Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-03 / 285. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1006. december 4.

Kádár János elvtárs vitazáró beszéde

ha valaki párttag, de hátrány sem lehet, mint ahogy ez szórványosan előfordul.

Minthogy a párt vezeti a társadalom életét, természetes, hogy a társadalmi életben a párttagok, a kommunisták játszanak főszerepet. Ez a kommunisták dicső küldetése, büszkesége, egyben terhe. Kicsit monopólium ez a mi társadalmunkban, de ezt a monopóliumot bárki megtörheti.

Ha egy pártonkívüli any- nyi erőt és energiát, annyi buzgalmat és harcosságot szentel a szocialista törekvéseink megvalósításának, mint' egy párttag, biztosíthatom, semmivel nem lesz kisebb a teikntélye, és ott lesz a legmagasabb tisztségekben, a legmagasabb poszton.

A politikai életben szükségszerű és elkerülhetetlen, hogy a vezető államhatlmi testületekben többségben

lesznek a kommunisták. A jogokat illetően viszont a párttagoknak és a párton- kívülieknek most is a jövőben is teljesen egyenlőek- nek kell lenniük, és teljesen azonos elbírálásban kell részesülniük.

Két kérdésre visszatérek. A beszámolóban kitértünk a párt számszerű növekedésére is, megállapítva, hogy továbbra sem az a törekvésünk, hogy tömegesen és nagy arányban növeljük a párttagság létszámát. Meg is mondtuk, főleg hol, milyen területeken lenne kívánatos a párttagok számát növelni. Ehhez hozzáteszem, hogy én azt szeretném: ha minél kevesebb olyan ember lenne a pártban, aki szívesebben látnék a párton kívül, és nagyon sok olyan ember lenne a párton kívül, akit párttagnak is szívesen üdvözölnék. (Nagy taps.)

Ki van velünk és ki ellenünk ?

A földtulajdon rendesésének nincs határideje

A másik az, hogy ki van velünk és ki van ellenünk? Véleményem szerint a mi társadalmi viszonyaink közöt, a mi államrendünkben, ahol az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem szocialista — még a bankárok is szocialisták nálunk (derültség) —, pártállásra való tekintet nélkül velünk van mindenki, aki becsületes munkával, vagy alkotással keresi a kenyerét, mert mint ilyen, részese a nagy munkának, amely a szocialista társadalom felépité- séért folyik. Velünk van és úgy is kell vele együtt dolgoznunk, mint becsületes, tisztességes emberrel és segítőtársunkkal.

Elvtársak! A kongresszusi anyagokban és a tanácskozásokon fontos kérdésként szerepelt a demokratizálás továbbfejlesztése. Ez különösen nagy erővel jelentkezik majd a gazdasági reform végrehajtásakor, de jelentkezik más területen, a kulturális életben is igyekeznek decentralizálni és demokratizálni a vezetést, s a pártéletben is erre törekszünk.

Van ennek a demokratizálási törekvésnek osztály- célja is és ha jól csináljuk, eredményes lesz. Arra törekszünk, hogy tanácskozás, konzultáció formájában, vagy egyéb módon lehetőleg már a kérdések eldöntésébe minél nagyobb számban vonjuk be az érdekelteket, a dolgozókat Ismerve a nálunk ma meglevő osztályokat, azok öntudatát, ez bizonyosan azt fogja jelenteni, hogy a munkásnsztálv és annak fiai ennek a folyamatnak

eredményeként még jobban és még nagyobb számban kerülnek be a hatalom gyakorlásába.

Egy másik nagyon fontos, a beszámolóban is érintett kérdés, hogy nagyobb hatásfokkal és jobban érvényre kell juttatni a szocialista bérezés eivét. A jelszó köztudott: aki többet ad a társadalomnak, nagyobb mértékben részesüljön az anyagi javakból. Ennek az elvnek következetesebb érvényesítése azt is jelenti, hogy aki kevesebbet ad a társadalomnak, az kevesebbet is kapjon. Azért is mondom ezt, mert nálunk is vannak, akik ösz- szeköttetések révén, meg isten tudja milyen címen és módon, sokkal többet kapnak a társadalomtól, mint amennyire becsületes munkával rászolgáltak. — Harcoljunk az ilyen élősdi- ség ellen, hiszen a szocialista társadalom a munka társadalma. Ugyanakkor biztosítsuk, hogy a nép javára végzett munkája révén mindenki boldogulhasson, még azt is merem mondani — idézőjelben és szocialista értelemben —, hogy karriert is csinálhasson. Ehhez még egy dolgot szeretnék megjegyezni: sokszor olyan nagy keresetű emberek is kapnak nálunk ingyen állami lakást, akiknek gépkocsijuk, házuk, nyaralójuk van. Hát ha igazság van, akkor legyen igazság. Munkájával keresse meg, amit a mi viszonyaink közt lehet, de ha például lakásra van szüksége, veaye meg magának, vagy énítse meg saiát erejéből. és ne az állem támogatásával. (Nagy taps.)

