Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-02 / 259. szám

IS66 november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A lakosság segíti és támogatja a belügyi szervek munkáját Páríertekexket a BM-sx er veknél Várandós asszonyok nehéz m Megtartották a megyei BM szervek pártértekezle­tét. A küldöttek tanácsko­zásán részt vett Csáki Ist­ván, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Németi József, a Központi Bizottság póttag­ja, belügyminiszterhelyet- t<^. Galambos József, a Központi Bizottság póttag­ja, belügyminiszterhelyet­tes. A belügyi szervek kom­munistáinak négyéves tevé­kenységéről szóló beszámo­ló — amelyhez Tóth Mik­lós, a BM szervek pártbi­zottságának titkára mon­dott kiegészítést — össze­foglalta a pártmunkában elért eredményeket, majd egyik fő kérdésként ele­mezte a belügyi szerveknek a társadalmi tulajdon vé­delmében kifejtett tevé­kenységét. Megállapította többek között, hogy a tár­sadalmi tulajdon elleni bűncselekmények száma egyre inkább csökkenő ten­denciájú. Különösen a sú­lyosabb bűntettek száma csökkent a beszámolási időszakban. Számvetést tettek ez al­kalommal a lakosság zavar­talan munka- és életkörül­ményének biztosításáért történt intézkedésekről is és megjelölték azokat a leg­főbb feladatokat, amelye­ket a következő időszak­ban fognak végrehajtani. Külön hangsúlyozta a be­számoló, hogy a megyében történt valamennyi súlyo­sabb életellenes és nagy kárt okozó cselekmény el­követőjét kiderítették a rendőri szervek. Eredmé­nyesen védték államunkat és népünket az ellene irá­Hajdúszoboszló után már Szolnokon is van olyan ha­lastó, amelynek nevét meg­cáfolják a benne tárolt bé­kák. A szolnoki Millér mel­letti halastó is központi bé­katároló lett. Tudniillik, nemcsak a szolnoki Halá­szati Tsz tagjai és a be­dolgozók, hanem a gyomai Viharsarok Tsz is ide szál­m Margitka elkésett. Egy órával később jött a tisza­füredi pártértekezletre. — Nem jöhetek sajnos el, amíg hozzák a tejet. Ilyen az én munkám. Hét­köznap, vasárnap — reg­gel, este szakadatlanul. Ti­zenhét éve vagyok a tej­üzemben, évek óta átvevő. Nem lehet hiányoznom Nem, nem köteleztek rá, magam vállaltam így... Miért? Élt sok-sok évvel ezelőtt egy urasági kocsis. Négy apró gyerekre keresett. Zsákolt Ki tudja, hánya­dik, vagy hány századik zsák alatt rogyott össze. Összetört a nyakcsigolyá­ja. özvegye gyászolt és mosni, takarítani járt. Ad­dig a kicsik közül a legna­gyobb, a nyolcéves Mar­gitka vigyázott, később mo­sott, főzöuí a még kisebb Molnár gyerekekre. Mikor a nyomába nőttek ő is ment cselédnek, napszá­mosnak. Aztán jött egy fiú, aki kérte: várja őt vissza a háborúból. Várt. Várt, az­tán is, amikor már biztosan tudta, hogy a fiú sohasem válthatja be szavát. Meg­halt a fronton. — Magam vállaltam így,.. Jobb, ha mindennap el vagyok foglalva. A testvé­reim családot alapítottak. Szerettem volna én is. A vőlegényem meghalt mielőtt igazán megszerethettük volna egymást.. A szeren­csésebb kettőnk közül még­nyuló bűnös cselekmények­kel — többek között a nyu­gatról jövő káros hatások­kal — szemben. A belügyi szervek és a lakosság kapcsolatát szin­tén nagy figyelemmel vizs­gálta. elemezte a beszámo­ló. Úgy értékelte a párt­értekezlet: