Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
19SS november 13, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kialakítják a törssgazdaságok hálózatát Jövőre a makói hagyma magja lenz a sláger Jól fizet az olajlen és a fajtaborso Szolnok vetőmagtermesztő megye is. Sőt, nemcsak egyszerűen az, hanem fajtaborsóból például mi adjuk az ország szükségletének egynegyedét, az állami készletbe kerülő lucerna vetőmag egyötödét szintén Szolnok megyéből szállítják. Még ennél is meglepőbb: a rákóczifalvai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet egyedül megtermeli hazánk olajlen vetőmagjának egyharmadát. Mindebből következően egyáltalán nem közömbös a népgazdaságot tekintve sem, hogy sikerül évről évre a vetőmagtermelíetés megyénkben. Erről Szarvas Imrével, a vetőmagtermeltető vállalat középmagyarországi alközpontja vezetőjével beszélgetett munkatársunk. Tőle tudtuk meg: az idei évre nem lehet panasz. A vállalat 52 500 holdon termeltetett szerződésre magvakat Szolnok megyében. Azt várják, hogy 2582 va- gonos tervüket 103—104 százalékra tudják teljesíteni. Ebben az évben 29 magféleséget termeltek nálunk. A legnagyobb mennyiségben rizst, ezt 9710 holdon, s belőle 960 holdon foglalkoztak vetőmag „előállítással”. Elsősorban a karcagi, a kisújszállási, a jászkiséri, a mezőtúri termelőszövetkezetek. A legkevesebbet tökmagból vetették az idén. Összesen 26 holdon termesztette a tiszafüredi Szabad Föld, a tiszaderzsi Kossuth és a tiszaszöllősi Szarvas Sándor Termelő- szövetkezet. Az előző évekhez mérten „felfutott” viszont a virágmag termesztés. Tavaly még 36, az idén már 52 holdon termett virágmag a megyében. A legtöbbet az újszászi Szabadság Tsz szerződte. Más magféleségekből körülbelül öt évre visszamenően azonos nagyságot vetettek be. Ez annak köszönhető, hogy az elmúlt évek során kialakultak a termelési körzetek és a bázisgazdaságok hálózata. S noha megszűnt a kötelező tervelőírás, a vállalat ennek ellenére teljesíteni tudta termeltetési tervét. Az idén egyébként a legkedveltebb növénynek, az olajlen örvendett. Majd hétezer holdat vetettek belőle, a már említett rákóczifalvai Rákóczi Tsz-en kívül nagy mennyiségben a héki Táncsics és a karcagi közös gazdaságok. Nagyon kedvelt a fajtaborsó is. Ennek területe három év alatt megháromszorozódott, kétezer holdról hatezer holdra futott fel a megyében. örvendetes hírrel szolgáltak a vállalat vezetői a lucerna magtermesztést illetően. Több éven át egymás után nem sikerült teljesíteni a KGST-ből ránk váró kötelezettséget. Az idén már csak Szolnok megyéből 18—19 vagonnal indítanak útnak belőle Csehszlovákiába, Lengyelországba és a Német Demokratikus Köztársaságba. A megye lucernamag termése előreláthatóan 50 vagonnyi lesz az idén. Ennél jóval többre is képesek lennénk, hiszen Szolnok megye talaj- és éghajlati viszonyai erre kedvezőek. Nagyon sok termelőszövetkezetben viszont hiába próbálkoznak vele, mert vagy a technológiáját, a kaszálás idejét, vagy a védekezést vétik el. Hogy mennyire csak az agrotechnikán múlik, mutatja, hogy a héki Táncsics, a túrkevei Vörös Csillag, a karcagi Lenin évről évre tekintélyes mennyiséget ad belőle. Vörösheréből ugyanígy a jászárokszállási Táncsics, a tiszaroffi