Általános törekvés a napi munkaidő csökkentése

{Folytatás a J. oldalról)

erősíteni fogjuk. — (Nagy taps.)

Az előbb szólottám az Egyesült Államokhoz, most a Német Szövetségi Köztársasághoz fűződő viszonyunkról. Az a politika amit mi képviselünk, meggyőződésünk szerint nemcsak a saját népünk érdekeinek felel meg, hanem az amerikai nép érdekeinek és a német nép érdekeinek is a legjobban megfelel. Én, mint kommunista, hozzátehetem, hogy mi az amerikai népnek is, a német népnek is a lehető legjobbat, a békét és a boldogulást kívánjuk és veiül« barátságot akarunk. (Nagy taps.)

Kongresszusunkon jelen volt és szólott hozzánk « Német Szocialista Egységpárt, a nyugat-németországi kommunista párt és Nyugat-Berlin Szocialista Egységpártjának képviselője. Köszönjük, hogy eljöttek hozzánk, és nagyon örülünk, hogy közöttünk elvi egység, internacionalista testvériség van. Meggyőződésünk, hogy ők igazi marxista—leninisták, kommunisták, és egyben a legjobb német hazafiak, akik a német nép jövőjét képviselik. Annál hamarabb lesz boldog és szabad a német nép. annál hamarabb fejlesztheti ki nem csekély lehetőségeit és képességeit a termelés, a tudomány és a kultúra területén. minél hamarabb követi elvtársainknak, a német kommunistáknak a szavát, ök az evész német népnek a legiobbat akarják.

Néhány szót a belpolitikái törekvéseinkről. — A kongresszus állásfoglalásai megmutatták, hogy pártunk tovább folytatja, fejleszti, és erősíti a szövetségi politikát, köznyelven, a nép- frontpolitikát. Megismétlem, amit a beszámolóban mondotta: ezt a szövetséget a munkásosztály vezeti. Menet közben persze hibák is adódtak. A Központi Bizottság óta az elvtársakat a mechanikus statisztikai szemlélettől. — Mégis előfordult, hogy a munkásosztály vezető szerepét védve, pártonkívülit nem engedtek meefelelő funkcióba helyezni. Az is megtörtént hogv egy adott funkcióra jobb kommunista jelölt volt. mint pár- tonkívüli. mégis valamilyen statisztikai szemlélet alapján úgy határoztak, hogy pártonkívülit bíznak meg. hadd lássa az a központ hogy értik és véere- haitiák a politikát. (Derültség.) De az eovik na- gvobb kárt csinált, mint a másik.

Jobban kell eleget tenni a Vili. kongresszuson meghatározott követelményeknek, mint eddig. Ha egy funkció betöltéséről döntenek, nem statisztikai normákból kell kiindulni, hanem abból a szempontból kell mérlegelni az összes szóba jöhető embereket, készek-e részt venni az építőmunkában, hű fiai-e a hazának, van-e rátermettségük. megfelelő szakKép- zettséeük. tudnak-e vezetni a mi viszonyaink között. A műveltséget és a szakmai hozzáértést meg kell követelnünk a nárttn<*nktó' is, mert egy forradalmár az igaz ügvet nálunk enél- kül már nem tudja jól szolgálni. És a nártonkfvü- litől is meg kell követelni a néni hazához és nőnünk közös cél iához, a «szocialista társadalom felénítéséhez va ló becsületes viszonvt Párttá frnak nem keli lennie. de ez elemi norma, amit mindenkitől meg lehet és meg is kell követelni.