eredményeiket többek között annak is köszönhetik, hogy a lakos­ság segítette munkájukat, támogatta erőfeszítéseiket. E támogatást annak is köszönhették, hogy rendsze­resen tartottak tájékoztató­kat munkájukról. Ezt szá­mok igazolják: a négy év alatt 3327 előadást tartot­tak a megyében, amelyet kétszázezer ember hallga­tott meg. Külön elemezte a pártértekezlet beszámolója a közlekedésről összegezett tapasztalatokat. A balesetek­ről megállapította, hogy na­gyon sók áldozatot szed a lakosság köréből. 1963-tól 1966 első fél évéig 1441 baleset történt a megyé­ben, amely közel száz halá­los áldozatot követelt. Ugyanakkor sok volt a súlyos sérülés is. Külön figyelemmel tár­gyalta a pártértekezlet a belügyi szervek megelőző munkáját és határozta meg, milyen feladatok hárulnak e tekintetben is a belügyi szervekre. A vitában felszólalt töb­bek között Adankó István, Vágó Ervin. Mátrai Albert, Hegedűs Kálmán, Békefi József, Kovács Lajos. Mindannyian a beszámoló­ban foglaltakat egészítették ki, valamint javaslatokat tettek a további munkához Felszólalt a tanácskozáson Csáki István elvtárs is és elismeréssel szólt a megyei lítja az összefogott békát, valamint a MAVAD is itt tárolja a felvásárolt meny- nyiség egy részét. Jelenleg 160 mázsa béka van a drótkerítéssel körül­vett tóban. A szolnoki Ha­lászati Tsz a szerződés ér­telmében 300 mázsa békát exportál ebben a szezonban Franciaországba és Svájcba. is én vagyok. Most anyám­mal élünk, kettőnkre kere­sek. Régen csak négy osztályt járhattam, nemrég szerez­tem meg a másik négyet. Társadalmi munkám is van. Tizenegyedik éve alapszervezeti titkár va­gyok. Elfoglaltság... Segíte­ni másoknak. Dolgozni a családért, ennyi a célom. Az élet néha a legdrágább áron adja azt, amit sze­retnénk. Én megelégszem ennyivel. Fekete fedelű noteszt tett elém. Lapozni kezdte: — Ez itt az elején még jobb kéz-írás. A tömb má­sik felében ez már bal kéz. Nem olyan szép még, de olvasható. Nehezen ment. De akartam. Tudja, én átéltem azt, hogy az ember akarjon ember, — ha testben rokkant is —, lélekben egész ember ma­radni. Sokat törtem ma­gam, hogy ballal megtanul­jak. Tessék számolni. Ép­pen ma három hónapja tör­tént a baleset, és már tu­dok jegyezni. Szalai Imre gépesítési brigádvezető volt a kun­madaras! Kossuth Tsz- bsn. Elromlott a silózógép. Javítani készült. Egy óvat­lan pillanat, jóvátehetetlen mozdulat. — Erős voltam. Kértem, hogy kórház előtt vigyenek belügyi szervek négyéves tevékenységéről, majd út­mutatásokat adott a továb­bi munkához. Végül pedig aktuális kül- és belpolitikai kérdésekről mondott tájé­koztatót. Németi József mi­niszterhelyettes a BM el­ismerését tolmácsolta a pártértekezlet résztvevői­nek, majd a belügyi szer­vek feladatairól szólt. Ezután került sor a pártbizottság tagjainak és a megyei pártértekezlet küldötteinek megválasztá­sára. Harmincegy tagú párt- bizottságot választottak, a megyei pártértekezletre pe­dig három küldöttet dele­gáltak. Az új pártbizottság megválasztotta a végrehaj­tó bizottságot, amelynek tagjai Temesi Győző, Bar­csi Gyula. Vágó Ervin, Si­mon Pál, Adamkó István, Hegedűs Kálmán és Tóth Miklós. A pártbizottság tit­kárául újból Tóth Miklós elvtársat választották. Sok szó esett néhány