, alszom. De figyeltem, miket tesznek vásott bakancsomba. Néhány szem szaloncukor, egy aprócska mikulás és egy pár piros csizma. Csokoládéból. — Alszik? — kérdezte apám. — Várt nagyon. Elaludhatott. Pedig dehogy aludtam. Sírni szerettem volna. Nem hozott apám igazi piros csizmát. — Nagyon várta — csendeskedett anyám. — Arra már nem futotta. Sehogy sem futotta. Ismét sötét lett a szobában. A szomorúság feküdt mellettem. Másnap iskolába mentem. Ültem a padban, lábam önkéntelenül magam alá húztam. A malmosék Pistája meg-meg- lökött. — Kaptál csizmát? — kuncogott. Ültünk a padokban. A tanító néni betűket rajzolt a táblára. A sarokban hatalmas kályha ontotta a meleget. Az ablakok megremegtek néha, kint erősödött a szél. Az első A tanító néni most figyelte csak meg jobban Bercit. Állt ott a kályha közelében, mezítláb. Semmi különös nem volt rajta. A rossz si- tyak, szakadozott kabát, mind a régi. — Te még mezítláb jársz? — Én mindig mezítláb járok — mondta halkan. — Eredj a helyedre. Szünetben a kályha köré gyűltünk. Tenyerünkkel fogtuk fel a meleget. Berci is közénk furakodott. Melegítette lábát. Pirosra csípte a hideg, a megkeményedett, repedezett bőr lángolt. A malmosék Pistája is odajött. Nevetett, csúfolódott. — Te már új csizmát kaptál, Bér. ci? Pirosabb az enyémnél is. Berci nem szólt. Visszahúzódott az utolsó vadba. Egyedül ült ott, mióta iskolába jártunk. Nem jeleskedett a tanulásban. Mindent eltűrt. Szamárfüleket mutogattunk neki, rajzszögeket tettünk a padjába, olykor-olykor odalöktük a megmaradt tízórainkat. Tanítás után váltamra akasztottam a táskát, fülemre húztam az apám használta kucsmát. Sorban Mczítlábns Berci hó megmaradt az éjszaka. Fagyott Lassan, bátortalanul nyílt az ajtó Odanéztünk. Mezítlábas Berci lopakodott a terembe. Halkan, félve köszönt. Aztán csak úgy megállt az ajtó és a padok között, mint aki nagy bűnt követett el. , — Hát te? — kérdezte a tanító néni. — Hol csavarogtál? — Otthon, nem engedtek előbb. — Miért’ •— Nem engedtek — mondta Berci — Nem ennedtek az iskolába? — csodálkozott a tanító néni. — Nem. Azt mondták, most mát ne iniiek. Maid tavasszal. — Tavasszal? — Persze. Ha majd jó idő lesz. mentünk. Berci a leghátulján. Amikor elhagytuk a Kocsis-boltot, előre futott. Szaladt hazáig. — Ennyire süt a csizmád? — nevetett a malmosék Pistája. A többiek is kiabáltak. Berci attól kezdve kimaradt az iskolából. Eleinte fel se tűnt senkinek Csak amikor a megmaradt tízórait kínáltuk volna, nem jelentkezett. — Fázik a csizmája — hahotázotl ismét a malmos gyerek. Nem tudtam nevetni. És azon az estén sírva kértem anyámat, ne vegyenek nekem piros csizmát. Soha többé. Sz. Lukács Imr*