Hogvan ir alakul tehát a párttagok és a oártonkívü- liek viszonya? Nagyon egyszerűen kifeiezve: nem szabad hátránvpak lennie annak. ha valaki pártonkívü- II. Mindjárt hozzáteszem, hogy persze ez előny sem lehet. Nem lehet előny az,

Szeretnék szólni a munkaidőre vonatkozó előterjesztésünkről. A Központi Bizottság javaslata az, hogy az iparban 1970 végéig fokozatosan 48 óráról 44 órára szállítsuk le a heti átlagos munkaidőt. Méghozzá úgy akarjuk ezt megvalósítani, hogy ugyanazt a teljesítményt, amit eddig 48 óra alatt értek el, most 44 óra alatt elériék, ugyanazt a bért is fizetve 44 óráért, amit az emberek eddig 48 óráért kaptak.

Általános törekvésünk a napi munkaidő csökkentése. Ezenbelül az iparágak speciális jellegétől függően egves területeken lehetővé válik, hogy kéthetenként kettős szünnap lépvén, másutt más megoldást találnak. Ha majd egy kicsit előbbre lesznek, ha jobban mennek a dolgaink, majd többre is vállalkozhatunk. De ha többet ígérnénk, mir* amit be tudunk váltani. akkor becsapnánk a népet, a munkásosztályt és erre nem vállalkozunk.

A magam egyéni elképzelését arról, hogy mit kellene csinálni és hogyan

kellene kihasználni a munkaidőt ahhoz, hogy még ennél is rövidebb legyen, csak ritkán merem emlegetni. (Derültség.) Azon törjék a fejüket a gyárak vezetői, hogy ne lézengjünk a munkahelyen naponta egy álló órát, hanem ha már betesszük a lábunkat, akkor dolgozzunk is igazában. Akkor majd kevesebb munkaidő kell.

A továbbiakban Kádár elvtárs a bányászokat érintő problémákról szólt, majd így folytatta:

Kedves Elvtársak!

Most, a IX. kongresszuson napirendre került a parasztsággal kapcsolatban is több kérdés.

A szocialista társadalom teljes felépítése többek között megkívánja a tulajdonviszonyok olyan fejlesztését, hogy azok megfeleljenek a szocialista társadalomnak, amelyben a termelési eszközök köztulajdonban vannak.

Mi úgy gondoljuk, hogy a földbirtokviszonyokat és tulajdonviszonyokat érintő törvényt körülbelül a jövő év folyamán ki kell dolgozni. Igaza van ugyanis Szabó elvtársnak, a nádudvari tsz elnökének — azt hiszem ő említette —, hogy a birtokviszonyoknak is szilárdaknak kell lenniük, mert különben nem lehet dolgozni a termelőszövetkezetben. Országunk kicsiny, a föld kévés, minden földet ki kell használni, akár város határában akár a falu határában, akárhol van. Ez a nemzet érdeke. És a földdel való gazdálkodást erőteljesen befolyásolni kell. (Nagy taps.) , Az elképzelés szerint az erről szóló törvény végleges kidolgozását valószínűleg megelőzi a termelőszövetkezeti tanács létreVisszatérek a földtulajdon kérdésére. Mint már mondottam, nyugodt gondolkodási időt kell hagyni a falutól távol élő földtulajdonosoknak ■— ehhez is kell egy-két esztendő —, hadd gondolkozzanak, mint szabad emberek, bemen- nek-e a tsz-be és akkor ugyanabban a helyzetben lesznek, mint a tsz-tagok, vagy méltányos térítésért felajánlják földjüket.

Ami pedig a termelőszövetkezeti parasztot illeti, ő határidő nélkül bármikor eldöntheti, megtartja-e tulajdonjogát és akkor földjáradékot kell kapnia azután is, vagy felajánlja és akkor pár év alatt megkapja a megváltási árat

A Központi Bizottságban senki sem képzelte el úgy, hogy a földtulajdon rendezése két-, négy- vagy ötéves ügy. Nincs szükség semmiféle határidőre, semmiféle kampányra. A paraszt- embereknek megvan a magukhoz való eszük, tudnak mérlegelni, majd ők meghányj ák-vetik, tudják, mikor kell ezt elrendezni. A mi feladatunk a rendezés törvényes és szociális alapjait megteremteni.

Megcsinálhattuk volna

persze azt is, hogy még hallgatunk róla nyolc hónapig De azt hiszem, pártunkban éppen azért bíznak a dolgozó tömegek — a parasztság is —. mert nem tartunk a hátsó zsebünkben „titkos dolgokat”, hanem egyenesen és felelősen megmondjuk a parasztságnak: ez az ország érdeke, ehhez fűződik az 6 érdeke is, ez segíti egyéni boldogulását.