Aranykalász, a jászdózsai Dózsa Népe. Úiabban a nyuaati piacon is kezdi visszahódítani régi becsületét a magyar lucernamag. A baj az szokott lenni, hogy nem tiszta a mag, kevert vörösherével. Ellenszere a kapáslucerna. Ezzel a módszerrel ugyanis ki tudják szedni a vöröshere töveket. Az idén már 1600 holdon telepítettek kapáslucernát a megyében. A vállalat 440 forintos tisztasági felárral ösztönzi erre a termelőket. A vállalat figyelemreméltó módszert vezetett be néhány évvel ezelőtt. Kialakítják az úgynevezett törzsgazdaságok hálózatát. Ez azt jelenti, hogy öt évre előreszólóan kötik meg a termelési megállapodást a termelőszövetkezetekkel. Így mindenki jól jár. A szövetkezetek távlatokban meg tudják tervezni a vetésszerkezetet és pénzügyi mérlegüket. A vállalat pedig szintén tudja kikre miben számíthat több évre szólóan. Eddig tíz törzsgazdaság van már — közöttük a mezőtúri Magyar —Mongol, az újszászi Szabadság, a jánoshidai Vörös Hajnal Tsz is. A tervek szerint harmincötre futtatják fel a törzsgazdaságok számát. A jövő évi elgondolásokról szólva érdekességként említik, hogy rátérünk a makói hagymamag termesztésére. Szovjet exportra mintegy 10—15 vagonnal termesztünk belőle évente. Ezzel egyidőben mintegy hat és félezer holddal csökken az étkezési borsó vetésterülete. Ugyanis se a világ, se a hazai piacon nincs kereslet iránta. Az új mechanizmus gondolata már a jövő évtől érezteti hatását nálunk. Pillanatnyilag központilag meghatározott fix árakkal történik a termeltetés. Január 1-től azonban néhány magféleség — így a bab, a szegletes lednek, a mustármag és néhány konyhakerti magnak a fix ára megszűnik, s a piacfelmérés alapján alakítja ki természetesen szerződéskötés idejére a kereslet-kínálat alapján az új árakat a vállalat^ B. L. A Szolnok megyei tanács Vasipari Vállalatának kunszentmártoni gyáregységében műszakonként 50 ezer pár cipőorrvasat készítenek. Képünkön Lengyel Erzsébet orrvasat vág AZ ELMARADT ÁLDOMÁS — A technológia vezetőjével beszélt? — kérdezte László Károly főmérnök — Igen. — ö azt mondta, hogy alumínium söröshordót fogunk gyártani? — Igen. — Meg azt is említette az előbb, hogy Pápai Gyula lelkesedett a témáért. — Valóban. — Azt persze nem mondta az én fiatal barátom, hogy ebben a fél évben a söröshordó nélkül is véri fogunk izzadni. — Nem. ☆ Ez a beszélgetés 1965. július 7-én hangzott el László Károly és köztem. Arra is emlékszem még, hogy akkor — talán egészen véletlenül —. betoppant az irodába Pápai Gyű la. A következő beszélgetésnek voltam a fültanúja: — Jó, hogy jössz. — A főmérnök mosolyogva fogadta a belépő Pápai Gyulát. — Azt hallom söröshordót akarsz gyártani. — Azt. — Tudod mit? A tárolás helyett inkább fogyaszd el a sört, azt javaslom neked. — De László elvtárs, a Magyar Söriparral már folynak a tárgyalások. A csehszlovákok és a nyugatnémetek is nagyon érdeklődnek iránta. Szó szót követett. Érveli, ellenérvek hangzottak el. A lendület és a tapasztalat vívott akkor csatát. Azt hiszem, a riport címe is ez volt: „Lendület és tapasztalat”. Az utolsó mondatokat szó szerint idézem: — Végül is, mi lesz az alumínium söröshordók sorsa? — kérdeztem a főmérnöktől. — Azt hiszem, megcsináljuk — válaszolta. ☆ Azóta háromszor