éven át a szelevényi Szik­ra Termelőszövetkezetről. Újságcikk is szépszámmal megjelent róluk. A végösz- szeg mindig ugyanaz: gyengén gazdálkodnak, szervezetlenül. A Szikra Tsz-nek Kuti Imre az el­nöke. ő mondogatta, vala­hányszor szó érte a ház elejét: hiába, csak olyan kalappal tudnak köszönni, amilyen van. A szelevényiek kalapjá­nak a napokban jött újabb híre. E szerint Szelevényen úgy sikerült az ősz, mint még soha. A Körös menti kis faluról régen nem hal­latszott ilyesmi. Ez szólí­tott hát ki bennünket, megnézzük mi történt. — Kuti Imre elnök, Favlus- ka Péter főagronómus jó­kedvűen fogadva mondja: a szemünknek higyjünk, ne a fülünknek. Határjárás közben de­rült aztán ki, miért invi­haza. Én akartam megmon­dani a feleségemnek, meg a két kisfiamnak. Imre, a nagyobb már megértette mi történt. A feleségem is. Csuklóból ott a balesetné.« leesett a jobb kezem feje, a kórházban a fél alkarom is leamputálták... Nagyon rendes volt a brigád, Vin- cze Bálint szocialista bri­gádja. Annak voltam én is a tagja. Jöttek mind a ti­zenegyen. Letörték a ház­táji kukoricámat. Segítet­tek, ahol tudtak. Ezt mond­ta most itt el a felszólalásá­ban. Mosolyog, ahogy nekem mesél. Az én arcizmaim megbénulnak, amíg beszél­getünk. Egy harminchárom éves, életerős ember egy óvatlanságért a jobb kezé­vel fizetett. — Most már gyógyul November elején munkaké­pesnek nyilvánítanak Igyekszem addig belsőleg is túílenni rajta... Segítenek ebben is. Most itt a járási pártértekezleten is küldött vagyok. Ez számomra biz­tatás is. Fagyai Sándort két éve ismerem. Akkor azt mond­tam neki: általános iskolai tanársága és igazgatóhelyet­tesi tisztsége mellett bátor­ság kell elvállalni a községi párttitkárságot, mégha olyan kis községről van is szó, mint Tornajmonostor. A mezőtúri téglagyár ud­varán asszonyok cipelték a törmeléktéglát, megrakták a csillét, botladoztak a sín­párok között. Vajon nem túl nehéz ez a munka ne­kik? A várandósoknak kü­lönösen? Ez van, ezt hell szeretni Megkérdeztem az asszo­nyokat, mit gondolnak er­ről. Ábrahám Jánosné ar­cán fáradt mosoly rebbent át, amikor megszólalt. — Csak annyival köny- nyebb a várandós nő mun­kája, hogy éjszakáznia nem kell. Különben éppúgy ci- pekedik, törődik, mint a többi. Ha esik, ha fúj, kint dolgozik a szabadban. Ta­valy heten vártunk kicsit, s bizony nagyon megszen­vedtünk... Hét és fél hónapos vol­tam, amikor a gyerek meg­lett... Egy hónapot feküd­táltak ilyen nyugodtan bennünket. Amerre csak jártunk, zöld vetéseket, fe­kete szántásokat, szépen elmunkált földeket lát­tunk. Az első megállónk a Felsősvajger nevezetű ma­jor. Szorgos munka szín­helye. Bornemissza Sándor és brigádja silózza a kuko­rica szárat. Két lánctalpas traktor tapossa a leszecs­kázott takarmányt, rá vi­zet locsolnak és nedves répaszeletet terítenek. Fel­tűnik, milyen kevés ember csinálja. Megvan a magya­rázata. Más esztendőktől elté­rően az idén változtattak a díjazáson. A silózók 120 forintot kaptak minden le­takarított hold után. A dologhoz az is hozzá­tartozik, hogy a silózóbri­gád az első naptól az utolsóig folyamatosan csi­— Most még nagyobb az ambícióm, mint az első két évben volt Újra megválasz­tottak, azontúl pedig nem tudom elhiszi-e, milyen