Akkor is az összefüggéseket kell nézni, ha a szociális kérdésekről, a családi pótlékról, a gyógyszerellátásról és egyebekről van szó. Lássa az összefüggéseket a kispesti traktorgyárban dolgozó munkás is, a parasztember is, mert ha csak az egyik oldalát nézi, nem helyes következtetésre jut.

A múlt esztendőben Nőg- rád megyében voltam egy termelőszövetkezetben, ahol régebbről, 1945—-1946-ból személyesen ismertem az emberek egyrészét. Beszélgettünk a termelőszövetkezetről. Jő termelőszövetkezet, jó eredményei vannak. Nyíltan és őszintén beszélgettünk. Felállt az egyik brigád vezetője — egyébként régen, valamikor, a harmincas években 14 holdas közénparaszt volt; országos díjakat nyert növénytermesztésben — és azt kérdezte: mikor leszünk mi már egyenlő államnolcárok a biztosításban, a táppénzben. a nyugdíjban? Hirte- lenében nem tudtam, mit válaszoljak neki. Aztán azt mondtam: elvtársak, emlékezzenek vissza mondjuk 1948—49-re. Mennyit agitáltuk akkor magukat, hoev csináljuk meg a termelőszövetkezetet. mert az ió dolog. Akkor maguk azt felelték: igen. mi nem vagyunk a szocializmus eűen, értlük ie é-s biztec. bn«rv jő

is lesz. de ne siessünk anyjötte. amely egyebek mellett a termelőszövetkezeti parasztság pozitív, értelemben vett érdekképviseleti szerve is lesz. Nehogy félreértés essék, nem a munkás-paraszt állammal szemben, hanem az egyes állami vállalatokkal szemben. A termelőszövetkezeti tanács nagyon fontos intézmény lesz, mert a vezető állami, kormányzati irányító szerveknek rendszeresen meg kell beszélniük e testülettel azokat az intézkedéseket, amelyek a mezőgazdaságot érintik, hogy azok egyaránt megfeleljenek az országos és a termelőszövetkezetek érdekeinek.

nyira, várjunk még egy kicsit.

Az a célunk, hogy végső fokon ne legyen különbség a város és a falu között és akár ipari üzemben dolgozik valaki, akár termelő- szövetkezetben — azonos joggal rendelkezzék a táppénzben is, a nyugdíjban is, a családi pótlékban is. Ennek most van akadálya: nincs rá anyagi fedezet Előbb ezt meg kell teremteni. Most én mondom: hogy egyetértek

ugyan magával, mint annak idején maga velem, csak most én mondom aM, hogy ne siessünk annyira, várjunk egy kicsit. (Nagy taps.) Meg fogjuk, meg akarjuk csinálni. Á munkásembernek is meg kell értenie, hogy ez végső fokon társadalmi célunk, s a parasztembernek is tudnia kell, hogy ehhez bizonyos feltételek kellenek, am!t most a Központi Bizottság javasol, az nagy lépés ebben az irányban.

Az előadó a továbbiakban a termelőszövetkezeti tanácsok életrehívásával kapcsolatos egyes kérdésekről szólt, majd a gazdasági reform szükségességét indokolta egy epizóddal.

A nyáron jártam egy mohácsi termelőszövetkezetben. Hasonlóan gyenge volt valaha az is, mint amilyenről itt a szabolcsi elvtársnő szólt. Azok is 12 forintos munkaegységgel indultak, aztán felmentek vagy 60 forintra. Értelmes vezetés, dolgos tagok, nagyon sok nő, fiatal van ott és még az is sajátossága ennek a tsz-nek, hogy három olyan nemzetiség él is dolgozik benne együtt, amely évszázadokon át nem tudott közös nevezőre jutni. Ma a magyarok, délszlávok és németek szinte egy családba forrtak össze. Csak egy megkülönböztetés van közöttük, ki dolgozik jól, oe- csületesen és ki nem. Eldicsekedtek országos reTöbb elvtárs beszélt a kultúráról — mondotta az előadó — úgy, hogy csak egyetérteni lehet velük. Keres elvtárs, Garai elvtárs szólt e kérdésekről, én csak meg akarom erősíteni azt, amit mondtak. A kultúra kérdéseiről a beszámolóban foglalt pozitívumokat a Központi Bizottság nem udvariasságból mondta, hanem mert ez a véleményünk. Van ugyan még sok negatívum a kultúrában, de az életerős szocialista kultúra csírái fejlődnek.