találkoztunk söröshordó ügyben. Aiz új tiszagyendai napközis óvoda, mely ötven kis óvodásnak nyújt második otthont, míg szüleik dolgoznak Először Kőbányán, ahol az első két-három, kézzel „ösz- szebütykölt” mintapéldányt rázó, ejtő és ki tudja még milyen próbáknak vetették alá a sörgyáriak. A kőbányai sörgyár vezetői akkor nagy ovációval fogadták az ezüstösen csillogó, a vastag fahordóknál sokkal köny- nyebb, kisebb és kecsesebb alumíniumot. A különböző próbákat jól állta a magyar ezüst. A Magyar Országos Söripar szerződést kötött a Hűtőgépgyárral, hogy fokozatosan alumíniumra cserélik fel a hordóállományt, mivel import faanyagot nem kapnak újak gyártására. Ez a cserefolyamat 8 —10 évig is eltarthat, mindemellett azonban tekintélyes mennyiségről, mintegy 700 ezer 50 és 100 literes alu- hordóról van szó. A kőbányai hordópróba tavaly, kora ősszel volt. A sorozat- gyártásra való felkészülés nagy iramban és körültekintő, alapos szervezéssel megindult Másodszor október 25- én délután adott magáról életjelt a hordó. Sajnos ez a találkozás nem a legjobban sikerült. Ugyanis másnap, 26-án Gorjánc Ignác igazgatóval és Pápai Gyulával együtt utaztunk volna Sopronba, az ottani sörgyárba. A söripar vezetői az alumíniumhordóban történő szállítást először ott akarták bevezetni. Az utazás célja az első szállítmányok megünneplése, olyan áldomás forma lett volna. Már estébe hajlott az idő, de Pápai Gyula még nem volt otthon. Hosszas telefonálás után a hordóüzemből jelentkezett. — Várj meg, majd otthon mindent elmondok. — Tehát ez azt jelenti, hogy holnap nem utazunk? — Azt. Rossz hangulatban tért haza. Elmondta, hogy a hordókkal valami baj van. Még nem sikerült kideríteni, hogy mi okozza — mondta —, de a hegesztéseknél átszivárog a víz. Folynak a hordók, tehát nem lesz áldomás. Addig nem, amíg kifogástalanokat nem gyártunk. A Lehel márkán nem eshet szégyenfolt. Két hét múlva, november 9-én újra a Hűtőgépgyárban jártam. Borzalmas két hét volt ez — mesélte az egyik mérnök. Ha csak szóba került az alumíniumhordó, hideg futkározott a hátukon. Akinek valami köze is volt a hordóhoz, időt és fáradságot nem ismerve dolgozott. Most mär tudják mi a baj, és ez a legfontosabb. Nem láthatatlan és meg nem fejtett hibák ellen hadakoznak már. A hegesztők selejtes munkája okozta a szivárgást. Egyszóval, a kézi hegesztésekkel van baj. Három olyan hegesztő van a Hűtőgépgyárban. aki kifogástalanul hegeszt alumíniumot. De tizenkét hegesztő kell! A probléma megoldása tehát adott: minimálisra csökkenteni a kézi hegesztést. Ugye milyen egyszerűen hangzik ez a mondat? Ennek a megvalósításáért azonban tíz meg tíz mérnök, húsz meg húsz technikus dolgozik szinte éjjel-nappal. At kell alakítani a hordót, s minden egyes változtatás száz hibalehetőséget rejt magában. Lent voltam a présgépeknél, amikor az egyik módosítást kikísérletezték. Amikor a harmadik óra után végre sikerült olyan bordát préselni a hordóra, amilyent elképzeltek, a fél hordó nem jött le a formáról. Űj leckét kaptak: megfelelő lehúzó szerkezetet kell szerkeszteni. De gyorsan, mert a napok félelmes gyorsasággal száguldanak és még ebben az évben 11 ezer hordót kell gyártani. Bognár Ján« Szolnok nagy vetőmagtermesztő megye is