na­gyon jó érzés, milyen erő­forrás az emberek őszinte­sége. Jönnek és mondanak, jönnek és kérdeznek. Ki mit. Ami gondja, ami fog­lalkoztatja. A körülmények is sokat javultak. A ta­vasszal új vezetőket válasz­tottak a termelőszövetke­zetben. Olyanokat, akik megértik, tisztelik a tago­kat. Jó a közhangulat, nagy a bizakodás nálunk. — Na és azért, hogy ta­nár vagyok, most már ér­tek a mezőgazdasághoz. Le­het azt, ha az ember iga­zán akarja. Az Országos Pedagógiai Intézetnek egy olyan szakmai tanfolyamá­ra járok, ahol kimondottan mezőgazdaságot tanulok. És naponta járok a tsz-be is... Mint apa is tekintélyesebb lettem. Zsolt fiam után megszületett Iván. — Tanulok és dolgozom, s ha két évvel ezelőtt nem láttam volna, mennyi mun­ka vár rám, most látom. A sok munkához nagy am­bíció kell, s az én hitem, akaratom a két év alatt fokozódott. ☆ Három küldött a tiszafü­redi járási pártértekezlet­ről. Három életút, amely egy ponton találkozik: mer­nek, és tudnak küzdeni má­sokért, önmagukért. Kom­munisták. Bors! Eszter I tem utána kórházban •• Hiába hoztam az orvostól írást, hogy tegyenek köny- nyű munkára. Olyan a téglagyárban nincs. Csak nehéz nujnka van, azok közül lehet válogatni — mondta Papp Józsefné. — P. Dávid Sándomé is nyolc hónapra szült az idén. — Ennek a kettőnek sem jobb a sora, mint nekünk volt —mutatott Molnárné- ra és Szabónéra Ábrahárn Jánosné. — Csak február­ban szülnek. A tél elejét ők is átkínlódják... A szakszervezeti bizalmi­juk, Kun Irén elmondta, hiába próbálkoztak eddig nem sikerült érvényre jut­tatni a terhes asszonyokat megillető jogokat. — Nézze, az az igazság: csak ráfogják, hogy az ud­varon könnyű a munka, úgy vélik, ezzel már be­tartották a törvényt nálja, amit magára vál­lalt. Ugyanígy történt a vezetőkkel is. Akik bele- kezdtek valamibe, azokat ugyanazon a munkán hagy­ták, míg be nem fejezték. Flottul ment és megy a munka az idén Szelevé­nyen. A szőlők alján, a kertészetben szép paprika­füzérek jelzik, hogy vége- felé jár itt is a dolog. A szállítóládákban lila kara­lábék várnak járműre. A másod és harmad termés már ez. Ugyanis, amikor a koratavasziak kikerültek a földből, újra bepalántál- ták a kerti földeket. Meg is öntözték. Igaz, nem va­lami bizakodva, azzal a számítással, vagy sikerül vagy nem Sikerült. A másodtermé­sű karfiol, kelkáposzta, ka­ralábé jó pénzt ad még a közös kasszába. Sándorfi István és kertészeti mun­kacsapata igen kitett ma­gáért az idén. Igaz, besegí­tett a kellemes ősz is. De nem a jó ősz, hanem a jó szervezés elsősorban a szelevényi siker titka. A szakvezetők rendszerré tet­ték: minden pénteken ta­lálkoztak egymással. Itt elmondták, kivel, hogy vannak megelégedve egy­heti teljesítménye után, s kire mi vár a következők­ben. Ezen az őszön még arra is futotta Szelevé­nyen. hosv mesterséges le­gelőt telpítsenek. S ami ugyancsak külön említésre méltó. Az egész megyében nem dicseked­hetünk a gépek kéttnű- szakos üzemeltetésével. — Szelevényen állandóan nyolc-tíz gép dolgozik éj­szakánként. Ilyenkor szán­tanak, vetést zárnak le vagy silóznak. Ennek is köszönhetően Imre napra a mélyszántás kivételével minden őszi munkát el tudnak végezni. S tegyük mindiárt hozzá a mély­szántás is szépen halad. — Jól