Keres elvtárs tette szóvá, hogy a hitvallás a művészembereknél kicsit nehezen megy. Ez valóban így van. A művész- és íróembertől nem is nyilvános hitvallást, nem valamiféle nyilatkozatot, hanem művet, művészi alkotást várunk. Bármilyen művészről van szó. mindenekelőtt alkotómunkájával valljon a néppel és a szocializmussal való egyetértésről.

Évről évre gyarapszik, újakkal, fiatalokkal, s a

kordokat döngető termés- eredményeikkel, aztán a főagronómus hozzám fordult és közölte: mi i3 nagyon várjuk a gazdasági mechanizmus reformját, és azt is meg mondom, hogy miért. A reform nélkül megvagyunk, látja, milyen eredményeink vannak, az emberek meg vannak elégedve, ostromolnak minké*, még a gyárakból is, hogy belépjenek. De van egy nagyon nyomós okunk: szeretnénk egyenes úton járni. Magyarázatként hozzátette: mindenki tudja, hogy ilyen búza-, kukoricaátlagot, ilyen hizlalási átlagol nem lehet elérni, ha mi csak a központi norma szerinti műtrágyát teszünk a talajba, vagy a központi norma szerinti koncentrátumot adjuk. Ebinél többet kell adni, és mi többet is használunk fel. Hogyan? Ezt most nem részletezem — mondta — de a törvényesség határát súrolva. (Derültség.) Nagyon jól tudjuk, hogy amennyivel több műtrágyát teszünk mi egy hold földbe, azt a többi baranyai tsz-éből csípjük el. Mert hát honnan kapnánk többet?

Most, miközben hallottam Szviridov elvtársnő elképesztő példáit, erre gondoltam, és arra, hogy az általa elmondottakkal tulajdonképpen minden tsz- elnök küzd, hiszen ugyanazok a jogszabályok érvét nyesek mindenhol.

Mi a különbség? Az, hogy az ófehértói tsz az isten háta mögött van, kicsi, szegény tsz, és az ilyenekkel szemben alkalmazzák a paragrafusokat De, ha egy erősebb tsz — most hirtelen nem jut más eszembe, mint a kongresz- szuson ugyancsak szerepelt nádudvari —, amelynek elnöke Központi Bizottság-i tag, képviselő, kopogtat* már az ajtót is másképp nyitják ki neki, és másképp megy kifelé is. (Nagy taps.)

Akinek nagyobb az ereje, vagy a tekintélye, befolyása, az valahogy átvágja magát a különféle paragrafusokon, akinek kevesebb ereje van ilyesmihez* kevesebb befolyást. vagy erőt tud maga mögött, azzal szinte labdáznak.

Mindez — valljuk — idegen a szocializmustól. Mi nem így akarjuk a szocializmust építeni. Mai gazdasági mechanizmusunkkal nagy feladatokat oldottunk meg, de ma már betöltötte történelmi szerepét. A követelmények mások, tovább kell mennünk, hogy a szocialista életnek szabad utat és fejlődést biztosítsunk minden területen. Ezért is kell nekünk a gazdasági mechanizmus reformja.

Kádár elvtárs a tudomány és a közoktatás egyes kérdéseit fejtegette ezután, majd rátért a kulturális, művészeti problémákra.

velünk együtt annyi mindent látott régiekkel bővül azoknak az íróknak, művészeknek a száma, akik a népi haza és a szocializmus mellé állnak és akik a maguk módján, közéleti felelősséggel segítenek. Egy családba tartozunk mi. pártmunkások, „pártbürokraták” — vagy ahogy akarják —, és írók, művészek, szeplősök és nem szeplősök. Egy család vagyunk. (Derültség.) Idáig is együtt jöttünk és ezután is együtt megyünk, méghozzá mind jobb légkörben ég mind jobb egyetértésben Elvtársak| Zárszavamat befejeztem, és a négy napirendi pont előadói nevében azt kérem a tisztelt kongresszustól. hogy fogadja el a Központi Bizottság beszámolóját. az új Szervezeti Szabályzatot, a Központi Revíziós Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, valamint a beterjesztett határozati javaslatot. (Hosszan tartó taps, a küldöttek helyükről tm.- állva tapsolnak.)

A kultúráról és művészetről