előkészített jövő évi cukorrépaföldeket találunk már a szelevényi határban. Az emberek látták a vezetők rendteremtő igye­kezetét. És örültek neki. hogvis ne örültek volna, annvi várakozás után. Dol­goztak nagyon szépen egész őszön a szelevénvi gazdák. A szövetkezet bi­zonyságát adta. lám ilven kalappal is tudnak köszön­ni. Most már ilven a sze- levénviek kalapja. Egészen jó viselet. B. L. — Ebbe bele lehet tö­rődni? — Nem. De fnit lehet tenni? Igye^eznefe segíteni rajtuk, de • • • A vállalat vezetői közül Bíró Imre főkönyvelővel beszéltem a tapasztaltakról, — Sajnos, valóban sok a jogos panasz. A munkaügyi osztályunk ugyan figyelem­mel. kíséri a terhes asszo­nyok helyzetét, s ha lehet, igyekszik segíteni. Üzemi konyhára helyezzük őket, takarítónőket helyettesíte­nek, nem teljesítménybér­ben dolgoznak... Mindez ke­vés. A nőknek igazuk van abban, ho^v a téglagyár­ban nincs Könnyű munka. Egyszerűen nincs. — Pedig egy koraszülés, az anya hosszadalmas utó­kezelése többe kerül az ál­lamnak, mint amennyi fizetést, a terhesség ideje alatt kap. — Tényleg nem jóakara­ton múlik, hogy a vállalat­nál ilyen a helyzet. A lehe­tőségeink végesek. Legalább annyi gondot okoz Vajon az építőiparban, mely szintén csak nehéz fi­zikai munkát kínál a nők­nek, hogyan oldják meg a problémát? Felkerestem hát Komáro­mi Istvánt, az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat szb titkárát, aki mellesleg szólva az építő­munkások szakszervezete megyei bizottságának Is tagja. — A mi vállalatunknál kétszáz asszony dolgozik fi­zikai munkán. A terhes nők könnyű munkára való áthelyezése nálunk is leg­alább annyi gondot okoz, mint a téglaiparban. Nem minden esetben sikerül azonban megoldást találni. Mi a gyakorlat? A terheseket konyhára vagy takarítónak osztják be, még azon az áron is. hogy onnan egy másik asszonyt átmenetileg fizikai munkára „vezényel­nek”. — Szervezetten törődnek a terhes asszonyok ügyé­vel? — Igen. Nyilvántartjuk azokat a munkahelyeket, ahová terhesek is beosztha- tók. A csőiéként munkaké­pességűek elhelyezésével foglalkozó társadalmi bi­zottságunknak tagja a2 üzemorvos és a személyzeti vezető. Ök egymással rend­szerint megegyezésre jut­nak. — Általában megoldott­nak tartja a terhes asz- szonyok helyzetét a megyei építőiparban, hozzáértve a téglagyárakat. — Ezt nem mondhatom. Az építők megyei bizottsá­gának is sok fejtörést okoz a dolog. Mindenesere ne­hezebb a helyzetünk, mint például a könnyűiparban. Egyszóval a munkatörvény­könyv előírásainak betartá­sa ez esetben még sok aka­dályba ütközik. Nem magyarázatra van szükség Mégis, mit lehet tenni? Ügy véljük, az építőmun­kások szakszervezetének megyei bizottságára vár az a feladat, hogy a terhes asszonyok szerzett jogait megvédje. Hogy milyen mó­don lehet és kell a rendel­kezéseket betartani, azt a vállalatokkal kötendő új kollektív szerződésnek fel­tétlen tartalmazni kell. Megértjük ugyan az épí­tőipari vállalatok nehéz helyzetét, de itt nem ma­gyarázatra van szükség, ha­nem arra, hogy a terhes asszonyok valóban olyan könnyű munkát kapjanak, ami nem veszélyezteti egészségüket, magzatukat. Fábián Péter Háromszáz mázsa béka exportra A szelevényi kalap Három küldött

Next

/
Thumbnails
Contents